Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-07 / 232. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 7. TALLÓZÓ LIBÉRATION A francia belügy törvényt készít a bevándorlás szigorítására. Nicolas Sarkozy belügyminiszter szeretné a családegyesítés hagyományára épülő bevándorlási politikát megváltoztatni és a családegyesítés jogán kiadott tartózkodási engedélyek számát csökkenteni, megszüntetni az állampolgárság automatikus megszerzésének lehetőségét házasság útján, valamint a munkát vállalni kívánók esetében munkakörönként kvótát bevezetni. Az intézkedés a vízum, tartózkodási engedély nélkül Franciaországban tartózkodó betegek állami ellátásának korlátozását, és kitoloncolások megkönnyítését szolgálná. A szeptemberi parlamenti kalamajka miatt a választások tervezett időpontja előtt egy évvel beindult a találgatás, mely pártok kerülhetnek be újra a parlamentbe, és melyek tudnák megalakítani az új kormányt. KESZEGH BÉLA A „ha ma lennének a választások, akkor...” típusú közvélemény-kutatások aktuálisak lettek. A lakosságban és a befektetőkben egyaránt felmerül a kérdés, ki vezeti az országot a következő ciklusban, hiszen az elmúlt választások során megtanultuk: nem feltétlenül a győztes párt kapja a kormányrudat. Persze bennünk, magyarokban egy másik kérdés is mocorog: milyen szerepet kapnak (kaphatnak-e) a magyarok a következő kormányban? Politikai elemzők és újságírók különböző módon párosítják a közvélemény-kutatások eredményeit. Tudjuk, nehezen jönne össze a HZDS-Smer házasság, tudjuk, hogy a kommunisták elutasították az SNS-szel való koalíciót és reméljük, Robert Fico is tudja, hogy Zsolna fenegyereke még mindig messze van az EU- konform politizálástól. A HZDS nyitása az SDKÚ felé szintén nem újdonság, és azt is tudjuk, hogy az SDKÚ támogatói rejtőzködő választók: a felmérések idején másként viselkednek, és a választásokon mindig meglepik az elemzőket. Éppen ezért én nem is bonyolódnék ilyen esélylatolgatásba, és egy sokkal merészebb kombinációt szeretnék felvázolni. A gondolatom nem egy perverz gondolkodás szüleménye, hanem egy elméleti, haszonmaximalizáló elve. Tehát mit szólna egy Smer-MKP kormányhoz Szlovákia lakossága? Persze még mielőtt teljesen hibbantnak vagy a politikában járatlannak gondolnak, igyekszem elmagyarázni ennek az alternatívának a lényegét és lehetőségét. Bár jelen esetben a két párt nem kokettál egymással, ám közös kormányzásuk mindkét fél számára előnyös lehetne. A két párt közti ellentétek inkább csak a politikai szócsaták kereszttüzében nagyítódtak fel, amelyeket nem lehetetlen megszelídíteni egy közös ügy érdekében. Ráadásul egy kétpárti stabil kormányt már igazán megérdemelne az ország, amelyben nem kormányválságokat kell oldani a félidőtől kezdve, és a kormány végre nem egy szövetség lenne egy mumus ellen. De miért volna jó ez nekünk, magyaroknak? Három lényeges érvet is felsorolnék. Elsősorban a magyar pártok jelenléte jó esélyt jelentene a nacionalista hangnem elfojtására a Smeren belül. Aki úgy gondolja, hogy a Smert soha nem lehet ebből kinevelni, az ne feledje el a KDH ellenséges hangvételét a kilencvenes években. Azóta a párt az egyik legfőbb szövetségese lett az MKP-nak és Pavol Hrušovský számos gesztust és nyilatkozatot tett a magyarok irányába. Másodsorban ne feledjük el, hogy a felvidéki lakosság inkább vidéken lakik, jelentős része munkanélküli, és alulképzettebb, szegényebb, mint a nagyobb számban urbanizálódott szlovákság. Az Ivan Mikloš-féle