Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)
1967-03-03 / 62. szám, péntek
1987. ni. 3. " Annak idején tájékoztattuk olvasóinkat a „Milliós ötlet" elnevezésű eleményezésére mozgalomról, amelyet a Csehszlovák Rádióhözaz SZNT égisze alatt a nemzeti bizottságok szerveztek. Az ötletek, javaslatok benyújtásának határideje december végével lejárt, januárban a mozgalom szlovákiai bizottsága összegezte az eredményt és most... Mi lesz most? Véget ér az egész azzal, hogy a nyertesnek átnyújtják a montreali repülőjegyet? • VENDÉGLŐ A HEGYTETŐN Vaktában benyúlunk a rengeteg ötlet közé, s kihúzunk egyet. 1. Rosenauer Banská Bystrica-i lakos azt hiányolja, hogy a város leglátogatottabb kirándulóhelyén, az Urpín hegyen nincsen vendéglő. Ez kellemetlen a kirándulók számára, és nagy bevételi lehetőség elmulasztása a vendéglátó ipar szempontjából. Az ötlet szerzője hozzávetőlegesen kiszámítja, mekkora beruházásra lenne szükség, mekkora lenne a nyereség. Ennek a vendéglőnek nem lenne idényjellege, mert télen is üzemelhet a nagyszámú síelő számára. Felkerekedünk, s meg sem állunk, csak az Urpín hegy lábánál. Még sok a hó, ideiglenes felvonó vontatja a síelőket a hegyre. Felcsúszunk mi is. A hegytetőn kis bódé, mellette forró teával teli poharakat szorongató és szürcsölgető sielők. Nocsak! Talán nem az ötlet valósult meg ilyen gyorsan? De miért ilyen szegényesen? Nyomozzunk megállónk tovább. Legközelebbi a Közép-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság. Emília Borovská mérnök szobáijába nyitunk be. Borovská mérnök a „Milliós ötlet" szlovákiai bizottságának a tagja. — Mi van a vendéglővel a hegytetőn? — kérdezzük anélkül, hogy elárulnánk, láttuk a kis büfét. — Még semmi — válaszolja. — De megváltoztattuk miatta a vendéglátó vállalat beruházási tervét. Új vendéglőt kell létesíteni Banská Bystricán, mert az Alacsony-Tátra látogatói nyáron hiányát érzik. Úgy döntöttünk, hogy az ötlet szerint ezt az új vendéglőt a hegytetőn építjük fel. Kár jövőre. Hogy a város se károsuljon, létesítünk egy kisebbet is a műjégpályánál. — És mi az a kis büfé a hegytetőn? — Ahá! Szóval már jártak ott! Az csak egy ideiglenes büfé. De hogy őszinte legyek, az ötletet, hogy ott forró teát áruljunk, szintén a vendéglő ötletéből vettük.... Ha már jártak ott, látták a felvonót is. Az még semmi... — Dehogy semmi. Egészen jól felvitt... — De nyáron nem vinne fel. Ott ülőkés felvonó lesz. Mikor?A tervek már a legapróbb részletekig elkészültek. A Breznói Hídelemgyárban készítették őket, ők gyártják majd a berendezést is. — Vallja be, hogy ez nem az ötlet miatt van. Biztosan amúgy is tervezték már... — Dehogynem az ötlet miatt. A sielőknek jó a meglévő is. Az ülőkés felvonó minden évszakban járhat, de minek járna, ha nem vinne valahová. Ez a valahová éppen a vendéglő lesz. Csak így fizetődik ki... — Ha ez így van, akkor azok a tervek fantasztikus gyorsasággal készültek. Hiszen az ötlet csak néhány hónapja született. Éppen ez az! Amint elolvad a hó, terepszemlére megyünk az Urpínra, hogy lássuk, hova kerülnek a drótkötélpálya tartóoszlopai. Éppen ez a gyorsaság lényeges. Ne feledjük, a mozgalom értékelése október végén