Ujság, 1927. március (3. évfolyam, 48-73. szám)

1927-03-01 / 48. szám

KEDD, 1927 MÁRCIUS 1 — Ma is húshagyó van? A­z én újságom. Beruházás Olvasom, olvasóm már hat éve, ha jól tudom. Ha nem jól tudom, akkor is legalább három év óta. Tudniillik, hogy a kormány elkezdi azt a nagy beruházási programmot végrehajtani. A társadalom talpraállítása kezdetét veszi. Megindul az alkotás, az alapítás, az építés, vagyis építkezés. A teremtés áldott, embert, országot megváltó műve. Az egész vonalon. Hát csak lesem, várom. Lesem, lesem az egész vonalat és várom, várom, hogy a vonal Valamely pontján tény­leg megindul a beruházás. No ma fellélegzettem aztán. Új zálogházi helyiséget hasítanak egy bér­palota falába. Még­pedig az Andrássy-uton. Föléje van már pingálva az ideiglenes légtábla. Hogy azt mondja: a m­. kir. posta­takarékpénztár zálogkölcsön közvetítő helyi­sége. Köszönjük alázattal, adta teremtette. Megenyhült a lég­ térállamban, magamban, a kegyes nap­sütés alatt elfogta a memóriámat az az a jó öreg Tompa-féle vers. És elkezdtem, hang­talan, az ajkamon idézni: A jég megenyhült, indul a határ ... Igen, oly vakmerő voltam, hogy a klasszikus jam­­bust megigazítottam, hogy jobban csússzon. S aztán, ha már benne vagyok, tovább hamisítottam, pesti fővel, így ni. A jég megenyhült, indul a határ, Annál jobban busul a ruhatár. Mert a katasztrofálissal határos, Mit érés egy családos ruhatáros. Poézisnek nem valami magasrendű, de van benne valami emberi igazság, méltóztassék elhinni. Pszt. NAPIREND. 1831 március 1. Kedd. (Radvánszky Béla történ­etb­e srletett 1849 március 1-én Sa­jókazán.) Róm­. lat.: Albin pk. Gör. kat.: Eudócia vtnc. Prot.: Albin. A Nap kél 7 óra 28 perckor, ny­ugszik 17 óra 00 perckor. A Hold szél 7 óra 1 perckor, nyugszik 13 óra­­IS perckor. Nytralévő múzeumok: Nemzeti Múzeum 0—2. Mezőgaz­­daság Múzeum (Széchenyi-sziget) 10—1. Szépművészeti Mú­zeum (Arena­ ut 41.) régi képtér, közép és újkori szobrá­szat 10­~’12. Iparművészeti Múze­um (Clőf-út 33.) textil, kerámia­­8—112. Kereskedelmi Múzeum (Iparcsarnok) 0--0. Ernt­t-múzeum (Nagymező­ utca 8.) LXXXVII. csoport-kiállí­tás 9—1. Erzsébet királyné-emlékmúzeum (királyi palota) 9—1, 3—5. Széchenyi szoba (Akadémia) 10—12. Iparmilvé­­saszti Társaság állandó kiállítása (Andráss,V­ ut 69.) 9—2. Népegészégüügyi Múzeum (Eötvös­ utca 3.) 10—1. Földtani Múzeum (Stefánia-ut) 10-1. Aquincumi-múzeum (Szent­­endrei-ut 7.) 9—7. Ráth György-múzeum (Vilma királya --ut 11) 0— 1j­ 2. Hopp Ferenc keletázsiai múzeuma (Andrássy­­ut 103.) 10—1. Nyitvalévő könyvtárak: Fővárosi nyilvános könyvtár 0—7. Akadémia könyvtára 3—7. Egyetemi könyvtár (Fe­­renciek-tere­m a) 9—2. Egyetemi olvasóterem 9—7. Iparmű­vészeti könyvtár (Üllői­ út 33.) 10—1, 3—8. Kereskedelmi és Iparkamara könyvtára (Szemere-utca 6.) 9—2. Ráday­­könyvtár (Ráday-utca 28.) 1—6. Statisztikai Hivatal könyv­tára (Keleti Károlyi­ Utca 5.) 10—1. Széchényi-könyvtár (Mú­­zeum-körút 14.) 9—4. Technológiai Olvasóterem (József­­körút 11.) 3—8. Vakok könyvtára (Ida-utca 3.) 8—12. Er­zsébet Népakadémia könyvtár­a (Német-utca 40.) 