Ujság, 1926. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-09 / 31. szám

KEDD, 1926 FEBRUÁR 9 ÚJSÁG Újabb hiteles részletek a Petőfi- Társaság botrányos üzleteiből. Jelentkezett vallomástételre a koronatanú, de eddig még nem hallgatták ki. — A Jókai-centen­­nárium alkalmából indított üzletek bevételéből kilencven százalék illeti a vállalkozót és csak tíz százalék a Petőfi-Társaságot.­­ Még az ügyészt sem értesítette a Petőfi-Társaság üzleteiről. Miért jutott nemzeti ajándékhoz Pásztó Márton ? A Petőfi-Társaságnak kínos, könnyelmű, za­varos üzleti botrányainak hírét az Újság pattan­­totta ki. Amikor ezek a hihetetlen és könnyelmű manipulációk nyilvánosságra kerültek, óriási fel­tűnést keltettek, mert nem volt még példa arra az országban, hogy erkölcsi testület ennyi meggon­dolatlansággal adta volna oda nevét, presztízsét és egy világra kiható irodalmi centennárium ke­­gyeletes, szent alkalmát egy vállalkozónak. A botrányok ügyében hivatalos viszgálat indult meg, nem a Petőfi­ Társaság vezetőségének akaratából, hanem Szávay Gyula feljelentése nyomán, aki in­kább lemondott főtitkári állásáról, semhogy fe­dezze az elnökségnek érthetetlen és a közgyűlés akaratán magát túltevő határozatát. Amikor Liber Endre, a székesfőváros tanácsnoka, a polgármes­ter megbízásából hozzákezdett a vizsgálathoz, az Újság a vizsgálatot vezető tanácsnok iránt érzett lojalitásból elhallgatott, nehogy bármiképpen ve­szélyeztesse vagy befolyásolja az ellenőrzés mun­káját. A lojalitást parancsoló hallgatást az ügyben érdekelt férfiak félremagyarázták és azt hitték, hogy most már mint vádaskodók léphetnek fel és a vádemeléssel a maguk felelősségét elhomályosít­ják. A Petőfi-társaság egyes urainak megnyugodni nem akarása­­készteti az U­j­s­á­g­ot arra, hogy most már teljes egészében, nem törődve a még mindig folyamatban levő vizsgálattal, felfedje an­nak az üzleti manővíírozásnak minden titkát, amelyek megmutatják, hogy a Petőfi­ Társaság rá nem termett, meggondolatlan és nagy erkölcsi ér­tékekkel bánni nem tudó vezetősége milyen hely­rehozhatatlan csorbát ejtett ennek a sok tisztele­tet érdemlő társaságnak az utóbbi években amúgy is megviselt hírnevén. JELENTKEZIK EGY TANÚ. Ott kell kezdeni, hogy amikor az Újság jelen­tette, hogy a belügyminiszter leiratának nyomán a székesfőváros polgármestere a Petőfi-Társaság ellen megindította az eljárást Bányász Vilmos dr. ügyvéd, ügyfele, Farkas Béla író nevében bead­ványt intézett a belügyminiszterhez, a polgármes­terhez vés a vizsgálatot vezető tanácsnokhoz, amelyben közli, hogy a Petőfi-Társaság üzleteire nézve igen fontos tárgyhoz tartozó, szakszerű okmányokkal és hivatalos jegyzőkönyvekkel alátámasztott adatokkal tudná a Petőfi­ Társaság Jókai­­emlékakció ügyeit megvilágítani. Farkas Béla író annál is inkább hitelt érdemel­het-e, mert együtt szerepelt abban az Aurora n­evű irodalmi társaságban, amelynek ő a titkára és a Petőfi­ Társaság mostani vezetősége szintén magas tisztet viselő tagjai voltak. Ebben az idő­ben adott ki Farkas Béla egy pályadíjjal megko­szorúzott könyvet, amelyhez az előszót a