Ujság, 1926. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1926-02-14 / 36. szám
VASÁRNAP, 1926 FEBRUÁR 14 ÚJSÁG Hönich Henrik vezérigazgató sorsa még ismeretlen. Még mindig nem találják az eltűnt igazgatót. — Hönich utolsó látogatása az Unió Klubban. — A titokzatos tevés.— A sorfőr vallomása. Hönich vállalatait nem érte anyagi károsodás. Hönich Henrik, a Corcordia-malom rejtélyes körülmények között eltűnt vezérigazgatójának sorsa még mindig ismeretlen. A közel két nap óta tartó nyomozás eddig semmivel sem hozta közelebbre a rejtély megoldását. Annyi azonban tény, hogy Hőnich Henrik semmi körülmények között nem bűntény áldozata, hanem az egyetlen feltevés még mindig az, hogy öngyilkosságot követett el. A rendőrség eltűnési osztálya Risztics Lázár rendőrtanácsos vezetésével mindent megtett, hogy valami nyomra jusson. A nyomozást a mai napon nemcsak a főváros területére terjesztették ki, hanem értesítették a környékbeli mentőállomásokat, úgyszintén a dunamenti községeket is, hogy esetleg nem vetett-e ott fel a Duna vize egy ismeretlen férfiholttestet. Az egész nyomozás során az egyetlen pozitív adat Geltl Frigyesnek, Madarassy-Beck Marcell báró soffőrjének a vallomása, aki előadta a rendőrségen, hogy tegnapelőtt, csütörtök este fél kilenc óra tájban egy magastermetű, öreg, elegánsan öltözött férfi haladt el az Andrássy-út 130—132. számú ház előtt, akiben Hőnich Henrik vezérigazgatója ismert, aki gazdájának sógora volt. Később éjféltájban ismét találkozott az Irányiutcában Hönich Henrikkel. Feltűnt neki az, hogy a vezérigazgató kalap nélkül, lehorgasztott fejjelhaladt az Irányi utcában egyenesen a Dunapart irányába. Köszönt is neki, de Hönich annyira szórakozottnak látszott, hogy köszönését nem is fogadta. A rendőrség megállapítása ezen felül csak arra szorítkozik, hogy Hönich ha öngyilkosságot követett el, ezt csak pillanatnyi elmezavarában tehette. Esetleges öngyilkosságának a rendőrség eddigi megállapítása szerint sem lehet semminemű anyagi háttere, miután a Concordia-malomnál a mai napon megtartott vizsgálat az összes pénzügyi ügyeket rendben találta. Most már pontosan rekonstruálni tudják azt is, hogy Hőnich Henrik az eltűnés napján este 7 óráig mit csinált, hol fordult meg. Délelőtt bement a hivatalába, ott átnézte a postáját, tárgyalt a tisztviselőkkel,, majd délfelé a tőzsdére ment, ahol mintegy negyedóráig tartózkodott. Egész délelőtt meglehetősen nyugodtan viselkedett és hozzátartozói nem vettek semmit rajta észre, amiből következtetni lehetett volna arra, hogy öngyilkossági tervekkel foglalkozik. Csütörtökön délután fél öt óra felé újra bement hivatalába, ahol leveleket intézett, referádókat fogadott és bizonyos intézkedéseket tett. Hat óra tájban ment el a malomépületből meglehetősen sebes léptekkel, gyalogszerrel és kalap nélkül. Soffőrjének nem tűnt fel az, hogy gazdája nem vette igénybe az autót, miután többször megtörtént vele, hogy fáradságos napi munkája után a Belvárosban gyalogsétát tett az Unió Klubig, ahol rendszerint este hat órától fél nyolcig tartózkodott. Az újabb megállapítás szerint Hőnich Henrik a kritikus napon megfordult az Unió Klubban is azonban nem vett részt szokásos kártyapartijában, hanem az olvasóterembe ment, ahol a külföldi lapokat nézegette, majd több barátjával váltott néhány szót, végül pedig idegesen járkálni kezdett a klub termeiben. Este nyolc óra felé a klub egy komornyikja kereste Hönichet egy levéllel