Ujság, 1926. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1926-02-09 / 31. szám
KEDD, 1926 FEBRUÁR 9 ÚJSÁG Újabb hiteles részletek a Petőfi- Társaság botrányos üzleteiből. Jelentkezett vallomástételre a koronatanú, de eddig még nem hallgatták ki. — A Jókai-centennárium alkalmából indított üzletek bevételéből kilencven százalék illeti a vállalkozót és csak tíz százalék a Petőfi-Társaságot. Még az ügyészt sem értesítette a Petőfi-Társaság üzleteiről. Miért jutott nemzeti ajándékhoz Pásztó Márton ? A Petőfi-Társaságnak kínos, könnyelmű, zavaros üzleti botrányainak hírét az Újság pattantotta ki. Amikor ezek a hihetetlen és könnyelmű manipulációk nyilvánosságra kerültek, óriási feltűnést keltettek, mert nem volt még példa arra az országban, hogy erkölcsi testület ennyi meggondolatlansággal adta volna oda nevét, presztízsét és egy világra kiható irodalmi centennárium kegyeletes, szent alkalmát egy vállalkozónak. A botrányok ügyében hivatalos viszgálat indult meg, nem a Petőfi Társaság vezetőségének akaratából, hanem Szávay Gyula feljelentése nyomán, aki inkább lemondott főtitkári állásáról, semhogy fedezze az elnökségnek érthetetlen és a közgyűlés akaratán magát túltevő határozatát. Amikor Liber Endre, a székesfőváros tanácsnoka, a polgármester megbízásából hozzákezdett a vizsgálathoz, az Újság a vizsgálatot vezető tanácsnok iránt érzett lojalitásból elhallgatott, nehogy bármiképpen veszélyeztesse vagy befolyásolja az ellenőrzés munkáját. A lojalitást parancsoló hallgatást az ügyben érdekelt férfiak félremagyarázták és azt hitték, hogy most már mint vádaskodók léphetnek fel és a vádemeléssel a maguk felelősségét elhomályosítják. A Petőfi-társaság egyes urainak megnyugodni nem akarásakészteti az Ujságot arra, hogy most már teljes egészében, nem törődve a még mindig folyamatban levő vizsgálattal, felfedje annak az üzleti manővíírozásnak minden titkát, amelyek megmutatják, hogy a Petőfi Társaság rá nem termett, meggondolatlan és nagy erkölcsi értékekkel bánni nem tudó vezetősége milyen helyrehozhatatlan csorbát ejtett ennek a sok tiszteletet érdemlő társaságnak az utóbbi években amúgy is megviselt hírnevén. JELENTKEZIK EGY TANÚ. Ott kell kezdeni, hogy amikor az Újság jelentette, hogy a belügyminiszter leiratának nyomán a székesfőváros polgármestere a Petőfi-Társaság ellen megindította az eljárást Bányász Vilmos dr. ügyvéd, ügyfele, Farkas Béla író nevében beadványt intézett a belügyminiszterhez, a polgármesterhez vés a vizsgálatot vezető tanácsnokhoz, amelyben közli, hogy a Petőfi-Társaság üzleteire nézve igen fontos tárgyhoz tartozó, szakszerű okmányokkal és hivatalos jegyzőkönyvekkel alátámasztott adatokkal tudná a Petőfi Társaság Jókaiemlékakció ügyeit megvilágítani. Farkas Béla író annál is inkább hitelt érdemelhet-e, mert együtt szerepelt abban az Aurora nevű irodalmi társaságban, amelynek ő a titkára és a Petőfi Társaság mostani vezetősége szintén magas tisztet viselő tagjai voltak. Ebben az időben adott ki Farkas Béla egy pályadíjjal megkoszorúzott könyvet, amelyhez az előszót a Petőfi Társaságnak mostani nem irodalmi érdemekből, hanem politikai összeköttetéseinél fogva azzá lett elnöke itt. Ez a kapcsolat is bizonyítja, hogy Farkas Béla minden egyéb tulajdonságán kívül hitelt érdemelhetett volna az ügy elbírálásánál. Mindezideig azonban az önként jelentkező tanút nem hallgatták ki. Az Újság munkatársa azzal a kéréssel fordult Farkas Bélához, hogy bocsássa rendelkezésére anyagát, de ezt megtagadta arra való hivatkozással, hogy nem adja fel a reményt, hogy a Petőfi Társaság ellen vizsgálatot vezető tanácsnok mégis ki fogja hallgatni. A NAGY HITBIZOMÁNY. A kudarc ellenére az Újság munkatársa más forrásokból olyan adatokat szerzett, hogy most már módjában áll teljes részletességgel, abszolút értékű okmányok alapján, beszámolni arról az üzleti összeköttetésről, amely a Petőfi Társaság és a botrányokat okozó Múzsa Rt. között fennáll. A botrány az, hogy a Petőfi Társaság a Múzsa Rt.