5—8. Ál­latkerti könyvtár (Állatkert) 4— Nemzeti Szalon: Baseli Árpád festőművész és Szent­­györigyi István szobrászművész kiállítása 9—2. Miniszterek fogadnak: Külügyminiszter előzetes bejelen­tés alapján. — Honvédelmi miniszter 12—2-ig. — Földmű­velésügyi miniszter 11—1-ig. —­ Kinevezések. A földmivelé­sü­gyi miniszter K­ohn Emil m. kir. főerdőmérnököt és Molcsány Giábor erdőtanácsosi címmel felruházott m. kir. főerdőmérnököt m. kir. erdőtanácsosokká ki­nevezte. •*— Pest vármegye főispánja Balligh Árpád monori gyakorló ügyvédet tiszteletbeli vármegyei tiszti ügyésszé és Tassonyi Ernő vég­zett joghallgató, tart­ali (Zemplén Vármegye) lakost tiszteletbeli szolgabiróvá nevezte ki. — Klmaradó fogadónap. Scitovszky Béla belügymi­niszter e hélen csütörtöki fogadónapját másirányu el­foglaltsága miat nem tarthatja meg. — Berzeviczy Albert üdvözlése ii Tisza István Társaskörben. Vasárnap délben 12 órakor tar­totta a Tisza István Társaskör ezévi rendes közgyűlését. Ez alkalommal üdvözölték Berze­­viczy­­­Albert v. b. l. tanácsost, a kör igazgatóját, abból az alkalomból, hogy ismert elnöki meg­nyitó beszéde kapcsán az Ady-kérdés miatt sú­lyos támadásban volt része. Zajos ünneplés fo­gadta, mikor megjelent. Horánszky Lajos emel­kedett hangú beszédben üdvözölte. Megállapí­totta, hogy ő a nemzeti közbecsülés oltalma .­datt áll. Az ováció elijével Berzeviczy Albert meg­­halottan mondott köszönetet az üdvözlésért. Az ünneplés végeztével megtartották Kálmán Gusz­táv v. b. I. t. elnöklete mellett a közgyűlést. Egy­hangúlag megválasztották az alábbi tisztikart: Igazgatók: Berzeviczy Albert, Beöthy László, Ho­ránszky Lajos, Károlyi Imre gróf, Lukács László, Perényi Zsigmond báró, Wolfner Tiva­dar báró. Számvizsgálók:­ Kolbenschlag Béla, Kotányi Zsigmond, Nagy Sándor dr. Választ­mányi tagok: Almásy László, Bethlen István gróf, Fellner Sándor, Gorove László, Herczeg Ferenc, Horváth Elek, Karafiéth Jenő, Lukács György, Nyegre László, Ráday Gedeon gróf, Ra-­kovszky Iván, Scitovszky Béla, Pap Géza báró, Söpkéz Sándor, Teleszky János, Tóth János, Tóthvárady-Asbó­h István és Zichy János gróf. Háznagy: Szepesházy Imre. ÚJSÁG „KÍSÉRTETETT HAJSZOLNAK AZ ISTENHEGYI ÚTÓN, AKI RÉMÜLETBEN TARTJA A KÖRNYÉK JÁMBOR LAKÓIT A HÉT SZÁMÚ HÁZ LAKÓI ELŐTT JELENIK MEG A TITOKZATOS IDEGEN, AKIT EDDIG NEM SIKERÜLT ELFOGNI — RENDŐRÖK LELNEK RÁ ESTÉRŐL-ESTÉRE — A „KÍSÉRTET" VALÓSZÍNŰEN ELMEBETEG, VAGY KEGYETLEN TRÉFÁLKOZÓ ~~ AZ „ÚJSÁG" MUNKATÁRSA ÉJSZAKAI KÍSÉRTETIESEN A NYUGALMÁTÓL MEGFOSZTOTT HÁZBAN — Ma is jön majd! Fehér lepelben, táncos mozdulatokkal. Csak látnák kérem, amint vé­­giglejt a kőfalon, ahogy leereszkedik a szökő­­kútra, amint hókusz-pókuszokat csinál, csuk­lik és beszél, beszél, de nem lehet érteni, hogy mit — mondja valaki mellettem, akivel ott ál­lunk, az esti órákban, az Istenhegyi-úton, a 7. számú ház előtt. Olyan ez a ház fenn az Istenhegyi-úton, mint egy megriadt hangyaboly, vagy egy ost­romzár alá vett város. Ijedt arcok és megreb­bent tekintetek, lakók és cselédlányok futkos­nak a folyosókon és a lépcsőházban és amikor az este fekete takarója ráterül erre a csodála­tos panorámára, az ablakok mögött kialszik a villany, de mindnyájan lesbehelyezkednek, úriasszonyok és cselédlányok, lateinerek és munkásemberek, odaszögezik a tekintetüket a ház mellett elfutó utcára, amely egy kis ma­gaslaton van és néznek merően egy pont felé. Várják a­­ kisért­etet Mert a kisértetet már mindannyian látták. De míg a cselédlányok hátborzongató történe­teket tudnak róla, a lakók — csupa középosz­tálybeli intellektuális pályán működő portás van itt — a rejtélyre szeretnének