a kezében. Hönich erre kiment a klub várótermébe, ott felszakította a levelet, izgatottan elolvasta, majd hirtelen eltávozott a klubtermekből, illetve a Hungária-szálló épületéből. Ez volt az utolsó nyom, illetve Geltl Frigyes soffőr vallomása, aki állítólag félkilenckor az Andrássy-úton, éjféltájban pedig az Irányi utcában találkozott a vezérigazgatóval. Hogy mi idézhette elő Hönich Henrik lelki összeroppanását, ezt is most már körülbelül tisztán lehet látni. Hönich Henrich, akinek karrierje már az Első Budapesti Gőzmalomnál kezdődött, ahol 1901-ben cégvezetővé nevezték ki, néhány évvel később már a Concordia Gőzmalom élére került, amelyet teljesen újjászervezett. A kis malomból a Hatvany- Deutsch-cég és Strasser Sándor anyagi érdekeltségvállalásával az ország egyik legnagyobb ipartelepét alapította meg. Nemcsak európai országokba exportált lisztet, hanem a tengerentúlra, sőt Egyiptomba is. A malom anyagi erejének növekedésével együtt, hangyaszorgalommal gyarapította éjjelt nappallá tévő munkájával saját vagyonát is. A háború konjunkturális esélyei csak növelték vagyonát. A malom búzaőrlésen felül lótápanyag gyártására is berendezkedett és ezen az üzleten milliárdokat keresett. Nagy családi vagyonnal is rendelkezett és ebből a családi vagyonból vásárolta meg nőtincsi és tompai birtokait, amelyeket valóságos mintagazdaságokká varázsolt. Hönich Henrik lelki tragédiája tulajdonképen a kommün idején kezdődött. A bolseviki uralom ki akarta lakoltatni fényesen berendezett lakásából és birtokainak egy részét kommunizálta. A finom és törékeny lelkű ember idegeit ez a bolseviki vagyonkobzás roppant felőrölte, úgyhogy a kommün bukása után is nehezen tudta kiheverni a zaklatásokkal járó idegizgalmakat. Ettől kezdve barátai állítása szerint már többé nem volt a régi szívós munkásember. Egymásután érték ezután a bajok és kellemetlenségek. A földbirtokreform végrehajtása következtében Mezőhegyes mellett fekvő 800 holdas birtokából 700 holdat elvettek tőle, nógrádmegyei birtokából pedig 400 holdat sajátítottak ki. Legszűkebb környezetének emiatt sokat panaszkodott. Hiába vigasztalták, hogy még így is hatalmas vagyona maradt meg. Folyton ezt hangoztatta: — Lelkileg nem bírom elviselni azt, hogy nehéz munkával szerzett vagyonom így elforgácsolódjék. A bajok és üzleti kellemetlenségek azonban tragikus gyorsasággal követték egymást. A múlt évben a chicagói búzán még szép nyereséget könyvelt el malomvállalata számára, azonban egy év óta a rossz üzleti konjunktúra következtében, főleg pedig a lisztexport nehézségei miatt a többi malomhoz hasonlóan nem tudta kihasználni a malom őrlési kapacitását. Ebben a rossz időben következett be a BÁGER inzolvenciája is, ahol a többi malommal együtt a Concordiát is kisebb veszteség érte. Hir szerint az idei rosszul sikerült chicagói játékban is részt vett, de olyan kis angazsmánnal, ami egyáltalában nem játszhatott szerepet a Concordia, illetve Hönich vezérigazgató vagyoni státuszában. Mindezeket összevetve, ma már kétségtelenül meg lehet állapítani azt, hogy ezt a lelki összeroppanást az idézte elő, hogy Hönich Henrik, aki egész életében vagyonának konzerválására törekedett és sok esetben magával szemben krajcárokig takarékos volt, nem tudta elviselni vagyona egy részének fetöredezését, birtokai csekély hányadának kisajátítását és a rossz üzletmenetet. A Viktória-affér szintén láthatólag megdöbbentette. Mindennap ott volt az