Ujság, 1928. november (4. évfolyam, 249-272. szám)
1928-11-18 / 262. szám
VASÁRNAP, 1928 NOVEMBER 18 ÚJSÁG (FINOM KÖTÖTTÁRUK BRAUMANN ZOLTÁN VÖRÖSMARTY-TÉR 8 (GERBEAUD-PALOTA) korzóra. — Délben pedig Kiár Viktória ismét telefonált és akkor maga azt mondta neki, hogy nem kell meglátogatnia Annát és lecsapta a kagylót. — Én nem csaptam le a kagylót, csak azt mondtam, hogy nem veszélyes a dolog. — Hogyan került aztán Klár Zoltán dr. a szállóba? — Én elmentem hazulról és akkor Anna telefonon hívta Klár Zoltánt, aki aztán gyomorbajt állapított meg. De aznap ebédelt is, a szállodából hozatott fel valamit. Ezt maga nem tudhatja, mert maga elment hazulról és nem gondoskodott, hogy a beteg feleség ebédet kapjon. Mégis csak gyanús, hogy beteg feleségéhez nem hivatott orvost! Nem gondoskodik arról, hogy a beteg valami ennivalót kapjon. Na és aztán mi történt május 10-én, akkor is rosszul volt Anna, miért nem hivatott orvost? Hiszen annyira lázas volt, hogy László Ernő szerint földöntúli tragikus hangon telefonált neki és panaszolta hogy nagyon beteg. Ezt egyébként Klár is megállapította. Három orvos konstatálta, hogy a beteg nagyon rosszul van és ön mit mondott akkor az orvosoknak? — Azt mondottam, hogy a szokott hiszterizálás vett újra erőt rajta. Nekem László Ernő dr. orvosi működése nem tetszett. — Ez nem tartozik ide. Miért nem értesítette ön az édesanyát, hogy a leánya nagyon beteg, miért kellett azt neki két nappal későbben és véletlenül megtudnia? — Mert Anna nem kívánta az édesanyját látni, az apját pedig nem akartam felizgatni. — Az orvosságokra vonatkozóan ön nem érdeklődött? — Ő mindig sokféle orvosságokat szedett. — Miért beszélte ön le László Ernőt arról, hogy más orvost is hívjon?, — Én nem beszéltem le. — Ön is használt állandóan veronait? — Igen, használtam, mert szükségem volt rá. — Én pedig nem tudom elhinni, hogy Kiár dr. Veronált rendelt, amikor az volt a gyanúja, hogy Forgács Anna is veronállal mérgezte meg magát. Pichler határozottan azt vallotta Millstattban, hogy Anna egészséges volt teljesen. — Majd ha odaérünk, erre is megteszem a vallomásomat. — Szóval ön este nyolc órakor megcsináltatta a receptet? — Igen megcsináltattam, aztán a Newyorkba mentem. — De előbb elment a Pátria-kávéházba billiárdozni? — Nem mentem! — Csodálatos, ön mindig másképen beszél, mint a tanuk. Erdélyi állandóan változtatja vallomását Erdélyi: Én elkértem egy barátom autóját. Telefonáltam a Grünwald-szanatóriumba és újra elmentem a Newyorkba. Az elnök: Ön állandóan változtatja vallomását. Folyton újakat és újakat mond. Nem lehet kontrollálni. — A vizsgálóbíró úrnál felvett jegyzőkönyvekben csak az van, amit a vizsgálóbíró úr mondott. — Ezért rendreutasítom. Most pedig feleljen arra, mi történt akkor, mikor Szász orvos jött a Britanniába Forgács Annához, aki már nagyon rosszul volt.+» Szász megállapította a mérgezést és szanatóriumba küldte Annát. -yy .Tett ön említést akkor Szásznak a Veronáiról és arról, hogy ön is szokott veronait használni és talán ezt vette be tévedésből Anna? — Erre én nem is gondoltam. — Szóval Szász dr. úgy ment el a szállodából, hogy nem is tudta, minek a következménye Anna mérgezése? Ön a vizsgálóbíró előtt azt vallotta, hogy Szász figyelmét nem hívta fel arra, hogy veronai is van a háznál. Hiszen mikor maga elment, Anna oly rosszul volt, hogy azt hitték, hogy vége van. — Ezt már csak másnap mondták el nekem. — És maga még akkor is összevissza beszélt, mikor kérdezték, hogy mit gondol, Anna mit vett be? *— Nem szoktam összevissza beszélni, de akkor a nagy izgalomtól meg voltam zavarodva. Különben is úgy látszik, unszimpatikus voltam neki. Az elnök: Ugyan kérem, ön azt hiszi, mindenki összeesküdött ön ellen? — Arra kérem az elnök urat, ne tessék ezeknek a tanuknak a vallomása után ítélni. Engem rablógyilkosnak kiáltottak ki, ez egy tömegpszichózis, most mindenki ellenem vall. Amit a sajtó énvelem csinált... — Ugyan kérem, hagyjuk