lesz. Ez hjtja a nemzeti bizottságokat, hogy mielőbb valósítsák meg az ötleteket. De ne gondolják, hogy a montreali repülőút miatt... Sokkal több folyik majd be abban a vendéglőben, mint amibe a repülőút kerül. És minél előbb lesz készen, annál hamarabb hoz hasznot. ... Az alapötlet csupán a „lavina" elindítója volt. Most már a gazdasági érdekeltség, a nyereség reménye hajtja tovább a „motort" ... • A LIPTÓI AUTOCAMPING Anton Filipovic azzal az ötlettel vett részt a versenyben, hogy Liptovský Ján közelében, a Liptói Völgyben létesítsenek valamiféle pihenőt az autósoknak, akik gyakran járnak erre. Ve °sék rá őket valamiképp — mondjuk egy gépkocsijavító műhely felépítésével — hagy nézzenek szét jobban tízest a meseszép vidéken, töltsenek itt hosszabb időt. Gondolkoztak a bizottságban, mit tegyenek ezzel az ötlettel. Jó ötlet. De Liptovský Mikuláson Jól felszerelt autójavító van, minek a szomszédba még egy? Végül, miután jól meghányták-vetették az ötletet, oda NI LESZ A MILLIÓS ÖTLETEKKEL lyukadtak ki, hogy létesítenek a Liptói Völgyben egy autócampinget. És apróbb javításokra is lesz itt Csakhogy a camping berendezés hozzávetőlegesen 400 ezer koronába kerül. Hasonló létesítmény felépítéséről ezen a vidéken a nemzeti bizottságon már korábban is gondolkoztak. De a késői távlatok szempontjából. Sok gond volt ezzel: ki finanszírozza és miből? Ki építse és hol? Anton Filipovič mondta, hol, a forrásnál, meg No, jó. De a pénz... Emília Borovská, a kerületi „ötlet-felelős" (egyébként a KNB kereskedelmi osztályának dolgozója) három héttel ezelőtt az ötlet ügyében Liptóba utazott. Az ottani járási nemzeti bizottsággal keresték az ötlet megvalósításának módját. Végül megállapodtak abban, hogy a HNB kölcsönt vesz fel, s a kerület — a megvalósítás meggyorsítása végett — az SZNT idegenforgalmi alapjából kieszközli a hozzájárulást, a járás pedig törődik vele, hogy a tervet mielőbb és huzavona nélkül jóváhat. A tervek máris készülnek. Méghozzá gyorsan és reálisan. Ettől függ ugyanis, mikor és mennyi pénz „j" " az idegenforgalmi szervektől. Ha minden jól megy — és miért ne menne? — idén már lesz autocamping a Liptói Völgyben. Persze, a forrásnál. • CIPŐSARKOK ÉS EGYEBEK is Az akció során olyan ötletek érkeztek, amelyek inkább panaszok voltak, mintsem ötletek. De „miliósak" — azt meg kell hagyni. Például a cipősarok-ügy. A női cipők elcsámpásodott sarkát országszerte egy olyan bőrdarabbal javították ki a javítóműhelyek, amely az első esőtől szétlapult és kirojtosodott. A cipő viselője, ha nem akarta, hogy csámpásnak nézzék — és melyik női cipő viselője akarja? — minden eső után újra javítóba vihette a lábbelit. Persze, ez látszólag nem milliós ügy. Egy sarokjavítás alig három korona. De millió nő cipősarka háromillió korona. És egy egész tehéncsorda bőre, mert a sok kis bőrdarab kitesz annyit. A megoldás egyszerű: műanyagsarkot kell a cipőre tenni, és kész. Jól van. A cipészek kérnek műanyagsarkot. Nincs. Csináljanak! Nincs tervben. Tegyék a tervbe! Ja, a az nem olyan egyszerű ... Erre kiutazik a milliós ötlet bizottság a Partizánskeba, a cipőgyárba. „Milyen anyagot küldenek, elvtársak, a javítóműhelyekbe?" „Ilyet". „Ez