Uj-Somogy, 1924. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1924-01-01 / 1. szám
VI. évf., 1. (1292.) szám Kaposvár, 1924. január 1., kedd Ára 350. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KOJYTRÁSSY UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Dr. TSURY ZSIGMOND. Előfizetési árak: Negyedévre 12000 korona. — Egy hóra 4000 korona Hirdetések ára miliméter soronként 80 K, szövegrészben 100 K Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron díjazandók Újév küszöbén. A végbezellett idő nem ismer utszéli határköveit s csak az emberi véges elme által aprózható fel olyan részekre, amelyek az áttekinthetőséget megkönnyítik, az események és történések időbeli egymásutánjához kalauzul szolgálnak. Maga az idő öröktől fogva való és örökké megmaradandó valami, amely nem röpül szárnyon és mégis halad, nem siet és mégsem késik el soha. Emberek, korok, országok, intézmények csak egy kis parányai ismerik közvetlenül, azt a szűk határok között mozgó részt, amelyben ők is éltek s csak mint mások élményei jutnak emberek tudomására, a lepergett idő hátrahagyott emlékei, így válik aztán a mait: történetté, a jelen múlttá. Aki a maga végtelen bölcsességében jónak látta, hogy a múltnál kevésbé ismerjük a jövőt, elrejtette előlünk sorsunk várható fordulatait, csak homályos sejtelemként dereng agyunkban mindaz, ami a tetőmúló napokkal következik ránk. S mindenesetre így van jobban! A Gondviselésben hivő és Istenben bízó ember be is éri annyival, amit e tekintetben neki hitének sugallata diktál. Nem fürkészi a kifürkészhetetlent, nem veti magát megoldhatatlan rejtélyek kutatására, nem teszi nyugtalanná és boldogtalanná a túlzott kíváncsiság az úgyis megismerhetetlen jövendő után. Viszont a gondolkodó ember összerakosgatja tapasztalatait és a megtörténtekből következtet a történendőkre. Ez valamivel többet érő próbálkozás, de itt is számolni kell azzal, hogy minden csalhatatlannak látszó következtetéssel szemben áll a jövőre vonatkozólag, hogy „Ember tervez, Isten végez!“ A befejezett év alkalmából, ha felmerülnek elméinkben az újév várható eseményei iránti gondolatok, tegyünk úgy, mint a jó gazda szokott : tekintsünk vissza legalább csak az eltelt esztendő napjaira, tegyünk számadást magunkkal, de főként a telkünkkel! Mindaz, ami velünk, általunk, rajtunk keresztül, akaratunkkal, vagy akaratunkon kívül történt, hogy történhetett volna jobban, mennyiben igyekezzünk megváltozni az ezutáni időben? Csak annyiban hozhat reánk az 1924-es számmal jelzett Nagy Ismeretlen jobb napokat, boldogabb időket, amennyiben a tanulságokat okulásunkra fordítjuk. Aki mindenhatóságában trónol felettünk , adjon ennek a vérző országnak és lakosságának igazi boldog újévet! Feszült a politikai helyzet. Az ellenzék az atrocitások ellen. — Az ÉNE vezetősége lemond, ha kiderül, hogy a bombavetők ébredők voltak. Budapest, december 31. A csütörtökön megnyíló nemzetgyűlésen az ellenzék egységesen fog fellépni. Tekintettel a külföldi kölcsön tárgyalásokra, színvallásra akarja kényszeríteni a kormányt. A már feliratkozott szociáldemokrata képviselőkön kívül felszólal még Rassay Károly, Vázsonyi Vilmos, Fábián Béla és Pakots József. A kormánypárt a várakozás álláspontján van, az ellenzék készülődéseivel szemben. Szerdán este értekezletet tart a párt és ezen fog foglalkozni a legutóbb előállott politikai helyzettel. Az ellenzék követelni fogja, hogy a kormány oszlassa fel az Ébredő Magyarok Egyesületét. Mint értesülünk, az ÉME vezetősége a napokban ülést tart, amelyen szóba fog kerülni a bombamerénylet. Az ÉME vezetősége a merényletet a legélesebben fogja elitélni, mert az új tisztikar ellensége minden merényletnek és pogromnak Ha beigazolódik, hogy a merénylők ébredők, akkor Eckhardt Tibor lemond az elnöki tisztjéről és vele együtt lemondanak a vezetőség összes tagjai is. Megtalálták a csongrádi bombavetőt. Sinkó László gazdálkodó a tettes. — Véget ért a nyomozás. Szeged, december 31. A csongrádi bombamerénylet ügyében négy nap óta folyó nyomozás eredményhez vezetett Diószegiy János dr. miniszteri tanácsos, a belügyminisztérium nyomozó osztályának vezetője ma reggel fél 6 órakor a következő hivatalos közleményt adta át a MTI tudósítójának : — A csongrádi bombamerénylet ügyében a rendőri nyomozást be- fejeztük, valamennyi tettest letar-tóztattuk és valamennyit tegnap fél 10 órakor megfelelő csendőri fedezettel beszállították a szegedi kir. ügyészség fogházába. A főtettes, aki a bombát dobta, Sinkó László 22 éves gazdálkodó, az értelmiszerző pedig Piroska János tényleges főhadnagy festőművész, akit a szegedi vegyes dandárparancsnokság hozzájárulásával szintén letartóztattunk. — A bűncselekmény részesei: Zubek Mihály felfüggesztett tanító, Kasztér Sándor gépész, Fádi Rókus Morzsái! az ötvenéves asztalról. Mikor én a főispánt fogadtam. A hetvenes évek vármegyei közigazgatása úgy festett, hogy főispán, alispán, vidéki birtokaikon laktak és csak a központi főbíró esetleg kaposvári lévén, honolt a megye székhelyén. A főispán csak az évnegyedes közgyűlések alkalmából szerencséltette a megye székházát, az alispán hetenként pár napot töltött itt. Elképzelhető ezekből, hogy ezek a jó urak mint voltak tájékozva a vármegyei közigazgatás menetéről, mily alaposan ismerhették a felügyeletükre bízott tisztviselők egyéni értékét és munkásságát, amelyekről csak érdekelt besúgások révén értesültek.