Uj-Somogy, 1923. június (5. évfolyam, 123-146. szám)

1923-06-10 / 130. szám

és kiadó fiatal: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY-U UTCA «2. SZÁM. TELEFONSZÁLL­ IBS. Ára &0 K. V. évf., 130. (1125.) sas&m. —wi­­­mmmttmmmmwmwmmanhi iMm­im­mimii­m Kaposvár, 1023. június 10., vasárnap POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. Előfizetési árak: Egész énre ...... 4800 K | Negyed évre . . . 1200 K Fél évre.......................... 2400 K | Egy hóra . . 400 K hirdetések ára métméter soronként 15 korona, szövegrészben 20 K A tisztviselőkérdés egészéért vállalja a pénzügyminiszter és a kormány a felelősséget Egységessé akarják tenni a tisztviselői illetményeket.­­ Fokozatosan megszüntetik a természetbeni ellátást. Hállay részletes válasza Szilágyi Lajos beszédére. Budapest, június 9. A nemzetgyűlés tegnapi ülésén fejtette ki Kállay Tibor pénzügy­­miniszter a kormány álláspontját a tisztviselőkérdésben. Tegnap közölt bevezető szavain kívül elmondván a következőket: Ezt a kérdést teljesen higgadtan, igazsággal és méltányossággal kell elbírálni. Kijelentem, hogy mind­azért, ami a tisztviselőkér­désben történik, én vagyok a felelős és ne okoljanak egyes pénzügyi tisztvi­selőket. A bírálatot a kormánnyal szemben, vagy velem szemben tegyék. Mindenekelőtt az illetmények kér­dését kívánom szóvá tenni. Kétségte­len, hogy a tisztviselők illetményei a mai gazdasági helyzethez mérten aránylag kicsinyek, ennélfogva eze­ket fel kell emelni. Ezzel a kérdés­sel minden hónapban kell foglal­kozni. Igaz, hogy a sokféle illetmény csak megnehezíti a fizetések kiuta­lását, ez a rendszer azonban ré­gebbi időből való. Az óhajtásom az, hogy a tisztviselők fizetését egysé­gessé tegyük. Az indemnitási javas­latba bátorkodtam egy-két ilyen rendelkezést belevinni. A természet­beni ellátás korlátozását illetőleg azon az állásponton vagyok, amait a jóvátétel­i bizottság elé is terjesztett nagyobb fizetést kapjon, mert hábo­rúban volt, ez azonban nem zárja ki azt, hogy kedvezményben ne ré­szesüljenek. A B. lisztusok tekinte­tetében olyan átmeneti viszonynak megállapítását, mint a katonatisz­teknél, nem tartom kívánatosnak. Természetesnek tartom azt a kí­vánalmat, hogy az állami szolgálat­ból elbocsájtottak semmiképen ne részesüljenek megbélyegzésben, sőt az a célom, hogy ezeknek az em­bereknek jó ajánló leveleket ad­junk, hogy el tudjanak helyezkedni a gazdasági életben. Természtes, hogy szakképzettséggel rendelkező embereket nem bocsájtunk el, ha rájuk szükség van. Hogy egy csa­ládból két tagot is elbocsájtottak, ilyen esetek főleg a kultusztárca körében fordultak elő, a kultusz­miniszter azonban ezt korrigálta. A nyugdíjak és az özvegyi nyug­díjak tekintetében a kormány igyek­szik kielégítő megoldást találni. A lakbérekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy a népjóléti miniszterrel egyet­értve meg fogják találni a kivezető utat. A családi pótlék a természet­beni ellátással kapcsolatban sokkal nagyobb, mint a múltban. A termé­szetbeni ellátásban bizonyos korlá­tok feltétlenül szükségesek. Olyanok is jutottak természetbeni ellátáshoz, akiknek arra semmi szükségük sem volt. A külön óradíjak megállapítá­sáról már történt intézkedés, amivel nézete szerint mindenki meg lehet elégedve. Végül a pénzügyminiszter megjegyezte, hogy úgy a kormány, mint ő, mindent el fognak követni arra, hogy a tisztviselőkérdést min­denki megelégedésére rendezzék. A teljes megoldás csak akkor lehetsé­glig voltam néhány hónapos tiszt­viselő és főbíróm távollétében hárult rám a kényes feladat, hogy most már a vármegyei tisztviselők egy részét is érintő ezen ügyben döntő határozatot hozzak. Legjobb lesz bevárni, gondolom, tapasztalt főbí­róm hazaérkeztét. Ez a jó ur csupa