Uj Világ, 1951. december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1951-08-16 / 33. szám
Szovjet segítség a magyar postásoknak A magyar postaügyi küldöttség hazaérkezett a Szovjetunióból. Katona Antal közlekedés és postaügyi miniszterhelyettessel, a küldöttség vezetőjével beszélgetünk. A szovjet elvtársak készségesen mutattak meg mindent, ami a postai-, telefon-, távírói-, levél- és csomagforgalom lebonyolításában segítségünkre lesz, hogy el tudjuk látni feladatainkat — mondja Katona Antal. — Jártunk Moszkvától 200 kilométerre is kis postahivatalokban, amelyeknek olyan tökéletes a berendezése, hogy a postai forgalom minden ágát el tudják látni. Legjobban feltűnt nekünk, hogy milyen sok nő dolgozik a postai forgalomban: beszéltünk hivatalvezetőnőkkel, mérnöknőkkel és főmérnöknőkkel is. Az egyik moszkvai automata telefonközpontban a központ fiatal vezetőnője, aki postai főmérnök, elmondta, hogy a műszaki káderképző intézetet kiváló eredménnyel végezte és közreműködött a két különböző rendszer, az Ericson és a léptetős rendszer összeépítésén. Ezért a munkájáért Sztálin-díjjal tüntették ki. Helyettese szintén nő, azelőtt telefonkezelő volt. Most magánúton tanul, hogy megszerezze a mérnöki oklevelet. — Beszélgettünk a Szovjetunió legjobb sztahánovista levélirányítójával is. Megnéztük munkamódszerét. Kapkodás nélkül, nyugodtan végezte munkáját. Megkérdeztük, hogyan érted a sztahánovista címet. Elmondta, hogy munkamódszerének eredményét három tényezőnek köszönheti: 1. a moszkvai kerületek tökéletes ismerete, 2. megfigyelte, hová mennek leggyakrabbana levelek, az odairányuló levelek rekeszeit tehát könnyen hozzáférhetővé tette, 3. a munkaidő maradéktalan kihasználása. A magyar postások nagy elismeréssel látták, hogy a szovjet postás nem ismeri a távirányítást. Távirányításnak azt nevezik, ha például Debrecenbe irányított levél Szombathelyre kerül. Nálunk ez még előfordul. A szovjet levélirányítók a hivatalos ellenőrzésen kívül maguk is ellenőrzik, hogy az irányított levelek közé nem került-e távirányított levél. — Meglátogattunk néhány mozgópostát is. A mozgóposta-kocsikban külön hálófülke, hideg-meleg víz áll a postások rendelkezésére, főzéshez kis villamostűzhelyük van. Tágas, világos kocsikban dolgoznak. Jelen voltunk az egyik ilyen mozgópostakocsi indulásánál. A szerelvény, amelyhez a kocsit csatolták, Vlagyivosztokba indult. Többezer kilométeres úton egy 3—4 tagból álló női brigád látja el a postai szolgálatot és az utolsó 6 hónapról szóló kimutatás szerint egyetlen selejtjük sem volt. A csomagforgalom lebonyolítását megkönnyítik a Szovjetunióban használatos szabványcsomagok. Négy ládaszabványuk van. A csomagfelvevő helyeken csomagolószemélyzet a közönség kérésére pár kopejkáért berakja a csomagot a megfelelő szabványládákba és a ládát lepecsételi. A csomageltünés ismeretlen fogalom a Szovjetunióban. — A szovjet postahivatalok berendezése ízléses. A helyiségekben sehol sem láttunk csoportosulást, ácsorgást. Ennek az a magyarázata, hogy igen fejlett a közönségszolgálat. — A szovjet postahivatalokban minden ablaknál lehet postai értékcikkeket kapni. Ezt az idén nálunk is megvalósítjuk. De láttunk értékcikkárusítókat a moszkvai Metro-állomásokon is, ahol levélkézbesítők árusították az értékcikkeket és igen nagy forgalmat bonyolítottak le. — A szovjet postahivatalok munkafegyelmére jellemző a következő eset. Az egyik moszkvai külváros postahivatalába akkor érkeztünk, amikor a tévékézbesítők útjukra indultak. Megszólalt az indulást jelző csengő, abban a pillanatban