Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)

2005-10-07 / 232. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 7. TALLÓZÓ LIBÉRATION A francia belügy törvényt ké­szít a bevándorlás szigorításá­ra. Nicolas Sarkozy belügymi­niszter szeretné a családegyesí­tés hagyományára épülő be­vándorlási politikát megváltoz­tatni és a családegyesítés jogán kiadott tartózkodási enged­élyek számát csökkenteni, megszüntetni az állampolgár­ság automatikus megszerzésé­nek lehetőségét házasság út­ján, valamint a munkát vállalni kívánók esetében munkakö­rönként kvótát bevezetni. Az intézkedés a vízum, tartózko­dási engedély nélkül Francia­­országban tartózkodó betegek állami ellátásának korlátozá­sát, és kitoloncolások meg­könnyítését szolgálná. A szeptemberi parlamenti kalamajka miatt a választá­sok tervezett időpontja előtt egy évvel beindult a ta­lálgatás, mely pártok kerül­hetnek be újra a parlament­be, és melyek tudnák meg­alakítani az új kormányt. KESZEGH BÉLA A „ha ma lennének a választá­sok, akkor...” típusú közvéle­mény-kutatások aktuálisak lettek. A lakosságban és a befektetőkben egyaránt felmerül a kérdés, ki ve­zeti az országot a következő cik­lusban, hiszen az elmúlt választá­sok során megtanultuk: nem fel­tétlenül a győztes párt kapja a kormányrudat. Persze bennünk, magyarokban egy másik kérdés is mocorog: milyen szerepet kapnak (kaphatnak-e) a magyarok a kö­vetkező kormányban? Politikai elemzők és újságírók különböző módon párosítják a közvélemény-kutatások eredmé­nyeit. Tudjuk, nehezen jönne össze a HZDS-Smer házasság, tudjuk, hogy a kommunisták elu­tasították az SNS-szel való koalí­ciót és reméljük, Robert Fico is tudja, hogy Zsolna fenegyereke még mindig messze van az EU- konform politizálástól. A HZDS nyitása az SDKÚ felé szintén nem újdonság, és azt is tudjuk, hogy az SDKÚ támogatói rejtőzködő vá­lasztók: a felmérések idején más­ként viselkednek, és a választáso­kon mindig meglepik az elemzőket. Éppen ezért én nem is bonyolódnék ilyen esélylatolga­tásba, és egy sokkal merészebb kombinációt szeretnék felvázolni. A gondolatom nem egy perverz gondolkodás szüleménye, hanem egy elméleti, haszonmaximalizá­ló elve. Tehát mit szólna egy Smer-MKP kormányhoz Szlovákia lakossá­ga? Persze még mielőtt teljesen hibbantnak vagy a politikában já­ratlannak gondolnak, igyekszem elmagyarázni ennek az alternatí­vának a lényegét és lehetőségét. Bár jelen esetben a két párt nem kokettál egymással, ám közös kor­mányzásuk mindkét fél számára előnyös lehetne. A két párt közti ellentétek inkább csak a politikai szócsaták kereszttüzében nagyí­tódtak fel, amelyeket nem lehetet­len megszelídíteni egy közös ügy érdekében. Ráadásul egy kétpárti stabil kormányt már igazán meg­érdemelne az ország, amelyben nem kormányválságokat kell ol­dani a félidőtől kezdve, és a kor­mány végre nem egy szövetség lenne egy mumus ellen. De miért volna jó ez nekünk, magyaroknak? Három lényeges érvet is felsorolnék. Elsősorban a magyar pártok jelenléte jó esélyt jelentene a nacionalista hangnem elfojtására a Smeren belül. Aki úgy gondolja, hogy a Smert soha nem lehet ebből kinevelni, az ne feledje el a KDH ellenséges hang­vételét a kilencvenes években. Az­óta a párt az egyik legfőbb szövet­ségese lett az MKP-nak és Pavol Hrušovský számos gesztust és nyi­latkozatot tett a magyarok irányá­ba. Másodsorban ne feledjük el, hogy a felvidéki lakosság inkább vidéken lakik, jelentős része mun­kanélküli, és alulképzettebb, sze­gényebb, mint a nagyobb szám­ban urbanizálódott szlovákság. Az Ivan