-ra, illetve annak vezérigazgatójára, Pásztó Mártonra ruházta át a Jókai-centennárium alkalmából kiadandó arcképek, levelezőlapok, számolócédulák, bélyegek egész üzletét. Mégpedig olyan feltételek mellett tette ezt meg, hogy a bruttó bevétel 90 százaléka a Múzsa Rt.-et, 10 százaléka pedig a Petőfi-Társaságot illeti meg. Módot adott tehát arra, hogy az egész országot ügynökök járják be és a Petőfi-Társaság Jókaicentennáriuma nevében az egész országot megsarcolják. Mindenki, aki ezeknek az ügynököknek a szavait meghallgatta, abban a hiszemben volt, hogy az irodalom oltárán hoz áldozatot. Ezzel szemben 90 százaléka az adományoknak az üzleti vállalkozónak jutott és pusztán 10 százaléka a Petőfi-Társaságnak. Illetve csak jutott volna a Petőfi Társaságnak, mert Pásztó Márton egyetlen fillért sem szolgáltatott be. Most már meg kell vizsgálni, hogy ki az a Pásztó Márton, akinek a kedvéért a Jókai-centennáriumot, mint egy nagyszerű hitbizományt, üzleti célra használnak fel és akinek megengedik, hogy minden lehető és lehetetlen üzletet ennek a kegyeletes emlékünnepnek a nevében megrendezzen. Sőt azt is meg kell vizsgálni, hogy amikor kiderült, hogy Pásztó Márton méltatlan A Jókai-centennáriumnak üzleti célra való kihasználását a Petőfi Társaságnak egy Várnai Sándor nevű ember ajánlotta. Az ötletet elfogadták, de azt mondották, hogy azt a Petőfi Társaság maga nem tudja megvalósítani, hanem ehhez finanszírozóra van szükség. Ennek a kijelentésnek a megtörténte után Szávay Gyula főtitkárnak a cententárium üzleteinek finanszírozása keresztülvitelére és megszervezésére a Petőfi Társaság elnöke, alelnöke és titkára Pásztó Mártont, a Múzsa r-t. igazgatóját ajánlották. Az ügy megbeszélésével megbízott főtitkár Pásztó Mártont nem ismerte, de az ajánlók ismerték, mert Pásztó adta ki azt a nyilvánosság kizárásával megjelent Múzsa című folyóiratot, amelynek két szerkesztője a Petőfi-Társaság elnöke és alelnöke voltak. Erre az ajánlatra Pásztó Márton megkapta a nagy nemzeti ajándékot, azt, hogy a Jókai nevében folytatandó üzletekből 90% Pásztó haszna legyen és 10% jusson a Petőfi Társaságnak. Pásztó Márton természetesen tisztában volt azzal, hogy milyen nagy üzlethez jutott, azonban sem pénze, sem képessége nem volt ahhoz, hogy ezt a hallatlan nagyarányú akciót megindítsa és kihasználhassa. Keresett tehát egy embert, aki őhelyette dolgozzon. Ezért felkereste Farkas Béla írót, aki az utóbbi években irodalmi társaságoknak és másnemű akcióknak rendezett hangversenyeket és egyéb dolgokat és arra kérte, hogy vállalja el a Jókai-centennárium művészi emlékének kiadására irányuló üzleti ügyek vezetését Több napos tárgyalás után Farkas Béla vállalkozott arra, hogy amennyiben Pásztó Márton rendelkezésére bocsátja a megszervezéshez szükséges pénzt, úgy ő az akciót megindítja. Január közepén történt ez, de Pásztó a szükséges pénzt nem adta át Farkasnak, akinek most már szerződés volt a kezében arról, hogy Jókai-centennáriummal kapcsolatban úgy a belföldön, mint a külföldön rendezendő akár közvetlen, akár közvetlenül már vállalt és még vállalandó mindennemű akció, ünnepség, hangverseny, könyv, bélyeg, levelezőlap, stb. központi irányítását és vezetését reá ruházták, az akció egész tartamára, előzetes és vissza nem vonható joggal és megbízatással. Ezért a megbízatásáért Farkas Béla a Múzsa Rt.