Uj Sopronvármegye, 1939. november (1. évfolyam, 24-47. szám)

1939-11-03 / 24. szám

Péntek, 1939. november 3. ÚJ SOPRONVÁRMEGYE Szombaton lesz a Hubertusz vadászlovaglás November hó 4-én rendezi meg a III. önálló hu­szárszázad a hagyományos őszi Hubertus vadászlovaglást, helyőrségi vadászlovaglás ke­retéb­en. A lovagláson részt vesznek a helybeli lovas alakulatok tisztjei, valamint a gyalogos tisztikar nagy számban. A mezőnyt altiszti és legénységi lovasok bő­vítik. A vadászat 10 órakor kezdődik a huszárlak­tanyából történő indulás után gyönyörű és vál­tozatos terepen keresztül a Bécsi-dombi gya­korlótéren át, ahol a kifutókat is rendezik. Ezek kis, háromnegy­ed 12 órakor kezdődnek. Az érdeklődő közönséget autóbusz szállítja ki a repülőtérre. Indul negyed 12 órakor az Idegenforgalmi Irodától. Hideg­ és meleg buf­fet rendelkezésre áll. A vadászatot vacsora követi, amely a nővér­szállóban 20 óra 30 perckor ke­zdődik. Tüdős Klárát és magyarruhás tündéreit soproni bemutatóra hívja a polgármesterné Az Új Sopron vármegye legutóbbi számában ismertettük az utat, amelyen egy zseniális ma­gyar iparművésznő eljutott a női magyar ruha annyit vitatott és oly régen vajúdó kérdésének megoldásához. Hogyan született meg az ő el­gondolásában a divat, a praktikum és a nemze­ti ér­zés ama harmóniája, amely a magyar ruha viseletét hölgyeink számára minden időre és alkalomra valóban általánossá teheti. örömmel regisztráljuk most, hogy nemcsak a hölgy közönség legszélesebb rétegei fogadták fejtegetéseinket a legteljesebb megértéssel, de azok valóban illetékes helyen is várakozáson­­felüli erős visszhangra találtak. A magyarruha viselet leglelkesebb és legrégibb soproni hívője Sopronyi-Thumner Mihályné, akcióba lépett, hogy megnyerje Zsindelyné Tüdős Klára ipar­­művészn­őt, ezeknek a hasonlíthatatlanul ötletes és ízléses kivitelű magyar ruháknak megterem­tőjét, hogy csodálatos ruhakölte­ményeit Sopronban is személyesen mutas­sa be. Az akció sikerének közeli és kézenfekvő lehe­tősége van, mert — mint ahogy a győri sajtó­ban olvassuk — november 12-én Tüdős Klára nyolc válogatott szép próbakisasszonnyal oda­érkezik és érdekes előadás keretében fog ott bemutató előadást tartani. Győrtől Sopron csak egy macskaugrás, aligha lesz tehát akadálya, hogy a győri bemutatót akár másnap már Sop­ronban is megismételjék. Mégpedig a Városi Színházban, ahol ezt a­ nem mindennapi divat­­revüt megfelelő kulissza hátterek beállításával és különböző szinti és fényerejű reflektorok al­kalmazásával hatásában szinte korlátlanul le­het fokozni. A tárgyalások már­ megindultak és remélhe­tőleg hamarosan közölhetjük is a magyaros színházi ruhaparádé pontos dátumát. Szinte látjuk már a tömeget, amely erre a ritka alka­lomra zsúfolásig fogja megtölteni a színházat. Sokféle eseménynek voltak már tanúi a soproni sz­­nház világot jelentő deszkái, de az holtbiz­tos, hogy nem szerepelt még rajtuk aktív magyar ál­lamtitkár felesége — próbakisasszonyokat dirigálva és a ruhaalkotó művészet egész különleges tit­kaiba vezetve a közönséget. E szokatlan s rend­kívüli szenzációt csak a megállapítás fogja fe­lülmúlni, hogy a magas társadalmi állású hölgy milyen teh­et­séges, milyen sokat tud és milyen abszolút művésze mesterségének. Tehát a soproni bemutató, akárcsak megelő­zői más városok pódiumain, színházaiban és mozijaiban, a magyar viselet diadal­ünnepe mel­lett ünnepe lesz a dolgozó magyar nő legszebb programszerű érvényesülésének is. Sokakat fog vonzani a színházba a magas társasági pozíciójú, előkelő úrihölgy vendégsze­replése, de bizonyos, hogy a parádé végén min­denki elsősorban Tüdős Klárát, az alkotómű­­vésznőt fogja ünnepelni és nem az álamtitkár­­nét. Azt az Isten áldotta művészt, akinek ihle­tett meglátásaival sikerült a magyar kiskert virágait átültetni asszonyaink és leányaink vi­seletére és ezzel szürke hétköznapjaikból ki­űzni a színtelen, fakó egyhangúságot. Ötne­gyedévi szünet után ismét fővárosi nívójú nagykávéháza van Sopronnak Megnyílt az új „Royal*! A nedves, didergős őszi estébe lámpagyúj­­táskor tegnap belesikoltott egy új, paprikapi­ros neonfény harsány, friss, életigenlő neve­tése. Modern fekete üvegplasztika a portálon, ezüst betűk, neonfény,­­ új színnel gazdago­dott a szegény és sivár soproni