Mikloš-féle neoliberális gazdasági program sikeres lehet egy gazdasági váltásra, ugyanak­kor a felvidéki magyarokra már nagyon ráférne egy kis szociális érzékenység, amelyet Fico teljes hangerővel hirdet. Végül pedig ne felejtsük el, hogy 2007-től jobban megnyílik az Európai Uniós csap az ország számára, amikor né­hány magyar miniszter komoly té­telekkel segítheti a magyar régió­kat, s erre ellenzéki pozícióban esélyünk sem volna. Manapság még mindig hajla­mosak vagyunk lenézni Robert Fi­­cót, dacára a választási felméré­seknek. Mindamellett a pártvezér tudatosan, bár néha kicsit türel­metlenül, építi karrierjét és alakít­ja ki bázisát. Míg néhány párt fo­gyóban van, néhány további csak viszonylag szűk rétegeket tud megszólítani, addig a Smer széles körben építi bázisát, hosszabb tá­vú sikerre berendezkedve. A többi párt mögül hiányzik az igazi bá­zis, és csak egy markáns ellenség­kép segítségével tud sikeres lenni, ugyanakkor Fico alulról építke­zik, amely számára a siker kulcsa lehet. Gyakran felrótt populista hangvétele nem nagyobb mér­tékű, mint Gyurcsány vagy sok esetben Schröder populizmusa. Szóval ilyen lehetne egy elmé­leti szövetség, amely mellett érde­mes megállni egy szóra. Persze a végső döntések sokszor részlete­ken és természetesen a választási eredményen múlnak, mindamel­lett talán nem volna baj számunk­ra, ha az MKP egy olyan párttá válna, amelyet kiszámítható prog­ramjával mindig, minden párt szí­vesen látna a kormányban. Mert számunkra a tét sokkal nagyobb. A szerző a Selye János Egye­temi Központ tanára A Smer és az MKP közti ellentétek inkább csak a politikai szócsaták kereszttüzében nagyítódtak fel Ficóval a kormányrúdnál -Az én férjem sajnos minden este benyújtja az ágyban a lemondását... (Peter Gossányi rajza) Az ENSZ szerint bármikor kitörhet egy világméretű járvány, ami 150 millió ember halálát is okozhatja A spanyolnátha vírusa is madárvírus volt MŰ-HÁTTÉR Komoly hasonlóságok vannak a madárinfluenza vírusa, és a múlt század elején pusztító, viharos gyorsasággal mintegy 50 millió ember halálát követelő spanyol­nátha kórokozója között. A spanyolnátha vírusa a The Wall Street Journal szerint az em­beriség eddigi legpusztítóbb kór­okozója volt. Több embert ölt meg, mint ahányan az I. világhá­­ború ideje alatt meghaltak, viha­ros gyorsasággal terjedt (gyakran alig néhány óra telt el a betegség tüneteinek jelentkezése és a halál között), s más influenzavírusok­tól eltérően az áldozatok többsé­ge a fiatal, 15-34 év közötti, egyébként egészséges emberek közül került ki. A tudósok szeret­ték volna alaposabban tanulmá­nyozni e vírus hatásmechanizmu­sát, de annak idején még nem tudták biztonságos helyen, továb­bi kutatásra megőrizni a kóroko­zók mintapéldányait. Amerikai kutatóknak azonban kilenc évig tartó erőfeszítések nyomán most sikerült „újraélesz­teni” a spanyolnátha vírusát, mi­után teljesen megfejtették génje­it. Ehhez korabeli amerikai kato­nák tüdőszöveteit, s egy 1997- ben exhumált alaszkai nő holttes­tét használták fel. A tudósok által géntechnikával mesterségesen újra létrehozott spanyolnátha-ví­­rus beigazolta, amit a történe­lemből már tudni lehetett, azaz rendkívül pusztító hatású: a kí­sérleti alanyokat (csirkeembrió­kat) szinte azonnal megölte. A kutatás során az is bebizonyoso­dott, hogy a spanyolnátha vírusa szintén egy madárvírus. A tudósok 10 olyan változást, mutációt fedeztek fel, amely a spanyolnátha kórokozóját meg­különbözteti más madárvírusok­tól (azt mutatva, hogy miként al­kalmazkodott az emberi környe­zethez) - s