Uj-Somogy, 1923. június (5. évfolyam, 123-146. szám)
1923-06-10 / 130. szám
és kiadó fiatal: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY-U UTCA «2. SZÁM. TELEFONSZÁLL IBS. Ára &0 K. V. évf., 130. (1125.) sas&m. —wimmmttmmmmwmwmmanhi iMmimmimiim Kaposvár, 1023. június 10., vasárnap POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. Előfizetési árak: Egész énre ...... 4800 K | Negyed évre . . . 1200 K Fél évre.......................... 2400 K | Egy hóra . . 400 K hirdetések ára métméter soronként 15 korona, szövegrészben 20 K A tisztviselőkérdés egészéért vállalja a pénzügyminiszter és a kormány a felelősséget Egységessé akarják tenni a tisztviselői illetményeket. Fokozatosan megszüntetik a természetbeni ellátást. Hállay részletes válasza Szilágyi Lajos beszédére. Budapest, június 9. A nemzetgyűlés tegnapi ülésén fejtette ki Kállay Tibor pénzügyminiszter a kormány álláspontját a tisztviselőkérdésben. Tegnap közölt bevezető szavain kívül elmondván a következőket: Ezt a kérdést teljesen higgadtan, igazsággal és méltányossággal kell elbírálni. Kijelentem, hogy mindazért, ami a tisztviselőkérdésben történik, én vagyok a felelős és ne okoljanak egyes pénzügyi tisztviselőket. A bírálatot a kormánnyal szemben, vagy velem szemben tegyék. Mindenekelőtt az illetmények kérdését kívánom szóvá tenni. Kétségtelen, hogy a tisztviselők illetményei a mai gazdasági helyzethez mérten aránylag kicsinyek, ennélfogva ezeket fel kell emelni. Ezzel a kérdéssel minden hónapban kell foglalkozni. Igaz, hogy a sokféle illetmény csak megnehezíti a fizetések kiutalását, ez a rendszer azonban régebbi időből való. Az óhajtásom az, hogy a tisztviselők fizetését egységessé tegyük. Az indemnitási javaslatba bátorkodtam egy-két ilyen rendelkezést belevinni. A természetbeni ellátás korlátozását illetőleg azon az állásponton vagyok, amait a jóvátételi bizottság elé is terjesztett nagyobb fizetést kapjon, mert háborúban volt, ez azonban nem zárja ki azt, hogy kedvezményben ne részesüljenek. A B. lisztusok tekintetetében olyan átmeneti viszonynak megállapítását, mint a katonatiszteknél, nem tartom kívánatosnak. Természetesnek tartom azt a kívánalmat, hogy az állami szolgálatból elbocsájtottak semmiképen ne részesüljenek megbélyegzésben, sőt az a célom, hogy ezeknek az embereknek jó ajánló leveleket adjunk, hogy el tudjanak helyezkedni a gazdasági életben. Természtes, hogy szakképzettséggel rendelkező embereket nem bocsájtunk el, ha rájuk szükség van. Hogy egy családból két tagot is elbocsájtottak, ilyen esetek főleg a kultusztárca körében fordultak elő, a kultuszminiszter azonban ezt korrigálta. A nyugdíjak és az özvegyi nyugdíjak tekintetében a kormány igyekszik kielégítő megoldást találni. A lakbérekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy a népjóléti miniszterrel egyetértve meg fogják találni a kivezető utat. A családi pótlék a természetbeni ellátással kapcsolatban sokkal nagyobb, mint a múltban. A természetbeni ellátásban bizonyos korlátok feltétlenül szükségesek. Olyanok is jutottak természetbeni ellátáshoz, akiknek arra semmi szükségük sem volt. A külön óradíjak megállapításáról már történt intézkedés, amivel nézete szerint mindenki meg lehet elégedve. Végül a pénzügyminiszter megjegyezte, hogy úgy a kormány, mint ő, mindent el fognak követni arra, hogy a tisztviselőkérdést mindenki megelégedésére rendezzék. A teljes megoldás csak akkor lehetséglig voltam néhány hónapos tisztviselő és főbíróm távollétében hárult rám a kényes feladat, hogy most már a vármegyei tisztviselők egy részét is érintő ezen ügyben döntő határozatot hozzak. Legjobb lesz bevárni, gondolom, tapasztalt főbíróm hazaérkeztét. Ez a jó ur csupa