rájönni, ki a titokzatos idegen, szerencsétlen elmebeteg, vagy valami kegyetlen tréfálkozó, aki pokoli ölletével egy hét óta dermedt ijedtségben tart egy házat. SZERVUSZ CICUKÁM! A múlt vasárnap este kezdődött. Az egyik lakó a feleségével és a kisgyer­mekkel, akit kocsin toltak, éppen készült be­menni a ház kapuján. Ekkor egy 24—26 év körüli fiatalember udvariasan megemelte a ka­lapját, köszöni a lakónak, aki bár nem is­merte, viszonozta az üdvözlést. Erre az ide­gen szélesre görbült szájjal mosolygott és az asszonyt így köszöntötte: — Szervusz Cicukám! Az úriasszony ijedten megállt, a férje vé­gignézte a furcsa idegent, mire az még köze­lebb hajolt és megismételte előbbi mondatát: — Szervusz Cicukám! Az asszony ijedten hajolt a férjéhez, aki lemondóan legyintett: — Hagyd fiam! Részeg ez az ember! Ekkor már bementek a kapun. Az idegen utánuk ugrott és csak ennyit mondott: — Én vagyok részeg? Én? Én? Ekkor éjjel jelent il meg először a fiatal­ember a ház előtti út szélén, a kötődésen. Nyakatekert mozdulatokkal kóválygott előre, hátra, holott a sötét éjszakában könnyen le­eshetett volna. Leereszkedik a szökőkútra, hihetetlen gyorsan beszél, négylábon járkál s a legfantasztikusabb gesztusokkal hívja fel magára a figyelmet. De nem elégszik meg ezzel. Odamegy az ablakokhoz, ott áll mere­ven, amíg észreveszik és akkor átszellemült mosollyal, mély grandezzával meghajtja ma­gát és távozik. Elfogni nem lehet. Ha kergetik — mene­kül. Szóval okos, eszes, értelmes, ügyes kí­sérlet. A ház mögött nagy kiterjedésü kert van, amelynek bokraiban és bozótaiban nagyon ismerős lehet az istenhegyi úti kísértet, mert valósággal lehetetlen nyomon követni. Amel­lett nem is merik üldözni mostanában, m­ert elterjedt a hír róla, hogy fegyvert hord ma­gánál. KEMÉNYÍTETT LNG, KEMÉNY KALAP, FEHÉR SÁL ÉS LEPEDŐ Már­ csaknem valamennyi lakó látta, a cse­lédek pedig mindannyian, így az elbeszélé­sükből pontos személyleírást lehet kapni. Ma­gas, vállas, szőke, huszonötéves fiatalember, hoszú fekete kabátban. Kemény kalapot vagy szürke puhakalapot visel. Néha sült. Az inge mindig keményített, hótiszta. Akik látták, úgy találták, hogy nagyon elegáns ember. Har­madszor, amikor a kísértet megjelent, már fe­hér lepezt viselt. Oprecht István műszaki tiszt­viselő az egyik lakó, akit a jelenésre figyelmez­tettek, hitetlenkedve ment az ablakhoz és va­lóban ott látta az idegent. — Igyekeztem, hogy észrevegyen — be­szélte munkatársunknak Oprecht —­ integet­tem neki és szóltam hozzá. Erre rámnevetett s nyugodtan továb sétálgatott, mit sem törődve azzal, hogy ekkor már sokan nézték. De mire kijöttem a házból, már eltűnt. Eleinte magam sem hittem benne, amikor rémüldözve jöttek a házban hozzám, hogy kísérteljárás van, el­végre modern gondolkozású, felvilágosult em­bernek érzem magam és nem vagyok hajlandó vénasszony módjára sápít­ózni. De kérem, az bizonyos és megerősíthetem, hogy ez a fehér­­leples, titokzatos idegen itt jár minden este. Az egyik háztartási alkalmazott, aki anyai örömöknek néz elébe, este 11 órakor kinyi­totta a szobája ablakát. Ott állt elötte a fiatal­ember a fehér lepedőben és rekedten és re­kedten rárikácsolt. Az asszony ijedten ugrott vissza és most hozzátartozói féltik a váratlan ijedtség következményétől. Amikor ennyire fajultak a dolgok, a ház lakói együttes feljelentést adtak be a