Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-03 / 62. szám, péntek

1987. ni. 3. " Annak idején tájékoztattuk olvasóinkat a „Milliós ötlet" elnevezésű eleményezésére mozgalomról, amelyet a Csehszlovák Rádió­höz­az SZNT égisze alatt a nemzeti bizottsá­gok szerveztek. Az ötletek, javaslatok benyújtásának ha­tárideje december végével lejárt, januárban a mozgalom szlovákiai bizottsága összegezte az eredményt és most... Mi lesz most? Véget ér az egész azzal, hogy a nyertesnek átnyújtják a montreali repülőjegyet? • VENDÉGLŐ A HEGYTETŐN Vaktában benyúlunk a ren­geteg ötlet közé, s kihúzunk egyet. 1. Rosenauer Banská Bystrica-i lakos azt hiányolja, hogy a város leglátogatottabb kirándulóhelyén, az Urpín he­gyen nincsen vendéglő. Ez kel­lemetlen a kirándulók számár­­a, és nagy bevételi lehetőség elmulasztása a vendéglátó ipar szempontjából. Az ötlet szerző­je hozzávetőlegesen kiszámítja, mekkora beruházásra lenne szükség, mekkora lenne a nye­reség. Ennek a vendéglőnek nem lenne idényjellege, mert télen is üzemelhet a nagyszámú síelő számára. Felkerekedünk, s meg sem állunk, csak az Urpín hegy lá­bánál. Még sok a hó, ideigle­nes felvonó vontatja a síelőket a hegyre. Felcsúszunk mi is. A hegytetőn kis bódé, mellette forró teával teli poharakat szo­rongató és szürcsölgető sielők. Nocsak! Talán nem az ötlet va­lósult meg ilyen gyorsan? De miért ilyen szegényesen? Nyo­mozzunk megállónk tovább. Legközelebbi a Közép-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság. Emília Borovská mérnök szobá­ijába nyitunk be. Borovská mérnök a „Milliós ötlet" szlovákiai bizottságának a tagja. — Mi van a vendéglővel a hegy­tetőn? — kérdezzük anél­kül, hogy elárulnánk, láttuk a kis büfét. — Még semmi — válaszolja. — De megváltoztattuk miatta a vendéglátó vállalat beruházá­si tervét. Új vendéglőt kell lé­tesíteni Banská Bystricán, mert az Alacsony-Tátra látogatói nyáron hiányát érzik. Úgy dön­töttünk, hogy az ötlet szerint ezt az új vendéglőt a hegyte­tőn építjük fel. Kár jövőre. Hogy a város se károsuljon, lé­tesítünk egy kisebbet is a mű­jégpályánál. — És mi az a kis büfé a hegytetőn? — Ahá! Szóval már jártak ott! Az csak egy ideiglenes büfé. De hogy őszinte legyek, az öt­letet, hogy ott forró teát árul­junk, szintén a vendéglő ötle­téből vettük.... Ha már jártak ott, látták a felvonót is. Az még semmi... — Dehogy semmi. Egészen jól felvitt... — De nyáron nem vinne fel. Ott ülőkés felvonó lesz. Mikor?­­A tervek már a legapróbb rész­letekig elkészültek. A Breznói Hídelemgyárban készítették őket, ők gyártják majd a be­rendezést is. — Vallja be, hogy ez nem az ötlet miatt van. Biztosan amúgy is tervezték már... — Dehogynem az ötlet miatt. A sielőknek jó a meglévő is. Az ülőkés felvonó minden év­szakban járhat, de minek jár­na, ha nem vinne valahová. Ez a valahová éppen a vendéglő lesz. Csak így fizetődik ki... — Ha ez így van, akkor azok a tervek fantasztikus gyorsa­sággal készültek. Hiszen az öt­let csak néhány hónapja szüle­tett.