Ujság, 1931. október (7. évfolyam, 222-248. szám)
1931-10-18 / 237. szám
28 megfelelő munkaalkalmat felkínáltak és azt nem fogadja el. A munkanélkülisegély családos munkásnál hetenként 17 shillingre (körülbelül 38 pengőre) rúg, ezenkívül 9 shillinget kap a felesége és minden gyermek után további 2 shilling jár. Az ötgyermekes munkás heti 36 shillinget kap tehát, ami mintegy 80 pengőnek felel meg. Magyarországon ez olyan szép összeg, amit reggeltől estig való munkáért is aránylag kevesen kapnak meg. Nem csoda, hogy az angol munkanélküliek ez olcsó francia Riviérán és Tirolban nyaraltak és neve csoda, hogy ez angol kormány a növekedő munkanélküliség következtében a munkanélkülisegély mind súlyosabb problémájának megoldásával szemben tehetetlennek bizonyult. Az angol termelési rendszer merevsége és elavulása az államháztartás pénzügyeinek ilyen elviselhetetlen kiadásokkal való megterhelése mellett — a költségvetési kiadások 1914-ben 194 millió fontra rúgtak és tavaly már 860 millió fontot értek elt — Anglia gazdasági rendszere önhibáján kívül is súlyos sebeket kapott. Az angol hegemóniának egy- frori alapja: a szén, a modern energiaforrások között minél kisebb szerephez jut. Harmincévvel ezelőtt az ipari energiáknak 88.9 százaléka táplálkozott a szénből, ma csupán 87.6 százaléka és a szén szerepét elfoglalja a petróleum, a vízierőkből nyert villamos energia. S a szén jelentőségével együtt csökken Anglia uralma a tengerek fölött is és az angol hajózás hegemóniája, hiszen ma már a tengeri hajókcsupán 38,8 százalékát süti a szén s 60 százaléka olajjal sütve szeli át az óceán hullámait. John Bull bányáiban elhalkul a kalapács s a tengerek hegemóniájáért folyó versenyben az angol lobogó nyomában szállnak már Amerika, Franciaország, Olaszország, Németország és Japán. A világ gazdasági rendszere, termelése és fogyasztása átalakult, a távol Kelet nagy piacai: India, Kína, egykor az angol kereskedelem meghódíthatatlannak látszó piacai részben a keletázsiai államok ezüstvalutájának összeroppanása, részben politikai okok miatt elvesztek az angol ipar, az angol kereskedelem számára. Voltak, akik előre látták az angol gazdasági fejlődés veszélyes alakulását, akik megjósolták, hogy az angol büszkeség, a tradíciókhoz való merev ragaszkodás a szigetországot a lejtőre viszi. Az elmúlt évek politikai és gazdasági mozgalmai, a vámvédelem gondolatának népszerűsödése, a dominionokkal, Indiával, Kanadával, Ausztráliával, Dél-Afrikával, Új-Zélanddal való szorosabb gazdasági kapcsolat létesítésének felvetődő ideái azt jelentették, hogy az angol jövő problémája sokkal tisztábban és fenyegetőbben mutatkozott már az angol társadalom előtt, mint ahogyan megváltani akarták. A problémával szemben mégis tehetetlennek bizonyult a nagy Anglia, amelynek energiái, erői elsenyvedtek a jólétnek és bőségnek elmúlt évszázadában. Nem serkentették, nem ébresztették a veszély tudatára az angol adópolitikából származó súlyos terhek sem, amelyek pedig a legnagyobb jövedelmeknek már 60 százalékát foglalták le és amelyekről a londoni Szt. Pál-székesegyház szellemes papja, Dean Inge azt mondotta, hogy a munkáskormányok adópolitikája támadás a magántulajdon ellen ... Nem, a londoni rádió ma sem visz új