Uj Sopronvármegye, 1940. február (2. évfolyam, 25-48. szám)
1940-02-01 / 25. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy bőr* ISO pengő, negyedén« SZERKESZTOS EGES KIADÓHIVATAL: Moron, Vérk*8.— pengő. — PosUUkarékpénztári énekkerium«: 43.616 SZENTIMREI LAJOS rület 117. Tel.: 524. Fiókkiadó: Csorna, Baross ut S. Td.: 7. Új, biztosabb alapokon fejlődik tovább az „Uj Sopronvármegye" programja Megalakult a „ Fidelitas Lapkiadó Vállalat kft/7 soproni cég, az „Uj Sopron vármegye 77 és a februárban meginduló „Felsődunántúli Hétfő tulajdonosa Mai számával ifjú életének kilencvenhatodik napjához ért el az „Uj Sopronvármegye“. 96 nap — röpke pillanat 70—90 éves jubileumukon túl lévő vidéki magyar napilapok tiszteletreméltó múltjához képzest. De nagy idő a mostani világháborús, gazdasági válságos, papirinséges világban. Október 1-én indult meg az „Uj Sopronvármegye”. Azóta a világégés új tüzei gyulladtak ki Európa északi sarkain. Vezető magyar államférfiak gondviselésszerű bölcsessége bennünket eddig megkímélt a legroszszabbtól. Fölöttünk még nem ég a tető s nem kell gyilkos vasmagot hullató halálmadarak röptét kémlelnünk az égen. Jöttek már sorozatosan gondtalan, szép életünket fegyelmezd és korlátozó intézkedések, melyet előkészítenek az idők megnehezülő járására. A belpolitikai életünk hullámzását elcsendesítette az éber kifelé figyelés, de a soproni pohár vízben lezajlott vihar is átsodort embereket szigetekre, honnan idegenkedve, ellenségesen nézik a partokat, melyeken szilárdan állottak még az ősz elején. 96 nap nem ad még elég alapot és távlatot eredmények összegezésére s nagyképűség lenne ily rövid múlttal a hátunk, megett bármi iyen jubileumi ünnepséget rendezni e hasábokon. De annyit nyugodt önérzettel és biztos öntudattal megállapíthatunk, hogy a kezdet hihetetlen nehézségeinek leküzdése után máris lassú, de biztos emelkedésű, felfelé ívelő úton járunk. Az 1989 október 4-i első számunkban beköszöntő programmunk világos nyíltságát, becsületes őszinteségét és azokat az eszközöket, amelyekkel ezt a programmot kezdettől fogva megalkuvás nélkül szolgáljuk, Sopronban és a vármegyében egyre nagyobb érdeklődés és rokonszenvező figyelem kíséri. Sőt az ország távolabbi részeiből is jelentkeznek hetente új emberek előfizetőinknek és olvasóinknak törés és visszaesés nélkül folyton gyarapodó és izmosodó táborába. Legkézzelfoghatóbb bizonyítéka a növekedő bizalomnak az „Új Sopronvármegye” iránt, tekintélyes polgári és közéleti, de minden nagytőke-érdekeltségen kívül álló, szolid középosztályi elemeknek jelentősebb anyagi áldozatra is kész csatlakozása a lapkiadói vállalkozáshoz. Az „Új Sopronvármegye” nem a lap főszerkesztőjének, e sorok írójának egyéni vállalkozása többé. • Mától kezdve kiadóként a lapot a Fidelitas Lapkiadó Vállalat korlátolt felelősségű társaság jegyzi, amelyet ez év elején vitéz Házi Jenő dr. Sopron város főlevéltárosai, Horváth Ferenc dr. országgyűlési képviselő, Németül Lajos répcevisi plébános és Szentimrey Lajos dr. soproni ügyvéd alakítottak meg jelentékeny alaptőkével. A cégbejegyzés szerint vitéz Házi és dr. Szentimrey a társaság felelős ügyvezetői. Legnagyobb örömmel hozzuk e jelentős változást olvasóink tudomására, mert ez nem egyúttal progranmváltozást, hanem a Programm szélesebb és biztosabb alapokra építését és a programm megvalósíthatásának több garanciáját jelenti. Nem ildomos, hogy u. n. üzlettársak a boltjuk főbejárata elé állva, egymásnak hajbókolva kezdjék az üzletet a nyitás ünnepélyes pillanatában. Mégis meg kell rajzolnom néhány jellegzetes vonást a ,,Fidelitas” tagjairól, most, amikor a nagyobb nyilvánosság homlokterébe kerülnek egy politikai jellegű vállalkozáson keresztül. Vitéz Házi Jenő dr„ a tudós történész és főlevéltáros már többször tett arról tanúságot, hogy nemcsak a múlt értékeit rögzítő íróasztal mellett ura mesterségének, de mint hitéleti, társadalmi és politikai szervező és kombattáns elem a közélet vértelen harcaiban is azzal a meggyőződéssel, bátorsággal és felkészültséggel állja meg