Ujság, 1928. november (4. évfolyam, 249-272. szám)

1928-11-18 / 262. szám

VASÁRNAP, 1928 NOVEMBER 18 ÚJSÁG (FINOM­ KÖTÖTTÁRUK BRAUMANN ZOLTÁN VÖRÖSMARTY-TÉR 8 (GERBEAUD-PALOTA) korzóra. — Délben pedig Kiár Viktória ismét tele­fonált és akkor maga azt mondta neki, hogy nem kell meglátogatnia Annát és lecsapta a kagylót. — Én nem­ csaptam le a kagylót, csak azt mondtam, hogy nem veszélyes a dolog. — Hogyan került aztán Klár Zoltán dr. a szállóba? — Én elmentem hazulról és akkor Anna telefonon hívta Klár Zoltánt, aki aztán gyo­morbajt állapított meg. De aznap ebédelt is, a szállodából hozatott fel valamit. Ezt maga nem tudhatja, mert maga elment hazulról és nem gondoskodott, hogy a beteg feleség ebédet kapjon. Mégis csak gya­nús, hogy beteg feleségéhez nem hivatott or­vost! Nem gondoskodik arról, hogy a beteg valami ennivalót kapjon. Na és aztán mi tör­tént május 10-én, akkor is rosszul volt Anna, miért nem hivatott orvost? Hiszen annyira lázas volt, hogy László Ernő szerint földön­túli tragikus hangon telefonált neki és pana­szolta hogy nagyon beteg. Ezt egyébként Klár is megállapította. Három orvos konstatálta, hogy a beteg nagyon rosszul van és ön mit mondott akkor az orvosoknak? — Azt mondottam, hogy a szokott hisz­­terizálás vett újra erőt rajta. Nekem László Ernő dr. orvosi működése nem tetszett. — Ez nem tartozik ide. Miért nem érte­sítette ön az édesanyát, hogy a leánya na­gyon beteg, miért kellett azt neki két nap­pal későbben és véletlenül megtudnia? — Mert Anna nem kívánta az édesanyját látni, az apját pedig nem akartam felizgatni. — Az orvosságokra vonatkozóan ön nem érdeklődött? — Ő mindig sokféle orvosságokat szedett. — Miért beszélte ön le László Ernőt arról, hogy más orvost is hívjon?, — Én nem beszéltem le. — Ön is használt állandóan veronait? — Igen, használtam, mert szükségem volt rá. — Én pedig nem tudom elhinni, hogy Kiár dr. Veronált rendelt, amikor az volt a gyanúja, hogy Forgács Anna is veronállal mérgezte meg magát. Pichler határozottan azt vallotta Millstattban, hogy Anna egészséges volt teljesen. — Majd ha odaérünk, erre is megteszem a vallomásomat. — Szóval ön este nyolc órakor megcsinál­tatta a receptet? — Igen megcsináltattam, aztán a New­­yorkba mentem. — De előbb elment a Pátria-kávéházba billiárdozni? — Nem mentem! — Csodálatos, ön mindig másképen be­szél, mint a tanuk. Erdélyi állandóan változtatja vallomását Erdélyi: Én elkértem egy barátom autóját. Telefonáltam a Grün­wald-szanatóriumba és újra elmentem a Newyorkba. Az elnök: Ön állandóan változtatja val­lomását. Folyton újakat és újakat mond. Nem lehet kontrollálni. — A vizsgálóbíró úrnál felvett jegyző­könyvekben csak az van, amit a vizsgálóbíró úr mondott. — Ezért rendreutasítom. Most pedig fe­leljen arra, mi történt akkor, mikor Szász orvos jött a Britanniába Forgács Annához, aki már nagyon rosszul volt.