értékpiacon és megdöbbenve nézte a Viktória-részvényekben való nagy értékrohibolást. Talán félt attól is, hogy a spekuláció a Concordiarészvényeket is kikezdi, amit mindig presztízskérdésnek tartott magára és vállalatára nézve. Bár a piacon meg vannak arról győződve, hogy Hönich Henrik tragédiáját nem anyagi okok idézték elő, mégis a mai napon is meglehetős izgalommal tárgyalták az eseményeket. Az értékpiacon ma nem volt hivatalos forgalom, de a Concordia-részvényekben erős üzlet volt. A tegnapi áresés után ma már megállt a Concordia-malom részvényeinek áresése, mert az a hír terjedt el a tőzsdén, hogy a Concordia-malom érdekeltségéhez tartozó csoportok megbízottai ma délelőtt a Concordia-malom státuszát nagyjában átvizsgálták és semmiféle olyan momentumot nem találtak, amiből következtetést vonhattak volna le arra, hogy a vezérigazgató eltűnése a vállalat üzletmenetével volna összefüggésben. Az Újság már tegnap jelentette egyébként, hogy a Concordia malom vezetőségében a Hőnich-családon kívül olyan jelentékeny pénzcsoportok is érdekelve vannak, mint Hatvany- Deutschék és Strasser Sándorék. A Hazai Banknak ellenben nincsen érdekeltsége a malomvállalatnál, mert Rapoch dr., a Hazai Bank igazgatója, mint privát ember és mint Hönich Henrik egykori jogtanácsosa került be az igazgatóságba. Ellenben tény az, hogy Hönich Henrik vállalata bankári teendőinek egy részét a Hazai Bank intézte, így Hönich ide telepítette váltóit. Olyan rigorózus volt ezen a téren, hogy a váltók beváltására szükséges pénzt már hetekkel a lejárat előtt átutalta a bankhoz. Hogy valóban semmiféle anyagi ok nem játszhatott közre tragédiájában, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy éppen a Hazai Banknál is, ahol telepített váltói voltak, most is tartozás helyett követelései vannak. A CONCORDIÁBAN azt remélik, hogy HÖNICH IGAZGATÓ ELŐKERÜL. Az esti órákban a Concordia gőzmalom igazgatósága utasította a portást, hogy a malom épületében levő vezérigazgatói lakásba a családon kívül senkit se bocsásson be. Hönich vezérigazgató eltűnése óta az érdeklődők és a részvétlátogatók tömegesen keresték fel a vezérigazgató lakását és ezek a látogatások nagyon fárasztóan és nagyon kényelmetlenül érintették a lesújtott családot. Munkatársunk beszélt Fábry Oszkárral a Concordia-malom igazgatójával, akit nagyon lesújtott a vezérigazgató váratlan és rejtélyes eltűnése. Hönich vezérigazgató borzalmas és titokzatos eltűnésével kapcsolatosan elterjedt híreket — úgymond "Fábry igazgató — méltóztassék megcáfolni. Az igazság az, hogy abszolút solvens a Concordia-malom és minden olyan hír, amely a vezérigazgató eltűnését a Concordia-malom ügyével összefüggésbe hozza, merőben indokolatlan és hamis. Jellemző egyébként az ilyenkor felbukkanó hírekre, hogy tegnap már az a hír terjedt el, hogy én is eltűntem. Sőt úgy látszik, egy buzgó, ismeretlen még a rendőrséget is értesítette az én állítólagos eltűnésemről... Méltóztassék megcáfolni azt a híresztelést is, hogy Hönich vezérigazgató úr már két ízben megkísérelte az öngyilkosságot. Ez nem igaz, a vezérigazgató úr soha nem akart öngyilkos lenni. Aznap este, amikor a vezérigazgató eltűnt, hat órakor búcsúzott el feleségétől, azzal, hogy 9 órakor érte megy. Nekem éjfélkor telefonált a portás, hogy a vezérigazgató úr nincs itthon. Akkor már sejtettem, hogy valami baj van, mert ő korán este haza szokott jönni és soha nem maradt ki éjszaka. Egész éjszaka kerestük akkor, kutattuk, de hiába... Nem tudom elhinni, hogy Hönich vezérigazgató úr öngyilkos lett és én még mindig várom, hogy haza fog jönni... Ha Abháziéba készül, saját érdekében Írjon Erényi Béla gyógyszerész elmére (Residenz). Csendes magyar abház a Südstrandon. Napos szobák loggiával. Pormentes levegő. Magyarfrancia konyl. Kérjen prospektust. 