helyét, amelyet a világháború élethalál küzdelmének vezérei az. arany vitézség éremmel tartottak méltónak kitüntetni. Horváth Ferenc dr„ a csepregi kerület országgyűlési képviselője annak a kormányképes népi politikának egyik legaktívabb képviselője, mely Teleki Pál gróf miniszterelnök klaszszikus szavai szerint a magyar földdel és népével, a „legjózanabb és legmegbízhatóbb baráttal, a magyar paraszttal” tart legközelebbi rokonságot. Németh Lajos, a répcevisiek plébánosa parlamenti képviselet nélkül is maradandóságát és élő folytonosságát jelenti a régi katolikus néppárti hagyományoknak, a tiszta krisztusi demokráciának, melynek sok erős fellegvára épült már Sopron megye földjén s oly tiszta emlékű papokat és politikusokat installált a halhatatlanságba, amilyen az áldott és felejthetetlen, apostoli lelkű Griger Miklós volt. ...Házi. Horváth. Németh. Három becsületes magyar név. Három tisztes középosztályú, polgári exisztencia. Agyuk, kezük, szívük becsületes munkájával vitték odáig, hogy áldozhatnak egy lapalapítás és fenntartás altruisztikus, közérdekű céljaira. Izzó és tántoríthatatlan hazafias meggyőződésű, műveit fiai és bátor, tényleges, katolikus hitvallói a magyarfödi népének, melyből nőttek. Megtisztelő csatlakozásuk az „Új Sopronvármegye” és az én célkitűzéseimhez megsokszorozzák biztosítékait egy megalkuvás nélküli keresztény, nemzeti, haladóan népi, konstruktív és építő magyar politika követésének. A programnak, amit az „Új Sopronvármegye” első számában hirdettem s eddig sokkal szerényebb eszközökkel egyedül igyekeztem megvalósítani, így megerősödve és megsokasodva is, egy szívvel és egy akarattal hirdetjük és szogláljuk a belső ellentéteket kiegyenlítő s áthidaló nagy magyar összefogás, az egyre edzettebb és felkészültebb fegyveres és szellemi honvédelem szükségét. Mert nemcsak Sopron és környéke exponált őrhely ma a nyugati földrengés partjain, de egész Magyarország féltve őrzött végvára a maradék európai békének és civilizációnak. Kerülni óhajtunk minden fölösleges harcot és torzsalkodást, amit kívülről gyengeségre, erőmegoszlásra magyarázhatnak. De ez nem azt jelenti, hogy halogatni hagyjuk égetően aktuális nemzeti, társadalmi, gazdasági és szociális kérdések megoldását. Meg hogy a határainkon dúló nagy világégés lángjaiba vakulva, nem figyeljük és szabad garázdán engedünk kis frázisparhelyeket, melyeken hitvány egyéni érdek és önző számítás fazekain totyognak. Amin nem készülünk kiszemelt személyek „jövő-emberek” kultuszára, nem vállalkozunk személyi hajszák eszközeivé sem. De ez megint nem azzal egyértelmű, hogy míg a szemünk tisztultabb magasokat kémlel, vagy a magyarság fölé tornyosuló veszélyfelhőket figyeli éberen, irigység, gyanúsítás, vagy más aljas indokú önös ellenérdek szabadon akaszthassa fűrészét bokánknak. Jobb magyar sorsért, több kenyérért, nagyobb biztonságért harcolunk. S mikor ehhez Isten áldását eldva az égre függesztjük tekintetünk, nem feledjük, hogy van a magyar pokol is. Szembeszállunk ha kell, ezzel is. Amikor bejelentjük még, hogy a Fidelitas l akiadó Vállalat az „Új Sopronvármegye”, aki mentalitásán kívül valóban a közhajnak engedve és általános szükségeket kielégítendő február első felében útnak indít Felsődunántúli Hétfő címen egy hétfői lapot is, tehát egyszerre két fronton vesszük fel a harcot a legmodernebb fegyverekkel egy magasabbradó soproni sajtókultúra kiépítése érdekében, bizalommal kérjük a magyar olvasó közönségszeretetét, megértését és támogatását. Az ünnepi perc minden komolyságával és felelősségérzetével ígérjük, hogy nem leszünk rá méltatlanok. . . . A két lapot a társaság megbízásából ezután is én jegyzem és irányítom mint főszerkesztő. Az „Új Sopronvármegye” felelős szerkesztője régi megbízható munkatársam Pászár Ferenc marad, a „Felsődunántúli Hétfő” felelős szerkesztőjévé az ismert, tehetséges fiatal soproni hivatásos hírlapírót, Horváth Lászlót hívtam meg. A rendes munkatársak gárdáját most szervezzük a legképzettebb és legrutinosabb soproni hírlapírók soraiból és néhány olyan új erőből.