Petőfi Társaságnak mostani nem irodalmi érdemekből, hanem politikai összeköttetéseinél fogva azzá lett elnöke itt. Ez a kapcsolat is bizonyítja, hogy Farkas Béla minden egyéb tulajdonságán kívül hitelt érdemelhetett volna az ügy elbírálásánál. Mindezideig azonban az önként jelentkező tanút nem hallgatták ki. Az Újság munkatársa azzal a kéréssel fordult Farkas Bélához, hogy bocsássa rendelkezésére anyagát, de ezt megtagadta arra való hivatkozással, hogy nem adja fel a re­ményt, hogy a Petőfi­ Társaság ellen vizsgálatot vezető tanácsnok mégis ki fogja hallgatni. A NAGY HITBIZOMÁNY. A kudarc ellenére az Újság munkatársa más forrásokból olyan adatokat szerzett, hogy most már módjában áll teljes részletességgel, abszolút értékű okmányok alapján, beszámolni arról az üzleti összeköttetésről, amely a Petőfi­ Társaság és a botrányokat okozó Múzsa Rt. között fennáll. A botrány az, h­ogy a Petőfi­ Társaság a Múzsa Rt.-ra, illetve annak vezérigazgatójára, Pásztó Mártonra ruházta át a Jókai-centennárium alkal­mából kiadandó arcképek, levelezőlapok, számoló­cédulák, bélyegek egész üzletét. Még­pedig olyan feltételek mellett tette ezt meg, hogy a bruttó bevétel 90 százaléka a Múzsa Rt.-et, 10 százaléka pedig a Petőfi-Társaságot illeti meg. Módot adott tehát arra, hogy az egész országot ügynökök járják be és a Petőfi-Társaság Jókai­­centennáriuma nevében az egész országot meg­sarcolják. Mindenki, aki ezeknek az ügynökök­nek a szavait meghallgatta, abban a hiszemben volt, hogy az irodalom oltárán hoz áldozatot. Ezzel szemben 90 százaléka az adományoknak az üzleti vállalkozónak jutott és pusztán 10 százaléka a Petőfi-Társaságnak. Illetve csak­ jutott volna a Petőfi­ Társaságnak, mert Pásztó Márton egyetlen fillért sem szolgálta­tott be. Most már meg kell vizsgálni, hogy ki az a Pásztó Márton, akinek a kedvéért a Jókai-cen­­tennáriumot, mint egy nagyszerű hitbizományt, üzleti célra használnak fel és akinek megenge­dik,­­ hogy minden lehető és lehetetlen üzletet ennek a kegyeletes emlékünnepnek a nevében megrendezzen. Sőt azt is meg kell vizsgálni, hogy amikor kiderült, hogy Pásztó Márton méltatlan A Jók­ai-centennáriumnak üzleti célra való ki­használását a Petőfi­ Társaságnak egy Várnai Sándor nevű ember ajánlotta. Az ötletet elfogad­ták, de azt mondották, hogy azt a Petőfi­ Társa­­ság maga nem tudja megvalósítani, hanem ehhez finanszírozóra van szükség. Ennek a kijelentés­nek a megtörténte után Szávay Gyula főtit­kárnak a cententárium üzleteinek finanszírozása keresztülvitelére és megszervezésére a Petőfi­ Társaság elnöke, alelnöke és titkára Pásztó Mártont, a Múzsa r­-t. igazgatóját ajánlották. Az ügy megbeszélésével megbízott főtitkár Pásztó Mártont nem ismerte, de az ajánlók ismerték, mert Pásztó adta ki azt a nyilvánosság kizárásá­val megjelent Múzsa című folyóiratot, amelynek két szerkesztője a Petőfi-Társaság elnöke és al­­elnöke voltak. Erre az ajánlatra Pásztó Márton megkapta a nagy nemzeti ajándékot, azt, hogy a Jókai nevében folyta­tandó üzletekből 90% Pásztó haszna legyen és 10% jusson a Petőfi­ Társaságnak. Pásztó Márton