Új Szó, 2010. május (63. évfolyam, 100-123. szám)

2010-05-22 / 116. szám, szombat

Felugrottam. - Eressze be a szalonba. Hány óra? - Tíz múlt. - Nyissa ki az ablaktáblákat. Egy perc alatt a szalonban voltam. BABITS MIHÁLY: A GÓLYAKALIFA 2010. május 22., szombat (Van köztük író s olvasó is.) „Erre, úri szalonnal nem szolgálhatok. De ide üljetek, kérlek, plein-airbe, a nyír-szalonba - parancsoljatok. ” APRILY LAJOS: VENDÉGFOGADÁS 4. évfolyam, 19. szám A szlovákiai magyarok és a szlovák-magyar kapcsolatok a választási programokban - 1. rész Mit javasolnak a kormánypártok? A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy Szlovákiában az összes eddigi parlamenti (és egyéb) választások egyik legfontosabb témája a választási kampányok so­rán a szlovák-magyar kap­csolatok kérdésköre volt. GRIGORU MESEŽNÍKOV Ez főként azzal a ténnyel függ össze, hogy Szlovákia összlakossá­gának csaknem tíz százalékát ma­gyar nemzetiségű állampolgárok alkotják, hogy a lakosság e részé­nek releváns politikai szubjektu­mok formájában megvan a maga saját politikai képviselete, valamint azzal, hogy a Szlovákia és déli szomszédja - a Magyar Köztársa­ság - közti kapcsolatok sokféle szempontjainak egyike az állam ki­sebbségpolitikája. A szlovák-ma­gyar kapcsolatoknak tehát három alapvető szintje van: interetnikus kapcsolatok (tehát a szlovákok és magyarok mint két külön nemzet közti kapcsolatok), két szomszédos állam (Szlovákia és Magyarország) kétoldalú kapcsolatai, valamint a belföldi, a szlovák többség és a ma­gyar kisebbség közti kapcsolatok. Valamennyi felsorolt szint vi­szonyrendszerét sajátos tényezők befolyásolják. Az első szint legin­kább a történelmi és kulturális té­nyezők területe, a másik szintet in­kább a geopolitikai, biztonsági és diplomáciai tényezők befolyásol­ják, míg a harmadikban olyan kér­dések kerülnek előtérbe, mint a po­litikai rendszer társadalmi beren­dezésének típusa, az állam kisebb­ségpolitikájának jellege, a politikai szereplők álláspontj­a stb. A szlovákiai parlamenti válasz­tások előtt négy héttel (nagyjából 2010 május derekán) lejátszódó, Szlovákia és Magyarország kapcso­latait befolyásoló események azoknak az elemzőknek az előre­jelzéseit igazolták, akik szerint az ún. magyar téma az idén sem fog hiányozni a választások előtti idő­szakban és a választási kampány­ban. A Magyar Köztársaság tör­vényjavaslata - melyet a magyaror­szági áprilisi parlamenti választá­sok győztese, a Fidesz terjesztett elő - a külföldön élő magyarok ál­lampolgárságáról viharos reakciót váltott ki a szlovák politikai élet­ben. A magyar nemzetiségű szlo­vák állampolgárok esetleges kettős állampolgárságának témája egy­szeriben erős töltetű politikai slá­gerré vált. A szlovák állampolgá­roknak adandó magyar állampol­gárság legkülönfélébb összefüggé­seiről már minden szóba jöhető po­litikai pártnak és állami intéz­ménynek sikerült állást foglalnia, beleértve akár a legapróbb részle­tekig menő legsötétebb víziókat is. így vált a magyar nemzetiségű szlovák állampolgárok és szlovák-magyar államközi kapcso­­a­latok problematikája a 2010. évi vá­lasztások egyik legégetőbb politi­kai témájává. Arról, miért és mivel nem értenek egyet a szlovák politi­kusok a Szlovákiában élő magya­rok magyar állampolgársága kér­désében, valamint hogy ez mennyiben befolyásolhatja a két ország közti kapcsolatokat, néhány nap leforgása alatt valóban sokat megtudtunk maguktól a szlovák politikusoktól. De vajon mit is kínálnak a szlo­vákiai politikai pártok ugyanezek­nek a szlovákiai magyaroknak a vá­lasztási programjukban? Milyen­nek látják e programok a Szlovákia és Magyarország­­ két szomszédos, partneri és szövetséges, az EU-ba és a NATO-ba tömörülő ország - közti kapcsolatokat? Az első kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy „nagyon keveset”, „szinte semmit”, jobban mondva: „egyáltalán semmit”. A másodikra azt, hogy „különfélé­nek, hol jobbnak, hol rosszabbnak, eltérő mértékű nyitottsággal” (ezek a válaszok nem vonatkoznak a magyar kisebbséget képviselő két pártra, esetükben ugyanis a helyzet teljesen más). A továbbiakban tehát lássuk a fentiek szemléletes igazolását, azoknak a pártoknak a program­elemzését, melyek 2010 májusá­nak közepén a közvélemény-kuta­tások alapján nagy eséllyel indul­nak a szlovákiai parlamenti válasz­tásokon ahhoz, hogy átlépjék az öt százalékos küszöböt. Smer-SD A szlovákiai magyarok kérdésé­nek a legerősebb kormánypárt, a Smer-SD egyik választási doku­mentumában sem (a Smer Irány­vonala a 2010-2010-es választási időszakra, Politikai üzenet az Irányvonalhoz) szentel egyetlen szót sem. A két program viszonylag bőven tárgyalja az „államnemzeti érdekek” védelmét és a hazafiassá­got, de az összes kisebbségről csak kétszer tesz említést, mégpedig az EU értékeivel összefüggésben, mondván, hogy ide tartozik „az emberi jogok megtartása, beleért­ve a kisebbségekhez tartozó szemé­lyek jogait is”, valamint abban a szakaszban, mely Szlovákiának az Európa Tanácsban viselt kötele­zettségeit érinti, azt ígérve, hogy „a nemzetiségi kisebbségek ügyeivel gondosan fog törődni”. A magyar kisebbség mint az ország lakossá­gának egy olyan része, melynek sa­játos szükségletei vannak, vala­mint Magyarország mint külön ál­lam a Smer-SD választási doku­mentumaiban nem szerepelnek, el­lenben a Politikai üzenetben az alábbi mondatot találjuk: „A Smer­­szociális demokrácia nyíltan szóvá teszi a szlovák államiságot érő tá­madásokkal és a háború utáni terü­letrendezés kétségbevonásával kapcsolatos veszélyeket, nemkü­lönben a nagy magyar sovinizmus és extrémizmus fokozódásában rej­lő veszélyeket.” ĽS-HZDS Még szerényebb, de a kérdésben hasonlóan „nemzeti” álláspontot képvisel az ĽS-HZDS választási programja. Az elején ugyan kifejezi „abbéli óhaját, hogy az állampolgá­rokat ne nemzetiségi vagy etnikai hovatartozásuk szerint ítéljük meg”, de ugyanebben a mondatban azt is rögzíti, hogy a párt „a szlovák lakosságra (jellemzően nem a Szlovákia lakossága kifejezést használva­­ a szerző megj.) mint modern politikai nemzetre tekint, mely egy és oszthatatlan területen él”. Ebből a fogalmazásból nem vi­lágos, vajon „a szlovák lakosság­ba beletartoznak-e a magyar nemzetiségű állampolgárok is. Ha­zafias hevében az ĽS-HZDS prog­ramja nem felejti el megemlíteni „a szlovák nyelv mint államnyelv vé­delmét és teljes körű támogatását”, a határon túli szlovákok támogatá­sát, de a Szlovákiában élő magya­rok számára egyetlen szava sincs. A programból megtudhatjuk, miként kívánja az ĽS-HZDS fejleszteni Szlovákia kapcsolatait Oroszor­szággal, Ukrajnával, Brazíliával, Indiával, Kínával és az arab álla­mokkal - semmit sem tudunk meg azonban arról, milyennek képzeli a párt a Magyarországgal való kétol­dalú kapcsolatokat. E téren az ĽS­­HZDS egyetlen valamirevaló üze­nete annak kinyilvánítása, hogy a párt „elutasítja az ún. Kárpát-me­dencei Képviselők Fórumának te­vékenységét, a revizionista politi­kát, a trianoni szerződés megkér­dőjelezését, valamint a területi vagy egyéb autonómia megterem­tésére tett igyekezeteket”. SNS Ami a magyar nemzeti kisebbsé­get és a szlovák-magyar kapcsola­tokat illeti, a SNS választási prog­ramja e téren sokkal bőbeszédűbb, mint koalíciós partnereié. A ma­gyarok és Magyarország sokkal gyakrabban szerepelnek benne, de csak problematikus tényként vagy fenyegetésként. A dokumentum - csakúgy, mint a Smer-SD és az ĽS­­HZDS programjai - nem tartalmaz semmilyen kisebbségi programot, és egyetlen olyan