9 Ma a bíróság tárgyalta a Petőfi-Társaság botrányos üzleteinek egy mellékhajtását. Várady Jenőt, a Petőfi-Társaság ügyészét rágalmazás miatt feljelentette Farkas Béla író. Várady sajnálkozását fejezte ki a sértésért, de Farkas kijelentette, hogy bocsánatkéréssel nem intézhető el az ügy Megvizsgálja a bíróság, miért készítette el hitelbe a főváros nyomdája a Jókai-emlékbélyegeket. A Petőfi-Társaság botrányos üzleteinek egy kis részlete ma már a bíróságot is foglalkoztatta. Rágalmazási per kapcsán került szembe a Petőfi-Társaság ügyésze, Várady Jenő dr. Farkas Béla íróval, aki a Jókaiemlékbélyeg akciókat a Pásztó Mártonnal, a Múzsa r t. vezérigazgatójával kötött szerződése alapján életre hívta és megindította. Az Újság már beszámolt arról,, hogy Farkas Bélának milyen küzdelmei voltak Pásztó Mártonnal, aki nem felelt meg kötelezettségének, nem bocsátotta rendelkezésére a szükséges pénzösszegeket, úgy, hogy a Jókai-emlékbélyegeket hitelbe kellett megcsináltatni és úgy alkalmazni a bélyegek eladására vállalkozó ügynököket, hogy azok előre ne kívánjanak anyagiakat. Sikerült is neki pénz nélkül megindítani az akciót és amikor már befolytak az elhelyezett bélyegek után való jövedelmek a terjesztő bizottsághoz, akkor az előkészület költségeit megtérítendő, tartalékolni kezdték a bevételeket. Eközben történt meg, hogy Geőcze Bertalan dr. ügyvéd letiltotta a Múzsa r.-t. részére a csókai-emlékbélyeg akció terjesztő bizottságához befolyó összegeket, mert a Múzsa vezérigazgatója, Pásztó Márton nem számolt el a Rendőrlegénység nyugdíjpótlója pénzeivel. Farkas Béla a lefoglalásról kötelességszerűen értesítette a Petőfi-Társaság vezetőségét, amely azután úgy intézkedett, hogy Farkas Bélától elvette az akció vezetését és visszaadta azt Pásztó Mártonnak. Farkas Béla nem nyugodott meg ebben az intézkedésben, minden áron figyelmeztetni akarta a Petőfi-Társaságot, hogy milyen veszedelmek fenyegetik Pásztó Márton miatt és a Petőfi Társaság elnökét arra kérte, adjon alkalmat, hogy felvilágosításait a társaság vezzetősége előtt élőszóval előadhassa. Ezt a kérését teljesítették is és meghívták egy bizottsági gyűlésre, amelyen Farkas ügyvédje, Bányász Vilmos dr. társaságában jelent meg. A bizottság előtt Farkas elmondotta, hogy mi-lyen nehézségek árán tudta az akciót megindítani és hogy Pásztó, akit az akció bruttó bevételeiből 90 százalék illetett meg, még arra sem adott pénzt, hogy a bélyegeket elkészíttesse és a nyomdából kiválthassa. Ekkor közbeszólt Várady Jenő dr., a Petőfi- Társaság ügyésze és Farkasnak a következőket mondotta: — Jogtalanul vette ki hitelbe a bélyegeket, s úgy látszik önnek is vaj van a fején. A megjegyzés ellen Farkas rögtön tiltakozott és eltávozott a bizottság üléséről, majd ügyvédje útján rágalmazás miatt feljelentette Várady Jenő dr.