Uj-Somogy, 1944. február (26. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-26 / 46. szám

1944 FEBRUÁR 26. UJ.SOMOGY A mai évben 2 és félmilliárt­ pengőnyi értéket termelt a magyar kézművesipar. 260 ez­er önálló kézművesiparos dolgozik hazánkban. Most jelent meg az Ipartestüle­tek Országos Központjának jelen­tése az 1943. évben folytatott tevé­kenységéről.­­ A részletes jelentés teljes szélességében feltárja a ma­gyar kézművesipar helyzetét s az érdekes számadatokból újból ki­derül, hogy hazánk gazdasági éle­tének a kézművesipar egyik leg­erősebb és legfontosabb tartópil­lére. A jelentés elmondja többek közt, hogy a központ kötelékébe 417 ipartestület tartozott s ezek­nek össztaglétszáma — tehát az önálló kézművesiparosoké — 260 ezer 675 volt, amelyből 32.800 Bu­dapestre esik, így hát vidéken 8- szor annyi a kisiparos, mint a fő­városban. Más a megoszlás a segé­dek tekintetében, ugyanis a 289 ezer segédből több, mint 165 ezer kapott állást a fővárosban, míg a 93 ezer tanoncból majdnem 17 ezer dolgozott Budapesten. A kézművesipari termelés érté­két az 1943. évben az IPOK két és félmilliárd pengőre becsüli s ez az összeg több, mint 16 száza­léka a nemzeti jövedelemnek. A falusi kisiparosság különleges viszonyaival kapcsolatban az IPOK rámutat­ arra, hogy ezeknek szoros kapcsolata van a mezőgazdasággal s ez tette lehetővé, hogy a megne­hezült anyagbeszerzési viszonyok ellenére, helyben tudtak maradni, megőrizték a falu iparát, kultúrá­ját és nem merültek el a nagyvá­rosok proletariátusában. Az IPOK jelentéséből végül meg­­tudjuk, hogy az ipartestületek tisz­ta vagyona 12 millió pengő, évi ki­adásai 9,5 millió pengőt tettek ki. Az iparos bajtársi szolgálat kere­tében az ipartestületek és ipartár­sulatok az elmúlt évben közel 700 ezer pengőt fordítottak a hadbavo­­nult iparosok hozzátartozóinak se­­­­gélyezésére. S Mk­ért nincs a Kossuthnak lovasszobra ? Irta: Hegyaljai Kiss Géza. Amerikában 1941-ben tartottak Kossuth-évet. Akkor volt 90 éve, hogy ott járt. Nálunk március 15- én kezdődik a Kossuth éve. 50 esz­tendeje lesz március 20-án, hogy Kossuth meghalt. A Nemzeti Mú­zeum nagyszabású kiállítást rendez a Kossuth-kor emlékeiből. A kul­tuszminisztérium gondoskodik a Kossuth-album kiadásáról és arról, hogy Kossuthról minél többször megemlékezzünk. Mi is örülünk, ha minél főbb nyomai kerülnek elő Kossuth nagyságának. Nem volt még egy magyar ember, akiről annyit írtak volna, mint Kossuth­ról és akiről annyi emlék maradt fenn a világ különféle táján, mint erről a leghíresebb magyarról. A magyar nép mondavilágában Kossuth úgy él, mint lovas hős, a vezérek vezére. Lovon kerülte kö­rül a világot — így tartják. — Ép­pen ezért lehetetlennek tartom, hogy ne lenne Kossuthnak lovas­szobra. Az ő éltében is talán első örömet a lovak szerezték. Mint az András­­syak uradalmi ügyészének fiát, bizo­nyára a legjobb lovak repítik Olaszliszkán, a nagyapjánál, ahon­nan delizsánszok bonyolították le a forgalmat az Alföld és a Felvidék között. 