Új Sport, 1990. november (1. évfolyam, 208-229. szám)
1990-11-01 / 208. szám
FÜGGETLEN ROMÁNIAI ORSZÁGOS MAGYAR SPORTNAPILAP I. ÉVFOLYAM 208. szám 1990. november 1, csütörtök Miniszter úr, emelem kalapom! Már az elején jól kezdődött. Szokatlan volt számomra, hogy csak úgy telefonon is horogra akadjon egy sportminiszter. Telefonhívásunkra Dinu úr személyesen válaszolt és ígéretéhez híven az elmúlt pénteken percnyi pontossággal érkezett a szárhegyi nemzetközi újságírótalálkozóra. A szimpatikus 43 éves miniszter készségesen válaszolt meg a keresztkoruuseure is: B. : — Hogyan látja hazánkban az ifjúsági és miniszter úr: S Sportminisztérium lélrehozása biztosítja-e vagy sem az optimális keretet a sport szempontjából ? C. D. : — A sémát más országoktól vettük át, de tudtommal sehol sem vad be. hlálunk az ifjusagot negyven éve szervezik úgy,hogy már elegük is van be.de. Különben az iskolarendszer és a katonaság hivatott erre, nem tudom, hogy szükséges-e még külön a sporton keresztül is szervezni. Ha megengedtik, egy hasonlattal úgy képzeljék el az új minisztérium létrehozását, miután a két Németország egyesítésével az NDK falta volna fel az NSZK-t és nem fordítva. Ne feledjük el, hogy egyelőre sport hozott valutát az országnak, sőt ami több jóval többet mint például a kohászati ipar, az ifjúsági részlegnek ellenben vékony a pénztárcája. B. : — Hogyan látja, mi az oka a román foci ilyen gyors hanyatlásának? C. D.: — Sajnos a dolgok mögött ,alapvető tartalmi hibák vannak. Azzal kezdtünk takarózni, hogy szerződnek legjobbjaink. Nem külföldre szabad elfelejteni, hogy a keleti tömbből Románia adta el a legkevesebb profijátékost. Arról nem is beszélve, hogy Temesvárról nem távozott egyetlen játékos sem. A válogatottról annyit, hogy idegenlégiósaink számára bolgárok elleni mérkőzés kitűnő alkaalom volt egy családi látogatás számára. Egyelőre nem tudjuk kellőképpen motiválni őket, amikor eljön az idő, hogy teljesítményüknek lelően legyenek javadalmazva, mégsemajd munkájuk minősége is más lesz. Apropó ! Képzeljék, uraim, máris felmerült, hogy a parlament napirendre tűzze a román labdarúgás helyzetét. Úgy látszik egyesek mit sem változtak, hiszen a régi rendszerben is ez volt a divat. 1982-ben, mikor lebőgött az NSZK válogatottja, a kerettagok kb. 290 ezer márkával kerestek kevesebbet. Nos, így kell(ene) megoldani itt is a helyzetet Az elmúlt kupaszerdával kapcsolatban elmondok egy érdekes esetet. A temesvári Poll a madridi jó szereplés után feltelt a tipikus románbalkáni nagyképűséggel, s edzőjük már még annyi fáradtságot sem vett, hogy megnézze ellenfelüket játszani. Amikor a portugál újságírók megkérdezték, miit tud csapatukról, annyit mondott: — Úgy tudom, egy jó képességű csapat. Komolyra fordítva a szót már előrehaladott állapotban van a minőségi labdarúgó státuszának kidolgozása, s ha eljön az idő, hogy elvégzett munka után javadalmazhatunk, akkor labdarúgásunkban bekövetkezhet a minőségi ugrás. R.: — Mi az álláspontja a külföldre szerződött játékosokkal kapcsolatban. Értem ezalatt a nemzeti kisebbségekhez tartozó játékosokat is, akik etnikai okok miatt keresnek külföldön kenyeret ? C.D. : — Sajnos etnikai problémákkal nem csak nálunk küzdenek, Európa-szerte az országban sok helyen vannak ilyen jellegű gondok, s én személyesen remélem, hogy mielőbb (Folytatás a 3. oldalon) Halmágyi Zsolt Ami nem sikerült Baggionak, az most tény és való Garami és Zarzi számára. A 12. férfi röplabda vébé győztese a sportág feljauuása óta első ízben Olaszország, bár az öreg kontinens bajnokaként érkezett Rio de Jameiróba, Judo Velasco legénysége, senki sem gondolta mester molyan, hogy a büszke világelső kocímet is elhódítja. Nem is vette zokon mindezt, hiszen olyan nagyvadak vicsorogtak egymásra a küzdelem kezdetén, mint a házigazda Brazília, a címvédő UtA, Szovjetunió, a világkupa győztes Kuba és még néhány többé kevésbé titkos esélyes