Ujság, 1927. augusztus (3. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-12 / 182. szám
PÉNTEK, 1927 AUGUSZTUS 12 ÚJSÁG Megdöbbentő váratlansággal érkezett a párisi szomorú távirat. Vadász Miklós, a világhírű magyar festőművész, 42 éves korában egy közkórház különszobájában meghalt. Már hosszabb ideje betegeskedett. Tüdőgyulladás támadta meg az amerikai erőltetett munkában elgyengült szervezetét. Sokáig válságos állapotban volt, élet és halál között lebegett, amikor néhány hét előtt barátai és tisztelői nagy táborának örömére jobbrafordult az állapota. Most már bízni kellett Vadász Miklós felgyógyulásában, akinek a köhögése megenyhült, láza alábbszállt, kedélye visszatért, ereje gyarapodott s akiről úgy tetszett, hogy a teljes gyógyulás útjára lép. Nem így történt. Egy éjszakán váratlanul ismét visszatért a már múlófélben levő tüdőgyulladás és rombolóan hatalmasodott el rajta a betegség. Tegnap, mint egy rövid párisi táviratunk már jelentette, hosszú szenvedés után meghalt. Betegágyánál betegsége kezdetétől fogva halála pillanatáig felváltva őrködött öccse, Vadász István, a Mikiphone nevű gramofon zseniális konstruktora, Bazár Gitta, a Vígszínház volt művésznője, aki legrégibb baráti köréhez tartozott, Vértes Marcel, a Párisban élő híres karrikaturista és Basch Andor festőművész. Ők vigasztalták a kínos betegsége ideje alatt és hozzájuk intézte elhaló búcsúszavait. Vadász Miklós rajzolói érdemeiről ebből az alkalomból szinte fölösleges beszélni. Egyike volt a legkiválóbb magyar rajzolóművészeknek, aki egyéni stílusával, finom naturalizmusával mindjárt díszes pályája elején feltűnt. Számtalan rajzát, portréját, genreképét közölték a napilapok, köztük számosat az Újság. Tekintélye nőttön-nőtt. Királyok rajzoltatták meg vele portréikat: Ferdinánd bolgár király trónörökös korában, IV. Károly. Számtalan történeti alak és előkelő politikus arcvonásait örökítette meg Vadász Miklós finom rajzceruzája. Legnagyobb elismerése az volt, hogy I. Ferenc József maga is megrajzoltatta vele portréját, aki pedig sohasem tűrte, hogy rajzolják. Már évtizedek óta nem fogadott egyetlen művészt sem, amikor a háború második évében Vadász Miklóst megtisztelte azzal, hogy modellt ült neki. Ezt a világtörténelmi nevezetességű portrét mutatjuk be ezen a lapon egy másik kitűnő rajzával együtt, amelyet a világ legünnepeltebb művésznőjéről, Jeritza Máriáról készített. Jeritza ezt a rajzot mondja legjobban sikerült portréjának. Számos művészi és társadalmi személyiségről, a high life asszonyairól készített portrékat, amelyek nemcsak fényes erkölcsi elismerést, hanem tekintélyes anyagi sikert is hoztak ennek az istenáldotta művész-nek. Sikerei külföldön csak nőttek. Amerika világhírességei szinte tolongtak a műtermében. Egyike volt Amerika legkeresettebb portréistáinak. Az amerikai út Vadász számára mindenképen kedvezően végződött. Hiszen megnyílt számára a világhír és özönlöttek hozzá a dollárhonoráriumok. Öccse, Vadász István, közben megkonstruálta a Mikiphonet, a legzseniálisabb kis gramofont, amelyet bátyja becézőnevéről nevezett el. Az új találmány is szépen jövedelmezett és a hajdan anyagi gondokkal küszködő művész békés jómódban és az ünnepeltetés középpontjában élhetett. Alkotóereje teljességében, népszerűsége legmagasabb fokán érte a halál. Tetemét, amennyiben lehetséges lesz, haza fogják szállítani. Egyik párisi barátja már levelet írt ebben az ügyben budapesti rokonságához, akikkel a hazahozatal és díszes temetés részleteit fogják megbeszélni, irtják a teljes felelősséget és újból tébolydába záratják. Ezek mellett a fenyegetések mellett Knotek dr. hamarosan megállapította, hogy mind Sikorsky, mind Klepchar dr. Mirchalko hipnotikus befolyása alatt áll. Rendőrorvosi szuggesztió fogja tehát felszabadítani mind a kettőt ez alól a befolyás alól. Kísérteties éjszaka a Vág partján Sikorsky vallomása után bevezették Michalkót és Knotek miniszteri tanácsos felszólítására Sikorsky most már bűntársának jellettlétében folytatta elbeszélését. Elmondotta, hogy ennek az évnek a