javaslatot sem, mely a magyar kisebbség reális szükségleteire vagy a Magyaror­szággal való kétoldalú kapcsolatok javítására vonatkozna. Rosszul lep­lezett ellenségesség és korlátozás - röviden így jellemezhető a SNS „magyarokkal” kapcsolatos prog­ramja. Bevezetőjében a program meg­említi, mi mindent tett a SNS a szlovák nyelv mint államnyelv ér­dekében, valamint a szlovák haza­fiasságért és a szlovákok nemzeti öntudatának emeléséért. E helyt azon siránkozik, hogy nem sikerült keresztülvinnie „a történelmi ne­vek írásmódját a tankönyvekben” (mármint a magyar tankönyvek­ben­­ a szerző megj.) úgy, hogy „a szlovák nyelv előnyt élvezzen a ki­sebbségi nyelvvel szemben”. Meg­állapítja, hogy ezáltal „a magyar politikusok számára itthon és kül­földön precedens teremtődött, s így folyamatos nyomásgyakorlással és támadásokkal fokozatosan elérhe­tik céljaikat. Ezek egyike annak fo­kozatos elérése, hogy a magyar nyelvet azon a területen, ahol ma­gyar kisebbség él, második hivata­los nyelvként is lehessen használ­ni”. A SNS szerint ez az igyekezet megnyilvánult a nyelvtörvény mó­dosítása elleni fellépéskor is, ennek tudható be „a magyar politikusok dühös hazai és külföldi ellenállása, valamint a nemzetközi közvéle­mény és a nemzetközi intézmények becsapása és félrevezetése”. A SNS programja nyíltan megnevezi az ún. hazafiassági törvény kezdemé­nyezésének valódi okait (ez persze nyílt titok volt), amikor azt mondja, hogy „kötelességünk is volt a Szlo­vák Köztársaság Nemzeti Tanácsa elé terjeszteni az ún. hazafiassági törvény javaslatát, mintegy ellen­súlyozandó a hazai és külföldi ma­gyar képviselők Nagy-Magyaror­­szág-szellemű befolyását a magyar nemzetiségű szlovák állampolgá­rokra”. Vagyis a szlovák hazafias­sági törvény „a magyar fenyege­tettség” elleni válaszként született. A SNS szerint az ő javaslataik „reakciók a hazai és külföldi ma­gyar politikusok aktivitásaira. Ezek a politikusok hatalmi és politikai ambícióikból kifolyólag soviniszta és revizionista érdekeik túszaiként használják ki Szlovákia magyar nemzetiségű állampolgárait, nem­csak őket, hanem más országok ál­lampolgárait is, beleértve Magyar­­ország állampolgárait is. Ez ellen a SNS mindig is keményen fel fog lépni”. Ezekben a mondatokban de facto benne foglaltatik a SNS ki­­sebbségpolitikáj­ának lényege. A Szlovákia és a Magyarország közti kapcsolatok kérdésének a SNS programja két pont erejéig szentel figyelmet. Mindkét pont meglehetősen konfrontatív, de a második jel kivehetően a politikai paranoia tüneteit viseli magán, mert arról árulkodik, hogy a párt - ellentmondva abbéli nyilatkozata­inak, hogy teljesíti Szlovákiának az EU-val és a NATO-val szembeni kö­telezettségeit - a szlovák-magyar kapcsolatok kérdésében ezeket a tagságokat nem veszi figyelembe. A kultúráról szóló részben a SNS „visszaköveteli az Osztrák-Magyar Monarchia idején a Szlovákia terü­letéről ellopott és illegálisan kivitt kultúrkincseket, melyek most a Magyar Köztársaság múzeumai­ban és galériáiban találhatók”. A SNS programja a külpolitikai rész­ben is szentel egy mondatot Ma­gyarországnak, mégpedig - lévén szó két szövetséges államról - elké­pesztő kontextusban, azt ígérve, hogy „megőrizzük elsődleges kap­csolatainkat Romániával, Szerbiá­val, Horvátországgal, Ausztriával és Ukrajnával Magyarország terü­leti, politikai és militáns expanzió­jával szemben”. A programnak eh­hez a pontjához valóban nincs mit hozzáfűzni. ♦ ♦ ♦ Summa summarum - a magyar nemzetiségű szlovák állampolgá­rok számára a három kormánypárt egyetlen olyan pozitív megoldást nem kínál, mely a valós igényeikre válaszolna vagy a létező gondjaik­ban segítené őket (miközben a SNS olyan megoldásokat szorgalmaz, melyek csak rontják a kisebbségi