Ujság, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)
1929-04-13 / 83. szám
SZOMBAT, 1929 ÁPRILIS 13 ÚJSÁG SZÍNHÁZI ZENE A szürke ruha Bethlen Margit grófnő színműve a Vígszínházban Tehertételek: 1. Bethlen Margit grófnő, A szürke ruha írója Bethlen István grófnak, Magyarország miniszterelnökének a felesége. 2. A Vígszínház emberemlékezet óta magyar szerző első darabját nem adta elő. 3. A szürke ruha szerzője maga körül olyan irodalmi kört teremtett, amely ma az államilag mégjelzett írók legjobbjait foglalja magában. A Vígszínház bemutató előadása éppen a nagy készülődésben elveszítette tisztán irodalmi és művészeti jellegét és társadalmi eseménnyé változott át. Mindezek a körülmények pedig alkalmasak, hogy A szürke ruhát ne abban a világításban helyezzék a közönség ítélete elé, ami pedig mindenképpen megilleti s jobbról is, balról is a darabtól független motívumok keltegessék vele szemben a rokonszenvet, vagy az antipátiát. Holott A szürke ruha megérdemelné, hogy tárgyilagos jóakarattal foglalkozzék mindenki vele. Komoly, szimpatikus, rendes munka. Nem a nőies ellágyulás jellemzi, de inkább a férfias fölény. Mégis enyhe kvalitásaiban, sőt a hibáiban is enyhén, de összes célkitűzéseiben olyan merészen és olyan tapogatózva jelenik meg a rivalda mögött, ami teljesen megindokolja, hogy kezdő színpadi író műve a közönség elé kerüljön, még ha ez a kezdő író véletlenül a miniszterelnök felesége is, ahogy megindokolná, még egész csomó fiatal szerző színpadra kerülését, akiknek a sors nem adta meg, hogy társadalmilag ilyen előnyösen helyezkedhessenek el. Tehát minden rokonszenv a fiatal szerzőt illeti, akinek tehetségét most méltányolja a színház s minden esetleges rossz érzés a színház terhére esik, mert éppen csak ennek az egyetlen fiatal szerzőnek a tehetségét méltányolja. Bethlen Margit grófnő szinműve a megszokott háromszögvágányokon jár. De ezeken is vágányokon nem a vegyesvonat unalmával, de a D-vonatok fürgeségével robog keresztül. Térj, feleség, barát: összegük száznyolcvan fok s a két férfi befogó négyzete egyenlő a női átfogó négyzetével. A férj nem tud semmit, de mindent sejt, ám elbújik a bizonyosságok elöl, mert megalázottságában is akarja, hogy az asszony vele maradjon. Az asszony szenved a barátja miatt, szenved a férje miatt, mert érzi, hogy az egész élet szépséggel csak neki tartozik s ennek a szenvedésnek minden konzekvenciáját a férjével viselteti. A barát szenzációkat keres, uj sikereket, uj élményeket, de a szenzációkon túl is szereti az asszonyt, akit akaratlanul a halálba taszít. Három embersors kuszálódik össze a ki nem mondott szavakban, sok szimbolizmusban (a férj gyűlöli azokat a ruhákat, amelyekben az asszony másoknak tetszik, a feleség gyűlöli a ruhákat, amelyeket a férje szeret, a gyermekkori barát tragédiája, az adriai utazás, a lángoló tavasz, a galamblövő gyilkosság, az eltört váza stb.), mindig elegánsan a csevegésnek azzal a művészetével, ami valahogy az alakok három dimenzióját megszünteti és a társasági mani léét dimenziójába szorítja. Virtuóz és fölényes ez a játék, ha nem is mindig meggyőző és kis ■Ionosén nem, mikor a drámaiság fokozására törekszik. A férj revolveres mókája, ahogy a fegyvert a barátja mellének szegzi, inkább fiaival, nem pedig izgalmasan hat. Ahogy túlnőtt és erőltetett az asszony halálos ágya körül kirobbanó féltékenységi dráma is, mikor az összes szereplők számára csak a helyzet tisztázása a fontos és senkinek eszébe se jut ,az orvoson kívül, hogy