* Az 1871. évi december végén megejtett általános tisztujítás után, amidőn is központi szolgabiróvá választattam egy bóra, főbíróm, Csorba Ede akadályoztatása folytán nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy Kaposmérő felől a közgyűlésre érkező főispánt, az akkori hivatalos szokás szerint már itt fogadjam. Eléje mentem hát elegáns fogaton, ennek bakján a vármegyei huszárral, erősen kinyalva magamat, cilinder kalappal a fejemen s elhelyezkedtem a községháza előtt az elöljáróságtól környezetten, ahova Jankovich László főispánom, négy almásszürkétől vont díszes fogatán alig fél óra múlva megérkezett. Jelentkezem a főúr előtt, elmondván, hogy főbíróm hivatali akadályoztatása folytán én vagyok szerencsés a főispán urat fogadni. Erre egy szava nem volt és fogatáról leszállva, rögtön Sára József községbiróval állott szóba, akivel erősen parolázott, engem nem egy szóra, de egy tekintetre sem érdemesítvén. Rövid társalgás után fogatába vágta magát engem a faképnél hagyva, holott az volt a szokásban, hogy az eléje menő tisztviselőt magával vitte be a megyei székházba, hova én őt azután fogatomon bekísértem. * Alig tértem magamhoz ezen lealázó viselkedés láttára és voltam annyira gerinces tisztviselő, hogy többé a főispán urájára sem néztem, akit pedig Kaposvárra érkeztekor az egész tisztviselői kar hódolattal szokott fogadni és csak ezen eset után másfél év múlva találkozkoztam vele, midőn hivatalunkat megvizsgálni jött. Hanem ekkor kamatostól visszafizettem a főispán ur mérői figyelmességét elannyira, hogy tiz percnyi időzés után ott hagyott bennünket, nehogy kockáztassa a főispáni tekintélyt. A vizsgálatot követő napon elfog engem Tevely Elek, a főispán úr ügyésze, köztiszteletben álló vármegyei vezérember és magyarázatát kérte a főispán iránt tanúsított tiszteletlen viselkedésemnek. Megadtam a magyarázatot. Hát pedig édes öcsém, mondja tovább, kár volt így viselkedni, hiszen a főispán úr önnek nem rosszakarója, aminek jeléül általam ezennel beinvitálja a holnapi főispánt ebédre. Köszönöm, kedves urambátyám, szólok, indirekt meghívást nem szokásom elfogadni, különben is én a feleségem főztével annyira beérem, hogy azt még a főispáni ebéddel sem cserélem el szívesen és nem is vettem részt az ebéden. Hát ez bizony nagy dolog volt főkép abban az időben. Szolgáljon mentségemül mélyen sértett önérzetem és annak fölismerése, hogy a főispáni vizsgálat éle akkori főnököm fogyatkozásainak lödözése céljából, ellenem irányult.* Teltek, műltek az évek, de én a főispán úr küszöbét soha át nem léptem Ez a dacolás azután természetesen megtermette gyümölcsét a hivatalom terén. Foldozhattam volna akár az egész tisztikar restanciáit, elismerésre alig számíthatok. Mivel feleltem erre? Elkeseredésemben fölcsaptam műkedvelőnek s egyre-másra rendezgettem a műkedvelői előadásokat, melyeknek legtöbb esetben én voltam a főszereplője, ezen minőségemben a színtársulat tagjaival is szoros érintkezésbe léptem. * Hej pedig, ha tudtam volna a mérői lenéző fogadás okát, amiről csak évekkel utóbb értesültem, bizony Isten siettem volna a méltóságát kiengesztelni. Mert hát mit gondolnak, t. olvasóim, miért nem állott ott velem szóba a főispán úr? földmives, Piroska György kereskedő, Bölöny Miklós 3,1 éves foglalkozásnélküli egyén, aki Sinkó Lászlót a bombadobásra kioktatta és Forgó Ferenc gazdálkodó. Lengyelország nem lép be a kisántántba. Varsó, december 31. (Lengyel Távirati Iroda.) A kisántánt küszöbön álló konferenciájával kapcsolatosan egy mértékadó politikai személyiség a Keleti Ügynökség egyik képviselőjének kijelentette, hogy Lengyelország hajlandó a kisántánttal Genovában és Genfben olyan szerencsésen megkezdett együttműködést folytatni. Lengyelországnak a kisántánba való formális belépéséről azonban nem lehet beszélni. (MTI). Terményjelentés: Budapest, december 31. A piacot az ünnepi stagnáció jellemzi. Árak nagyjában változatlanok. Tiszavidéki búza 1085—95, egyéb 1075—80, budapesti paritásban. Rozs névleg 810—20, zab budapesti paritásban 900—20, árpa 800—20, új tengeri 740—50, ótengeri 850, budapesti paritásban. Répce al állomás 2100— 2200. .