­­ Éppen ez az! Amint elol­vad a hó, terepszemlére me­gyünk az Urpínra, hogy lássuk, hova kerülnek a drótkötélpálya tartóoszlopai. Éppen ez a gyor­saság lényeges. Ne feledjük, a mozgalom értékelése október végén lesz. Ez h­jtja a nemzeti bizottságokat, hogy mielőbb va­lósítsák meg az ötleteket. De ne gondolják, hogy a montre­ali repülőút miatt... Sokkal több folyik majd be abban a vendéglőben, mint amibe a re­pülőút kerül. És minél előbb lesz készen, annál hamarabb hoz hasznot. ... Az alapötlet csupán a „lavina" elindítója volt. Most már a gazdasági ér­dekeltség, a nyereség reménye hajtja tovább a „motort" ... • A LIPTÓI AUTOCAMPING Anton Filipovic azzal az öt­lettel vett részt a versenyben, hogy Liptovský Ján közelében, a Liptói Völgyben létesítsenek valamiféle pihenőt az autósok­nak, akik gyakran járnak erre. Ve °sék rá őket valamiképp — mondjuk egy gépkocsijavító műhely felépítésével — hag­y nézzenek szét jobban tízest a meseszép vidéken, töltsenek itt hosszabb időt. Gondolkoztak a bizottságban, mit tegyenek ezzel az ötlettel. Jó ötlet. De Liptovský Mikulá­son Jól felszerelt autójavító van, minek a szomszédba még egy? Végül, miután jól meg­hányták-vetették az ötletet, oda NI LESZ A MILLIÓS ÖTLETEKKEL lyukadtak ki, hogy létesítenek a Liptói Völgyben egy autó­campinget. És apróbb javítá­sokra is lesz itt Csakhogy a camping berendezés­ hozzáve­tőlegesen 400 ezer koronába kerül. Hasonló létesítmény felépí­téséről ezen a vidéken a nem­zeti bizottságon már korábban is gondolkoztak. De a késői távlatok szempontjából. Sok gond volt ezzel: ki finanszí­rozza és miből? Ki építse és hol? Anton Filipovič mondta, hol, a forrásnál, meg­ No, jó. De a pénz... Emília Bo­rovská, a kerületi „ötlet-fele­lős" (egyébként a KNB keres­kedelmi osztályának dolgozója) három héttel ezelőtt az ötlet ügyében Liptóba utazott. Az ot­tani járási nemzeti bizottság­gal keresték az ötlet megvaló­sításának módját. Végül meg­állapodtak abban, hogy a HNB kölcsönt vesz fel, s a kerület — a megvalósítás meggyorsítása végett — az SZNT idegenfor­galmi alapjából kieszközli a hozzájárulást, a járás pedig tö­rődik vele, hogy a tervet mi­előbb és huzavona nélkül jóvá­ha­­­t. A tervek máris ké­szülnek. Méghozzá gyorsan és reálisan. Ettől függ ugyanis, mikor és mennyi pénz „j" " az idegenforgalmi szervektől. Ha minden jól megy — és miért ne menne? — idén már lesz autocamping a Liptói Völgyben. Persze, a forrásnál. • CIPŐSARKOK ÉS EGYEBEK is Az akció során olyan ötletek érkeztek, amelyek inkább panaszok voltak, mintsem ötle­tek. De „miliósak" — azt meg kell hagyni. Például a cipősa­rok-ügy. A női cipők elcsám­pásodott sarkát országszerte egy olyan bőrdarabbal javítot­ták ki a javítóműhelyek, amely az első esőtől szétlapult és kirojtosodott. A cipő viselő­je, ha nem akarta, hogy csám­pásnak nézzék — és melyik női cipő viselője akarja? — minden eső után újra javítóba vihette a lábbelit. Persze, ez látszólag nem milliós ügy. Egy sarokjavítás alig három ko­rona. De millió nő cipősarka háromillió korona. És egy egész tehéncsorda bőre, mert a sok kis bőrdarab kitesz annyit. A megoldás egyszerű: mű­anyagsarkot kell a cipőre ten­ni, és kész. Jól van. A cipé­szek kérnek műanyagsarkot. Nincs. Csináljanak! Nincs tervben. Tegyék a tervbe! Ja, a az nem olyan egyszerű ... Erre kiutazik a milliós ötlet bizottság a Partizánskeba, a ci­pőgyárba. „Milyen anyagot kül­denek, elvtársak, a javítómű­helyekbe?" „Ilyet". „Ez