felálltak, a rendezett anyagot táskájukba süllyesztették és 2-3 perc múlva kiürílt a kézbesítőterem. Az egyik kézbesítő azonban nem készült el levélanyagának rendezésével. Brigádvezetője ezt észrevette, odament hozzá és segített neki a rendezésben, nehogy a kézbesítés késedelmet szenvedjen. Mindenütt azt láttuk, hogy a szakmailag fejlett postások segítik az elmaradottakat. Az egyik moszkvai távírdában éppen vége volt a műszaknak, bejött a váltás, de senki sem rohant el a munkából. A dolgozók átadták munkahelyüket váltójuknak, közölték velük az aznapi tapasztalatokat és csak ezután távoztak el. Mi azt hittük, hogy hazamentek. Amikor azonban beléptünk a pihenőterembe, ott találtuk a délelőtti műszak minden dolgozóját. Megkérdeztük a vezetőt, hogy miről tanácskoznak. Kiderült: a reggeli műszak dolgozói 5 perces megbeszélést tartanak a vezetőkkel, amelyen megbeszélik aznapi tapasztalataikat, összehasonlítják eredményeiket, hogy teljesítették-e aznapi tervüket. Mindenki tanul és képezimagát. A dolgozók nagy része munkaidőn túl egyéni tanulásban vesz részt, a tanszereket ingyen kapja a szovjet államtól. A mérnök főmérnöknek tanul, a főmérnök pedig az igazgatói képzettséget sajátítja el. A telefonkezelőnek például műszaki ismereteiket fejlesztik, hogy jobban tudják kihasználni az áramköröket, ezáltal új vonalak építését teszik feleslegessé. Az értékcikkárusításnál a csekk- és utalványforgalomban dolgozó postások egymás munkakörét tanulják meg. A levélirányítók pedig újabb vizsgákat tesznek le, hogy más körzetek levélirányítását is el tudják látni. — Meglátogattunk egy moszkvai televíziós állomást, utána elmentünk egy parkba, hogy megnézzük a televíziós közvetítést, igen változatos műsort adtak neves moszkvai művészek közreműködésével. A parkban nagy tömegek élvezik a televíziós közvetítést. — Amikor a szovjet postások megtudták, hogy magyarok vagyunk, elmondták nekünk, hogy ismerik a magyar népnek a szocializmus építése terén elért eredményeit Hangoztatták, hogy állandóan figyelemmel kísérik a magyar szaktársak munkáját és kérték, minél előbb adják át tapasztalataikat a magyar postásoknak. Így A Sztavropol-vidéki Sztálin kolhoz postahivatala Fedőlemez rugalmas nyersvasból Nyersvasból készült rugalmaslemez — hihetetlenül hangzik. Mintha azt mondaná az ember: hajlítható porcelán. Hisz a nyersvasnak az a jellegzetes tulajdonsága, hogy merev, rideg, törékeny. Ezt a hiedelmet döntötte meg most Nyikolajenko, az odesszai „Októberi Forradalom" mezőgazdasági gépgyárának mérnöke, Ulitovszkij professzor ésGerman öntő. A rugalmas nyersvasat újfajta eljárással készítik: kis kemencében fémet olvasztanak, a kemence nyílását meghatározott időközönként kinyitja egy önműködő készülék és izzó fém folyik az üstbe. Az öntők innen az adagolóba eszik az olvadt vasat, a vas rohanó, széles vörös szalaggá változik, és egy láncfutószalagra kerül. A szalag ezután megszakadozik, vagyis erős vágóélek szelik keresztbe és a kihűlő vékony öntöttvaslemezek egymás után siklanak le a futószalagról. Ezután kerülnek a még merev lemezek további megmunkálásra, hogy majdnem olyan rugalmassá váljanak, mint az eddig használt bádog fedéllemezek. Széleit levágják, a préselőben recézik őket és kész a kiváló új tetőfedő-lemez. Az egyszerű, gyors és olcsó eljárás feleslegessé teszi a Martin-kemencés olvasztást, a sok munkaidőt, elektromos energiát és üzemanyagot igénylő hengerlést. A lemezek gyártására már sok szovjet, üzem berendezkedett. • • Olcsóságuk mellett a nyersvaslemezek óriási előnye, hogy a rozsdásodás ellen-nem kell őket