ház­­gondnok útján a kísérlet ellen. Amint az egyik lakó mondta, felvilágosodás ide, felvilágoso­dás oda, végeredményben a drótnélküli tele­fonálás korában nem lehet megengedni azt, hogy a rejtelmes fehérlepeles fiatalember há­láira rémítse a ház — gyermekeit! Hiszen, ha csak a gyermekek félnének! — Uram —­ mutogatja a házmester —, itt mindenütt meg lehet találni a kísértet nyomait. A kertet letapossa, a falakról leüte­­gíti a vakolatot, nagyon rosszindulatú kísér­tet ez! „MINT A KÁMFOR .. A rendőrségi feljelentés után pénteken este jelent meg az első rendőr, hogy elfogja a kisértetet. Lesben állt a­­ mosókonyha ablakánál, ahonnan a kisértet egész működési terepét meg lehet figyeli. Egyszer csak megjelent a ház réme lepe­dővel a fején. Erre a rendőr óvatosan feléje tartott s mikor a közelébe ért, rákiáltott: — Álljon meg, igazolja magát! Az idegen azonban nekiiramodott, a rendőr utána. Izgalmas hajsza kezdődött, a kisértet fején a lepedővel beiramodott a szomszéd­­kertbe, lezárta magára az ajtót és eltűnt. Egész éjjel hiába kutattak utána. Most minden este 0 órától éjfélig a ház összes ablakai mögül figyelik a kísértetet. Ta­lálgatják kicsoda, miféle, lakók és cselédek, kiki gondolkodása és temperamentuma sze­rint fűz magyarázatot az ügyhöz. Kiderült, hogy a kísértetváros, kisértel­­nézés a legjobb szórakozás. Még akkor is, ha hiába kergetik. De a közeli rendőrőrszobán erelge­tik, hogy majd csak elfogják az Istenadtát. Bár­milyen gyorslábú is. A csillagos estében, amikor távozunk és búcsút veszünk a ház megijedt lakóitól, a nagy istenhegyi Csendességben megszólnia a ház­gondnok: —­ Azért csendes ház ez, kérem! Valóban. Ajánlható üdülőhelyül gyengébb idegzetűek számára. — Az olasz követ­ az olasz-magyar egy ultm­­ű­ködésrel A La Fontaine Társaság vasárnap dél­előtt a Zeneművészeti Főiskola nagytermében az olasz nemzet tiszteletére ünnepi matinét rende­zett, amelyen megjelent József kir. herceg, Dum­pi di Monza gróf olasz királyi követ és neje, Mária Terén­t’igr­é, A. Allicin követségi titkár és fe­lesége, De Astis dr. és Del Drago titkárok, Italo Siciliano lovag, Di Branco Oszkár lovag követ­ségi kancellár, Wien­ar Antal sajtófőnök, Guzzini Alfredo, Campana József és Xeseda Cézár ezre­desek, a katonai ellenőrzőbizottságok tagjai, a fascio részről petsig: Eirardi lovag és Paola San­­telli, a faseista női csoport elnöke. A magyar kül­ügyminisztériumot Márffy-Mantuailo Rezső kül­ügyminiszteri tanácsos képviselte, a kultuszmi­nisztérium részéről ifj. XV­assich Gyula báró h. államtitkár és Haasz Aladár dr. miniszteri taná­csos. C­tengeri János dr. üdvözölte a megjelente­ket. Az irodalmi, előadó, énekművész­ és zenei nagyon értékes és szép műsor egyes számait R­idó Antal, Kosztolányi Dezső, Warmer Erzsébet, Monostory Margit, Sugár Károly, a Nemzeti Szín­ház tagja, Micsay Józsa operaénekesnő, Laurisin Lajos a királyi Opera tagja és Tivvel Bordát, az Opera zenekari igazgatójának vezetésével a filhar­­atonikus zenekar adták elő. A matiné végén Du­­rini di Monza gróf olasz királyi követ felment az emelvényre és szép beszédben mondott köszö­netet a matinéért. Utalt arra a mély rokonérzésre, amely messzi idők óta a két nemzetet összekap­csolta. — Ez alkalommal —*■ igy szólt — ki aka­rom fejezni önöknek köszönetemet én, mint az olasz nemzet képviselője és mint Magyarország barátja és