a haldokló asszonysegítségére siessen. Valahogy érzik, hogy ez a két jelenet nem, fakad a szívből. Őszintén a két első felvonás hat, ahol minden gondolat és érzés a szavak finom játéka mögé búvik, ahol a kimondott szó soha nem megy olyan messze, hogy visszaszívni ne lehessen, ahol a játék nem vérre, de csak bizonyos pozíciók biztosítására és megvédésére törekszik, ahol a legélesebb kifakadás is belenyugszik, ha végeredményében félmegoldásokra talál. Mindezek a tulajdonságok pedig határozottan megmutatják, hogy Bethlen Margit grófnő igenis irótehetség, aminek a bizonyítása négy megjelent kötete után nem is szükséges, de ennek az irótehetségnek a talaja nem a dráma, ahol primaireérzés és hit kell, de a vígjáték, ahol fölényesen érvényesülhet az életet felülről néző, az érzéseket komolyan nem vevő ember, minden megfigyelő készsége és kissé gúnyolódó hajlandósága. Elbeszélő műveiben Bethlen Margit grófnő sokkal őszintébbnek mutatkozott meg. A színpadon is inkább novellistaként hat. Szerencse, hogyez az elbeszélő karakter tehertételévé nem válik. Inkább sokat olvasott, nagyon művelt, világlátott ember kellemes kanzériájára emlékeztet. Ahogy erre a széles műveltségre mutat az a furcsa fluoreszkálás is, ami a mese folyamán hol ennek, hol annak az írónak a hatását tükrözi vissza. Mintha valami nagy Irodalmi rádió előtt ülne a közönség: most Ibsent fogja, most Strindberget, most Mau- Vassant-t, most... és így tovább. Különösképp még ezt a fluoreszkálás se hat ellenszenvesen. Inkább megint a fölényes csevegő virtuozitására emlékeztet, aki mint valami zsonglőr labdázik az ötletekkel s ebben a szemfényvesztő gyorsaságban kisebb dolga is nagyobb, semhogy mindig figyelje, vájjon a felkapott labdák közül melyik az övé s esetleg melyiket tette a keze ügyébe más. Mindenesetre tiszteletet parancsol a színmű feltétlen irodalmi hajlandósága. Három szereplő játssza végig s minden történés belesűrüsödik a dialógusokba. Bethlen Margit grófnő darabja érdekes munka és ő maga minden kvalitással rendelkezik, hogy megfelelő kísérletek után jó vígjátékíró lehessen. A Vígszínház előadása gyors, friss és kiegyensúlyozott. Góth Sándor jól töltötte be a pár excellence csevegő darab megrendezésének nehéz feladatát, bár a harmadik felvonásban kevesebb drámaiság erősebb dráma lett volna. Gombaszögi Frida mélységes hatást kelt. Fölénye az első felvonásban, vergődése, vívódása, gyötrődése a második felvonásban olyan szuggesztív jelentőségre emeli, hogy szinte személyes jelenléte érződik folyton a harmadik felvonásban is, amikor pedig a színpadra se lép. Törzs a férj szerepével küzd meg. A féltékenységnek ezt az önmagával kacérkodó, ki nem mondott belső vívódását Törzs már megrajzolta sok esztendő előtt a Farkasban. Ez az alakítás a hajdani parádés szerep mellett elmélyültebb, emberibb és meggyőzőbb. A második felvonás nagy jelenetében olyan közvetlen hatásokat ér el, hogy szinte már a hideg borzong a nézők hátán. Somlay szerepét rajzolta meg a legbizonytalanabb kézzel a szerző. Talán éppen mert az „állandóan a jövő embere", a „nagy politikus" megformálásánál bizonyos gátlásai jelentkeztek. Somlay a bizonytalan szerepből biztos figurát formál. Eszterházy Ilona és Bárdi egészíti ki tapintatosan az együttest. Mindenesetre a Vígszínházat nagy elismerés illeti, hogy Bethlen Margit grófnő darabjával megkezdte az ismeretlen magyar drámaírók műveinek bemutatását. Hata frivol látszatok elkerülésére súlyt helyez, erkölcsi kötelessége, hogy ezt a