festéssel, vagy címezéssel védeni- A nyersvas nem rozsdásodik mélyen, mert a felületén keletkezett vékony rozsdaréteg megakadályozza a további rozsdásodást. Amellett ezek a lemezek könnyebbek az eddig használt bádoglemeznél és még könynyebbek a cserépnél, a tetőszerkezethez tehát jóval, kevesebb faanyagra van szükség, ami nagy előny fában szegény vidékeken. Nemcsak tetők borítására lehet használni az új találmányt. A különböző vastagságú, rugalmas öntöttvaslemezek nagyszerűen beváltak a vagonok, autóbuszok borításánál, a kombájnok, cséplő- és egyéb mezőgazdasági gépek, gáztűzhelyek, edények készítésénél. Nyikolajenko, Ulitovszkij és German ma azon dolgozik, hogy még egyszerűbb, gyorsabb és tökéletesebb legyen találmányuk gyártása. Munkájukért méltán nyerték el a Sztálin-díjat: olyan problémát oldottak meg, amelynek megoldásán — Bessemertől, a múlt század híres angol kohászától kezdve — hiába fáradoztak eddig az egész világ technikusai és tudósai, amíG Perkáta. Este nyolc óra A Petőfi kultúrház előtt gyülekeznek a parasztok. — Forradalmi község volt a miénk — mondják. Legtöbbjük aratómunkás volt valamikor a grófi, meg a tőkés gazdaságokban. Ők küldték ki ifjabb Bernét Józsefet a Szovjetunióba, hogy nézze meg, hogyan lehet jobban élni juttatott földjükön. A nagyüzemi szocialista gazdálkodásról szemtanú szájából akarják hallani Bernát gazdatársai, a középparasztok is az igazságot. Együtt vagyunk a nagyteremben. Legtöbbjük egyenesen a géptől jött a beszámolóra, csak a port mosta le valahol útban arcáról, kezéről. Közülük valók Bogó György, Siba István, akik 504, meg 493 százalékra teljesítették a beadást. Vagy Kundakker Ferenc 5 holdas egyénileg gazdálkodó paraszt. Azt mondta a gépnél a többieknek: „Hallgassatok ti is a Párt szavára és előbbre hozzuk az ötéves terv megvalósítását. A béketábort erősítjük, a szocializmust építjük vele." Sándor János középparaszt, a Tanács tagja, 193 százalékot adott be eddig. Itt vannak a három termelőszövetkezeti csoport parasztjai a Vörös Októberből, a Micsurinból, a Dimitrovból. Hankó községi tanácselnök ül az asztalnál, Viczkó József párttitkár a másik oldalon. Középen áll Bernát, jegyzeteit lapozgatja előre-hátra. A tények beszélnek — kedves gazdatársaim — kezdi beszámolóját. — Itt köszönöm én meg Sztálin elvtársnak, a mi Rákosi elvtársunknak és gazdatársaimnak, hogy kimehettem a Szovjetunióba. Előredőlnek a sorokban az asszonyok, emberek, úgy lesik minden szavát. — Voltam Lenin mauzóleumában. Láttam a forradalom nagy vezérének arcát. Keze a szívén, úgy fekszik a kristályüveg koporsófedél alatt, ő tanácsolta nekünk az utat. Sztálin vitte győzelemre az ügyet és Rákosi elvtárs segít benne, hogy követhessük a példát. Sokatmondó számokat olvas fel jegyzeteiből. Élete első töltőtollával írta őket. Moszkvában vette, négy füzetet írt vele tele. Egy-egy adatnál az elképedés halk szavakban fut végig a csenden. Észak- Kaukázusban járunk. A Sztavropol-környéki Sztálin kolhozban 25 ezer hektáron gazdálkodnak, ebből 17 ezer hektár a vetésterület. 9 ezer hektáron gabonát 5 ezer hektáron ipari növényt, 600 hektáron siló takarmányt termesztenek. 200 hektár a kertészetük, 105 hektár a gyümölcsös. A hegyekben 2000 hektár a legelő. 2100 szarvasmarhát nevel a kolhoz egészséges, korszerűen felszerelt istállóikban, önműködő itatókkal, gépesített takarmányadagolással. 400 fejőstehenük van. Egynekegynek 4500 liter az átlagtejelése, de van, amelyik 65 hektoliter tejet ad évente, friss fejős idejében napi 36 litert. Minden literre 30 deka vegyes abrakot kap a zöld takarmány mellett. 