nem jó, küldjenek műanyagot." „És az jó?" „Hm ... Próbáljuk ki." Rövidesen minden kerületben egy javítóműhely műanyagsarkokat tesz a cipőkre. Nagyszerű eredménnyel. A három cipészüzem tapasztalatait összegezik, módosítják a partizánskei gyár tervét. Nem válaszolják többé a cipészeknek, ha műanyagsarkot kérnek, azt hogy „nincs". Amelyik cipész még nem tudná, hogy van, annak ezennel tudomására adjuk. Van műanyag nőt Kérjenek Partizánskén, cipősarok, kapnak. Ez így van, ha egy ötletet, akár háromkoronásat is, nem hagynak elveszni, hanem utánajárnak. Ez a lényeg — végére kell minden ötletnek járni. Ha van egy mozgalom, amelynek felelőse köteles utánjárni az ilyesminek , akkor megy minden, mint a karikacsapás. De ha nincs ilyen mozgalom? Mert, a „Milliós ötlet" véget ér. Mi lesz aztán? Egyszerű a válasz. Csak bele kell nézni a nemzeti bizottságok tevékenységét szabályozó előírásokba, amelyeknek törvényerejük van. Azok között megtaláljuk, hogy a nemzeti bizottság köteles minden állampolgár javaslatát, ötletét figyelembe venni és állást foglalni hozzá. Melyik nemzeti bizottság lenne oly rövidlátó, hogy az új irányítási rendszerben elvessen akár egyetlen ígéretteljes ötletet is? Tavaly a középszlovákiai kerületben már 17 millió korona hitelt vettek igénybe a nemzeti bizottságok a helyi ötletek megvalósítására. Ez a tizenhét millió a bizonyítéka, hogy a nemzeti bizottságokon nem félnek a kockázattól, vagy ha félnek, pontosan számolnak. És cselekednek. Most a „Milliós ötlet" javaslatainak megvalósítása van soron. Sok jó ötletet rejt a mozgalom kis brosúrája, amelybe a legjobbakat összeválogatták, azokat, amelyeket általánosan alkalmazni lehet. Ilyen például a prievidzai Jan Barton mérnök mozgó téglagyára, amelynek 12 lóerős Diesel-motorja 1200 téglát is gyárt óránként, vagy a ružomberberoki Cserei—Pavlik-ötlet, a Plexi-üvegbe öntött rovarok, emléktárgyak gyártására, vagy a főiskolai internátusok kihasználása a turistaidényben ... A legszebb az egész „Milliós ötlet" akcióban az volt, hogy önmagát segített feleslegessé tenni: megmutatta, hogyan lehet kihasználni a meglevő kezdeményezést, a létező intézményeket, a rendelkezésre álló tartalékokat, mindazt, ami itt van, csak meg kell fogni. Az Urpín hegyi vendéglőt, a műanyag cipősarkot, a liptói autocampinget, a mozgó téglagyárat, — mindezt a létező intézmények a fennálló rendszerben valósították vagy valósítják meg. Az akció irányítói semmiféle utasítást nem adhattak senkinek, semmiféle különleges jogkörrel nem ruházták fel őket. Mégis megmutatták: lehet. Tehát az akciótól függetlenül is lehet. VILCSEK GÉZA AZ EXPO 67 ELŐTT MONTREALI ÉRDEKESSÉGEK Az 1967. év nagy jelentőségű a kanadai nép számára, s emlékezetes marad azoknak is, akik ellátogatnak Ebben az évben lesz Kanadába, ugyanis századik évfordulója hogy az itteni egykori annak, tartományok szövetségbe léptek, s ezzel megalapítottak egy önálló országot — Kanadát, amely egyúttal, a Brit Birodalomban elsőként domíniumi státust kapott. Kanada — a világ egyik legnagyobb országa — manapság nagy pompával készül a jubileum megünneplésére. A küld • • • földiek számára kétségtelenül az ország