nemes programmot még ebben a szezonban új, magyar szerzők drámáinak bemutatásával továbbépítse. Pünkösti Andor. Aktív Operaházat lehet teremteni a szubvencionált Operaház helyett Marton Jenő dr. nagy perspektívájn, és érdekes terve Klebelsberg Kuno gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter többször kijelentette, hogy az Operaház kőbe vésett deficit. Ez így van nemcsiak nálunk, hanem mindenütt széles e világon. A newyorki Metropolitan operaházat, a chicagói operát és az amerikai hasonló intézmények túlnyomó részét az ottani milliomosok tartják fenn hozzáárulásaikkal. Az európai operaházakat az államfők, az államok és a városok szubvencionálják. Marton Jenő dr. érdekes tervet dolgozott ki, amelynek alapján véleménye szerint nemcsak fenn volna tartható az Operaház — úgy hogy szubvencióját negyven év múlva már teljesen meg is lehetne szüntetni —, hanem a jövedelemből még pár millió évi fölösleg is maradna. A tervezet főbb vonalaiban a következő: Az Operaház évi szubvenciója jelenleg 1.850.000 pengő, ezzel az összeggel negyven év alatt 30 millió pengő amortizációs kölcsön törleszthető. Az új Nemzeti Színházra szánt tízmillió pengővel és az Operaház tízmilliópengős leltári értékével együtt összesen 50 millió áll Marton Jenő dr. szerint rendelkezésre. Ezzel az összeggel a főváros legelőkelőbb helyén, szemben a leendő fürdővárossal, a világ egyik leghatalmasabb és legérdekesebb épületkomplexuma lenne felépíthető. A tervezet szerint meg kellene szerezni az Eötvös tér, a Vigadó tér északi oldala és a Mária Valéria utca között fekvő három épületet. Ezzel nyolcvan méter széles és kétszázötven méter hosszú terület állana rendelkezésre. Ide kellene építeni az új nagyoperát, forgatható, süllyeszthető, víz alá borítható színpaddal, falhűsítő berendezéssel. Az északi oldalra kerülne az új Nemzeti Színház. A kettőt összekötné egy párját ritkító ötven méter széles és száz méter hosszú télikert, amely hangversenyekre is alkalmas lenne. A szuterrénben egy nagy mozihelyiség volna elhelyezhető. Félemelet magasságig köröskörül száz üzlethelyiséget nyithatnának. Az első emeleten tíz nemzetközi luxusappartementet lehetne létesíteni, a termszt pedig a Duna felé kiképeztetnék szobrokkal és vizijátékokkal. — Az új Nagyopera bevételi képessége — tervezi Marton Jenő dr. —, ha csak évi 250 előadásra napi 8480 pengőt veszünk, 2.120.000 pengő. A Nemzeti Színház és a koncertterem bevételét minimálisan egymillió pengőre számítjuk. A mozihelyiség bérletéért szintén meg lehetne kapni egymilliót és ugyanennyit könnyen el lehetne érni a száz üzlethelyiségért. A tíz nemzetközi luxusappartement bérletét 180.000 pengőre, az északi oldalon nyitható nemzetközi színvonalú étterem-, kávéház- és terraszbérletét 200.000 pengőre, a szubetrénben létesíthető hullámfürdő, továbbá a gőz, kád, éjjeli és téli strandfürdő bérletét összesen 200.000 pengőre, a ruhatárak jövedelmét pedig 300.000 pengőre tehetjük. Háromszáz szállodai szoba, továbbá több műterem is építhető lenne még az épület középső traktusán. Az összes jövedelem a fentiek szerint minimálisan 7,8 millió pengőt tenne ki. Ilyen bevétel mellett azután haza lenne hozható Németh Mária, Gyenge Anna, Feszty Ella, Angerer Margit, Alpár Gitta, Pataky Kálmán, Pilinszky Zsigmond, Kálmán Oszkár és a többi külföldön élő kiváló magyar énekes. Hiszen ha az Operaházra öt millió pengő kiadás számítunk, akkor már tíz, évi 100.000 pengős fizetésű világsztárt, tíz, átlag negyvenezer pengős fizetésű