Új Pedagógiai Szemle, 1996. január-június (46. évfolyam, 1-6. szám)
1996-02-01 / 2. szám
Kritika-Figyelő Ismerkedés egy főiskola új törekvéseivel Kritika-Figyelő Ismerkedés egy főiskola új törekvéseivel - A békéscsabai Körösi Csorna Sándor Tanítóképző Főiskola „Körösi tanulmányok” című periodikájáról -A békéscsabai Körösi Csorna Sándor Tanítóképző Főiskola első mozdulatától komolyan vette regionális szerepét. Az a régió, amelyre tudományos és gyakorlati törekvéseivel hatást szeretne gyakorolni, természetesen magába öleli a régióhoz közeli, határon túli magyar pedagógusok körét is, így szervezték meg 1993 júliusában a Bolyai Nyári Akadémiát Hargitán, amelynek célja az erdélyi magyar tanítók továbbképzése volt. E továbbképzésen elhangzott előadásokból készült az első kiadvány 1993 nyarán, amelyet egy induló periodika első darabjának tekinthetünk. Békéscsaba újratelepítésének 275. évfordulóján ugyancsak a főiskolán zajlott egy országos történeti és művelődéstörténeti tanácskozás 1994-ben. Ebből is kiadvány született Migráció a Kárpát-medencében címmel. Ugyancsak 1994-ben jelent meg a periodika 3. kötete, amely most már a Körösi tanulmányok címet viseli, majd 1995-ben a Körösi tanulmányok 4. kötete is megjelenik. Miért érdekes, sőt izgalmas kézbe venni e periodika bármelyik kötetét? Mindegyiket külön-külön is érdemes, de igazi élményt a négy kötet folyamatos tanulmányozása ad. Mindenekelőtt megkapó az a lázasan friss akarás, ahogyan a főiskola egész tanári gárdája kapcsolódik a hazai pedagógiai innovációhoz és a hasonló európai törekvésekhez. Jeleznem kell, hogy az anyag olyan gazdag és változatos, hogy egy recenzió keretei nem bírják el teljes ismertetését. Azokat a momentumokat igyekszem kiemelni, amelyek a periodika egészét áthatják, és ezzel jelzik az új, fiatal főiskola átgondolt pedagógiai szemléletváltását és az erre való felhívást, kihívást. A személyiségfejlesztésről: a mintegy 28 szerzőtől olvasható tanulmányok egyike sem nélkülözi e témának szemléletbéli újszerűségét. Azaz azt a tényt, hogy a tanuló, a diák nem pusztán tudással megtömendő fejecske, hanem a tanító, a szülő és a diák közös munkájának eredményeként alakuló, alakítható személyiség, aki állandó fejlődésben van, és az oktatás csak egyik eszköze e fejlődés lehetőségének. A felismerés természetesen nem új, ám jobbára csak szlogenként való hangoztatása ismeretes. Az itt megjelent írások azonban mindig a konkrét tantárgy és a konkrét pedagógiai szituáció alapján elemzik a személyiségfejlesztés milyenségének és sokféleségének a lehetőségeit. Talán a legpregnánsabb példa erre az írásokban többször is visszatérő téma: mi a tehetség? hogyan gondozzuk? mi a lehetőség az átlagtól elmaradó gyermek fejlesztésére? (Rozsnyai Katalin, Nagy Gyula, Duray Miklósné, Nagy Zsuzsanna). Milyen megnyugtató ilyen gondolatokat olvasni: „Valamennyien egyediek, megismételhetetlen módon egyéniek vagyunk... a tehetséges embereknek van néhány közös, jellemző személyiségtulajdonságuk: az érzékenység, a gondolkodás eredetisége, könnyedsége, rugalmassága, játékosság, önállóság” - írja Rozsnyai Katalin. 99