kifejezést akarok adni hálámnak Klebelsberg Kuno gróf miniszter úr iránt, aki pár nap múlva Rómába­n k­aput munik­, eredmé­nyes együttműködésünk ünnepélyes bizonyítékát viszi és aki pár nap múlva egy tudományos köz­pontot fog ott alakítani, amely megerősíti majd a két nemzet évszázados barátságát és amelyben a magyar ifjúság megismerheti majd az Új Dalia igaz szellemét és méltóan fogja bebizonyítani ki­váló kulturális tradícióit és megújult akaratát, mellyel a művészetek és a halhatatlan szellem ragyogó hódításait továbbra fentartja. — Ha már mit jég, lehessen is rajta korcso­lyázni. (Letét a szerkesztőhöz.) Igen tisztelt szerkesztő úr! Most, hogy enyhébbre fordult az idő, kiderül, miképpen teszi le a vizsgát az új városligeti műjégpálya hűtőszerkezete. Min­den kezdet nehéz s ezért a jéggel szemben nem szabad túlságos szigoruknak lennünk. Utóvégre, bármily bosszantó, úgy látszik, nem lehet segíteni már azon, hogy a korcsolyázó egylet megígért terminusa nem egész napokra, hanem csak naprészletekre vonatkozik. Dél­­­ben süt a nap, nem lehet korcsolyázni. Sőt nem lehet rendszerint öt óra utánig. Addig künn a Ligetben kénytelen Sétálni a kor­csolyázásra váró publikum, mert még a jég­pálya éttermébe sem szabad senkinek belép­nie. Az öt órát egyébként sem veszik szigo­rúan. Negyedhat, félhat is van, mire a jég egy része megnyílik. Este fél kilenckor aztán annál szigorúbban veszik a zárórát. Hát, tisz­telt szerkesztő úr, tegye szóvá ezt a zárórát és hasson oda az Újság szavának súlyával, hogy ha már nappal nem lehet a jégre jutni, este legalább tíz óráig legyen nyitva a jég. Mert hogyha már van műjegünk, legalább korcso­lyázni lehessen rajta. Reggel senki sem ér rá, este pedig, mikor időnk volna, a jeget zárják le. Jövőre — reméljük —v okulni fog a kor­csolyázó egyesület az idei jégszezon tapaszta­latain és egyrészt a belépőjegyet teszi olcsóbbá, hogy a sápadt pesti gyerekek is sportolhassa­nak, másrészt a jégprimadonnák egyébként valóban gyönyörű produkciói számára nem fog annyi jeget elzárni a közönséges halandók elöl, mint az idén s így talán a jégbalesetek statisztikája is enyhülni fog. Tisztelettel R. A. dr. —~ Döntés előtt áll a berlini egyetem magyar tanszékének ügye. Berlinből telefonálja tudósi­tónk, hogy a berlini Friedrich Wilhelms Univer­­sität magyar tanári állásának betöltése iránt a poros, és a magyar kultuszminisztérium tárgya­lásai konkrét eredményre vezettek és befejezés felé közelednek. Jól informált helyről való érte­sülésem szerint a magyar közoktatásügyi minisz­ter három tudós nevét terjesztette Becker porosz kultuszminiszter elé és okvetlenül ezeknek egyike lesz a tragikusan elhunyt Gragger professzor utóda, a Friedrich Wilhelms U­ni­versi­tät (Berlin) nyilvános rendes tanára, az Ungarisches Institut der Universität vezetője és a berlini Collegeim Hungaricum igazgatója is. A díszes pozíciót ter­mészetesen csak olyan férfiú nyerheti el, aki Klebelsberg Kuno magyar és Becker porosz szak­miniszterek bizalmát egyaránt bírja. A jelöltek nevét a porosz Ministerium für Wissenschaft, Kunst und Volksbildung illetékesei gondosan ti­tokban tartják. Informátorom azonban meg­tudta, hogy a három jelölt között szerepel Göm­böcz professzor, az európai bírű nyelvész és Thie­­nemann professzor, a pécsi egyetem kiváló ger­manistája. Hogy a két tudóssal mint harmadik jelölt ki veszi fel a küzdelmet, az egyelőre nem ismeretes. A döntés azonban nem késhet már soká, mert ma az egyetem filozófiai fakultásának egyik német professzora vezeti a magyar tanszék és az Ungarisches Institut ügyeit (H. Gy.J .