szivjóság, a régi táblabiró világ ittfelejtett alakja volt s oly szenvedélyes dohányos, hogy a pipa reggeltől estig a szájában volt. Valóban csak a szögre akasz­tott rosdás fringla hiányzott régi nemesi alakja kiegészítéséhez. Mikor a szokatlanul nagy dohány­készlet elkobzását újságolom neki, alig bírt örömével. Hol van, merre van, kérdezi. A kapusnál, felelem, de nagy baj van, a kapus a készlet kétharmadát szétosztotta a tisztvi­selők között. Ebből nagy baj lesz, mert hogy kerül az vissza. Lári-lári, feleli, csak nem csináljuk meg azt a bolondságot, hogy az egészet a fináncoknak adjuk, hiszen ők is hasonlót cselekednének. Itt már ez a régi szokás és hiszem, hogy maga az alispán úr is (a leg­szenvedélyesebb dohányzó) rész néven venné ezt a szigorú eljárást. Hejh, beh sajnálom, hogy a készlet megérkezésekor nem voltam idehaza, de hát kedves öcsém rám is gon­dolhatott volna. Ezért most már nem is avatkozom a dologba, végezze el az egészet s a jövedéki vizsgá­latnál képviselje a hatóságot. Alá­­szolgála­­gos, ha a gazdasági élet teljesen rendbe jön. Kéri válásának tudo­másul vételét. Szilágyi Lajos a választ tudomá­sul veszi. A pénzügyminiszter beterjeszti ezután az indemnitási törvényjavas­latot és kéri, hogy az osztályok mellőzésével juttassák a pénzügyi bizottsághoz. Morzsák az ötvenéves asztalról. Egy jövedéki vizsgálat. Kurucz Ferkó nagybajomi pandúr­­káplár valóban kuruc legény volt. Alig fordult elő bűneset, melynek szálait ki ne bogozta volna, ennek titka abban rejlett, hogy a kisebb bűnösökkel bizalmas lábon állott, sokszor nem látta, amit látnia kellett volna s ezek aztán hála fejében a nagy bűnösök nyomait neki elárulták. Egyik reggelen egy megrakott szekérrel állított be a megyeház udvarára és nálam a szolgabirónál azon jelentést tette, hogy csempészek­től hét mázsa mikei dohányt vett el s azt szállította be, a tettesek azon­ban megugrottak előle. Első kérdésem az volt, hogy mennyit nyomott az a dohány mikor lefoglalták ? Hét mázsát, feleli szilár­dan. No, no, Kurucz, talán lemaradt belőle az utón valami. Tessék el­hinni Tekintetes Szolga biró úr, ugy­­­an, amint mondottam. Elhiszem. Hova tegyük a készletet a vizs­gálatig ? Miféle vizsgálatig, kérdezi? Hát amit pénzügyi hatósággal kell meg­tartani. Ezt itt nem szokták tenni, feleli. Különben is mi ezt a do­hányt nem a fináncoknak szántuk, ezt a drága jó mikert. Azért tessék csak a kapusra bízni, ő majd elrak­tározza és kiutalja a többit. Alig voltam még akkor fél éves tisztviselő s igy nem voltam beavatva a vár­megye titkos ügyeibe. Következő napon a szekeret lo­vastul elárvereztettem s a befolyt pénz áttétele mellett értesítettem az­tem és amit már egyéb alkalmakkor is kifejtettem, hogy ha sikerül a tisztviselők fizetését megfelelően rendezni, a természetbeni ellátást teljesen megszüntetjük. Úgy gondo­lom, hogy újabb létszámapasztás is szükséges, ezt azonban úgy kell ke­resztülvinni, hogy ezzel az adminisz­tráció egyszerűbbé váljék. Azzal, hogy a tisztviselőknek nyugdíjat adunk nem érünk el semmit, hanem inkább azzal, ha megszüntetünk in­tézményeket, amelyek feleslege­sekké válnak. Ezek előrebocsájtása után ponton­­ként akarok válaszolni Szilágyi kép­viselő úr indítványára. Az adminisz­tráció egyszerűsítéséről már szóltam, valamint arról is, hogy a járandós­­­ságokat ezután automatice fogjuk emelni. Az indexrendszert nem tar­tom helyesnek. Ami azt a kívánal­mat illeti, hogy új számviteli tör­vényjavaslatot terjesszek a nemzet­gyűlés elé, megjegyzem, hogy ilyen törvényjavaslat már előkészítés alatt van és még ez évben a nemzetgyű­lés elé terjesztem. Előkészítés alatt áll az új állampénztári utasítás is. A hadiérdemeket természetesen ju­talmazni kell, de nehezen tudom elképzelni, hogy az egy munkakört