legnagyobb és legélénkebb városa , Montreal lesz a legvonzóbb, amely mellesleg szintén jubilál: ebben az évben ünnepli megalapításának 325. évfordulóját. Áprilistól októberig Montreal két olyan rendezvény színhelye lesz, amelyeknek nincs párja Kanada, de az egész nyugati félteke történetében sem: 1987. április 28-án megnyitják az EXPO 67 kapuit, s ugyanakkor kezdetét veszi a művészeti világfesztivál is. Miben fog különbözni az EXPO 67 az 1958. évi brüsszeli világkiállítástól és a New Yorkban 1964—65-ben megtartott nemzetközi kiállítástól? Philippe de Gaspé Beaubien, az EXPO 67 egyik igazgatója így válaszolt erre a kérdésre: „Az EXPO 67-et mindenekelőtt szigeteken rendezzük. Ez a megoldás egyáltalán az első eset a világkiállítások történetében. Ami a világkiállítás területét illeti, sokszorosan nagyobb lesz, mint az EXPO 58-é volt. Úgy gondolom, a kiállítás dolgozóinak kiválasztásakor még soha sem támasztottak olyan követelményeket a műveltséggel szemben, mint mi tettük. A New York-i kiállítástól főleg abban fogunk különbözni, hogy eleve kizártuk a kereskedelmi célzatú árusítást. Az ember és világ a gondolat realizálásánnál a rövid előadások és bemutatók formáját választottuk, itt sem engedélyezzük a termékek üzleti bemutatását. New Yorkban tulajdonképpen egy nagy árumintavásárt rendeztek, s a fő cél az üzletkötés volt. A mi kiállításunk ezzel szemben elsősorban oktató és szórakoztató rendezvény. Ami Brüsszelt illeti, ott valóban nagyszerű volt a világkiállítás, s nehéz lesz felülmúlni. Mégis: Brüsszelben csupán 42 ország képviseltette magát, nálunk pedig több mint 70 ország vesz részt a világszemlén. Már ez a körülmény is kétségtelenül vonzóvá tűzi az EXPO 67-et." • • • Az amerikai országok kiállítási csarnokai között kétségtelenül nagy figyelmet kelt a mexikói műépítészek merész megoldása: kiállításuk fedett részei szerves összefüggésben lesznek a szabad ég alatti térséggel. A spanyol hódítás előtti időkből származó remek szobrokat és egyéb kőbe faragott műalkotásokat a szabad ég alatt állítják ki. Az azték amfiteátrumot is olyan tervek szerint építették, amelyek sokkal régebbiek, mint az emberiség modern története. Nagyszerű és ötletes az a megoldás is, hogy egy nagy kiterjedésű föld alatti csarnokban bemutatják az egyes sportágak keletkezését és fejlődését szemléltető eredeti leleteket és reprodukciókat. Ezzel mellesleg, nem erőszakosan, a látogatók emlékezetébe idézik, hogy 1968 ban Mexikó lesz az olimpiai játékok színhelye. • • • A nemzetközi rádiópalotát már a világkiállítás megnyitása előtt átadják rendeltetésének s kapuzárás után is üzemben marad. A palotában hat stúdió áll majd a külföldi érdeklődők rendelkezésére. Minden stúdió a legkorszerűbb berendezéssel, fülkékkel stb. lesz felszerelve, s szakképzett műszaki személyzet áll bennük rendelkezésre.dj) A francia pavilon szokatlan szerkezetét egy gazdagon díszített „velencei csillár" inspirálta. Az impozáns, hétemeletes épület üvegből és alumíniumból készült. Az afrikai országok a világkiállításon egy ess.:íÜLgö térségen mutatkoznak be. Kis pavilonjaik afrikai falura emlékeztetnek. Közös nevük: Africa Piave, azaz: Afrikai térség.