- Ki'n-­neszmni-lés a ma'ks-rek otthonában. Az Országos Katolikus Nő­védőegyletnek bokréta­­utcai mun­kásnőotthonába­n vasárnap szentelte fel az újonnan berendezett kápolnát Mészáros híres prelátus-kanonok, érseki helytartó, akinek a szer­tartás végzésénél Töt­össy Miklós dr. pápai kama­rás, középfelsőferencvárosi plébános, valamint Farda Ignác és Fray Jenő hitoktatók segédkeztek. Böjti előadások a Katolikus Körben. A Középponti Katolikus Kör saját székházában (IV., Molnár­ utca 11.) március 3., 10., 17. és ‘24-ik nap­jain, mindenkor délután és 6 órai kezdettel böjti előadásokat rendez tagjainak és a budapesti egy­házközségeknek. Az első böjti előadást P. Böle Kornél domonkosrendi atya mondja, míg a hang­versenyt az Egyetemi Énekkarok rendezik Ke­­reszthy Jenő karigazgató vezetésével. A belépés díjtalan. A március 10-iki II. böjti előadást P. I Buttykay Antal, a ferencesek római generális­­ definitora tartja. — Az olasz újságírók szervezete. Rómából jelentik: Amicucci képviselő, az újságírók szindikátusának elnöke nyilatkozott az olasz újságírók jövő szervezetéről. Ez a szervezet szindikátusból fog állni, amelybe csak kimon­dottan faseista újságírókat vesznek fel és szak­névjegyzékből, amelyben számon tartják a többi újságírót, akikre nézve a kollektív szer­ződések és a Szindikátus előírásai érvényesek lesznek. A Tribuna ehhez azt a megjegyzést fűzi, hogy a szindikátus megalakításában tel­jes hajthatatlansággal járnak el úgy politikai tekintetben, mint a hivatással járó követel­ményekre nézve. — Végzetes tréfa. Jung Katalin 16 éves gyári munkásnő, Törökbálint, Nyár­ utca 396. szám alatti lakost egyik társa a törökbálinti villamos­vasút végállomásánál tréfából meglökte. A sze­rencsétlen leány a villamos sínekre esett, egy ép­pen arra haladó villamoskocsi elé, melynek kö­vekei ballábát teljesen összeroncsolták. A nyomo­zás megindult annak kiderítésére, hogy a szeren­csétlenségért kit terhel felelősség. A szerencsétle­nül járt leányt a mentők a Rókus-kórházba szál­lították.­­ Az olasz színházi cenzúra. Rómából jelen­tik: Mártír, nemzeti katolikus képviselő törvény­javaslatot dolgozott ki a szennyirodalom és az erkölcstelen képek terjesztése, valamint az er­kölcstelen színdarabok előadása ellen. A törvény megszegését három évig terjedő fogházzal és ötvenezer líráig terjedő pénzbüntetéssel büntet­nék. Különösen üldözné a törvény az olyan irato­kat és tárgyakat, amelyek az emberi nem szapo­rodása ellen irányulnak. Bizonyos körülmények közt büntethetők vol­nának azok az újságírók is, akik ilyen perekről, vagy ilyen esetekről hírt közölnek. Adott esetben ily bűntények, még ha azokat külföldön is kö­vették el, Olaszországban is elitélhetők. Az egész színházi irodalom a belügyminisztérium bizottsá­gának jóváhagyása alá esik és előadás előtt a prefektus engedélye szerzett­e be. — Nem emlékszik, hogy kicsoda. Rómá­ból jelentik, hogy ott néhány nappal ezelőtt egy emberre akadtak, aki nem emlékszik arra, hogy kicsoda. Különböző adatokból úgy lát­szik, hogy az illetői Zanella filozófiai doktor és a veronai norm­ális kor volt igazgatója, aki 1916 óta eltűnt. 7

Next