betöltő tisztviselők közül az egyik adófelügyelőséget a jövedelmi vizs­gálat határnapjáról. Röviddel ezután betekintek a ka­pus raktárába, amidőn is megdöb­benve látom a dohánykészlet le­apadását. Mi ez, kérdezem a kapust? — Hát kérem a lássan, csak nem adjuk át egészben ezt a drága do­hán­yt a finánc uraknak, hanem régi szokás szerint fölosztjuk a tisztvi­selő urak között, mert midőn meg­tudták, hogy a párját ritkító mikei dohányt foglalták le, nem volt tőlük maradásom, sőt még maga az alispán úr is megtekintette raktárunkat. Nem kell feledni, hogy az időben a dohányzás aranykorát élte s a tiszt­viselők legtöbbjének szivarra akkor sem volt fölösleges pénze. De ez így nem lesz, tisztelt bará­tom, felelem a kapusnak. Nekem erről a dohányról a pénzügyi ható­ságnak be kell számolnom, amely­nek eddig bizonnyal tudomása van az elkobzott dohány mennyiségéről, azért nekem a föld alól is előte­remtse a hiányzó készletet. — Majd megpróbálom, mondja, de nem hiszem, hogy sikerüljön. Nemhogy megpróbálom, hanem ha nekem 48 óra alatt vissza nem állítja a hiányzó készletet, hát akkor néz­zen más kenyér után. * Erélyes fellépésem valóban helyén volt és annál több elismerést érde­melt volna, mert akkor magam is szenvedélyes dohányos voltam, aki bizony nem tagadom, sóvár pillan­tásokkal méregettem a sárgapettyes mikeit, a dohányzók vágyainak leg­­óhajtottabb tárgyát. Az Egy hét leteltével arra kért az adófelügyelőség, hogy hamarosan tartsuk meg a jövedéki vizsgálatot. A közélelmezési miniszter rende­letet adott ki, amely szerint az őr­lési adóra kiegyezett s szállítási köte­lezettségüknek folyó év június 15-ig eleget nem tett malmok szerződése, minden további felszólítás nélkül felmondassék s a hátralékos gabona bírói után azonnal behajtassák. Nehogy a gabona áremelkedése miatt a kincstárt károsodás érhesse, a tartozások természetben fognak behajtatni és pedig a bürokratikus késedelmek elkerülése végett úgy a felmondások, mint a peresítések, már az előre meghatározott napo­kon történnek. A közélelmezési miniszter ezen intézkedése a legteljesebb megelő­­zésére szolgálhat azon jóhiszemű és pontos szerződőknek, akik kötele­zettségüknek az előírt időben eleget tettek. Az őrlési adóval még hátralékos malmoknak tehát már csak június 15-ig van alkalmuk és idejük arra, hogy az egy évi késlekedés jóvá­tételével per, ügyvédi- és végrehaj­tási költségek nélkül róhassák le tartozásukat, melyhez Vaskó pénzügyi biztost rendelte ki. Ez alatt az egy hét alatt aki idegen végig járta a megyeházi folyosókat, mindenütt kellemes do­hányillatot élvezhetett, csak én voltam a naiv, aki a trafikkal vir­­tuskodtam. Fölvirradt a vizsgálat napja, me­lyet megelőzőleg ismét szemlét tar­tottam a készlet fölött és elképedve tapasztaltam, hogy annak súlya már csak másfél mázsát nyomott. Tehát a kapus úr rendelkezésemet fül­hegyre sem vette. Ne várj csak. Mi lesz most. Ejd, jöjjön, aminek jönni kell. A tárgyalás megindítása előtt, amelyet rendesen pipával szoktam megkezdeni, veszem észre, hogy dohányszitám végzetszerűen teljesen kiürült, de írnokunk kisegített a sajátjából. Megjő a pénzügyi biztos, akinek olyan jóságos arca volt, hogy arc­képe alá bátran oda lehetet volna íratni: „Csak tessék bátran rágyúj­tani a szűzdohányra“. Megkezdjük a tárgyalást, én ugyan bizonyos elfogultsággal, de elég si­kerrel, hanem midőn Vaskó közben azon megjegyzést teszi: „Ejnye szol­­gabiró úr, de finom dohánya van“ és kutató pillantást vet felém, a toll csaknem kiesett a kezemből. Istenverte irnokja, ez már úgy­­látszik, kivette részét a mikeiből. No végre is szerencsésen átestünk a vizsgálaton, melynél a biztos úr nem igen akadékoskodott, hanem beérte dohányom illatának dicsére­tével. Végrehajtják a hátralékos vámmalmokat.

Next