februárjában Michalko levelet kapott az apjától, amelyben közölte vele, hogy a lakás melletti réten női ruhát talált. Michalkót nagyon megrendítette a levél és félt, hogy Vörösmarty Margit maradványai is esetleg napfényre kerülnek. Sikorsky társaságában tehát leutazott Csorbára és együtt felkeresték a régi sírt. Sikorsky őrt állt, míg Michalko a kövek között, az iszapban felkutatta a holttestet. Sikorsky hajmeresztő részletességgel mesélte el, hogy Michalko a lábánál fogva kihúzta a sárból a tetemet és az oszladozó testrészeket darabokra szaggatta. A csontok nagyrészét két kő között morzsolta szét. Ami maradt, betaposta az iszap közé, sőt néhány testrészt a patakba is beledobott. Ez a borzalmas magyarázat vet fényt arra a körülményre is, hogy a holttest részeit igen széles körzetben találták meg. «Ne hazudj, csirkefogó!» Michalko eleinte nyugodtan hallgatta Sikorsky vallomását, fölényesen mosolygott és kissé gúnyosan kérdezte meg Knotek miniszteri tanácsostól, hogy mi öröme telik egy bőri töntöltelék vallomásaiban, akit már sikkasztásért és zsarolásért is elítéltek, sőt már az őrültek házának a lakója is volt. Később mind idegesebbé vált, szúrós tekintetét Sikor- skyra szegezte és haragosan reá kiáltott: I — Ne hazudj csirkefogó! ! Sikorsky láthatóan összerezzent, mire Knotek dr. azonnal félbeszakította a vallatást és a rendőrorvos közreműködésével megnyugtatta a töredelmes bűnöst. Michalkót pedig figyelmeztette, hogy ne tekintsen Sikorskyra. Mikor Sikorsky befejezte vallomását, Miichalko megvonogatta a vállát és kijelentette, hogy Sikorsky notórius hazudozó, aki ezeket a borzalmas részleteket bizonyára valami detektívregényben olvasta. Sikorsky koronatanút jelent be Mikor Michalko gúnyosan meghazudtolta Sikorsky vallomását, Sikorsky felpattant a helyéről és kijelentette, hogy Michalko ellen döntő bizonyítékot produkál. A múlt év július 20-án ugyanis Michalkóval és Klepetárral együtt utazott haza Csorbáról Prágába s a vonaton találkozott egy ismerősével, akinek a két urat be is mutatta. Sikorsky megmondta a fontos tanú nevét és pontos lakcímét s ezeknek az adatoknak a birtokában a rendőrség ma ki is hallgatja az ismeretlen utast, aki vallomásával Michalko és Klepetár eddigi alibijét megdöntheti. De máris megdől Kiepetárnak egyik alibi-igazolása, mert Vazsecen Michalkót az év folyamán két férfi társaságában látták, akik közül az egyiknek a személyleírása pontosan a prágai orvosra illik. Vadász Miklós halála Tébolydával fenyegette meg Michalko és a félénk Sikorskyt, ha a rendőrségen vallani meri Mind a két bűntárs Michalko hipnotikus befolyása alatt áll — Nem vezetett eredményre a szembesítés — Két férfi tavaly szeptemberben eladta Vörösmarty Margit hajójegyét — Michalko apja találta meg az elásott női ruhát Sikorsky új koronatanút jelentett be Prága, augusztus 11. (Az Újság tudósítójától.) Mint valami fantasztikus detektívregény, óráról-órára nő és szélesedik a világszenzációjú prágai bűnper. Az egyszerű gyilkosságot kiszélesíti és felfokozza a sok titokzatos körülmény és jelentőségét megnöveszti, hogy abban mint bűnösök írók és újságírók szerepelnek. Az egész világsajtó részletesen foglalkozik a bűnüggyel s a legnagyobb lapokban kriminológusok, pszichiáterek és publicisták igyekeznek megfejteni a rejtélyt, hogy a három fiatalember, aki az új cseh államban jelentős szerepet vívott ki magának, hogyan határozhatta el ilyen konokul és kíméletlenül a rablást és a gyilkosságot. Michalko, Klepetar dr. és Sikorsky ma már az egész világ minden pszichiátere számára lélektani rejtély és döntő bizonyíték, hogy a háborelőtti lélekvizsgálat minden eredményét megdönti a hábormitáni pszichózis. Szembesítik a gyilkosokat De miközben jogászok, orvosok és írók vitatkoznak a gyilkosság lélektani momentumain, a prágai rendőrség gyorsvonatsebességgel tisztázza a még homályba burkolt részleteket. A cseh bűnügyi rendőrség a krivánaljai nyomozás eredményeit teljesen kielégítőnek tartja és egyelőre Michalko és Klepetár dr. tetemrehívásától eltekint. A nyomozás súlypontja tehát ismét