Uj-Somogy, 1938. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

IX. évfolyam, 1. (5433 } szám. ára; 12 f Híldr. Kaposvár, 1998. január 1., szombat. 8iezkentri«( éa kiadóhivatal IPOSVÁR, KONTR.4.88 Y-UTCA «. SZÁM. TELEFON 8ZÁS) 128. P 0 L R T 1EA1 MAPI LAP. Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND Előfizetési Alaki Kgy bóra 2*— pengő. A „Függetlenség*-gel együtt 2*80 pengő Hirdetések óra milliméterBoronként 10 áll., szövegrészben 1ft till Szilveszteri gondolatok. Még néhány óra és a lepergett 137-es év a múlté lesz, hogy átadhelyet az új esztendőnek, az meret lesz, rejtélyes 1938-nak. A tázó 1937 visszahallodta, ahonnan ő került, az Idő nagy óceánjábal. Idő! Te emberi szemekkel nem átható, de azért mégis a legkétígtelenebbül létező valóság! Te hall maserejű bizonyítéka az örökévalóságnak! Te soha el nem keződő és soha véget nem érő valasi, amelynek nyomai elől nem ejtheti el, nem vonhatja ki mart senki és semmi, mert Te egyránt otthagyod tovasuhanásod jeit az égbenyúló gúlák és piramiskormány az emberi lábaktól ,ha nem érintett völgyiszonosokan! Tebát Magad' n m kimersz megszűnést, elmúlást, azzal lemezedni másoknak Nálad való kisebbrenűséget, hogy rávésed azok elmúl.j ishoz való közeledésének jeleit a mérnöki, szobrászi, képzőművészeti ig nagyobb zsenik alkotásaira égy, mint a legtökéletesebb teremtvény, az ember arcvonásaira! A tiszatra dolgozó s arra súlyt helyező emberi mesterkedés eltünterheligyan ideig-óráig a nagyhatalmú bűnek korjelző szimptomáit, de aendőzés nélküli valóság bizony elárulja, hogy az észrevétlen lassúággal dolgozó idő már rányomta e törölhetetlen bélyegét arra, aminek sorsa az elmúlás. És a Te súgnád érvényét nem gyöngítheti meg emmiféle emberi felfedezés, semmiféle Voronoff - találmány! Te, nint hűtlen barát, cserbenhagyod z Isten képére teremtett embert, kitől elillansz, tovalibbensz a finalság édes örömeivel, bár az sem agadható, hogy éppen így megalázod a gyógyító balzsamot a legújabb lelki sebekre is. Idő! Te, akiről oly sokat vélünktudni, de akit lényegileg oly kevéssé ismerünk, sőt talán még kevésbé, mint a tudósok vizsgálatiad által meghatározható más jelenségeket! Idő, amiről mi, vígeselméjű emberek, még csak megközelítő pontossággal sem tudunk helyes fogalmakat alkotni, hiszen az a kezdetleges felkészültség, amivel mi az idő megmérésére rendelkezni képesek vagyunk, az alkalmas lehet Ugyan számot adni nekünk az önkényesen felosztod idő részeiről, mérési egységeiről, az évekről, hónapokról, napokról, órákról, percekről, másodpercekről és ezek osztási hányadairól, de honnan vehetnénk elő olyan műszert, amelyikről játszi könnyedséggel lenne leolvasható például az, hogy hány naptári évet foglal magában az időnek egy akkora szakasza, amely a tudományos feltevés szerinti jégkorszak kezdetétől telt el napjainkig? És egyáltalában ki tudja megmondani, hogy az egymás után lepergő éveknek mily nagy száma zuhant bele a végtelenség tengerébe azóta, hogy a mai földfelület kiemelkedett a mindent elborító hullámokból? Van-e tudós, aki teljes határozottsággal, mindenkit megnyugtató módon képes megállapítani, hogy például hányezeréves a föld legrégibb rétege? Hiszen még a legkitűnőbb, a legalaposabb tudós férfiak is csak következtetésekkel, a hozzávetőleges becslés és a feltevésekből való kiindulás módszereivel tapogatóznak a letűnt korok időbeli terjedelmének meghatározása terén és talán az egész művelt világ váltak mennyi legtudósabb zsenijének együttes munkálkodása sem lenne elég például annak pontos megállapításához, hogy mikor, hány évezreddel ezelőtt sülyedt az özönvíz gyanánt mindent elborító tenger fenekére az addigi világ? Idő! Te felfogha'ta'.van távlatokba elnyúló valami! Miért van az, hogy bár Te soha meg nem szűnő folytonossággal, mintegy örökké tartó tékozlással pazarolod az egymásután következő napokat és éjszakákat, arra még sincsen hatalmad, hogy a Te véghetetlen gazdagságodból bár csak egyetlen egy napot vagy egy órát is ajándékozhatnál az életünkkiszabott tartamának megtoldására? Hogyan van az, hogy a halandó ember életét a Te örökkévalóságod, és látszólagos hatalmad sem képes megtoldani abból az időrengetegből, ami időtlen idők óta a Tiedt? Nem lázadozunk ez eliten, is, sőt belenyugszunk abba, hogy Az rendelkezik e tekintetben is, a mi napjainkhoz napokat csak Az izoldi hat, aki terem fel le magát az időt is, hogy ott lebegjen láthatatlanul mindenütt, akár csak az éter hullámai, vagy a levegő atomjai. Idő! — Te látszólag mozdulatlan és lopva mégis tovatűnő vándor, amikor most elviszed tőlünk magaddal a szívesen elengedett 1937. évet és itthagyod nekünk helyette a lezárt szelenceként ismeretlen tartalmú 1938-as újévet, mi, földi halandók és ezek között mi, Szegény magyarok, sok szép reményt fűzünk a várva várt érkezőhöz. Nemi tudjuk ugyan még, hogy mi néz reánk ebben az újévben, hriszen Te éppúgy eltakarod