Új Pedagógiai Szemle, 1992. január-június (42. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 3. szám
Hit és természettudomány az iskolában - Beszélgetés Perendy László piarista szerzetes tanárral Perendy László piarista szerzetes a kecskeméti Piarista Gimnázium biológia, kémia, angol szakos tanára, korábban ökológiából szerzett doktorátust. Most készül újabb doktori fokozat szerzésére a Belgiumban működő, Leuveni Katolikus Egyetemen. Disszertációját ókeresztény irodalomból, a görög apologétika műveinek filozófiai, teológiai problémáiról írja. Elmélyült tudományos munkáját mindennapi pedagógiai tevékenysége mellett végzi. A magyar közoktatás elmúlt évtizedbeli fejlődésének egyik jellegzetes tendenciája a természettudományi műveltség arányainak fokozatos növekedése. Ezt a változási folyamatot legalább annyian vitatták, mint amennyien üdvözölték. Voltak, akik az európai oktatási-képzési trendekhez való felzárkózás egyik fontos elemeként értékelték, mások - főleg utólag, a mai megváltozott politikai, társadalmi viszonyok közepette - a „materialista államvallás” terjesztésének eszközeként minősítették a természettudományi nevelés arányainak növekedését. A természettudományi tananyag iskolai tanítása sok esetben a materialista világnézet terjesztésének s egyszersmind a vallásos világnézet elleni „ideológiai küzdelemének egyik fontos indirekt eszköze volt. Jóllehet a „rendszerváltást” megelőző években már mintha kifulladt volna ez a harcos materializmus, mintha csíráiban kezdett volna már kialakulni a világnézeti semlegesség. Ma új helyzet van: a „rendszerváltás” egyik leginkább kézzelfoghatóan érzékelhető jele az iskolában a hit, a transzcendens értékek legitimmé válása. Ezt a folyamatot vannak, akik „felülről” erőltetett vagy legalábbis katalizált jelenségnek tartják, mások sokkal inkább a pedagógusok világnézeti-lelkiismereti szabadságának megnyilvánulásaként értékelik. A transzcendens értékek, a vallás, a hit iskolai jelenléte mindenesetre olyan tény, amely új - valószínűleg csak átmeneti - konfliktushelyzetek kialakulását eredményezi. Egyre több helyről - mind az általános, mind a középiskolai szférából - érkeznek ugyanis olyan jelzések, miszerint mind a diákok, mind a pedagógusok számára konfliktusokat okoz a természettudományok „materialista” szemlélete és a vallásos világnézet egyidejű iskolai manifesztálódása. Hogyan látja ezt a problémát egy olyan tanár, aki számára tanári pályájának kezdete óta természetes a vallásos meggyőződés és a természettudomány értékeinek közvetítése ? - A mi iskoláinkban ez soha nem okozott semmilyen konfliktust. A dolog azért is érdekes, mert eddig mi is ugyanazokból a természettudományi tankönyvekből tanítottunk, mint az állami gimnáziumok, ugyanazt a tananyagot közvetítettük a gyerekeknek. A hit és a tudomány, magának a tanárnak a személye miatt, nem vált el a gyerekekben egymástól, hiszen a természet törvényeit ugyanaz a tanár tanította, aki reggel együtt imádkozott velük, este együtt énekelte velük az esti imát. Persze ez egy szerzetesi gimnázium esetében, ahol a tanárok döntő része pap, szerzetes, természetes. Másutt viszont ez egyáltalán nem így