ezen mutációk egy ré­sze már a mostani madárinfluen­zát okozó H5N1 vírusban is meg­­található..Ez a lap szerint azt jel­zi, hogy fennáll a kockázata: adott esetben a madárinfluenza vírusa is az 1918-19-es spanyol­­náthajárványhoz hasonlóan gyors és vészjósló módon terjed­het át az emberekre. David Nabarro, a madárinflu­enza elleni küzdelem összehan­golásával megbízott ENSZ-koor­­dinátor szeptember végén azt kö­zölte, bármelyik pillanatban ki­törhet egy újabb világméretű inf­luenzajárvány, amelyet való­színűleg az ázsiai madárinfluen­­za-járványt okozó vírus valamely mutánsa idéz majd elő, s a majda­ni járvány halálos áldozatainak száma 5 millió és 150 millió kö­zött lehet. Az Egészségügyi Világ­­szervezet utóbb pontosított: sze­rintük egy ilyen esetben 2­7,4 millió az áldozatok „ésszerűen” megjósolható száma. Bármelyik szám az igaz, ma már világszerte nagyon sokan tar­tanak egy új járvány kitörésétől - s nemcsak az egészségügyi ható­ságok, de az emberek is. A vész­jósló hírek hatására Belgiumban sokszorosára nőtt a kereslet a Ta­miflu nevű szer iránt: ez a hagyo­mányos influenza elleni orvosság, de egyes, állatokkal végzett kísér­letek szerint hatásos lehet az em­berre veszélyes H5N1 vírus ellen is. A szert a svájci Roche gyógy­szergyár­­ gyártja, s Belgiumban már eddig annyi fogyott belőle, mint tavaly egész télen. Mivel pe­dig gyártása nagyon hosszadal­mas, egy évig is eltart, a Roche már csak „cseppenként”, nagyon kis tételekben tud szállítani belőle a nagykereskedőknek - bár állító­lag ígéretet tett, hogy ha valóban kitörne a világméretű járvány, ezt a korlátozást feloldja. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR7 KOMMENTÁR Bűvészkedés a büdzsével SIDÓ H. ZOLTÁN Az állami költségvetés tervezete elfogadásának megvan a maga kötött koreográfiája. Először valamennyi szaktárca jóval többet igényel a lehetőségeknél, a második körben a koalíciós pártok késhegyig menő csatározásokat vívnak minden egyes fillérért, pardon, milliárdért, majd a végső határidő közeledtével „váratla­nul” némi pluszpénzre bukkannak, végül a kimerültség és a le­hetőségek határán mozogva mindenki kissé visszavesz az igénye­iből, melynek eredményeként megszületik az év legfontosabb tör­vénytervezete. Ezt aztán a parlamentben ízekre szedik, majd né­hány tízmillió koronát ide vagy oda csoportosítva karácsony köze­ledtével elfogadják, záróakkordként a kormánykoalíció pezsgőt bont, az ellenzék pedig fanyalog. Egyelőre most is ez a menetrend, tavalyhoz képest azzal a kü­lönbséggel, hogy a kormányból időközben kibukott Pavol Rusko idén már nem telefonálta körbe az állami vállalatokat, hogy azo­kat a közös kalapba történő nagyobb befizetésre ösztönözze. Szerdán este így is sikerült egy bűvészmutatvánnyal hirtelen 6,2 milliárdról több mint 10 milliárd koronára növelni a még eloszt­ható összeget, ami már elegendő ahhoz, hogy valamennyi tárca­­ megkaphassa a prioritásainak finanszírozásához elengedhetetle­nül szükséges pénzügyi keretet. A részleteket mellőzve már most egyértelmű, az MKP elégedett lehet, hiszen az általa irányított mi­nisztériumok végül is jövőre többől gazdálkodhatnak, mint idén. Ez érvényes a földművelésügyre is, pedig az Ivan Mikloš pénzügy­­miniszter által nem különösebben nagyra értékelt terület eredeti­leg „anorexiás”, azaz alapos fogyókúrára fogott keretből gazdál­kodott volna. Az ország számára talán az a legfontosabb, hogy elhárult az ideiglenes költségvetés veszélye. Ľudovít Kaník munkaügyi mi­niszter beáldozása, na meg néhány (elveitől) független