természetesen tisztában volt azzal, hogy milyen nagy üzlethez jutott, azonban sem pénze, sem képessége nem volt ahhoz, hogy ezt a hallatlan nagyarányú akciót megindítsa és kihasználhassa. Keresett tehát egy embert, aki őhelyette dolgozzon. Ezért felkereste Farkas Béla írót, aki az utóbbi években irodalmi társaságoknak és másnemű akcióknak rendezett hangversenyeket és egyéb dolgokat és arra kérte, hogy vállalja el a Jókai-centennárium művészi emlékének kiadására irányuló üzleti ügyek vezetését Több napos tárgyalás után Far­kas Béla vállalkozott arra, hogy amennyiben Pásztó Márton rendelkezésére bocsátja a meg­szervezéshez szükséges pénzt, úgy ő az akciót megindítja. Január közepén történt ez, de Pásztó a szükséges pénzt nem adta át Farkasnak, akinek most már szerződés volt a kezében arról, hogy Jókai-centennáriummal kapcsolatban úgy a belföldön, mint a külföldön rendezendő akár közvetlen, akár közvetlenül már vállalt és még vállalandó mindennemű akció, ünnepség, hang­verseny, könyv, bélyeg, levelezőlap, stb. központi irányítását és vezetését reá ruházták, az akció egész tartamára, előzetes és vissza nem vonható joggal és megbízatással. Ezért a megbízatásáért Farkas Béla a Múzsa Rt.-nek biztosított járulék­Ezek után természetes volt, hogy ettől az ember­től meg kellett volna vonni a megbízatást. Szávay Gyula főtitkár ezt meg is tette és házikezelésbe vetette az összes akciókat, ami után az üzleti ügyek rendes kerékvágásba terelődtek és annak ellenére, hogy most már a Pásztó Márton által csinált rengeteg adósságot is a Petőfi­ Társaság­nak kellett megfizetni, mégis százmillió koronát tudott az irodalmi alapoknak juttatni. Ezt az intézkedést a Petőfi­ Társaság három közgyűlése jóváhagyóan tudomásul vette és az akciók rend­ben folytak le, amikor december közepén, vagyis két héttel azelőtt, hogy az összes akciók éle­tének be kellett volna fejeződnie, a Petőfi Társaság elnöksége a maga hatáskörében, a közgyűlés ellenére, elhatározta, hogy a házi kezelést megszünteti és az akció életét négy hónappal meghosszabbítja, erre a határtalan bizalomra, amikor helyette és évette sok-sok milliót kellett kifizetni a Petőfi­ Társaságnak, miért ajándékozták meg újból az üzlettel és miért járták ki a számára, hogy újabb négy hónapon keresztül folytassa ügynökei révén az országnak irodalmi célra való megadóztatását, holott abból csak tíz százalék jut az irodalom­nak és kilencven százalék az üzletembernek.­bór 9%-ot önmagának kötött ki a szerződésben. Amikor ezt a szerződést megkötötte, levelet inté­zet a Petőfi­ Társasághoz, amelyhez mellékelte a szerződés hiteles másolatát és bejelentette, hogy csak neki van joga az üzletek irányítására. He­lyiségre is szükség volt, mert a Múzsa r­­ t.