nem jó, küldjenek műanyagot." „És az jó?" „Hm ... Próbáljuk ki." Rövidesen minden kerületben egy javítóműhely műanyagsar­kokat tesz a cipőkre. Nagysze­rű eredménnyel. A három ci­pészüzem tapasztalatait össze­gezik, módosítják a partizán­skei gyár tervét. Nem vála­szolják többé a cipészeknek, ha műanyagsarkot kérnek, azt hogy „nincs". Amelyik cipész még nem tudná, hogy van, an­nak ezennel tudomására adjuk. Van műanyag nőt Kérjenek Partizánskén, cipősarok, kapnak. Ez így van, ha egy ötletet, akár háromkoronásat is, nem hagynak elveszni, hanem utá­najárnak. Ez a lényeg — vé­gére kell minden ötletnek jár­ni. Ha van egy mozgalom, amelynek felelőse köteles után­járni az ilyesminek , akkor megy minden, mint a karika­csapás. De ha nincs ilyen moz­galom? Mert, a „Milliós ötlet" véget ér. Mi lesz aztán? Egy­szerű a válasz. Csak bele kell nézni a nemzeti bizottságok te­vékenységét szabályozó előírá­sokba, amelyeknek törvényere­jük van. Azok között megtalál­juk, hogy a nemzeti bizottság köteles­ minden állampolgár ja­vaslatát, ötletét figyelembe ven­ni és állást foglalni hozzá. Me­lyik nemzeti bizottság lenne oly rövidlátó, hogy az új irá­nyítási rendszerben elvessen akár egyetlen ígéretteljes ötle­tet is? Tavaly a középszlová­kiai kerületben már 17 millió korona hitelt vettek igénybe a nemzeti bizottságok a helyi öt­letek megvalósítására. Ez a ti­zenhét millió a bizonyítéka, hogy a nemzeti bizottságokon nem félnek a kockázattól, vagy ha félnek, pontosan számolnak. És cselekednek. Most a „Milliós ötlet" javas­latainak megvalósítása van so­ron. Sok jó ötletet rejt a moz­galom kis brosúrája, amelybe a legjobbakat össze­válogatták, azokat, amelyeket általánosan alkalmazni lehet. Ilyen például a prievidzai Jan Barton mérnök mozgó téglagyára, amelynek 12 lóerős Diesel-motorja 1200 téglát is gyárt óránként, vagy a ružomberberoki Cserei—Pav­lik-ötlet, a Plexi-üvegbe öntött rovarok, emléktárgyak gyártá­sára, vagy a főiskolai interná­tusok kihasználása a turista­idényben ... A legszebb az egész „Milliós ötlet" akcióban az volt, hogy önmagát segített feleslegessé tenni: megmutatta, hogyan l­e­h­e­t kihasználni a meglevő kezdeményezést, a létező in­tézményeket, a rendelkezésre álló tartalékokat, mindazt, ami itt van, csak meg kell fogni. Az Urpín hegyi vendéglőt, a műanyag cipősarkot, a liptói autocampinget, a mozgó tégla­gyárat, — mindezt a létező in­tézmények a fennálló rend­szerben valósították vagy való­sítják meg. Az akció irányítói semmiféle utasítást nem adhat­tak senkinek, semmiféle külön­leges jogkörrel nem ruházták fel őket. Mégis megmutatták: lehet. Tehát az akciótól függet­lenül is lehet. VILCSEK GÉZA AZ EXPO 67 ELŐTT MONTREALI ÉRDEKESSÉGEK Az 1967. év nagy jelentőségű a kanadai nép számára, s em­lékezetes marad azoknak is, akik ellátogatnak Ebben az évben lesz Kanadába, ugyanis századik évfordulója hogy az itteni egykori annak, tarto­mányok szövetségbe léptek, s ezzel megalapítottak egy ön­álló országot — Kanadát, amely egyúttal­, a Brit Birodalomban elsőként domíniumi státust ka­pott. Kanada — a világ egyik leg­nagyobb országa — manapság nagy pompával készül a jubi­leum megünneplésére. A kül­d • • • földiek számára kétségtelenül az