­­+» Szász megállapította a mérgezést és szanatóriumba küldte Annát. -yy .Tett ön említést akkor Szásznak a Ve­ronáiról és arról, hogy ön is szokott veronait használni és talán ezt vette be tévedésből Anna? — Erre én nem is gondoltam. — Szóval Szász dr. úgy ment el a szállo­­dából, hogy nem is tudta, minek a következ­ménye Anna mérgezése? Ön a vizsgálóbíró előtt azt vallotta, hogy Szász figyelmét nem hívta fel arra, hogy veronai is van a háznál. Hiszen mikor maga elment, Anna oly rosszul volt, hogy azt hitték, hogy vége van. — Ezt már csak másnap mondták el ne­kem. — És maga még akkor is összevissza be­szélt, mikor kérdezték, hogy mit gondol, Anna mit vett be? *­­— Nem szoktam összevissza beszélni, de akkor a nagy izgalomtól meg voltam zava­rodva. Különben is úgy látszik, unszimpati­­kus voltam neki. Az elnök: Ugyan kérem, ön azt hiszi, mindenki összeesküdött ön ellen? — Arra kérem az elnök urat, ne tessék ezeknek a tanuknak a vallomása után ítélni. Engem rablógyilkosnak kiáltottak ki, ez egy tömegpszichózis, most mindenki ellenem­ vall. Amit a sajtó énvelem csinált... — Ugyan kérem, hagyjuk ezt. Arról be­széljen, hog­’ mi történt a szanatóriumban. Tudja ön, hogy Löwy dr. azt állapította meg, hogy Forgács Anna narkótikus hatású mérget vett be és mérgezésről van szó? És mikor ma­gát kérdezték, hogy mit vett be Anna, azt mondta, hogy nem tud semmiről. — Később megmondtam, hogy tapasztil­lát vett be. — Miért csak akkor mondta ezt már meg, mikor Anna elmondta az orvosnak, hogy ilyen pasztillát is használni szokott. Arról egy szót nem szólt, hogy Veronáit is szokott használni, vagy­ ez nem volt talán elég fontos? Tagadás végkimerülésig Az elnök: Május 12-én Anna jobban lett és amikor megrohanták, hogy mit vett be, öngyilkos akart-e lenni, megmondta-e maga, hogy ilyen pasztillákat adott be neki? — igen. 1 -1~ Dehogy is mondta! Anna mondta, hogy a férjem valami vacakot adott be nekem és hogy ő nem akart öngyilkos lenni. Kiár Zol­tán mond­ta meg az orvosoknak később, hogy magánál veronai van. Erre maga beis­merte, hogy Veronait adott be Annának. — Én nem ezt mondtam. Én csak azt mondtam, hogy orvosságot adtam be neki. — Szóval ön tagadja, hogy Forgács Annát el akarta láb alól teni és nem adott be neki mérget. — Tagadom. — És azt is tagadja, hogy Forgács Anna életbiztosítását azért kötötte, hogy mielőbb elteszi őt láb alól és az összeget megkaparintja magának?­— Tagadom. — Nem gyanús az, hogy egy olyan makk­egészséges nő, mint Forgács Anna, az életbiz­tosítás megkötése után azonnal beteg teszi — Makkegészséges? — Persze, hogy az volt. Beteg emberrel nem szoktak életbiztosítást kötni. Igaz, hogy a Grünwaldt szanatóriumban egyszer vakbél­operáción volt, de akkor nem voltak ilyen mérgezési tünetek. Aztán nem gyanús önnek, hogy az életbiztosítás megkötése után valaki rögtön lebukik a szikláról? Aztán nem csodá­latos, hogy egy idegen kéz rögtön megfojtja? Szóval ezek után is azt vallja, hogy önnek rejtett céljai nem voltak az életbiztosítással? — Ilyesmit nem lehet én rólam feltételezni. — De azt csak elhiszi ezek után, hogy Anna nem akart öngyilkos