ötleteket, friss gondolatokat, a régi angol liberalizmus kimeríthetetlen gazdagságából táplálkozó határozott gazdasági programmot széjjel a birodalom határaira, amerre csak angolok laknak, hanem a hagyományoknak merev palástjába burkolózva megelégszik az angol társadalom történelmi hivatásába vetett büszkeséggel és bizalommal a nelsoni szavak hirdetésével: ,,England expects that every man twill do his dutyi" Anglia elvárja, hogy mindenki megtegye kötelességét. Hulló levelek . Hangtalan hullanak... nesztelenül, csendben, Aranyszin, biborszin, ezüstös levelek, Fölkapja őszi szél... hajszolja, sodorja, S’ íme a földgöröngyön tépetten fekszenek — Sz nehézkes léptekkel a porba taposom Mi szép volt, békítő s‘ nyújtva vigaszt talán... Ilyen az élet is, a sors, a végzetünk Egy ősrégi, fájó, egy szomorú talány... II. Jó öreg jávorfám ... százéves törzseden Rügy fakadt tavaszkor, űzőidétt leveled, S áhitat szállt reám, láttam a nagy csodát Az ájuló, örök, az ujjongó életei. Jó öreg jávorfám ... koronád gyérül már. Sárguló lomb alatt mélázom... *’ pihenek... Nézek a mélységes azurló égbe fel, ...S' hangtalan hullanak szinarany levelek... Batthyányné Trefort Edith ÚJSÁG VASÁRNAP, 1931 OKTÓBER I. Amiről az újságok Karrierek nem imák Írta Béla Miklós dr. Karrierek Amiről az újságok nem írnak, az a sok-sok év, ami eltelt addig, amíg valamelyik filmnagyság elért oda, hogy nevével a világ minden lapja foglalkozzék, a Stúdió Publicity-Office-a jóvoltából. De mi az a Publicity-Office? Minden stúdiónak van egy nagy hivatala, ami semmi mással nem foglalkozik, mint a Stúdió, egyes képek, sztárok, rendezők, írók, stúdióvezetők publicitásának rendszeres és szisztematikus tervezésével, kidolgozásával, elosztásával és gondoskodnak arról, hogy az célját el is érje biztos célravezetőségével. A publicityoffice egyenlő a hirdetés és reklámirodával. A publicity office az amerikai stúdiók a hollywoodi élet, de az egész amerikai üzletszisztéma egyik legfontosabb tényezője. A publicity nem lenézett és lebecsült segédeszköz, mert a legfőbb célt, az eladást szolgálja. A reklám, a hirdetés talán mindennél fontosabb az amerikai üzletembernek. Ha rosszul megy neki , többet hirdet A mostani kolosszális depresszió első ellenszeréül a mammutdtrösztöktől lefelé a kiskereskedőig, mint az extenzívebb hirdetést tartották szükségesnek, mint a leghatásosabb eszközt a depresszió megszüntetésére. Ha a publicity ilyen vitális része az egész amerikai életnek, elképzelhető, hogy az egyes, akármilyen foglalkozással keresi meg a kenyerét, nem nézi le a publicitást. Már most Hollywoodban, ahol a legtöbb külsőség, ahol a legtöbb felületesség találkozik a legnagyobb művészi és üzleti érdekkel, ahol a legmerészebb szélsőség egymás mellett van a legkomolyabb törekvéssel, ahol mindenki a tarsolyában hordja a marsallbotot (vagy hiszi, hogy hordja), Hollywoodbana publicitynek végtelen fontossága van. A publicity-man, aki hivatásszerűen foglalkozik akár egy stúdió, akár egyesek, akár egy személy publicitásával, igen fontos és igen ismert alakja a hollywoodi életnek. Ők azok, akik a sztár legbelsőbb ügyeit is tudják és azt úgy adják be a közönségnek, hogy az alkalmazójuk és pártfogoljuk érdekét a legelőnyösebben