neoliberális gazdasági program sikeres lehet egy gazdasági váltásra, ugyanakkor a felvidéki magyarokra már nagyon ráférne egy kis szociális érzékenység, amelyet Fico teljes hangerővel hirdet. Végül pedig ne felejtsük el, hogy 2007-től jobban megnyílik az Európai Uniós csap az ország számára, amikor néhány magyar miniszter komoly tételekkel segítheti a magyar régiókat, s erre ellenzéki pozícióban esélyünk sem volna. Manapság még mindig hajlamosak vagyunk lenézni Robert Ficót, dacára a választási felméréseknek. Mindamellett a pártvezér tudatosan, bár néha kicsit türelmetlenül, építi karrierjét és alakítja ki bázisát. Míg néhány párt fogyóban van, néhány további csak viszonylag szűk rétegeket tud megszólítani, addig a Smer széles körben építi bázisát, hosszabb távú sikerre berendezkedve. A többi párt mögül hiányzik az igazi bázis, és csak egy markáns ellenségkép segítségével tud sikeres lenni, ugyanakkor Fico alulról építkezik, amely számára a siker kulcsa lehet. Gyakran felrótt populista hangvétele nem nagyobb mértékű, mint Gyurcsány vagy sok esetben Schröder populizmusa. Szóval ilyen lehetne egy elméleti szövetség, amely mellett érdemes megállni egy szóra. Persze a végső döntések sokszor részleteken és természetesen a választási eredményen múlnak, mindamellett talán nem volna baj számunkra, ha az MKP egy olyan párttá válna, amelyet kiszámítható programjával mindig, minden párt szívesen látna a kormányban. Mert számunkra a tét sokkal nagyobb. A szerző a Selye János Egyetemi Központ tanára A Smer és az MKP közti ellentétek inkább csak a politikai szócsaták kereszttüzében nagyítódtak fel Ficóval a kormányrúdnál -Az én férjem sajnos minden este benyújtja az ágyban a lemondását... (Peter Gossányi rajza) Az ENSZ szerint bármikor kitörhet egy világméretű járvány, ami 150 millió ember halálát is okozhatja A spanyolnátha vírusa is madárvírus volt MŰ-HÁTTÉR Komoly hasonlóságok vannak a madárinfluenza vírusa, és a múlt század elején pusztító, viharos gyorsasággal mintegy 50 millió ember halálát követelő spanyolnátha kórokozója között. A spanyolnátha vírusa a The Wall Street Journal szerint az emberiség eddigi legpusztítóbb kórokozója volt. Több embert ölt meg, mint ahányan az I. világháború ideje alatt meghaltak, viharos gyorsasággal terjedt (gyakran alig néhány óra telt el a betegség tüneteinek jelentkezése és a halál között), s más influenzavírusoktól eltérően az áldozatok többsége a fiatal, 15-34 év közötti, egyébként egészséges emberek közül került ki. A tudósok szerették volna alaposabban tanulmányozni e vírus hatásmechanizmusát, de annak idején még nem tudták biztonságos helyen, további kutatásra megőrizni a kórokozók mintapéldányait. Amerikai kutatóknak azonban kilenc évig tartó erőfeszítések nyomán most sikerült „újraéleszteni” a spanyolnátha vírusát, miután teljesen megfejtették génjeit. Ehhez korabeli amerikai katonák tüdőszöveteit, s egy 1997- ben exhumált alaszkai nő holttestét használták fel. A tudósok által géntechnikával mesterségesen újra létrehozott spanyolnátha-vírus beigazolta, amit a történelemből már tudni lehetett, azaz rendkívül pusztító hatású: a kísérleti alanyokat (csirkeembriókat) szinte azonnal megölte. A kutatás során az is bebizonyosodott, hogy a spanyolnátha vírusa szintén egy madárvírus. A tudósok 10 olyan változást, mutációt fedeztek fel, amely a spanyolnátha kórokozóját megkülönbözteti más madárvírusoktól (azt mutatva, hogy miként alkalmazkodott az emberi környezethez) - s