-nek biztosított járulékEzek után természetes volt, hogy ettől az embertől meg kellett volna vonni a megbízatást. Szávay Gyula főtitkár ezt meg is tette és házikezelésbe vetette az összes akciókat, ami után az üzleti ügyek rendes kerékvágásba terelődtek és annak ellenére, hogy most már a Pásztó Márton által csinált rengeteg adósságot is a Petőfi Társaságnak kellett megfizetni, mégis százmillió koronát tudott az irodalmi alapoknak juttatni. Ezt az intézkedést a Petőfi Társaság három közgyűlése jóváhagyóan tudomásul vette és az akciók rendben folytak le, amikor december közepén, vagyis két héttel azelőtt, hogy az összes akciók életének be kellett volna fejeződnie, a Petőfi Társaság elnöksége a maga hatáskörében, a közgyűlés ellenére, elhatározta, hogy a házi kezelést megszünteti és az akció életét négy hónappal meghosszabbítja, erre a határtalan bizalomra, amikor helyette és évette sok-sok milliót kellett kifizetni a Petőfi Társaságnak, miért ajándékozták meg újból az üzlettel és miért járták ki a számára, hogy újabb négy hónapon keresztül folytassa ügynökei révén az országnak irodalmi célra való megadóztatását, holott abból csak tíz százalék jut az irodalomnak és kilencven százalék az üzletembernek.bór 9%-ot önmagának kötött ki a szerződésben. Amikor ezt a szerződést megkötötte, levelet intézet a Petőfi Társasághoz, amelyhez mellékelte a szerződés hiteles másolatát és bejelentette, hogy csak neki van joga az üzletek irányítására. Helyiségre is szükség volt, mert a Múzsa r t.-nak, amelynek a céghivatal adatai szerint még ma is százezer korona az alaptőkéje, még megfelelő helyisége sem volt. Farkas a kulturális célra való hivatkozással a Népegészségügyi Múzeumban kapott ingyenes helyiséget. Amikor a helyiség megvolt már, hozzá akartak fogni a munkához, de Pásztó még mindig nem tudott pénzt szerezni. Sem a Jókaiemlékbélyeget, sem a többi szükséges nyomtatványokat nem rendelhették meg, mert egyetlen fillér sem állott rendelkezésre. Pásztó arra hivatkozott, hogy nem tudják megkapni a már megszavazott pénzösszeget a bankból és arra kérte Farkast, hogy amíg a pénznek technikai kiutalása megtörténik, rendelje meg valamelyik nyomdában az emlékbélyegeket és a szükséges nyomtatványokat. Pásztónak volt annyi befolyása, hogy rá tudta venni a Petőfi Társaság vezetőségét, hogy ők írjanak egy kérvényt a polgármesterhez, amelyben kérték, hogy a székesfővosi nyomda készítse el a szükséges nyomtatványokat. A székesfőváros nyomdája meg is csinálta a bélyegeket és azoknak első rézletét február 17-én, anélkül, hogy akár a Petőfi Társaság, akár a Múzsa r.-t egyetlen fillért fizetett volna, elszállította a Petőfi-Társaságnak bejelentett és Farkas Béla által megalakított „Petőfi-Társaság Jókai centennáriuma művészi emlékeinek terjesztő bizottságához", a Népegészségügyi Múzeumba. Farkas Béla, aki most már egy hónapja dolgozott az akció érdekében és minden kérés és könyörgés ellenére sem tudott Pásztótól pénzt kapni, látta, hogy ez az ember megbízhatatlan és nehogy bármi bajt támasszon, levelet írt a Petőfi Társaságnak, amelyben figyelmeztette, hogy csak az általa ellenjegyzett megkereséseket, fogalmazványokat és kiadványokat intézzék el és lássák el névaláírásukkal. A Petőfi Társaságnak tehát már februárban éreznie kellett volna, hogy Pásztó Márton nem az a hivatott üzletember, aki egy erkölcsi testület nevében eljárhatna. ZÁLOGBA KERÜLNEK A BÉLYEGEK. Amikor már a bélyegek is megvoltak, még felhívásokra és gyüttőivekre volt szükség, hogy ezeket az ügynökök felmutathassák és így az emlékbélyegeket eladhassák. A gyüttőiveknek azonban bizalomgerjesztőknek kellett lenniök és ezért arra a Petőfi Társaság vezetőinek aláírására volt szükség. Farkas ezt is kérte és március első napjaiban a Múzsa R-t. útján megkapta a Petőfi Társaság elnöke és főtittitkára aláírásának kicsirozott faksimilei. Erre azután kinyomatták a gyűjtőíveket és meg-kezdődött a bélyegek elárusítása. Farkas Béla erre a célra igen jó körökből származó embereket szerződtetett, de mert még márciusban sem kapott egyetlen fillért sem Pásztótól, kénytelen volt ezeket az ügynököket úgy alkalmazni, hogy ezek előlegezték a