szolgálja. Annak, akinek jó publicitybanje van, félig nyert a csatája. A publicitásnak ilyeténképpen igen nagy része van a vállalatok és egyesek sikerében. A nagyközönség szempontjából ez a publicitás nagyon hasznos, de vannak hátrányai is. Hasznos, mert érdeklődését, ízlését befolyásolja a publicitás, kielégíti kíváncsiságát és állandó kontaktusban tartja olyan eseményekkel, amelyekről máskülönben csak körülményesen értesülne, káros azért, mert a fiatalságot sokszor félre is vezetheti. Ferde megvilágításban láthatja azt a naiv olvasó, ami a lénynek csak egy oldalról felel meg. Ez szól főleg a fényes karrierek, az óriási fizetések, a királyi élet leírásának. Itt vannak azután azok a történetek, amelyek csak a máról szólnak de a tegnapot legtöbbször elhallgatják. Ezek azok a történetek, amelyekről az újságok nem írnak. A fényes karrierek előzményei, a sztár, a világhírű rendező vagy filmmágnás élete addig, amíg híressé, sztárrá, filmmágnássá váltak. Mert egyik sem, egyetlen egy sem jutott oda, ahol most van, küzdelem, harc, legtöbbször nélkülözés, keserves szenvedés, éhezés nélkül. Ma mindenki ragyogni látja őket, óriási fizetéssel, világnévvel, sikerekkel, de azt nem tudja róluk, hogy ahhoz, hogy ezt elérjék, meddig kellett szenvedniük kitartással és végtelen szorgalommal dolgozniuk. Vegyük sorba a hollywoodi magyarokat. * Ott van Vajda Ernő, aki a legnagyobb fizetésű szcenáriumirók közé tartozik, aki mint fiatal ember, a feleségével nyolc éven át egy szobában lakott és garasokért dolgozott. Lukács Pál, aki a Paramount sztársztár, akinek a neve és személye köré építik a filmet, a talkie, beszélőfilm megjelenésétől kezdve, tehát 1928 decembertől egész 1930 szeptemberig munka nélkül állt. Aki szorgalmasan tanult angolul, minden szerepet gondolkodás nélkül eljátszott volna. Aki csöppnyi kis szerepeket kapott először, hogy kipróbálják angol tudását és bizony az nem egyszerű dolog úgy megtanulni angolul, hogy az az amerikai stúdióknak megfeleljen. Küzdelmes másfél év volt ez az elkényeztetett színpadi sztárnak, de Lukács Pál állta a harcot, a majdnem lehetetlen sikerült neki. Lugosi Béla, aki máma sztár a Universal nál, nyolc évig küzdött, éhezett, dolgozott mint munkás, két keze munkájával kereste a kenyerét, csakhogy angolul megtanuljon. Mindenféle színpadon játszott, végre a Broadwayre került, ahol már könnyebb volt az élete. Színpadi sztár lett 1928-ban, végigjárta Amerikát és 1929 őszén Hollywoodba került, otthagyta a színpadot és kezdhette elölről, másfél évig egész bizonytalan volt az élete, hol jól ment neki, hol napokig sehogy. Nem csüggedt, nem adta fel a harcot ő sem és ma Lugosi Béla beérkezett, nyolcéves kitartó, szorgalmas munka után. Fejős Pál, aki az Universal-nál, majd a Metro-Goldwyn-Mayer stúdiónál rendező , öt évig éhezett. Éhezett a szó legszorosabb értelmében. Newyorkban zongoragyári munkás és halottmosó, laboratóriumi szolga és sofőr volt, Hollywoodban nem volt pénze lakásra, kint aludt a narancsos ültetvények alatt, mást nem evett napokig mint, narancsot. Teherautókra potyautasként kérte fel magát, hogy kimehessen, azután vissza Hollywoodba, ötéves éhezés sem tudta megtörni a gyönge fizikumú embert. Ezeknek a nevét ismeri a magyar közönség, de