jogok érvényesítésének jelenlegi állapotát). Egyesek talán túl szigo­rúnak fogják találni elemzésem megállapítását, de a jelenlegi kor­mánypártok programnyilatkozatai a „magyar” kérdést illetően vagy rejtetten vagy nyíltan kisebbségel­lenesek. Ezek a pártok a Magyar Köztársaságot csakis a konfrontá­ció (nem pedig a kooperáció) opti­káján keresztül nézik, vagy jókora bizalmatlansággal (a SNS ráadásul úgy fogalmaz, ahogyan azt ellensé­ges állammal szembeni viszonyban szokás). A mai kormánypártok po­litikusai nyilvánvalóan még mindig olyan eszméket vallanak, melyek nem éppen összeegyeztethetők Szlovákia­­ és Magyarország­­ EU- és NATO-tagságával. A politológus írása az Infovoľby és az Új Szó számára készült. (Cs. G. fordítása) Folytatjuk: A jövő héten a Sza­lonban: Mit javasolnak az ellen­zéki pártok? sociálna demokracia Törvényjavaslat a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról A Fidesz és a KDNP törvényjavaslata a „kettős állampolgárság”-ról ÚJ SZÓ-ISMERTETÉS Budapest. Az Országgyűlés al­kotmányügyi bizottsága tárgyalja azt a törvénymódosító javaslatot, mely Szlovákiában már ismeretle­nül is heves reakciókat váltott ki. Az alábbiakban a törvény indoklását közöljük, teljes terjedelmében. Az Alkotmány 6. § (3) bekezdése kimondja, hogy „a Magyar Köztár­saság felelősséget érez a határain kí­vül élő magyarok sorsáért, és elő­mozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását”. A világban és a Kárpát-medencében élő magyar­ság körében az elmúlt 20 évben idő­ről időre felbukkant igényként, hogy az anyaországgal való kapcsolattar­tásban és magyarságuk megtartásá­ban komoly segítséget jelentene - külföldi példák nyomán - egy egyszerűsített honosítási eljárás be­vezetése. A javaslat célja a magyar állam­­polgárságról szóló 1993. évi LV. tör­vény módosításán keresztül az ún. „kettős állampolgárság”, azaz a ha­táron túli magyarok számára egy­szerűsített, kedvezményes állam­polgárság-szerzés biztosítása. Bár a jelenlegi idegenrendészeti és ál­lampolgársági szabályozás is tar­talmaz kedvezményeket a határain­kon kívül élő magyarság számára, azonban az egymásra épülő eljárá­sok gyakran hosszadalmasak vol­tak, felesleges adminisztratív terhet jelentettek, így az anyaországgal va­ló kapcsolattartás megnehezült. Természetesen a javaslat nem je­lenti az állampolgárság kollektív és automatikus megadását, így csak egyedi kérelem alapján lehetséges az igény elismerése. Az állampol­gárságról szóló magyar döntés jog­alapja a nemzetközi jogban vitatha­tatlan: az állam szuverenitása alap­ján szabadon határoz állampolgár­sága megszerzésének szabályairól. Az Európa Tanács keretében 1997. november 6-án kelt, az állampolgár­ságról szóló Európai Egyezmény (kihirdette a 2002. évi III. törvény) szerint is minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az állampolgárai. Az Alkotmánybíróságnak a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazásról szóló határozatai­ból következik az, hogy kettős ál­lampolgárság létrehozatala elvileg nem ellentétes Magyarország nem­zetközi kötelezettségeivel, a diszk­rimináció tilalmába nem ütközik sem a nyelv szerinti, sem pedig a le­származás szerinti különbségtétel. Európában több ország állampol­gársági joga is egyszerűsített, ked­vezményes eljárást tesz lehetővé, hasonlóan a javasolt magyar szabá­lyozáshoz. Az utóbbi években egyre több ország ismeri el a kettős állam­­polgárságot, az egykor még azt me­reven elutasítók is ma már értéknek tekintik. Megjegyzendő, hogy a javaslat nem teljesen újdonság a magyar jog­rendszerben, hiszen már az első ma­gyar állampolgársági törvény és az 1886. évi IV. törvénycikk is ismerte a határon túli magyarok, a csángók egyszerűsített honosítási eljárását.

Next