ezen mutációk egy része már a mostani madárinfluenzát okozó H5N1 vírusban is megtalálható..Ez a lap szerint azt jelzi, hogy fennáll a kockázata: adott esetben a madárinfluenza vírusa is az 1918-19-es spanyolnáthajárványhoz hasonlóan gyors és vészjósló módon terjedhet át az emberekre. David Nabarro, a madárinfluenza elleni küzdelem összehangolásával megbízott ENSZ-koordinátor szeptember végén azt közölte, bármelyik pillanatban kitörhet egy újabb világméretű influenzajárvány, amelyet valószínűleg az ázsiai madárinfluenza-járványt okozó vírus valamely mutánsa idéz majd elő, s a majdani járvány halálos áldozatainak száma 5 millió és 150 millió között lehet. Az Egészségügyi Világszervezet utóbb pontosított: szerintük egy ilyen esetben 27,4 millió az áldozatok „ésszerűen” megjósolható száma. Bármelyik szám az igaz, ma már világszerte nagyon sokan tartanak egy új járvány kitörésétől - s nemcsak az egészségügyi hatóságok, de az emberek is. A vészjósló hírek hatására Belgiumban sokszorosára nőtt a kereslet a Tamiflu nevű szer iránt: ez a hagyományos influenza elleni orvosság, de egyes, állatokkal végzett kísérletek szerint hatásos lehet az emberre veszélyes H5N1 vírus ellen is. A szert a svájci Roche gyógyszergyár gyártja, s Belgiumban már eddig annyi fogyott belőle, mint tavaly egész télen. Mivel pedig gyártása nagyon hosszadalmas, egy évig is eltart, a Roche már csak „cseppenként”, nagyon kis tételekben tud szállítani belőle a nagykereskedőknek - bár állítólag ígéretet tett, hogy ha valóban kitörne a világméretű járvány, ezt a korlátozást feloldja. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR7 KOMMENTÁR Bűvészkedés a büdzsével SIDÓ H. ZOLTÁN Az állami költségvetés tervezete elfogadásának megvan a maga kötött koreográfiája. Először valamennyi szaktárca jóval többet igényel a lehetőségeknél, a második körben a koalíciós pártok késhegyig menő csatározásokat vívnak minden egyes fillérért, pardon, milliárdért, majd a végső határidő közeledtével „váratlanul” némi pluszpénzre bukkannak, végül a kimerültség és a lehetőségek határán mozogva mindenki kissé visszavesz az igényeiből, melynek eredményeként megszületik az év legfontosabb törvénytervezete. Ezt aztán a parlamentben ízekre szedik, majd néhány tízmillió koronát ide vagy oda csoportosítva karácsony közeledtével elfogadják, záróakkordként a kormánykoalíció pezsgőt bont, az ellenzék pedig fanyalog. Egyelőre most is ez a menetrend, tavalyhoz képest azzal a különbséggel, hogy a kormányból időközben kibukott Pavol Rusko idén már nem telefonálta körbe az állami vállalatokat, hogy azokat a közös kalapba történő nagyobb befizetésre ösztönözze. Szerdán este így is sikerült egy bűvészmutatvánnyal hirtelen 6,2 milliárdról több mint 10 milliárd koronára növelni a még elosztható összeget, ami már elegendő ahhoz, hogy valamennyi tárca megkaphassa a prioritásainak finanszírozásához elengedhetetlenül szükséges pénzügyi keretet. A részleteket mellőzve már most egyértelmű, az MKP elégedett lehet, hiszen az általa irányított minisztériumok végül is jövőre többől gazdálkodhatnak, mint idén. Ez érvényes a földművelésügyre is, pedig az Ivan Mikloš pénzügyminiszter által nem különösebben nagyra értékelt terület eredetileg „anorexiás”, azaz alapos fogyókúrára fogott keretből gazdálkodott volna. Az ország számára talán az a legfontosabb, hogy elhárult az ideiglenes költségvetés veszélye. Ľudovít Kaník munkaügyi miniszter beáldozása, na meg néhány (elveitől) független