szivjóság, a régi táblabiró világ ittfelejtett alakja volt s oly szenvedélyes dohányos, hogy a pipa reggeltől estig a szájában volt. Valóban csak a szögre akasztott rosdás fringla hiányzott régi nemesi alakja kiegészítéséhez. Mikor a szokatlanul nagy dohánykészlet elkobzását újságolom neki, alig bírt örömével. Hol van, merre van, kérdezi. A kapusnál, felelem, de nagy baj van, a kapus a készlet kétharmadát szétosztotta a tisztviselők között. Ebből nagy baj lesz, mert hogy kerül az vissza. Lári-lári, feleli, csak nem csináljuk meg azt a bolondságot, hogy az egészet a fináncoknak adjuk, hiszen ők is hasonlót cselekednének. Itt már ez a régi szokás és hiszem, hogy maga az alispán úr is (a legszenvedélyesebb dohányzó) rész néven venné ezt a szigorú eljárást. Hejh, beh sajnálom, hogy a készlet megérkezésekor nem voltam idehaza, de hát kedves öcsém rám is gondolhatott volna. Ezért most már nem is avatkozom a dologba, végezze el az egészet s a jövedéki vizsgálatnál képviselje a hatóságot. Alászolgálagos, ha a gazdasági élet teljesen rendbe jön. Kéri válásának tudomásul vételét. Szilágyi Lajos a választ tudomásul veszi. A pénzügyminiszter beterjeszti ezután az indemnitási törvényjavaslatot és kéri, hogy az osztályok mellőzésével juttassák a pénzügyi bizottsághoz. Morzsák az ötvenéves asztalról. Egy jövedéki vizsgálat. Kurucz Ferkó nagybajomi pandúrkáplár valóban kuruc legény volt. Alig fordult elő bűneset, melynek szálait ki ne bogozta volna, ennek titka abban rejlett, hogy a kisebb bűnösökkel bizalmas lábon állott, sokszor nem látta, amit látnia kellett volna s ezek aztán hála fejében a nagy bűnösök nyomait neki elárulták. Egyik reggelen egy megrakott szekérrel állított be a megyeház udvarára és nálam a szolgabirónál azon jelentést tette, hogy csempészektől hét mázsa mikei dohányt vett el s azt szállította be, a tettesek azonban megugrottak előle. Első kérdésem az volt, hogy mennyit nyomott az a dohány mikor lefoglalták ? Hét mázsát, feleli szilárdan. No, no, Kurucz, talán lemaradt belőle az utón valami. Tessék elhinni Tekintetes Szolga biró úr, ugyan, amint mondottam. Elhiszem. Hova tegyük a készletet a vizsgálatig ? Miféle vizsgálatig, kérdezi? Hát amit pénzügyi hatósággal kell megtartani. Ezt itt nem szokták tenni, feleli. Különben is mi ezt a dohányt nem a fináncoknak szántuk, ezt a drága jó mikert. Azért tessék csak a kapusra bízni, ő majd elraktározza és kiutalja a többit. Alig voltam még akkor fél éves tisztviselő s igy nem voltam beavatva a vármegye titkos ügyeibe. Következő napon a szekeret lovastul elárvereztettem s a befolyt pénz áttétele mellett értesítettem aztem és amit már egyéb alkalmakkor is kifejtettem, hogy ha sikerül a tisztviselők fizetését megfelelően rendezni, a természetbeni ellátást teljesen megszüntetjük. Úgy gondolom, hogy újabb létszámapasztás is szükséges, ezt azonban úgy kell keresztülvinni, hogy ezzel az adminisztráció egyszerűbbé váljék. Azzal, hogy a tisztviselőknek nyugdíjat adunk nem érünk el semmit, hanem inkább azzal, ha megszüntetünk intézményeket, amelyek feleslegesekké válnak. Ezek előrebocsájtása után pontonként akarok válaszolni Szilágyi képviselő úr indítványára. Az adminisztráció egyszerűsítéséről már szóltam, valamint arról is, hogy a járandósságokat ezután automatice fogjuk emelni. Az indexrendszert nem tartom helyesnek. Ami azt a kívánalmat illeti, hogy új számviteli törvényjavaslatot terjesszek a nemzetgyűlés elé, megjegyzem, hogy ilyen törvényjavaslat már előkészítés alatt van és még ez évben a nemzetgyűlés elé terjesztem. Előkészítés alatt áll az új állampénztári utasítás is. A hadiérdemeket természetesen jutalmazni kell, de nehezen tudom elképzelni, hogy az egy munkakört