parlamen­ti képviselő helyi igényeinek kielégítése árán az év végén való­színűleg sikeresen elfogadják a büdzsé tervezetét. Nem túl hálás dolog a választások évére szóló költségvetést kidolgozni, hiszen ilyenkor az éppen aktuális kormány a hiányra ügyet sem vetve szí­vesen adakozik. Ivan Mikloš jogos szűkmarkúságának eredmé­nyeként azonban most csak filléres üveggyöngyök osztogatására futja, bár a jövő őszhöz közeledve megint nem leszünk híján autó­pálya-szakaszok ünnepélyes átadásának. Azonban a kabinet előre tekint, s az euró bevezetését tűzte ki célul, márpedig az uniós kö­zös pénz érdekében a költségvetési deficitet egy bizonyos szint alá kell szorítanunk, s a jelenlegi adatok ismeretében úgy tűnik, ez 2006-ban már sikerülhet. Vagyis most olyan költségvetést kell fel­mutatni, amelyik valamivel többet juttat a polgárok zsebébe (ez a várható reálbérnövekedés ismeretében sikerülhet), miközben a kreatív könyvelési trükköket mellőzve megfelel Brüsszel szigorá­nak is. Közel nyolc év kormányzati rutinnal felvértezve az efféle cirkuszi bűvészmutatvány is sikerülhet Dzurindáéknak, jövő ősszel pedig kiderül, hogy a nagyérdemű vastapssal vagy kifütyü­léssel honorálja a produkciót. A bóvli bosszúja BUCHLOVICS PÉTER Az ember szereti családi, ro­koni körben ünnepelni a neve­zetes születésnapokat, hát még ha a szeme fényéről, egyetlen gyermekéről van szó. Ilyenkor jön a torta játékok, ajándékok, ruhák tucatja, koccintanak a ki­csi egészségére, sorjáznak a jó­kívánságok. Nos, a minap is ez történt ismerőseimnél. Épp az egyéves gyermek szülinapját ünnepelték. Behozták a csoda­szép tortát, letették a kicsi elé. Persze, hogy színes és izgalmas legyen az egész, a torta tetején egy látszatra fehér, viaszos izé trónolt, nem gyertya, hanem olyan megmagyarázhatatlan formájú és állagú bigyó. Na most: a bigyó közepét meggyúj­tották. Vendég barátom döb­benten figyelte, hogy mi lesz eb­ből. Mint arról a háziak felvilá­­gosították, ez egy roppant érde­kes szerkentyű, mihelyst leég, a közepe szét fog nyílni, mint egy virág, majd pedig fantasztikus látványeffektus következik. Mindez valóban meg is történt, ráadásul az ötletes kis bigyó ne­gédesen rázendített a hepibörz­­déjtújára... És csak kornyikált, kornyikált, kornyikált. Amikor már vagy jó negyed órája idétlenkedett, a fiatal házi­asszony felpattant, felmarkolta a kis vackot és kiviharzott vele a konyhába, ahonnan másodper­ceken belül hatalmas, súlyos és ritmikus ütések hallatszottak... Ám a kis dög csak fújta a magá­ét, turbózott, mint egy veszett pacsirta, konok, csökönyös gépi­ességgel. Kisvártatva a boldog nagyi fogta a megvadult szer­kentyűt, és bevágta a ház előtti kukába. Röpke egy óra múlva a szomszédok is becsengettek, üd­vözölve a kisdedet, megjegyez­ve: valami zenél a kukában... Amikor barátom elbúcsúzott a háziaktól, az átkozott kis bóv­li még mindig nyekergett, ugyanakkora hévvel, állhatato­san, dacosan, szinte önimádó­­an, mint egy megkergült kóris­­talány, mint benarkózott sta­tiszta a tehetségkutatón. A már fülsértően idegesítő vackot ba­rátom úgy próbálta elintézni, hogy a járdán, két lábbal, ritmi­kusan ugrált rajta. Ez csak né­mileg javított a helyzeten, mert az undok kis dög csak azért se hagyta abba a csupaszirup he­­pibörzdést. De nem ám! Maga­sabb hangfekvésre váltott... Hogy azóta szól-e a műre­mek, nem tudom. Remélem, abbahagyta. Bízom abban is, hogy a kisgyerek nem állt meg a (zenei) fejlődésben. Mint utó­lag kiderült, csak az elemet kel­lett volna kikapni a pokoli szer­kezetből. JEGYZET

Next