költségeket. Az ügynökök között voltak huszárezredesek, magasrangú B-listás tisztviselők, bárónők, általában igen jó társaságbeli személyek. Hozzáláttak a munkához, amelyet természetesen nagy siker kísért, hiszen az országban alig van ember, aki ne volna hajlandó a Petőfi Társaság részére és a Jókai centennáriuma alkalmából áldozatot hozni. Kisebb- nagyobb összegű pénzek folytak be és ezt Farkas az ügynökök és maga jutalékai levonásával tartalékolni kezdte. Ekkor azonban Pásztó figyelmeztette Farkast, hogy nem engedi meg a számlák kifizetését, hanem ragaszkodik ahhoz, hogy minden pénzt az ő kezeihez juttasson. Meg kell jegyezni újból, hogy Pásztó még mindig egyetlen fillért sem fektetett be az üzletbe és semmiféle munkával sem járult ahhoz hozzá, hogy az akciók sikerüljenek. Ellenben a bélyegekből átvett 112.000 darabot, tekintve, hogy, mindegyiknek ezer korona volt a névértéke, így 112 millió névértékű Jókai emlékbélyeg került a kezébe, amelyet bizományi eladásra vett át. Néhány nap múlva azonban kiderült, hogy Pásztó nem adta el ezeket a bélyeget, hanem a Leszámítoló Takarékpénztár, mint Szövetkezetnél elzálogosította és a bélyegek fejében 48 millió koronát vett fel. Természetesen ebből a 48 millió koronából sem fizetett be egyetlen fülért sem az akció irodájába, sem a nyomdába, se a Petőfi Társasághoz. Amint erről Farkas Béla értesült és hallotta azt is, hogy Pásztó egy külön irodát is nyitott, amelyből a Jókai-centennárium alkalmából számolói cédulákat bocsátanak ki és az emlékbélyegeket filatelista célokra felülbélyegeztetve hoznak forgalomba, tiltakozó levelet küldött a Múzsa r.-t.- hoz és a szabálytalanságokat jelentette a Petőfi Társaságnak is. BÜNTETIK A BECSÜLETES EMBERT. Most már a Petőfi Társaság minden kétséget kizáróan meggyőződhetett arról, hogy Pásztó nem érdemes bizalmára, sőt ellenkezőleg, a legnagyobb mértékben veszedelmes, mert olyan dolgokat csinál, hogy azok veszélyeztetik nemcsak az üzleti akciót, hanem magának a társaságnak a presztízsét is. Figyeljük tehát, hogy ezek után a Petőfi-Társaság milyen intézkedéseket tartott szükségesnek. Két nappal Farkas Béla figyelmeztető levele után, Váradi Jenő dr., a Petőfi-Társaság ügyésze telefonon felhivatta Farkast és közölte vele, hogy neki idáig nem volt tudomása arról, hogy a Múzsa r.-t. megbízást kapott a Petőfi-Társaságtól és éppen azért felhívja, hogy addig, amíg az ügyet tisztázza, a birtokában lévő emlékbélyegeket megőrzés céljából helyezze a székesfőváros nyomdájában letétbe. Ekkor már egymillió darab bélyeget nyomtak ki és ebből 775.000 darabot Farkas visszaküldött a székesfőváros nyomdájának. Ugyanezen a napon Geötze Bertalan ügyvéd értesítette Farkast, hogy Pásztó Márton a Rendőrlegénység Nyugdíjpótló és Önsegélyző Egyesületét közel százmillió korona erejéig megkárosította és ezért a bíróság a Mázsa Rt. ellen zárlatot rendelt el és őt zárgondnoknak jelölte ki. Ebben a minőségében a zárlatot a Jókai-centennáriumüzle- Az akciót visszaadják Pásztó Mártonnak. Milliárdos üzlet egyetlen fillér nélkül. Kár, hogy nem igen lehet a szájban és az odvas fogakban élősködő sokféle mikróbát mindenkinek szeme láttára megnagyítani. Azok, akik nem akarják belátni, hogy a szájat mindenesetre ki kell öblögetni egy antiszeptikus folyadékkal — mégpedig naponként többször — ettől a látványtól úgy elrémülnének, hogy azonnal hozzászoknának a rendszeres szájápoláshoz. Fogkrém és fogpor semmikép sem elegendő, mert ezek nem jutnak el a rothadás fészkeihez, a fogüregekhez, a zápfogak hátsó falához stb., pedig világos, hogy ép ezeken a helyeken van legnagyobb szükség a következetes, naponkénti tisztogatásra. Ez pedig csakis egy valóban antiszeptikus szájvízzel történő öblögetéssel érhető el. Az Odol antiszeptikus! Az Odol igazán antiszeptikus? Egészen bizonyos, hogy az Odol antiszeptikus l 5