Újítók Lapja, 1978 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1978-12-04 / 23. szám
lemre méltó lehetőségeink. Egyébként az energiahordozókban és nyersanyagokban igen szűkösen ellátott Japán klasszikus példa a saját és behozott kreatív ipari szellemi alkotásokra felépülő szinte félelmetes ütőerőt képviselő export versenyképesség kifejlesztésére. Az iparjogvédelem szellemi termékeink innovációs hasznosításának hatékonyságában betöltött nem kis jelentőségű szerepéhez több tekintetben hasonló szerepet vihet és visz is, elsősorban a külkereskedelemben, a mind korszerűbbé váló marketing különösen a külgazdasági export potenciáljaink módszeres feltárásában, majd közel a világ élvonalába tartozó egyes fontos exporttermékeink értékesítési és ezzel szorosan összefüggő, a vásárlók által való hasznosítása, illetve szakszerű alkalmazása és felhasználása hatékonyságának, az innovációs fejlesztés lehetővé tette és megkívánta, szinten tartásában. Ilyen értelemben joggal beszélhetünk az export-orientált innovációk hetedik hatékonyságáról, illetve pontosabban hatékonysági komponenséről is: a marketing hatékonyságról. A problémakör természetéből következik, hogy a piacorientált innovációk hatékonyságának még további típusairól, pontosabban összetevőiről (komponenseiről) lehet szó, ezek között is kiemelt hangsúllyal az innováiciós fejlesztést megvalósító gazdasági szervezet, például a vállalat vezetésének és szervezésének az innovációs hatékonyságáról is, mint a nyolcadik hatékonysági fogalomról. A már eddig felsorolt komponensei az innovációs gazdasági hatékonyságnak arra utalnak, hogy az innovációs rendszerben többnyire súlyponti kreatív koncepciót képviselő újítói, feltalálói, tudományos kutatási alkotások hatékonysága, illetve a vállalat innovációs fejlesztése hatékonyságából ezek javára írható rész, más szóval az eredmény létrehozásában való részvétel, részesedés relatív és abszolút nagyságának megállapítása igen fogas, bonyolult feladatot jelent. Legalábbis annak alapos számbavételét, hogy az egyes a többivel jórészt komplementáris viszonyban levő, eredményt létrehozó komponensek eredményességi szerepe és súlya, nagyságrendben a többihez viszonyítva mekkora is? Erre, maradéktalanul választ adó, tudományos módszertannal szentesített, eljárás, mint már elöljáróban rámutattunk, még ez ideig — tudomásunk szerint — nem áll rendelkezésre. Mindazáltal ismerünk néhány, a gyakorlatban is hasznos eligazítást nyújtó közelítő, úgynevezett műszaki gazdasági beszámítási módszereket. Ezek véleményünk szerint — egyes esetekben máris adhatnak az érdekelteket — újítókat, feltalálókat, tudományos kutatókat, licencia importőröket stb. inkább megnyugtató állásfoglalásokat, mint a különböző — természetüknél fogva erősen kompromisszumos — bírósági döntések. Természetesen ezeknek is megvan a maguk igen fontos, az általános jogrenddel összefüggő jelentősége, különösen pedig akkor, ha más módon az érdekeltek egy-egy döntésnek — különböző meggondolásokból — nem vetnék magukat alá. Könnyen belátható, hogy az innovációs fejlesztés gazdasági hatékonyságának további összetevői is figyelmet érdemelnek, úgy is mint egyes részhatékonyságok hordozói. Itt mindjárt az a fogalom, amelyet az innovációk infrasruktúrájának neveznek. Ide sorolhatók például a tudományos alapkutatások. Úgyszintén a szakképzés igen gazdag spektruma, az úgynevezett szabadalmi informatika, az intézményes széles körű ipari jogvédelem, nem utolsósorban az ipari háttér, illetve a megkívánt árnyékiparok stb. Mindezekre, és több más kapcsolódó kérdésre, későbbi vizsgálódásunkban, e lap hasábjain, még részletesen visszatérünk. 8 Pedagógus újítókat és feltalálókat tüntettek ki 1978. november 2-án négy egyetemi oktató a „Kiváló feltaláló”, 17 pedagógus pedig a „Kiváló újító” kitüntetést vette át a budapesti pedagógusok Fáklya Klubjában. A Kiváló feltaláló kitüntetés arany fokozatát kapta: DR. FODOR LAJOS egyetemi docens, a BME Mezőgazdasági Kémiai Technológia Tanszék vezetője. DR. GÁL SÁNDOR egyetemi docens, a BM Általános és Analitikai Kémiai Tanszék munkatársa. A Kiváló feltaláló kitüntetés bronz fokozatát kapta: STATISZ JANISZ, a BME Általános és Analitikai Kémiai Tanszék tudományos munkatársa. ZOLNAY JENŐ, a BME Általános és Analitikai Kémiai Tanszék műszaki ügyintézője. A Kiváló újító kitüntetés arany fokozatát kapta: KÜTI ISTVÁN, a Miskolc-Perecesi Általános Iskola igazgatója. HORVÁTH ISTVÁN, a soproni 403-as Ipari Szakmunkásképző Intézet műszaki tanára. DR. PORCSALMY JÁNOS, a debreceni Csokonai Mihály Gimnázium nyugdíjas tanára. BENCSIK JÓZSEF, a hevesi 3-as számú Általános Iskola tanára. Posthumus OLTI GYÖRGY, a szolnoki Szamuely Tibor Gépgyártástechnológia Szakközépiskola volt tanára. A Kiváló újító kitüntetés ezüst fokozatát kapta: PÉTERVÁRI JÁNOSNÉ, a kaposvári Hámán Kató Általános Iskola igazgatója. BÍRÓ JÓZSEF, a Tatabánya-Kertvárosi 2-es számú Általános Iskola szaktanítója. LUDESCHER LORÁND, a hódmezővásárhelyi Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon igazgatója. KÁDÁR ERNŐ, a hódmezővásárhelyi Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon tanára. DÉR IMRE, a komlói Salvator Allende Általános Iskola igazgatóhelyettese. ROSZKOS JÁNOS, a békéscsabai 9-es számú Általános Iskola tanára. SEBŐK MIHÁLY, a békéscsabai 10-es számú Általános Iskola tanára. UDVARHELYI UBULNÉ óvodai szakfelügyelő. KÖLN JÓZSEFNÉ, a XIII. ker. Rajk László utcai 4. sz. Napköziotthonos Óvoda vezető óvónője. VIRÁG ISTVÁN, a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója. A Kiváló, újító kitüntetés bronz fokozatát kapta: HEGEDŰS KORNÉLIA, a hajdúszoboszlói 5-ös számú Napköziotthonos Óvoda vezető-óvónője. VETÉSI VINCE, a debreceni Landler Jenő Szakközépiskola mérnök-tanára.