ezt. Arról beszéljen, hog’ mi történt a szanatóriumban. Tudja ön, hogy Löwy dr. azt állapította meg, hogy Forgács Anna narkótikus hatású mérget vett be és mérgezésről van szó? És mikor magát kérdezték, hogy mit vett be Anna, azt mondta, hogy nem tud semmiről. — Később megmondtam, hogy tapasztillát vett be. — Miért csak akkor mondta ezt már meg, mikor Anna elmondta az orvosnak, hogy ilyen pasztillát is használni szokott. Arról egy szót nem szólt, hogy Veronáit is szokott használni, vagy ez nem volt talán elég fontos? Tagadás végkimerülésig Az elnök: Május 12-én Anna jobban lett és amikor megrohanták, hogy mit vett be, öngyilkos akart-e lenni, megmondta-e maga, hogy ilyen pasztillákat adott be neki? — igen. 1 -1~ Dehogy is mondta! Anna mondta, hogy a férjem valami vacakot adott be nekem és hogy ő nem akart öngyilkos lenni. Kiár Zoltán mondta meg az orvosoknak később, hogy magánál veronai van. Erre maga beismerte, hogy Veronait adott be Annának. — Én nem ezt mondtam. Én csak azt mondtam, hogy orvosságot adtam be neki. — Szóval ön tagadja, hogy Forgács Annát el akarta láb alól teni és nem adott be neki mérget. — Tagadom. — És azt is tagadja, hogy Forgács Anna életbiztosítását azért kötötte, hogy mielőbb elteszi őt láb alól és az összeget megkaparintja magának?— Tagadom. — Nem gyanús az, hogy egy olyan makkegészséges nő, mint Forgács Anna, az életbiztosítás megkötése után azonnal beteg teszi — Makkegészséges? — Persze, hogy az volt. Beteg emberrel nem szoktak életbiztosítást kötni. Igaz, hogy a Grünwaldt szanatóriumban egyszer vakbéloperáción volt, de akkor nem voltak ilyen mérgezési tünetek. Aztán nem gyanús önnek, hogy az életbiztosítás megkötése után valaki rögtön lebukik a szikláról? Aztán nem csodálatos, hogy egy idegen kéz rögtön megfojtja? Szóval ezek után is azt vallja, hogy önnek rejtett céljai nem voltak az életbiztosítással? — Ilyesmit nem lehet én rólam feltételezni. — De azt csak elhiszi ezek után, hogy Anna nem akart öngyilkos lenni? — Lehet, hogy ő a Grümwald-szanatóriumban is bevett valamit. Hogy mit, azt nem tudom. — Felhívta ön erre az orvosok figyelmét? — Nem, mert olyan gyorsan ment ott minden. Forgács Anna hazament, mert házi ápolásra szorult. Az elnök aztán kijelenti, hogy még volna a váltóhamisításokra nézve egynéhány kérdése a vádlotthoz, de az idő előrehaladottsága folytán erre csak a keddi tárgyaláson kerül a sor. Délután két órakor az elnök a tárgyalást berekesztette. A tárgyalást kedden folytatják. még. i mi $steményQ$k önyvünk" 150 kitűnő cukrászsütemény , 162 kép! Beszerezhető minden fűszeresnél és szövetkezetben 300 fillérért, vagy bérmentve megküldi 30 fillér posta\mkimA bélyeg beküldése ellenében a Váncza si Hőpergyár, » VHall'tH KÖNYV” Budapest, Vili., Tavaszmező utca 2. PESTI GAVALLÉR 1925 MEGFIGYELÉSEK A MAI TÁRGYALÁSRÓL Huszonötéves. Mikor a békeszerződést aláírták s elkezdődött ez a béke, aminek Erdélyi egyik nagyon érett gyermeke, az V. gimnáziumba járt. De érettségit már csak a kereskedelmiben tett. Szőke, a szeme szúrós és eleven, csontkeretes pápaszemet visel, mint a kabaré-irók. Amíg csendesen ül a két fegyőr között, idősebbnek tetszik, lehetne harminckettő. De ha beszél s ágálni kezd, rögtön huszonötéves, még kevesebb, a modora kiforratlan, fellépése egy suhancé. Különben nem éppen visszamaradt; korához képest minden tekintetben szépen fejlett. A fogházban — tizenöt hónapja ül — csendesen meghízott. Ma simára beretválták, a haja szőke, hullámos, oldalt választott, a nők meghalnak az ilyen hajért. Mindenképpen modell ez a fiú. Fekete antilopbetétes, gombos lakkcipő a lábán, sötétkék ruha, minden korrekt rajta s ahhoz képest, hogy tizenöt hónapja vár erre a pillanatra, mikor a főtárgyaláson megtelik tiszteletére a terem, mikor majd „megmutatja", mikor megint egyszer feltűnhet, az első félórában elég szerény. Két fegyőr között ül, ezekkel jó viszonyban van, barátságosan beszélgetnek. Néha hátrafordul, a