drága énekest, öt harmincezer pengős fizetésű énekest, tiz húszezer pengős, öt tízezer pengős és húsz háromezer pengő fizetésű kezdő énekest foglalkoztathat az Operaház, amely egyúttal magában foglalhatná az állami vándoroperatársulatot is. Kikerül ebből az összegből kétszáztagú zenekar, ugyanakkora énekkar, száztagú ballet és Az Új Színház az igazi sikerek színháza Szombaton, vasárnap, hétfőn és kedden este Szerdán, f. hó 17-én és a következő napokon 1 abLIaS. Bródy Sándor szenzációs háborús drámája Worldbrail 1WP1 IFI Vasárnap d.u. fél 4 órakor mérsékelt helyárakka! j|j |y| Infi Tüzek az éjszakában • s«^"».*""■ A BÉCSI BURGTHEATER EGYÜTTESE A FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZBAN A jövő hét kimagasló színházi és művészi eseménye a bécsi Burgtheater együttesének vendégszereplése a Fővárosi Operettszínházban. Kedden, április 16-án színre kerül Károly és Anna (Karl und Anna), S Lonhard Frank e háromfelvonásos színműve, a legmodernebb német irodalom egyik legnagyobb értéke, amely a ma irodalmikig annyira divatba jött háborús témákról szól. A két hadifogoly történetét szintén a premieregyüttes mutatja be, amelynek élén ragyog a nagy Paul Slarmman neve, a kiváló Auguste Pünkösdi. Rwald Broiser, Wilhelm Schmindt, Philipp Zeska, Viktor Braun,Julie Jamsen, Else Bahm, Julius Karsten. Rendező: Albert Heine, a Burg volt igazgatója. Pénteken, április 19-én színre kerül Utazás Sorrerítóba (Ilie Fahrt nach Sorrento), Ilans Ader és Paul Frank háromfelvonásos vígjátéka, a modern német irodalom e legbűbájosabb vígjátéka. Játssza a Burgtheater premieregyüttese és pedig: Georg Reimers, a Burgtheater főrendezője és örökös tiszteletbeli tagja, Lili Marberg, Hans Ildorr, akiknek neveit nem kell a budapesti közönségnek külön beajánlani. Gisella Wilke, Hans Wlassak, Ernst Arndt tanár, a Burgszínház örökös tagja, Julius Strebinger, Rudolfine Kirsch, Walter Huber, Ludvvig Miesner. Rendező: Georg Keimers. Elővételi díj nincs. — Jegyek már válthatók. ötventagú személyzet a művészi ügykezelésre és az igazgatásra. És még mindig marad a dologi kiadásokra is több, mint másfél millió pengő. — Marad tehát pozitív eredményként -1- mondja a tervezet készítője — Budapest mint nemzetközi művészváros, egy csodapalota, többezer embernek, munkásnak, kisiparosnak munkaalkalom vagy elhelyezkedés, megoldjuk, az ifjú generáció elhelyezkedésének kérdését és még mindig maradhat egy két millió pengő , feleslegünk évente, nem is szólva a várható nagy nemzetközi forgalomról. Az egész terve-zetből leszűrhetjük azt a tanulságot, hogy jobb építeni, mint szubvencionálni. Folyton tanakodunk, miként indíthatjuk meg Budapestnek nemzetközi világvárossá való fejlődését. Itt fekszik az asztalon a pénz, amire a művészeknek szükségük van, ott van a túlsó oldalon a csodás természeti szépség a budai hegyekkel és a föld mélyében Isten áldásával, a melegvizű gyógyforrásokkal. Még hét-nyolc ilyen palota a Dunapartra és a világ legcsodásabb panorámája áll előttünk. Ez a befektetés nemhogy elvinné a pénzt, hanem kamatostul meghozza az idegenforgalom révén a befektetett tőkét és sok fontos szociális problémát is megold. Robeson * Pompás hangú, melegszívű, magával ragadó énekes, nagyszerű művész. A róla szóló beharangozások a „néger Saljapin“-nak mondották. Ez a megjelölése azonban egészen helytelen. Nem azért azonban, mintha nem tartozna a legelsők sorába, hanem mert művészi egyénisége más természetű, mint a hatalmas orosz basszistáé. Robeson csupa