-t. Ma tárgyalta ezt a rágalmazási pert Jankovich Tibor büntetőbíró. Várady Jenőt hallgatták ki először, aki elmondotta, hogy a Petőfi Társaság presztízse érdekében járt el az ügyben és tette meg megjegyzését Farkasra nézve. Helytelennek találta ugyanis, hogy Farkas a székesfővárosi nyomdában a Petőfi Társaság megbízottjaként tárgyalt és hitelbe vette át a bélyegeket, annak ellenére, hogy a székesfőváros tanácsa határozatban mondotta ki, hogy csak készpénzfizetés ellenében adhatók ki a bélyegek. Farkas mégis eldicsekedett vele, hogy ő készpénzfizetés nélkül tudott azokhoz hozzájutni. Várady után a főmagánvádló képviselője, Bányász Vilmos dr. megállapította, hogy Várady az ügy meritumát illetően több irányban tévedett és több irányban tévesen reprodukálta a történteket. Farkas ugyanis sehol sem szerepelt a Petőfi- Társaság nevében, hanem a Petőfi-Társaság Jókai-emlékbélyeg akció terjesztőbizottsága nevében járt el. Alapvető tévedése pedig az, hogy nem Farkas vitte el a székesfőváros nyomdájából a bélyegeket, hanem a nyomda küldte el azokat a bizottsághoz Farkas Béla kezeihez való kézbesítés céljából, mert Farkas, bár erre kötelezve nem volt, készfizetői kezességet vállal a bélyegekért. Bemutatta a szállítóleveleket és igazolta, hogy a nyomda a bélyegek leszállításakor nem is küldött számlát. Jankovich Tibor büntetőbíró erre felhívta a feleket, hogy intézzék el az ügyet békésen. Először Várady Jenőt hívta fel nyilatkozatra, figyelmeztetve őt, hogy nyilván téves adatokból kiindulva tehette meg a sértő kifejezést. Várady Jenő nyomban kijelentette, hogy nem kívánta megsérteni Farkas Bélát. Ő abból indult ki, hogy a székesfőváros tanácsa megtiltotta a bélyegeknek hitelbe való kinyomatását és mert azok mégis elkerültek Farkashoz, tette meg a kijelentést, amelyért hajlandó sajnálkozását kifejezni, különben is nem ragaszkodik a "vaj van a fején a kifejezéshez. Ezután Farkas Béla állott fel és elmondotta, hogy milyen nehézségekkel tudta az akciót megindítani és kijelentette, hogy ő a székesfőváros tanácsának határozatáról nem tudott, mert arról őt a Petőfi-Társaság nem értesítette. Szerepe arra vonatkozott, hogy a Petőfi-Társaságot megvédelmezze egy megbízhatatlan és eladósodott ember kártevéseitől. Már 1925 március 15-én figyelmeztette a Petőfi-Társaságot arra, hogy milyen emberrel áll összeköttetésben, de akkor azt a választ kapta, hogy a társaságnak nem áll módjában a Múzsa r.-t. és Farkas Béla között fennálló viszonyba beleavatkozni. Mégis beleavatkozott, mégpedig olyanformán, hogy Sas Ede, a Petőfi Társaság titkára, megjelent nála és felszólította, hogy a birtokában levő összes értékeket, irományokat, aláírási faximiléket adja át a Petőfi-Társaság részére. Ezt ő megtette, mert azt hitte, hogy Sas Ede tényleg a Petőfi-Társaság részére kéri azokat és csak később tudta meg, hogy ez ürügy volt arra, hogy az ő jogait megsértve, az akciót visszaadják Pásztó Mártonnak. Amikor végre módot nyújtottak neki, hogy élőszóval elmondja a Petőfi Társaság vezetősége előtt a történteket, akkor Várady Jenő rabulisztikával Achilles-sarkot akart találni. Nekem azonban — úgymond Farkas Béla — nincsen Achilles-sarkom és éppen ezért ezt az ügyet bocsánatkéréssel nem lehet elintézni. A bíró megállapította, hogy a felek között olyan élesek az ellentétek, hogy nem lát a békés megegyezésre való hajlandóságot és ezért elrendeli a valódiság bizonyítását és tárgyalási határnapul március 22-ét jelöli meg, amikor ki fogják hallgatni mindazokat, akik jelen voltak azon a bizottsági ülésen, ahol a sértés megtörtént és a székesfővárosi nyomda alkalmazottait is, hogy azok elmondják, milyen körülmények között szolgáltatták ki a Jókaiemlékbélyegeket. Nádor Jenő.