vannak kint olyanok, akikről nem sokat hallott, akik most küzdenek, akik napról napra élnek, akik megismerkednek a hollywoodi élet minden nüanszával, akik a sikert kierőszakolják, akik folyton tanulnak, akik a film technikáját, a szcenárium írást, a rendezést vagy a gyárvezetést, filmvágást, publicitást többé kevésbé úgy tudják, hogy abban a pillanatban, amint szerencse, véletlen, barátság vagy egy kitűnő ötlet, jó szcenárió egy kis film révén álláshoz jutnak egy nagy stúdióban akkor biztosan karriert csinálnak, csakhogy ez eltarthat évekig. És addig ezek a hollywoodi karrierek ott élnek és ha dolgoznak, jól élnek, ha nem dolgoznak, munka után járnak. Ott van Katona Viktor, akinek csak az a bizonyos egy „alkalom" hiányzik. Már több mint négy éve küzd bátran, törhetetlenül. Ír ő szegény feje mindent, titkári teendőket végez annak, aki kéri, lapokat tudósít publicitit ír, fordít, szcenáriumokat ír és nélkülöz , vidáman bizakodva. Vidor Károly nevét imerik-e? pedig már több mint négy éve van kint Hollywoodban. Segédrendező volt Korda mellett, azután állás nélkül évekig. Rendezett egy rövid filmet, óriási művészi sikere volt, de nem volt pénze folytatni, azután filmet vágott az Universal-nál, azután szcenáriót írt, eladott kettőt, majd a Foxnál dolgozott, mint Bill Goetz, egy nagyfontosságú vezető mellett mint titkár. Meddig tart még a küzdelme? mikor kap el egy szerencsés képet, mikor lesz világhírű? azt senki sem tudja — de lesz. Ott van Bohém Endre, aki vézna, gyönge szervezetű, igénytelen külsejű vékonypénzű ember, aki kilenc évig éhezett, szenvedett, dolgozott mint matróz a hajón hogy Newyorkból Los Angelesbe eljusson, ablakmosó, házlelőreklámon (!) lámpákat cserélt, (felhőkarcolókon, nem csekélység), volt ő szegény feje minden, kis regény volna az élete, de aztán hoszszas szenvedés után eljutott oda hogy ismert a neve egy-két stúdión belül, megbecsült és tisztelt, nem sokáig fog tartani, hogy majd a hollywoodi életen kívül is ismerni fogják. És Pártos Ferenc nevét ugye nem ismerik, pedig ő is ott van, újságíró volt, mindent próbált és mindenütt, volt magyar lapok tudósítója, sokáig állás nélkül és most a Metro- Goldwyn-Mayernél van, hol mint olvasó, hol mint szcenáriumíró! Egy szép nap ő is ott lesz a világnevek között. És Föld Gyuri, aki 12 éve dolgozik filmgyárakban, aki operatőr volt, segédrendező, most pedig filmet vág az Universalnál, a Metropolitannél, aki szerényen, szorgalmasan dolgozik, küzdve, harcolva az élettel, akinek a kezében van a film annak minden csínját binját ismeri, akit bárhova tesznek egy filmgyárban, ott mindig megállja a helyét, akit ambíciója egy pillanatra sem hagy csüggedni, akármilyen nehéz a jelene. Kint élt Hollywoodban Fülöp Ilona, aki egyike a legcsodálatosabb embereknek. Newyorkban volt évekig és más amerikai városokban mint újságírónő. Hollywoodban szcenáriumokat irt, fordított, titkárnősködött, zsenije az ottani küzdő magyarok központjává tette, akik hozzájártak tanácsért, ötletekért, bátorságért kitartásért és harapnivalóért. Maga csinálta magyar stílusú bútorai, szőnyegei, vánkosai, bakkjai az iparművészeti remekei, házát otthonná, menedékházzá tette. Csüggedhetetlenebb, ambiciózusabb emberi lény Fülöp Ilona