parlamenti képviselő helyi igényeinek kielégítése árán az év végén valószínűleg sikeresen elfogadják a büdzsé tervezetét. Nem túl hálás dolog a választások évére szóló költségvetést kidolgozni, hiszen ilyenkor az éppen aktuális kormány a hiányra ügyet sem vetve szívesen adakozik. Ivan Mikloš jogos szűkmarkúságának eredményeként azonban most csak filléres üveggyöngyök osztogatására futja, bár a jövő őszhöz közeledve megint nem leszünk híján autópálya-szakaszok ünnepélyes átadásának. Azonban a kabinet előre tekint, s az euró bevezetését tűzte ki célul, márpedig az uniós közös pénz érdekében a költségvetési deficitet egy bizonyos szint alá kell szorítanunk, s a jelenlegi adatok ismeretében úgy tűnik, ez 2006-ban már sikerülhet. Vagyis most olyan költségvetést kell felmutatni, amelyik valamivel többet juttat a polgárok zsebébe (ez a várható reálbérnövekedés ismeretében sikerülhet), miközben a kreatív könyvelési trükköket mellőzve megfelel Brüsszel szigorának is. Közel nyolc év kormányzati rutinnal felvértezve az efféle cirkuszi bűvészmutatvány is sikerülhet Dzurindáéknak, jövő ősszel pedig kiderül, hogy a nagyérdemű vastapssal vagy kifütyüléssel honorálja a produkciót. A bóvli bosszúja BUCHLOVICS PÉTER Az ember szereti családi, rokoni körben ünnepelni a nevezetes születésnapokat, hát még ha a szeme fényéről, egyetlen gyermekéről van szó. Ilyenkor jön a torta játékok, ajándékok, ruhák tucatja, koccintanak a kicsi egészségére, sorjáznak a jókívánságok. Nos, a minap is ez történt ismerőseimnél. Épp az egyéves gyermek szülinapját ünnepelték. Behozták a csodaszép tortát, letették a kicsi elé. Persze, hogy színes és izgalmas legyen az egész, a torta tetején egy látszatra fehér, viaszos izé trónolt, nem gyertya, hanem olyan megmagyarázhatatlan formájú és állagú bigyó. Na most: a bigyó közepét meggyújtották. Vendég barátom döbbenten figyelte, hogy mi lesz ebből. Mint arról a háziak felvilágosították, ez egy roppant érdekes szerkentyű, mihelyst leég, a közepe szét fog nyílni, mint egy virág, majd pedig fantasztikus látványeffektus következik. Mindez valóban meg is történt, ráadásul az ötletes kis bigyó negédesen rázendített a hepibörzdéjtújára... És csak kornyikált, kornyikált, kornyikált. Amikor már vagy jó negyed órája idétlenkedett, a fiatal háziasszony felpattant, felmarkolta a kis vackot és kiviharzott vele a konyhába, ahonnan másodperceken belül hatalmas, súlyos és ritmikus ütések hallatszottak... Ám a kis dög csak fújta a magáét, turbózott, mint egy veszett pacsirta, konok, csökönyös gépiességgel. Kisvártatva a boldog nagyi fogta a megvadult szerkentyűt, és bevágta a ház előtti kukába. Röpke egy óra múlva a szomszédok is becsengettek, üdvözölve a kisdedet, megjegyezve: valami zenél a kukában... Amikor barátom elbúcsúzott a háziaktól, az átkozott kis bóvli még mindig nyekergett, ugyanakkora hévvel, állhatatosan, dacosan, szinte önimádóan, mint egy megkergült kóristalány, mint benarkózott statiszta a tehetségkutatón. A már fülsértően idegesítő vackot barátom úgy próbálta elintézni, hogy a járdán, két lábbal, ritmikusan ugrált rajta. Ez csak némileg javított a helyzeten, mert az undok kis dög csak azért se hagyta abba a csupaszirup hepibörzdést. De nem ám! Magasabb hangfekvésre váltott... Hogy azóta szól-e a műremek, nem tudom. Remélem, abbahagyta. Bízom abban is, hogy a kisgyerek nem állt meg a (zenei) fejlődésben. Mint utólag kiderült, csak az elemet kellett volna kikapni a pokoli szerkezetből. JEGYZET