-nak, amelynek a céghivatal adatai szerint még ma is százezer korona az alaptőkéje, még megfelelő helyisége sem volt. Farkas a kulturális célra való hivatkozással a Népegészségügyi Múzeumban kapott ingyenes helyiséget. Amikor a helyiség megvolt már, hozzá akartak fogni a munkához, de Pásztó még mindig nem tudott pénzt szerezni. Sem a Jókai­­emlékbélyeget, sem a többi szükséges nyomtatvá­nyokat nem rendelhették meg, mert egyetlen fillér sem állott rendelkezésre. Pásztó arra hi­vatkozott, hogy nem tudják megkapni a már megszavazott pénzösszeget a bankból és arra kérte Farkast, hogy amíg a pénznek technikai kiutalása megtörténik, rendelje meg valamelyik nyomdában az emlékbélyegeket és a szükséges nyomtatványokat. Pásztónak volt annyi befolyása, hogy rá tudta venni a Petőfi­ Társaság vezetőségét, hogy ők írjanak egy kérvényt a polgármes­terhez, amelyben kérték, hogy a székesfő­­vosi nyomda készítse el a szükséges nyom­tatványokat. A székesfőváros nyomdája meg is csinálta a bélyegeket és azoknak­ első rézletét február 17-én, anélkül, hogy akár a Petőfi­ Társaság, akár a Múzsa r.-t egyetlen fillért fizetett volna, elszállította a Petőfi-Társaságnak bejelentett és Farkas Béla által megalakított „Petőfi-Társaság Jókai cen­­tennáriuma művészi emlékeinek terjesztő bizott­ságához", a Népegészségügyi Múzeumba. Farkas Béla, aki most már egy hónapja dolgozott az akció érdekében és minden kérés és könyörgés ellenére sem tudott Pásztótól pénzt kapni, látta, hogy ez az ember megbízhatatlan és nehogy bármi bajt támasszon, levelet írt a Petőfi­ Társa­ságnak, amelyben figyelmeztette, hogy csak az általa ellenjegyzett megkereséseket, fogal­mazványokat és kiadványokat intézzék el és lássák el névaláírásukkal. A Petőfi­ Társaságnak tehát már februárban éreznie kellett volna, hogy Pásztó Márton nem az a hivatott üzletember, aki egy erkölcsi testület nevében eljárhatna. ZÁLOGBA KERÜLNEK A BÉLYEGEK. Amikor már a bélyegek is megvoltak, még felhívásokra és gyüttőivekre volt szükség, hogy ezeket az ügynökök felmutathassák és így az emlékbélyegeket eladhassák. A gyüttőiveknek azonban bizalomgerjesztőknek kellett lenniök és ezért arra a Petőfi­ Társaság vezetőinek aláírására volt szükség. Farkas ezt is kérte és március első napjaiban a Múzsa R­-t. útján megkapta a Petőfi­ Társaság elnöke és főtit­­titkára aláírásának kicsirozott faksimilei. Erre azután kinyomatták a gyű­jtőíveket és meg-­­kezdődött a bélyegek elárusítása. Farkas Béla erre a célra igen jó körökből származó embere­ket szerződtetett, de mert még márciusban sem kapott egyetlen fillért sem Pásztótól, kénytelen volt ezeket az ügynököket úgy alkalmazni, hogy ezek előlegezték a költségeket. Az ügynökök kö­zött voltak huszárezredesek, magasrangú B-listás tisztviselők, bárónők, általában igen jó társaság­­beli személyek. Hozzáláttak a munkához, amel­­yet természetesen nagy siker kísért, hiszen az országban alig van ember, aki ne volna hajlandó a Petőfi­ Társaság részére és a Jókai centen­­náriuma alkalmából áldozatot hozni. Kisebb-­ nagyobb összegű pénzek folytak be és ezt Far­kas az ügynökök és maga jutalékai levonásával tartalékolni kezdte. Ekkor azonban Pásztó figyelmeztette Farkast, hogy nem engedi meg a számlák kifizetését, hanem ragaszkodik ahhoz, hogy minden pénzt az­­ ő kezeihez juttasson. Meg kell jegyezni újból, hogy Pásztó még mindig egyetlen fillért sem fektetett be az üzletbe és semmiféle munkával sem járult ahhoz hozzá, hogy az akciók