szív, csupa közvetlenség, csupa szerénység, igénytelenség és közvetlenség. Teljesen hiányzik belőle Saljapin monumentalitása és nagyarányúsága. Már amiket énekel, azok sem ilyenek. A néger spirituálék, a néger népdalok állanak Robeson műsorán, ezek a megindítóan, szinte naivan egyszerű vagy gyermekes kicsapongással jókedvű apróságok. Melyekben azonban annyi a mélységes szomorúság, soha el nem múló fájó bánat, bús elmerengés, hogy lehetetlen hatásuk hangulata alól megszabadulni, míg nem követi nyomod őket valamelyik a pajzánál, szinte mámorosan jókedvűek közül. A késői, kulturált, egyetemi műveltségű Robeson finoman harmonizált, modern feldolgozásban tűzi műsorára ezeket a dalokat, néger őseinek fájdalmas örökségét. A hangjai nem éppen harsogóan erős, de olyan lágy, bársonyos, hajlékony, könnyed és természetes, hogy igazi öröm hallgatni. Az énektechnikája annyira fejlett, mindent forró és könnyen győző, hogy létezését egyáltalában nem is vesszük észre. És a legtökéletesebb technikáknak ez a legjellegzetesebb sajátsága. Azonban ez csak külsőség, az, ami igazán páratlan Robeson énekében, az előadásának melegsége, közvetlensége, megindítóan egyszerű nemessége. És milyen temperamentum lakozik ebben a szelíden mosolygó művészben. Voltak olyan felfokozásai, a legegyszerűbb eszközök árán, hogy szinte elfulladt a lélegzetünk. A zongoránál egy Brown Lawrance nevű művész ült. Szintén néger. Kitűnően játszik és kedves tenorjával gyakran igen hatásosan egészítette ki Robeson zengve borongó baritonját. Az idei év egyik legélvezetesebb estje volt a pénteki a Vigadóban, mit még az sem bírt megrontani, hogy az énekszámok között Wechsler Illy elég jelentéktelenül zongorázott. _____ (sgy.) * Városi Színház. Schwartz Vera sokszor méltatott nagyszerű művészete ma este is hosszú időre emlékezetes gyönyörűséget szerzett a Városi Színház közönségének. Az Aida címszerepét énekelte s jól ismert alakításával ezúttal is teljesen magával ragadott mindenkit. Énekének varázsával és játékának meggyőző erejével nagy és megérdemelt sikert aratott. Melegen ünnepelték s szereplőtársaival, Radnai Erzsivel, Halmossal és a többiekkel együtt igen sokszor szólították a lámpák elé. * Hangverseny. Magas színvonalú hangversenyt rendezett ma este a Felvidéki Egyesületek Szövetségének a hölgybizottsága a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. A felvidéki megyék és városok címereivel díszített hatalmas terem széksorait zsúfoltságig megtöltötte az előkelő közönség, amely igaz élvezettel hallgatta Dohnányi Ernő, Simonffy Margót, Basilides Mária, Zsámboky Miklós, báró Szentkereszthyné Nyegre Rózsi, Laurisin Lajos és Koncz János kiváló művészettel előadott pompás számait. A változatos műsort Schöpflin Aladár hatásos prológusa vezette be, amelyet Betegh-Huszágh Éva adott elő. Az egyes számokat Herz Ottó dr. és Kösc György kísérték zongorán. A nagyszámú közönség sokat tapsolt a műsor minden száma után. * Április 24-én premier lesz a Belvárosiban. A Belvárosi Színház megkezdte a következő darabja előkészületeit. Ismét operettet mutat be az intim kis színház kitűnő társulata, Libavásár címen. * Csortos egészségi állapota. Csortos Gyula, mint megírtuk, már hetek óta gyógyittatja kellemetlen torokbaját a Svábhegyen. Orvosai eltiltották minden beszélgetéstől. Ma ismét megvizsgálták az orvosok, akik konstatálták, hogy állapota lényegesen javult. Ezek szerint a művész betegsége miatt elhalasztott Rasputin premierjét hamarosan meg lehet tartani. 9