6—8 pár ló prüszkölt az­­ istállóban, lovagolni hát így gyer-­­­mekkorában megtanult. Lóra termettnek kellett lennie, mint nemzetének, neki is, a sza­badságharc alatt. Egy nagy szürke lovon jelent meg a honvédhuszá­rok között a párendorfi táborban. Lóra kellett kapnia a schwechati csatában, 1848 október 30-án, mi­kor a megszaladt komáromi nem­zetőrséget kivont karddal igyeke­zett visszafordítani és a rendet helyreállítani. Valószínűleg lóhát­ról végezte a dicső csatáknál is a seregszemlét. Sumlába is lóháton érkezik meg Kossuth kormányzó 1849 novem­ber 21-én. Az Országgyűlési Mú­zeum IV. termében látható képen Kossuth lóháton léptet el a gyalo­gosok sorfala előtt. Balra, a kép sarkán török tisztek kivont kard­dal. Középen, a háttérben mecset, bástyák. Az első lovas Izmail bég. Utána kényes­ tartású paripán Kos­suth délcegen, lengő strucctollas kalapjában. Kísérete is lóháton, si­sak­forgóval. Kutahiában, a félholdas Kossuth­­kertben csinos lovardát kerítettek el a két Kossuth-fiú számára. Ha ő fontosnak tartja, hogy fiai meg­ WELZL BÉLI központi fűtés és vízve­­zetékszerelő vállalata irodáját és üzletét az építkezés tartama alatt az udvarba helyezi át. Fő­ utca 25. - Telefon: 431. tanuljanak lovagolni, maga is na­ponként lovagolhat. Sétalovaglásra is gyakran mennek. 1851 december 6-án az amerikai fogadtatás ünnepségein lóháton is megjelenik Kossuth az ünneplő la­kosság előtt. Fekete attilában és strucctollas Kossuth-kalapban lép a newyorki partra, oldalán kard­dal és sodorja a hurrázó áradat a Castle Garden termébe. — Mint László százados írja: A teremből a mellette levő sétatérre mentünk ki. Kossuth a számára ott készen álló gyönyörű lóra ült s az ott fel­állított 20.000 főnyi newyorki nem­zetőrséget megszemlélte. Kitűnő lo­vas és nagyszerű megjelenés lovon. Bosztonban 1852 májusában me­gint lóháton szemléli a katonasá­got, mely annyira tud ügyéért lel­kesedni. 1852-ben, az olaszországi magyar légió szervezésekor, megint alkal­ma van, hogy lóhátról intézze gyújtó beszédeit a koránokhoz. Kár, hogy a parádés tisztelgé­sekről nem terjedtek el jobban ké­pek a szabadsághősről. Petőfiről lovaskép is van. Miért nincs 100 Kossuth-emlékmű között csak egyi is, ami lóháton örökíti meg a hal­hatatlan seregtoborzót. Kossuthot a nóta is lovon örökíti meg több­ször is. Az egyik azt mondja pél­dául: Kossuth lova megérdemli a zabot, kétszer körüljárta Magyarországot. 3 ©RICH MARSOM!! GCK&59C A®HÁ RMASFEJ-VÉDJ­E­G­G­Y­EL fk­&ky ékszerei SZOLID IRAKI KÖTÜI ,nim,nmm main _______rtSÄ":SKSiii-'r.;s, Hány óra hosszait tartottak a nagy csaták? Cézár összes hadműveleteiről megbízható adatok állanak rendelke­zésünkre, s általában a rómaiak háborúit pontosan ismerjük. A leg­több esetben azonban hiányoznak az adatok arról, vájjon egy-egy elhatározó csata, ami a háború sorsát eldöntötte, mennyi ideig tar­tott? Mikor egy szál karddal a kézben ember-ember ellen harcolt, a harc lélekzete nem lehetett hosszú. Fegyverek megjelenése óta isme­rünk csupán több napig, hétig, sőt újabban hónapokig tartó offenzí­­vát. Benary alezredes, német katonai hadító, saját kutatásai nyo­mán, érdekes adatokkal szolgál régi nagy csaták időtartamára vonat­kozólag. A CATALAUNUM- nak testi erejét, mellyel másnapra CSATA is takarékoskodni kellett. A M.­RATHONI ÜTKÖZET semmiképpen sem tarthatott tovább 12 óránál. Egyetlen óriási lovas­roham döntötte el Kr. e. 490-ben. A középkorban ellenben akadtak olyan hadvezérek, akik mielőtt em­bereiket csatába küldték, asztroló­gusaikkal megvizsgáltatták, kedve­zően áll-e a nap? Ha a jós rész­ minden jel szerint reggel 5 órá­tól az alkonyat beajjtáig tartott és nem hiába regél arról a monda, hogy naplemente után a holtak csatáztak tovább a magasban — az elevenen maradt harcosok a sötétség leszállta után visszavonul­tak — aludni. Az egész napi lo­vaglás, nyilazás, verekedés ugyan­is alaposan igénybe vette a kato-

Next