éjszaka, ötne­gyedévi szünet után új köntösben, új kávéssal és új programmal kaput nyitott a város egyet­len nagykávéháza, a várkerületi „Royal”. Kényszerhelyzet és nem valami szerencsés üzleti ötlet tette a megnyitót pont halottak napjára. Az első látogatókat mégis feltétlen el­ismerésre késztette a látvány, amely a küszö­bön fogadta őket. — Elsőrangú fővárosi nívó, — ez volt az ál­talános vélemény, amelyből hiányzik minden lokálpatrióta túlzás. A belső és külső kiképzés artisztikumán megérzik a hivatott építő és de­koráló művész, Füredi Oszkár keze. Megnyug­tató, derűs falfelületek, egyenletesen elosztott világító effektusok, sima parkett, barna fabur­kolat és a divánok kék kárpitja adják össze a meghitt, otthonos miliő eredőjét, a harmoni­kus, kellemes összbenyomást. Gusztusos üveg­es porcellánedények, központilag elhelyezett tá­gas táncparkett, egyenletes enyhe fű­tés, olaj­­zöld függönyök, tiszta és higiénikus mellékhe­lyiségek járulnak hozzá, hogy a vendég valóban otthon érezze magát.­­ Azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy Sopron, 1939. november 2. Tél ____ Tisztelettel szives tudomásukra hozom, hogy a régi közkedvelt „R­OYAI“ kávéházat Isten segítségével november 2-án (csütörtökön) megnyitottam. — Szives pártfogásukat kérve vagyok hazafias tisztelettel BOCSKAY JÓZSEF. Ma és mindennap Nyári Rudi és Józsi jazz- és cigányzenekara muzsikál. a Nov. 4-én szombaton este 8 órakor a Kaszinóban a Zeneegyesület II. tízteli han­versnyi. Jegyek Karnernál: otthon nem igen jut az ember 70 fillérért ilyen pompás, illatos haboskávéhoz és nem kap az uzsonnája mellé annyi jó kül- és belföldi újsá­got, mint az új Royalban. A feketét csakis tiszta babkávéból főzik és 60 fillérért mérik csészéjét. Ebben azonban a kiszolgálás és egy kisüveg szódavíz ára is benn­­foglaltatik. A megnyitón a kitűnő helybeli katonazene­kar vendégszerepeit, mától kezdve régi jó isme­rősünk, a világjáró tárogatós Nyári Józsi és az arisztokratavérű fia, a szőke Nyári Rudi dik­tálják a hangulatot és a jókedv tempóját né­pes, vegyes cigány- és jazz-zenekar élén. Néhány tízezer pengős „befektetés” íí le az új Royal új arcáról. Az új tulajdonos, Bocskay Ferenc nem hiába a fény és a­­ kávéház fővá­rosában, Párizsban tanulta ki üzletének titkait, tudja és imponálóan bizonyítja, hogy nagystílű vállalkozáshoz áldozatkész szív is kell és a kö­zönségnek nyújtani is kell valamit, ha meg­akarjuk hódítani. Megérdemli, hogy megtalálja számításait. A felvidéki események évfordulóján ünnepélyt rendez a „Nyugati Őrszem" A soproni diákság lapja, a Nyugati őrszem a dicsőséges felvidéki események évfordulóján november 5-én, vasárnap este 8 órakor az ev. líceum tornatermében sajtó­estet rendez az ev. hittudományi Kar Ifjúsági Köre, az ev. tanító­képző és a líceum közreműködésével. Részletes műsort a holnapi számban köz­lünk. Belépő díj nincs. Mindenkit szeretettel meghív a Nyugati őrszem. Sopron kegyelettel adózott a halottak emlékének Sopron ez évben is megilletődött lélekkel, őszinte kegyelettel emlékezett meg Halottak napján azokról, akik a temetők virágerdős, áhitatos csendjében alusszák örök álmukat. Már napokkal előtte meglátszott a városon a készülődés halottaink ünnepére. A kirakatok megteltek gyertyákkal, mécsesekkel, sírlám­­pákkal, a virágkereskedések kirakatait „a ha­lottak virága”, a gyönyörű krizantém és a ko­szorúk megszámlálhatatlan sokasága uralta. A Várkerület fehérlett a rengeteg virágtól és a koszorúk olyan hatalmas mennyiségétől, amely az Előkapu előtti piacrészt valósággal zöldbe borította, ünnepi színfoltot varázsolva az utca mindennapi szürkeségébe. Mindenszentelő ünnepének már kora déle­lőttjén népvándorlásszerűten indultak meg a tö­megek a soproni temetők felé. A tömeg a délutáni órákban egyre hatalma­sabb lett és mikor már alkonyodni kezdett, az összes temetők zsúfolásig megteltek lá­togatókkal. A sírokon, amelyeket elborítottak a virágok és koszorúk, kigyulladtak a gyertyák, a mé­csesek, a lámpák és amikor az alkony ráborult a városra, tündéri fényárban úsztak a soproni teme­tők. A kegyelet megnyilvánulása mindenütt im­ponáló volt. A tragikus véget ért Schey rend­őrfőtörzsőrmester sírjánál díszőrséget állt a rendőrség. Rengetegen nézték meg őszinte meghatottsággal

Next