ország legnagyobb és leg­élénkebb városa , Montreal lesz a legvonzóbb, amely mel­lesleg szintén jubilál: ebben az évben ünnepli megalapításá­nak 325. évfordulóját. Áprilistól októberig Montreal két olyan rendezvény színhelye lesz, amelyeknek nincs párja Kana­da, de az egész nyugati fél­teke történetében sem: 1987. április 28-án megnyitják az EXPO 67 kapuit, s ugyanakkor kezdetét veszi a művészeti vi­lágfesztivál is. Miben fog különbözni az EXPO 67 az 1958. évi brüsszeli világ­kiállítástól és a New Yorkban 1964—65-ben megtartott nemzetközi kiállítástól? Philippe de Gaspé Beaubien, az EXPO 67 egyik igaz­gatója így válaszolt erre a kérdésre: „Az EXPO 67-et mindenek­előtt szigeteken rendezzük. Ez a megoldás egyáltalán az első eset a világkiállítások történetében. Ami a világkiállítás területét illeti, sokszorosan nagyobb lesz, mint az EXPO 58-é volt. Úgy gondolom, a kiállítás dolgozóinak kiválasztásakor még soha sem támasztottak olyan követelményeket a műveltséggel szemben, mint mi tettük. A New York-i kiállítástól főleg abban fogunk különbözni, hogy eleve kizártuk a kereskedelmi célzatú árusítást. Az ember és vi­lág a gondolat realizálásánnál a rövid előadások és bemutatók formá­ját választottuk, itt sem engedélyezzük a termékek üzleti bemuta­tását. New Yorkban tulajdonképpen egy nagy árumintavásárt rendeztek, s a fő cél az üzletkötés volt. A mi kiállításunk ezzel szemben elsősorban oktató és szórakoztató rendezvény. Ami Brüs­­szelt illeti, ott valóban nagyszerű volt a világkiállítás, s nehéz lesz felülmúlni. Mégis: Brüsszelben csupán 42 ország képvisel­tette magát, nálunk pedig több mint 70 ország vesz részt a világ­szemlén. Már ez a körülmény is kétségtelenül vonzóvá tűzi az­­ EXPO 67-et." • • • Az amerikai országok kiállítási csarnokai között kétségtelenül nagy figyelmet kelt a mexikói műépítészek merész megoldása: kiállításuk fedett részei szerves összefüggésben lesznek a szabad ég alatti térséggel. A spanyol hódítás előtti időkből származó re­mek szobrokat és egyéb kőbe faragott műalkotásokat a szabad ég alatt állítják ki. Az azték amfiteátrumot is olyan tervek szerint építették, amelyek sokkal régebbiek, mint az emberiség modern története. Nagyszerű és ötletes az a megoldás is, hogy egy nagy kiterjedésű föld alatti csarnokban bemutatják az egyes sportágak keletkezését és fejlődését szemléltető eredeti leleteket és repro­dukciókat. Ezzel mellesleg, nem erőszakosan, a látogatók emlé­kezetébe idézik, hogy 1968 ban Mexikó lesz az olimpiai játékok­­ színhelye. • • • A nemzetközi rádiópalotát már a világkiállítás megnyitása előtt átadják rendeltetésének s kapuzárás után is üzemben marad. A palotában hat stúdió áll majd a külföldi érdeklődők rendelke­zésére. Minden stúdió a legkorszerűbb berendezéssel, fülkékkel stb. lesz felszerelve, s szakképzett műszaki személyzet áll bennük rendelkezésre.­­dj) A francia pavilon szokatlan szerkezetét egy gazdagon díszített „velencei csillár" inspirálta. Az impozáns, hétemeletes épület üvegből és alumíniumból készü­lt. Az afrikai országok a világkiállításon egy ess­.:íÜL­gö térsé­gen mutatkoznak be. Kis pavilonjaik afrikai falura emlékez­tetnek. Közös nevük: Africa Piave, azaz: Afrikai térség.

Next