előlünk, emberek elől, a jövőbeli fejleményeket, mint ahogy homályba burkolod a nagyon rég történt eseményeket is. Azért mi mégis remélni merjük, hogyaz az év, amelyben immár két évtizedes határához érkezik el a világot felforgató európai nagyháború vége és amelyben az egész műveit világ a mi szegény, megcsonkított országunk felé különleges érdeklődéssel fog tekinteni, minthogy itt nálunk zajlik le a világi katolikusságainak eucharisztikus kongresszusa és itt üljük meg országalapító hagy királyunk halálának 900-ik évfordulóját, igen sok tekintetben különb, eredményesebb és így örvendetesebb is lesz, mint amilyenek örömtelen elődei voltak. Mindazok ugyanis, akik e nagy események kapcsán vallásos indítékból jönnek el hozzánk, egyfelől itt közelebbről megismerik országunkat, népünket, tanulmányozzák a velünk történt bánásmód igazságtitalan voltát, megcsonkíttatásunk elviselhetetlenül súlyos következményeit, másfelől pedig odahaza, a saját országaikban szószólói lesznek a magyar igazság ügyének, a trianoni béke revíziójának. Országos viszonylatban tehát ezért merünk reményeket fűzni az 1938-as esztendőhöz. Somogyi vármegye előhaladása és boldogulása tekintetében is sok jót reménylünk a most következő évtől. E vármegyének gazdasági fejlettsége igen sok vonatkozásban magas fokon áll és az előző évek céltudatos munkája folytán a legjogosabb kilátások nyílnak arra, hogy ennek a gazdasági fejlettségnek a gyümölcsei — az állatok és termények értékesítése terén — előnyösen fognak jelentkezni s az így megalapozott anyagi boldogulás elő fogja segíteni a vármegye lakosságának kulturális és szociális téren való előrehaladását is, ami mellé — a kettős szentév folytán — a lelkiekben való gyarapodás is valószínűleg örvendetesen el fog következni. Nem lehet említés nélkül hagyni a jövő évhez fűzött reménykedéseink tekintetében azt a jószos kilátást sem, hogy a — bár aránylag rövid ideig tartó — Eucharisztikus Kongresszus által okozandó jelentékeny idegenforgalom előnyt és hasznot fog biztosítani az agrárviszonylatokban a legelsők között jeleskedő Somogy vármegye egész gazdatársadalmának. Ami végül legszűkebb pátriánkat, ami szeretett, kedves Kaposvárunkat illeti, az 1938-as évtől az ő részére egészen különleges nagy előrelendülést remélünk és várunk, mithogy, erre valóban megvan minden okunk. Hiszen a város vezetősége az üdvös célkitűzések terén is, valamint azok megvalósítása tekintetében is, komoly és célravezető munkát végez és a városnak intézményekkel való fejlesztéséhez úgy a város miniszter-képviselője, Bornemisza Géza, a maga megértő pártfogásával és hathatós, nagy befolyásával, mint a város közönsége, a maga lelkesedésével és áldozatkészségével a város vezetőségének segítségére siet. Az 1938-as évben éppen ezért az ily vágóhíd, valamint a hűtőház üzembehelyezése folytán biztosítandó kiviteli lehetőségek, nemkülönben a megvalósítandó rendi gimnázium és a felépítendő tanonciskola megannyi alkalmat jelentenek a városi ipar, kereskedelem és munkásság hatékonyabb foglalkoztatására és ezen keresztül a fogyasztás és forgalom élénkítésére. Ezért Kaposvár szentpontjából már előrejó évinek merjük minősíteni a most beköszöntő 1938-at. Adja Isten, hogy így legyen! Bornemisza Géza miniszter javulást vár az újévben a kézműipar részére. Képviselőnk újévi szózata a Kaposvár és Vidéke Ipartestülethez. Az Ipartestületi Értesítő mai számának élén olvassuk a miniszteralábbi levelét: Befejeződött az 1937. esztendő és átlépjük az újesztendő küszöbét. Az ó-esztendő gondját, baját hátunk mögött hagyjuk és mindenki bizakodó reménységgel fordul az új esztendő felé. Ezzel a bizakodással köszöntöm az új esztendőt, mint a magyar kézműipar minisztere, mert remélem, hogy ez az esztendő javulást fog kötnia magyar kézműipar helyzetében. Ismeretes, hogy, a kormány az elmúlt esztendőkben több olyan rendelkezést valósított meg, amelyeket a kisiparositársadalom már régóta kívánt. Természetes, hogy ezeknek a kívánságoknak a valóra váltása nem hozhatta meg azonnal a kisiparostársadalom gazdasági helyzetének jelentős javulását, azonban ezeknek a rendelkezéseknek hatásai a jövőben mindinkább érezhetők lesznek. A kormány tudatában van annak, hogy a nemzet élete és egészséges fejlődése szempontjából milyen nagy jelentősége van az önálló kisegzisztenciák megerősödésének. Ezeknek a nemzetfenntartó önálló egzisztenciáknak igen jelentős rétegét teszi ki a kisiparostársadalom, és ezért a kormány jövőben is állandóan figyelemmel fogja kísérni a kisipar helyzetét és sorsuk javítása érdekében a szükséges intézkedéseket meg fogja tenni. Az új esztendő küszöbén bizakodó reménységgel és szeretettel üdvözlöm a Kaposvár és Vidéke Ipartestület tagjait és az Ipartestületi Értesítő olvasóit és kérem a jó Istent, hogy adja meg számukra a jövő esztendőben a haza és önmaguk javát szolgáló munkálkodás lehetőségét. Bornemisza Géza.