lenni? — Lehet, hogy ő a Grümwald-szanató­­riumban is bevett valamit. Hogy mit, azt nem tudom. — Felhívta ön erre az orvosok figyelmét? — Nem, mert olyan gyorsan ment ott minden. Forgács Anna hazament, mert házi ápolásra szorult. Az elnök aztán kijelenti, hogy még volna a váltóhamisításokra nézve egynéhány kér­dése a vádlotthoz, de az idő előrehaladottsága folytán erre csak a keddi tárgyaláson kerül a sor. Délután két órakor az­ elnök a tárgya­lást berekesztette. A tárgyalást kedden foly­tatják. még. i mi $s­tem­ényQ$k önyvünk" 150 kitűnő cukrászsütemény , 162 kép! Beszerezhető minden fűszeresnél és szövetkezetben 30­0 fillérért, vagy bérmentve megküldi 30 fillér posta­\mkimA bélyeg beküldése ellenében a Váncza si Hőpergyár, » VHall'tH KÖNYV” Budapest, Vili., Tavaszmező­ utca 2. PESTI GAVALLÉR 1925 MEGFIGYELÉSEK A MAI TÁRGYALÁSRÓL Huszonötéves. Mikor a békeszerződést aláírták s el­kezdődött ez a béke, aminek Erdélyi egyik nagyon érett gyermeke, az V. gim­náziumba járt. De érettségit már csak a kereskedelmiben tett. Szőke, a szeme szú­rós és eleven, csontkeretes pápaszemet visel, mint a kabaré-irók. Amíg csende­sen ül a két fegyőr között, idősebbnek tetszik, lehetne harminckettő. De ha be­szél s ágálni kezd, rögtön huszonötéves, még kevesebb, a modora kiforratlan, fel­lépése egy suhancé. Különben nem éppen visszamaradt; korához képest minden te­kintetben szépen fejlett. A fogházban — tizenöt hónapja ül — csendesen meg­hízott. Ma simára beretválták, a haja szőke, hullámos, oldalt választott, a nők meg­halnak az ilyen hajért. Mindenképpen modell ez a fiú. Fekete antilopbetétes, gombos lakkcipő a lábán, sötétkék ruha, minden korrekt rajta s ahhoz képest, hogy tizenöt hónapja vár erre a pilla­natra, mikor a főtárgyaláson megtelik tiszteletére a terem, mikor majd „meg­mutatja", mikor megint egyszer feltűn­het, az első félórában elég szer­ény. Két fegyőr között ül, ezekkel jó viszonyban van, barátságosan beszélgetnek. Néha hátrafordul, a karzatot nézi, átnéz a gyű­lölt újságírók feje fölött. Huszonötéves, szőke, harmincnyolc váltót hamisított, többrendbeli okirat hamisítás, csalás, gyilkossági kísérlet s előre megfontolt hitvesgyilkosság vádja a feje fölött. Huszonötéves , hogy pénzhez jusson, lerúgta a feleségét egy ausztriai sétaút meredélyéről, a megmentett asz­­szonyt veronállal megmérgezte, aztán kü­lön megzsinegelte a haldoklót, hogy gyor­sabban és biztosabban meghaljon. Zsine­gelés után ping-pongozni ment, távirato­zott, hogy fizessék ki a felesége életbizto­sítását s jól végzett munka után derült hangulatban hazautazott. Amíg Schadl a vádat felolvassa, azt érzi az ember, hogy itt az inflációt likvi­dálják. Ezek mind csak részben Erdélyi úr bűnei, a vád mindent vádol, ami ebben a tíz évben atmoszféra volt. Harminc­­nyolc hamis váltót tudott Pesten elhe­lyezni egy akkor huszonegy-huszonkét­­éves fiú. Húszmillió, negyvenmillió, száz­harmincmillió, ilyen tételek röpködnek, ötvenezer líra. Száznyolcvanezer líra. Tízezer