betöltő tisztviselők közül az egyik adófelügyelőséget a jövedelmi vizsgálat határnapjáról. Röviddel ezután betekintek a kapus raktárába, amidőn is megdöbbenve látom a dohánykészlet leapadását. Mi ez, kérdezem a kapust? — Hát kérem a lássan, csak nem adjuk át egészben ezt a drága dohányt a finánc uraknak, hanem régi szokás szerint fölosztjuk a tisztviselő urak között, mert midőn megtudták, hogy a párját ritkító mikei dohányt foglalták le, nem volt tőlük maradásom, sőt még maga az alispán úr is megtekintette raktárunkat. Nem kell feledni, hogy az időben a dohányzás aranykorát élte s a tisztviselők legtöbbjének szivarra akkor sem volt fölösleges pénze. De ez így nem lesz, tisztelt barátom, felelem a kapusnak. Nekem erről a dohányról a pénzügyi hatóságnak be kell számolnom, amelynek eddig bizonnyal tudomása van az elkobzott dohány mennyiségéről, azért nekem a föld alól is előteremtse a hiányzó készletet. — Majd megpróbálom, mondja, de nem hiszem, hogy sikerüljön. Nemhogy megpróbálom, hanem ha nekem 48 óra alatt vissza nem állítja a hiányzó készletet, hát akkor nézzen más kenyér után. * Erélyes fellépésem valóban helyén volt és annál több elismerést érdemelt volna, mert akkor magam is szenvedélyes dohányos voltam, aki bizony nem tagadom, sóvár pillantásokkal méregettem a sárgapettyes mikeit, a dohányzók vágyainak legóhajtottabb tárgyát. Az Egy hét leteltével arra kért az adófelügyelőség, hogy hamarosan tartsuk meg a jövedéki vizsgálatot. A közélelmezési miniszter rendeletet adott ki, amely szerint az őrlési adóra kiegyezett s szállítási kötelezettségüknek folyó év június 15-ig eleget nem tett malmok szerződése, minden további felszólítás nélkül felmondassék s a hátralékos gabona bírói után azonnal behajtassák. Nehogy a gabona áremelkedése miatt a kincstárt károsodás érhesse, a tartozások természetben fognak behajtatni és pedig a bürokratikus késedelmek elkerülése végett úgy a felmondások, mint a peresítések, már az előre meghatározott napokon történnek. A közélelmezési miniszter ezen intézkedése a legteljesebb megelőzésére szolgálhat azon jóhiszemű és pontos szerződőknek, akik kötelezettségüknek az előírt időben eleget tettek. Az őrlési adóval még hátralékos malmoknak tehát már csak június 15-ig van alkalmuk és idejük arra, hogy az egy évi késlekedés jóvátételével per, ügyvédi- és végrehajtási költségek nélkül róhassák le tartozásukat, melyhez Vaskó pénzügyi biztost rendelte ki. Ez alatt az egy hét alatt aki idegen végig járta a megyeházi folyosókat, mindenütt kellemes dohányillatot élvezhetett, csak én voltam a naiv, aki a trafikkal virtuskodtam. Fölvirradt a vizsgálat napja, melyet megelőzőleg ismét szemlét tartottam a készlet fölött és elképedve tapasztaltam, hogy annak súlya már csak másfél mázsát nyomott. Tehát a kapus úr rendelkezésemet fülhegyre sem vette. Ne várj csak. Mi lesz most. Ejd, jöjjön, aminek jönni kell. A tárgyalás megindítása előtt, amelyet rendesen pipával szoktam megkezdeni, veszem észre, hogy dohányszitám végzetszerűen teljesen kiürült, de írnokunk kisegített a sajátjából. Megjő a pénzügyi biztos, akinek olyan jóságos arca volt, hogy arcképe alá bátran oda lehetet volna íratni: „Csak tessék bátran rágyújtani a szűzdohányra“. Megkezdjük a tárgyalást, én ugyan bizonyos elfogultsággal, de elég sikerrel, hanem midőn Vaskó közben azon megjegyzést teszi: „Ejnye szolgabiró úr, de finom dohánya van“ és kutató pillantást vet felém, a toll csaknem kiesett a kezemből. Istenverte irnokja, ez már úgylátszik, kivette részét a mikeiből. No végre is szerencsésen átestünk a vizsgálaton, melynél a biztos úr nem igen akadékoskodott, hanem beérte dohányom illatának dicséretével. Végrehajtják a hátralékos vámmalmokat.