karzatot nézi, átnéz a gyűlölt újságírók feje fölött. Huszonötéves, szőke, harmincnyolc váltót hamisított, többrendbeli okirat hamisítás, csalás, gyilkossági kísérlet s előre megfontolt hitvesgyilkosság vádja a feje fölött. Huszonötéves , hogy pénzhez jusson, lerúgta a feleségét egy ausztriai sétaút meredélyéről, a megmentett aszszonyt veronállal megmérgezte, aztán külön megzsinegelte a haldoklót, hogy gyorsabban és biztosabban meghaljon. Zsinegelés után ping-pongozni ment, táviratozott, hogy fizessék ki a felesége életbiztosítását s jól végzett munka után derült hangulatban hazautazott. Amíg Schadl a vádat felolvassa, azt érzi az ember, hogy itt az inflációt likvidálják. Ezek mind csak részben Erdélyi úr bűnei, a vád mindent vádol, ami ebben a tíz évben atmoszféra volt. Harmincnyolc hamis váltót tudott Pesten elhelyezni egy akkor huszonegy-huszonkétéves fiú. Húszmillió, negyvenmillió, százharmincmillió, ilyen tételek röpködnek, ötvenezer líra. Száznyolcvanezer líra. Tízezer dollár, így dolgozhatott Erdélyi. — Ezt az urat hol ismerte meg? — kérdi tőle az elnök egy bizonyos úrral kapcsolatban. — A Váci utcán—mondja utánozhatatlan hanglejtéssel. Hol ismerte volna meg? Ahol élt, az aszfalton. Megnősül, hogy hetvenmilliót kapjon, mert nyakán a kötél, abban a biztos túriában, hogy másnap kirúgja az asszonyt. Mikkor ez nem sikerül, verni kezdi. Pofozta, botozta. A végén — a vádirat szerint — lerúgta a szakadékba, megmérgezte, megfojtotta, éppen csak, hogy rá nem ült, hogy fel nem darabolta. Ki ez? Kik ezek, Erdélyi s az a három legény, akik segítettek a váltókat aláírni s megkomponálni? * — 1903-ban született... — kezdi Schadl, s bogozódik az egész regény. Kereskedelmi érettségi, hamis gimnáziumi érettségi bizonyítvánnyal beiratkozás a hallei egyetemre, hamis bárói név használata Königsbergben, az első hamis váltó Königsbergben, amire ifjabb Erdélyi később az apánál érdeklődő banknak visszatáviratozza önmagáról: „Sohn Béla unbekannt", hamis diploma a berlini egyetemen, hamis doktori cím Pesten, hamisított váltók Pesten, harmincnyolc darab, valami álszakáll-história, hamis kazánkönyv, hamis tárgyalások Rómában, hamis, hamis, végig fals minden, ez az egész huszonötéves élet, az ember önkéntelenül a haját s a fogait nézi, hogy az fiem ha, mis-e? Tetőtől-talpig minden fals, kívül és belül minden fals, a nyakkendőjét is hamisított váltóval vette valahol, az anklopbetétes cipőt hamisított kazánkönyvvel fizette. — Nem pezsgőztem én olyan sokat! — mondja mellékesen. Hát mit csinált a pénzzel? Gavallér volt, pesti gavallér, 1925. Hogy a pincér mélyet köszönjön, ha bejön a lokálba, mert itt jön Erdélyi doktor, a párbajhős és gavallér. Ismert éjszakai alak, Erdélyi doktor, arszlán, huszonkétéves. Forgács Annát elveszi ezer dollárért s végigbotozza Budapesten. Az asszony a Lidóról nyitott kártyán ezt írja: „Környezet változott, verés a régiben." Schadl elnök alaposan, nyugodtan olvas. Erdélyi ilyeneket mond:— A diploma? Én tulajdonképpen doktor vagyok. Egyszer vizsgáztam, kaptam egy írást, azt a „kicsit". (Schadl mutatja.) — De én egy nagyot akartam, hát vettem egyet. Ha nem kenhet Annára valamit, nagyon diszkrét és finom, nem mond neveket. A hamis váltókat általában reákeni a halott Annára. — Mindent Anna irt alá* — De itt van néhány váltó —, jegyzi meg az elnök — 1926-ból, az Írásszakértő azt mondja, hogy ez a maga aláírása. — Erdélyi Béla elgondolkodik. — Az lehet —* mondja aztán mellékesen és Szerényen. Mert mindez bliktri, mit bánja ő, nem is gondol vele. Harmincnyolc hamis váltó, csalások, okirathamisítások, mit babrálnak ilyesmivel? Ilyen apróságokba szinte készséggel belenyugszik. Mi ez neki? Ez mind csak ráadás, látszik, hogy legszívesebben egy mozdulattal elintézné az egészet, ő jó fiú, vállalja mindezt, kérem, írják föl. Csak a nagy adósság érdekli. ■ti 18 EREDETI WELLNER ALPAOCA APAAI EVŐESZKÖZÖK JjjJa u rv | ^USAK^SDRANGYMINŐSÉGI MINDENÜTT KAPHATÓ