dollár, így dolgozhatott Erdélyi. — Ezt az urat hol ismerte meg? — kérdi tőle az elnök egy bizonyos úrral kapcsolatban. — A Váci­ utcán­—mondja utánozhatatlan hanglejtéssel. Hol is­merte volna meg? Ahol élt, az aszfalton. Megnősül, hogy hetvenmilliót kapjon, mert nyakán a kötél, abban a biztos tú­ri­ában, hogy másnap kirúgja az asszonyt. Mikkor ez nem sikerül, verni kezdi. Po­fozta, botozta. A végén — a vádirat sze­rint — lerúgta a szakadékba, megmér­gezte, megfojtotta, éppen csak, hogy rá nem ült, hogy fel nem darabolta. Ki ez? Kik ezek, Erdélyi s az a há­rom legény, akik segítettek a váltókat alá­írni s megkomponálni? * — 1903-ban született... — kezdi Schadl, s bogozódik az egész regény. Ke­reskedelmi érettségi, hamis gimnáziumi érettségi bizonyítvánnyal beiratkozás a hallei egyetemre, hamis bárói név hasz­nálata Königsbergben, az első hamis váltó Königsbergben, amire ifjabb Erdélyi ké­sőbb az apánál érdeklődő banknak vissza­­táviratozza önmagáról: „Sohn Béla un­­bekannt", hamis diploma a berlini egye­temen, hamis doktori cím Pesten, hami­­sított váltók Pesten, harmincnyolc darab, valami álszakáll-história, hamis kazán­könyv, hamis tárgyalások Rómában, ha­mis, hamis, végig fals minden, ez az egész huszonötéves élet, az ember önkéntelenül a haját s a fogait nézi, hogy az fiem ha­, mis-e? Tetőtől-talpig minden fals, kívül és belül minden fals, a nyakkendőjét is hamisított váltóval vette valahol, az ank­­­lopbetétes cipőt hamisított kazán­könyv­vel fizette. — Nem pezsgőztem én olyan sokat! — mondja mellékesen. Hát mit csinált a pénzzel? Gavallér volt, pesti ga­vallér, 1925. Hogy a pincér mélyet kö­szönjön, ha bejön a lokálba, mert itt jön Erdélyi doktor, a párbajhős és gavallér. Ismert éjszakai alak, Erdélyi doktor, arszlán, huszonkétéves. Forgács Annát elveszi ezer dollárért s végigbotozza Bu­dapesten. Az asszony a Lidóról nyitott kártyán ezt írja: „Környezet változott, verés a régiben." Schadl elnök alaposan, nyugodtan olvas. Erdélyi ilyeneket mond:­— A diploma? Én tulajdonképpen doktor vagyok. Egyszer vizsgáztam, kap­tam egy írást, azt a „kicsit". (Schadl mu­tatja.) — De én egy nagyot akartam, hát vettem egyet. Ha nem kenhet Annára valamit, na­gyon diszkrét és finom, nem mond neve­ket. A hamis váltókat általában reákeni a halott Annára. — Mindent Anna irt alá* — De itt van néhány váltó —, jegyzi meg az elnök — 1926-ból, az Írásszakértő azt mondja, hogy ez a maga aláírása. — Er­délyi Béla elgondolkodik. — Az lehet —* mondja aztán mellékesen és Szerényen. Mert mindez bliktri, mit bánja ő, nem is gondol vele. Harmincnyolc hamis váltó, csalások, okirathamisítások, mit babrál­nak ilyesmivel? Ilyen apróságokba szinte készséggel belenyugszik. Mi ez neki? Ez mind csak ráadás, látszik, hogy legszíve­sebben egy mozdulattal elintézné az egé­szet, ő jó fiú, vállalja mindezt, kérem, írják föl. Csak a nagy adósság érdekli. ■ti 18 EREDETI WELLNER ALPAOCA APAA­­I EVŐESZKÖZÖK JjjJa u rv | ^USAK^SDRANGYMINŐSÉGI MINDENÜTT KAPHATÓ

Next