Prágába került át, ahol Knotek miniszteri tanácsos, detektivfőnök elrendelte a bűntársak szembesítését, mert csakis ezen az alapon várja, hogy a bűncselekmény résztvevőinek egyes cselekménye kellőképpen tisztázódjék. Michalko fölényes Először Michalkót hallgatta ki. Vörösmarty Margit volt vőlegénye minden faggatás elől fölényesen kitért s a keresztkérdéseket nevelve hárította el. Még akkor sem vesztette el lélekjelenlétét, mikor megmutatták neki azt a fényképet, amit a rendőrség Krivánalján Vörösmarty Margit hullamaradványainak megtalálásáról vett fel. Konokul megmaradt vallomása mellett, hogy menyasszonyának tartózkodása helyéről fogalma sincs. Lehet, hogy valóban gyilkosság áldozatául esett, de abban az esetben egész biztosan Sikorsky tette el láb alól. Maguk a nyomozó hatóságok is meggyőződtek róla, hogy Michalkót csakis bizonyítékokkal kényszeríthetik vallomásra. Pedig ezek a bizonyítékok hihetetlenül gyorsan szaporodnak. Michalkóval szemben döntő bizonyságul szolgál apjának mai vallomása, amely az egész bűncselekménynek egy igen fontos és eddig nem ismert részletét világította meg. Az öreg Michalko ennek az évnek a tavaszán kunyhójában, Vazsecen összetépett s női ruhát talált. Azonnal levelet irt fiának Prágába, aki a következő nap leutazott Vazsecre s magához vette a női ruhát. Ez a vallomás döntő jelentőséggel bír, mert Sikorsky állításai szerint, mikor Vörösmarty Margitot a Csorbató mellett a híres orgián meggyilkolták, előbb a ruháját leszaggatták róla. Michalko, mikor apja vallomását elébe terjesztették, kijelentette, hogy az öreg rosszul emlékszik és csak finom férfifehérneműről, nem pedig női ruhákról volt szó. Sikorsky fél a tébolydából Knotek miniszteri tanácsos, aki Cselanszky dr.-nak, a bűnügyi osztály vezetőjének társaságában vezeti a nyomozást, a szeméébesítés előtt még külön kihallgatta Sikorskyt. Sikorsky ezen a kihallgatáson több fontos adattal egészítette ki eddigi vallomásait. Kijelentette, hogy a bűncselekmény karrierjét derékon törte, tehát az élet már reá nézve semmi értékkel nem bír és nincs is miért, hogy hazudjék. Hogy eddig is némely részletre nézve nem tett töredelmes vallomást, csupán azért történt, mert Michalko és Klepetar dr. megfenyegette, hogy ha vall, reálta Klepetár dr. hipnotikus befolyás alatt Hallatlan drámai körülmények között történt meg Michalko és Klepetár dr. szembesitése. Mikor a fiatal orvost Knotek dr. elé vezették, egész nyugodtan viselkedett és kije- lentette, hogy, hajlandó a rendőrségnek meg is adni minden felvilágosítást. Mikor azonbanMichalko a szobába lépett, Klepetár dr.-t remegés fogta el és többet egy hangot sem lehetett kivenni belőle. Michalko egész idő alatt, éles és szúrós szemekkel nézte Klepetár dr.-t. Ekkor Cselánsky dr. rendőrtanácsos hirtelen Klepetárhoz lépett, megragadta a vállait és energikusan reá kiáltott: — Doktor úr, emlékezzék csak vissza, szedje össze minden erejét és mondja meg Michalkónak az igazságot. Klepetár kiegyenesedett és harsogva kiáltotta: — Vallani akarok, vallani akarok! A következő pillanatban azonban sírógörcs fogta el, láthatóan ismét Michalko befolyása alá került és többé egy szót sem lehetett kicsikarni belőle. Michalko bevallja, hogy Vazsecen járt A felhalmozódó adatokkal szemben Michalko szükségesnek látta, hogy részben beismerő vallomást tegyen. Beismerte, hogy ennek az évnek májusában Vazsecen járt, ahol családi ügyeket intézett el. Ez a vallomás azért fontos, mert május havában találta meg az öreg Michalko Vörösmarty Margit ruháit. De Michalkóval szemben súlyos objektív bizonyíték, Vörösmarty Margit hajójegye is. A mai nap folyamán ugyanis a rendőrségen jelentkezett az egyik hajóstársaság alkalmazottja, aki bejelentette, hogy a múlt év szep- stemberében két férfi, akinek személyazonosságát eddig nem sikerült megállapítani, 1080 dollárért eladott egy hajójegyet, amely Vörösmarty Margit nevére szólt. A tisztviselő emlé Ikezetből személyleírást adott egyik férfiról és leírta, hogy széles, feketekeretű pápaszemet hordott. Ez a leírás Klepetár dr.-ra illik. 5