Új Pedagógiai Szemle, 1996. január-június (46. évfolyam, 1-6. szám)

1996-02-01 / 2. szám

Kritika-Figyelő Ismerkedés egy főiskola új törekvéseivel Kritika-Figyelő Ismerkedés egy főiskola új törekvéseivel - A békéscsabai Körösi Csorna Sándor Tanítóképző Főiskola „Körösi tanulmányok” című periodikájáról -A békéscsabai Körösi Csorna Sándor Ta­nítóképző Főiskola első mozdulatától komolyan vette regionális szerepét. Az a régió, amelyre tudományos és gyakor­lati törekvéseivel hatást szeretne gya­korolni, természetesen magába öleli a régióhoz közeli, határon túli magyar pe­dagógusok körét is, így szervezték meg 1993 júliusában a Bolyai Nyári Akadé­miát Hargitán, amelynek célja az erdé­lyi magyar tanítók továbbképzése volt. E továbbképzésen elhangzott előadá­sokból készült az első kiadvány 1993 nyarán, amelyet egy induló periodika első darabjának tekinthetünk. Békéscsaba újratelepítésének 275. évfordulóján ugyancsak a főiskolán zaj­lott egy országos történeti és művelő­déstörténeti tanácskozás 1994-ben. Eb­ből is kiadvány született Migráció a Kárpát-medencében címmel. Ugyancsak 1994-ben jelent meg a periodika 3. kötete, amely most már a Körösi tanulmányok címet viseli, majd 1995-ben a Körösi tanulmányok 4. köte­te is megjelenik. Miért érdekes, sőt izgalmas kézbe venni e periodika bármelyik kötetét? Mindegyiket külön-külön is érdemes, de igazi élményt a négy kötet folyamatos tanulmányozása ad. Mindenekelőtt megkapó az a láza­san friss akarás, ahogyan a főiskola egész tanári gárdája kapcsolódik a hazai pedagógiai innovációhoz és a hasonló eu­rópai törekvésekhez. Jeleznem kell, hogy az anyag olyan gazdag és változa­tos, hogy egy recenzió keretei nem bírják el teljes ismertetését. Azokat a momen­tumokat igyekszem kiemelni, amelyek a periodika egészét áthatják, és ezzel jel­zik az új, fiatal főiskola átgondolt peda­gógiai szemléletváltását és az erre való felhívást, kihívást. A személyiségfejlesztésről: a mint­egy 28 szerzőtől olvasható tanulmányok egyike sem nélkülözi e témának szemlé­letbéli újszerűségét. Azaz azt a tényt, hogy a tanuló, a diák nem pusztán tu­dással megtömendő fejecske, hanem a tanító, a szülő és a diák közös munkájá­nak eredményeként alakuló, alakítható személyiség, aki állandó fejlődésben van, és az oktatás csak egyik eszköze e fejlődés lehetőségének. A felismerés ter­mészetesen nem új, ám jobbára csak szlogenként való hangoztatása ismere­tes. Az itt megjelent írások azonban mindig a konkrét tantárgy és a konkrét pedagógiai szituáció alapján elemzik a személyiségfejlesztés milyenségének és sokféleségének a lehetőségeit. Talán a legpregnánsabb példa erre az írásokban többször is visszatérő té­ma: mi a tehetség? hogyan gondozzuk? mi a lehetőség az átlagtól elmaradó gyermek fejlesztésére? (Rozsnyai Kata­lin, Nagy Gyula, Duray Miklósné, Nagy Zsuzsanna). Milyen megnyugtató ilyen gondola­tokat olvasni: „Valamennyien egyediek, megismételhetetlen módon egyéniek va­gyunk... a tehetséges embereknek van néhány közös, jellemző személyiségtu­lajdonságuk: az érzékenység, a gondol­kodás eredetisége, könnyedsége, rugal­massága, játékosság, önállóság” - írja Rozsnyai Katalin. 99

Next