sikerüljenek. Ellenben a bélye­­­gekből átvett 112.000 darabot, tekintve, hogy, mindegyiknek ezer korona volt a névértéke, így 112 millió névértékű Jókai emlékbélyeg került a kezébe, amelyet bizományi eladásra vett át. Néhány nap múlva azonban kiderült, hogy Pásztó nem adta el ezeket a bélyeget, hanem a Leszámítoló Takarékpénztár, mint Szövet­kezetnél elzálogosította és a bélyegek fejé­ben 48 millió koronát vett fel. Természetesen ebből a 48 millió koronából sem fizetett be egyetlen fülért sem az akció irodájába, sem a nyomdába, se a Petőfi­ Társasághoz. Amint erről Farkas Béla értesült és hallotta azt is, hogy Pásztó egy külön irodát is nyitott, amely­ből a Jókai-centennárium alkalmából számoló­i cédulákat bocsátanak ki és az emlékbélyegeket filatelista célokra felülbélyegeztetve hoznak for­­­galomba, tiltakozó levelet küldött a Múzsa r.-t.- hoz és a szabálytalanságokat jelentette a Petőfi Társaságnak is. BÜNTETIK A BECSÜLETES EMBERT.­­ Most már a Petőfi­ Társaság minden kétséget kizáróan meggyőződhetett arról, hogy Pásztó nem érdemes bizalmára, sőt ellenkezőleg, a legnagyobb mértékben ve­szedelmes, mert olyan dolgokat csinál, hogy azok veszélyeztetik nemcsak az üzleti akciót, hanem magának a társaságnak a presztízsét is. Figyeljük tehát, hogy ezek után a Petőfi-Társaság milyen intézkedéseket tartott szükségesnek. Két nappal Farkas Béla figyelmeztető levele után, Vá­radi­ Jenő dr., a Petőfi-Társaság ügyésze telefo­non felhivatta Farkast és közölte vele, hogy neki idáig nem volt tudomása arról, hogy a Múzsa r.-t. megbízást kapott a Petőfi-Társa­­ságtól és éppen azért felhívja, hogy addig, amíg az ügyet tisztázza, a birtokában lévő emlékbélyegeket megőrzés céljából helyezze a székesfőváros nyomdájában letétbe. Ekkor már egymillió­ darab bélyeget nyomtak ki és ebből 775.000 darabot Farkas visszaküldött a székesfőváros nyomdájának. Ugyanezen a napon Geötze Bertalan ügyvéd értesítette Farkast, hogy Pásztó Márton a Rendőrlegénység Nyugdíj­­pótló és Önsegélyző Egyesületét közel száz­millió korona erejéig megkárosította és ezért a bíróság a Mázsa Rt. ellen zárlatot rendelt el és őt zárgondnoknak jelölte ki. Ebben a minő­ségében­­ a zárlatot a Jókai-centennáriumüzle- Az akciót visszaadják Pásztó Mártonnak. Milliárdos üzlet egyetlen fillér nélkül. Kár, hogy nem igen lehet a szájban és az odvas fogak­­ban élősködő sokféle mikróbát mindenkinek szeme lát­­tára megnagyítani. Azok, akik nem akarják belátni, hogy a szájat mindenesetre ki kell öblögetni egy antiszeptikus folyadékkal — még­pedig naponként többször — ettől a lát­ványtól úgy elrémülnének, hogy azonnal hozzászoknának a rendszeres szájápoláshoz. Fogkrém és fogpor semmikép sem elegendő, mert ezek nem jutnak el a rothadás fészkeihez, a fogüregekhez, a zápfogak hátsó falához stb., pedig világos, hogy ép ezeken a helyeken van legnagyobb szükség a következetes, naponkénti tisztogatásra. Ez pedig csakis egy valóban anti­szeptikus szájvízzel történő öblögetéssel érhető el. Az Odol antiszeptikus! Az Odol igazán antiszeptikus? Egészen bizonyos, hogy az Odol antiszeptikus l 5

Next