7000 merinói juh az állományuk. 50—60 kilós jószágok ezek, 6—8 idiot gramm gyapjút adnak évente. (Nálunk 3—4 kiló az átlag. Finom, selymes, hosszúszálú gyapjút, amit villanygéppel nyírnak. Egy nap 80—100 juhot s hét megnyitni vele. Van 600 Bugyona lovuk és 200 anyakancájuk. 45 ezer szárnyas van a baromfitépen, ebből 37 ezer Leghorntyú, csirke, 5000 pulyka, 800 liba, 2500 ocsa. A méhészetben 600 család van. Az idén 20 mázsa selyemgubót ad el és kaptak érte 150 ezer rubelt. A 9 ezer hektár szántón 9 nap alá végezték el az aratást, mert a mint 95 százalékát gépek végzik. A fejést Naponta háromszor, friss-fejős időbe négyszer fejnek olyan géppel, amelyi önműködően kikapcsolódik, ha mi üres a tehén tőgye. 1700 család él a kolhozban, 450- en bér. 3100-an dolgoznak, a többi gyerek és öreg, a gyerek a tízosztályos iskolába jár, a hatvan éven felüli őreg a férj is, feleség is külön, ha mind ketten a kolhozban dolgoztak - nyugdíjat kap pénzben, termésben, lakásban. De dolgozhat, ha nem tu meglenni munka nélkül. Vállal valan könnyű munkát és a nyugdíj mell megkapja a munkaegységeiért járó részesedést is. Hét magtermelő és hét takarmány termelő brigád között osztották fe munkára a földet. A brigádok tized munkacsoportokból állnak, összesen 9 munkacsapata van a tizennégy brigádnak. Mindegyik brigád a maga térének felelőse. Télen hat, nyáron tízes a munkaidő. 1950-ben 5 millió rubel volt a korho bevételi terve, de 2 millióval több vagyis 7 millió rubel lett a jövedelmű. Egy-egy család átlag 2100 munkaegységet dolgozott, tehát ugyancsa bőven részesült a jövedelemből, amibe egy munkaegységre 6 kilogramm gabonát, 2 kilogramm napraforgók 1 kilogramm zöldséget és gyümölcsöt, 20 dek mézet, 7 rubelt kapott A háztáji gazdálkodáshoz pedig munkaegységen kir 5 kilogramm szénát, meg szalmát - tetszés szerinti mennyiségben. Alekszandra Huszankova asszon, akinek a háborúban esett el a férje, kilencszázegynéhány munkaegység utá 45,5 mázsa gabonát, majd hétezer ríbett 2 mázsa mézet és 3 malacot kapott a többi részesedésen kívül. A sertéstelepen tizenkét anyakocát keze szaporulatával. Minden kolhoztagnak megvan a mag padlás, egészséges, kétszobás háza ar lanyvilágítással és a házak legtöbbjében rádióval. A villanyt a kolhoz folyóján, a Kubánon épült saját vilanytelepük adja. A házhoz 1200 négyszer öles kert és gyümölcsös jár. Mindenknek van saját tehene szaporulatává anyakocája szaporulatával, tíz juh húsz méhcsaládja. Szárnyasjószág annyi, amennyit jónak lát. Kérdések és feleletek Minden szám, minden adat meggyőzően beszél a hallgatósághoz. — Kérdezzenek engem, gazdatársai. Felelni akarok arra is, amit nem mondtam el a beszámolóban — fűzi beszámolója végéhez ifjú Bernát József. Jönnek a kérdések. Sok a kérdezn való. — Azt beszélték nálunk, hogy a csajkarendszer van. Hogyan étkezni hát a kolhozban? — Mindenki megkapja a gabonát, zöldséget, megvan a hízója. Otthon főnek. De ha munkába mennek két-hára napra, néha 50—60 kilométerre is Gazim Gomed Szultanov, a dagesztáni Sztálin-kolhoz elnöke a magyar paraszt küldöttség tagjainak megmutatja azt az okmányt, amelynek alapján a kolhoz Ingyenes is örök használatába került a föld A Sztálin-kolhoz tejfeldolgozó üzeme Bernát József középparaszt, Perkáta kijötte Bernát József szombaton este a szomszéd Adony községben tartott beszámtlit, hogy ültszést alakítanak Alkotmányunk ünnepére és agitációs mint résztvettek G. Gévai József, Eusenberger Ferenc, Pletscher Ferenc, Peschen Pajer Ferenc, H. Schmidt János, G. Gévai István, Tut Csütörtök, 1951 autaktus