gárda. Az események sodrása azonban sok mindent letisztázott, így nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államok csapata Karch Király óta nem tudott újabb gyémántokat csiszolni, a nagy európai felfedezett Svédország még nem elég fajsúlyos egy ekkora kaliberű versenyhez meg hasonlók. Ezzel szemben a házigazdák zavartalanul vágtattak a végső cél felé és úgy tűnt, hogy senki sem állhatja útját a kávéhengernek. Jaszerint játszmát sem veszítettek el és messze a legjobb pontarányt vallhatták a magukénak, amikor pedig zsebre tették egyik sztárcsapatát, Franciaországot, mindenki számára tiszta volt, hogy itt csak egy valaki nyerhet. A végső csatározásokba rajtuk kívül még Kuba, Olaszország és Szovjetunió jutott. Az első párban Kuba, aki eddig nem a formaidőzítések nagymestereként volt ismeretes, állva az örök röplabdanagyhatalom Szovjetuniót, de ki figyelt már erre amikor a Kis Maracamának becézett riói csarnokban Brazília készen állít az újabb áldozatbemutatásra a röplabda-isten oltárán, ott szomorkodott Itália. A Bárányként meccs az elképzelt forgatókönyv szerint ■ zajlott szinte pontot is alig szerzett az európai csapat, míg Paolao vízfakasztó ütései nyomán egyre-másra gyűjtötte pontjait a cariocas csapat. A második játszmában azonban valami egészen váratlan dolog történt. A bárány oroszlánná változott, Freitas mester hiába próbált lelket önteni csapatába, a brazil csapatnak a továbbiakban csak apró fellángolásai voltak, így lényegében akadálytalanul jutott a döntőbe Olaszország. Ami aztán a brazilokkal történt, az bármi fájdalmas is volt, ha jól belegondolunk törvényszerűség. A bronzért folyó meccsen a Szovjetunió sima három játszmában verte a teljesen szétesett, porig sújtott nagy esélyest. Egészen rövid idő alatt úgy intézte el a Szbornaja kávéországot, hogy a közel 30 ezer brazil szurkolónak ideje sem volt megharagudnia kedvenceire. A csalódott nagy csend csupán percekig telepedett a Maracaninho lelátóira, mert már jöttek is a nagy gála szereplői. Az csak természetes, hogy a vérrokonnak szurkolt a közönség, meg aztán ki bocsájthatta meg az olaszoknak, hogy a kedvenceket elsöpörje a nagy útról. Az olaszok nehezen lendültek játékba, de ezt már megszokhatta az aki nyomon követte a röplabda vébét. Az első játszma 36 perc alatt a karibiaké. Az olaszok annyira meg vannak zavarodva, hogy egymáson esnek keresztül, amikor a márFolytatás a 3. oldalon) Csinta Samu * Ökölvívás • Evander Holyfield nyerte a Las Vegasban, a Hotel Mirage-ban rendezett nehézsúlyú ökölvívó-világbajnoki döntőt, aki a harmadik menetben kiütötte a cím védőjét, James „Bustar“ Douglast. Ezzel ő lett mindhárom hivatásos világszervezet (WBA, WBC, IBF) bajnoka így tehát nem lesz Douglas-Tyson visszavágó a profi nehézsúlyú ökölvívó-világbajnoki címért. A kihívó Evander Holyfield ugyanis a 7:10 percben kiütéssel nyert a címvédő James Douglas ellen. A bukmékerek igencsak elszámították magukat amikor Douglas esélyeit 7:5 arányban látták jobbnak, Holyfield sikerét nem tartották valószínűnek, annak ellenére, hogy jócskán akadtak intő jelek. Már a mérlegelésnél kitűnt, hogy a február 11-én Mi Holyfield az új világbajnok keysont kiütő „Buster“ több mint hasz kilót szedett magára az elmúlt hónapokban, mozgása lelassult. A szőríóban már az első ütésváltások után kiderült, hogy a nincs igazán jó formában világbajnok Holyfield már az első menetben meglepte ellenfelét. Váltakozó ütéseivel nehéz helyzetbe hozta Douglast, aki a pihenő után sem talált magára. A második menetet is a kihívó irányította, többet mozgott és ütött. Douglast mérkőzés vezetője kétszer is figyelmeztette fogásért. Következett a mindent eldöntő harmadik felvonás. Holyfield egy jobbhoroggal csaknem leterítette ellenfe(Folytatás a 3. oldalon) Kemenes Árpád Az RLSZ közölte, nem játszunk Albániával, azért mert bizonyítani akarunk a kupaküzdelmeken a 2 oldalon HÍRÖZÖN a 4 oldalon