még az erős, törhetetlen többi hollywoodi dolgozónál is, ez pedig nagyon sokat jelent. Darabokat és regényeket írt, közben éhezett, úgy lcsoggott hogy mozogni sem bírt, de kedélye, lelkiereje töretlenül energiát sugárzott. Még eddig nem volt igazi szerencséje, sőt mindig jött valami a szerencse és a lehetőség közé Fülöp Ilona bámulatraméltó, annál inkább, mert nő, aki fizikailag nem éppen robusztus. Minden nap meghozhatja neki a hosszú évek kegyetlen szenvedésének eredményét. Minden nap, minden óra. Palásty Sándor a feleségével már több mint tíz éve élt Hollywood ismeretlen ismertjeinek életét. Volt Palásty fönt és volt lent nem is egyszer. Volt saját stúdiója, volt rendező, volt gyárvezető, volt technikai rendező, író, szcenarista, színész, mindent Az utóbbi négy évben majdnem mindig lent, de egy pillanatig sem anélkül, hogy a siker nem mosolyoghatott volna rá, mert neki-ggri* magát. Nem fiatal ember már, tudása igaz^L arr a predesztinálja, hogy vezessen a filmgyártásban, a rengeteg szenvedés bölccsé és életet, embert értővé tette. Milyen heroikus az, ahogy Palásty a feleségé* vel él, milyen erő kell ahhoz, milyen kitartás, hogy az egymásutáni balsorsot ilyen könnyedséggel vieljék el. Mert nem egyszer, de hány szór állt Palásty ott, hogy ma még csak egy aláírás és hatalmas társaság élén áll. Valami közbejött, legutoljára a beszélőfilm, rá másfél évvel a zenés filmek bukása... Most újra hajszálon múlik, hogy fent legyen, csak kitartás kell, hogy azt az egy nagy danceot kivárja. Az pedig van Palástynak és feleségének. Pék Dezső egyike a legerősebb és legszorgalmasabb hollywoodi életeknek. Most újságot szerkeszt, a Nemzetközi Filmlapot, ami az egyetlen hollywoodi lap, ami kizárólag az idegennyelvű, idegen származású hollywoodiakról és a külföldi filmhírekről számol be egyszer egy héten. A lap jól megy. Egyelőre ezt csinálja Pék Dezső. A semmiből teremtette meg a lapot. Hollywoodban egy lapot alapítani határos a lehetetlenséggel. Tudás, fantázia, szakértelem, szorgalom — nem elég! Emberfeletti munka, kitartás kell, mert tudása Péknek óriási van, szakértelme őt is arra predesztinálná, hogy egy nagy stúdiót vezessen* szcenáriókhoz, színészethez, rendezéshez, fotografáláshoz, íráshoz ért, nyelveket beszél — meddig szenvedett, nélkülözött, amíg ezt az egzisztenciát kiverekedte magának. Hogy mikkel foglalkozott, hogy titkároskodott, munkás volt, statisztált (ha volt módja rá) és fordított ...és még ki tudja mit?! ...az most mind a múlté, de ha a jövő újra azt hozná, attól sem ijedne meg, mert újra megcsinálná az életét! Nem lehet az, hogy az ilyen ember, igazi ember a szó legszorosabb értelmében ne legyen sikeres. * Ezek azok a dolgok, amikről az újságok nem imák, ezek azok az életek, amelyek a karriert kiverekszik, akiknek aztán csak a jelenéről írnak a lapok, mert ki kiváncsi arra, hogy ki hogyan éhezett és hogyan szenvedett? akkor már csak a jelen fontos, az automobil, a villa, a sportolásuk, a szórakozásuk, a toalettjeik, ruhájuk sikereik és a nagy fizetés. Dalaim Dalomban nincsen cifra szó, Átlátszó, mint a tiszta tó. Azt visszhangozza énekem, Mi elmúlt s drága énnekem. Nem is utánzok senki mást, Se divatot, sem új írást S ha szemem könnyel megtelik, Dalolok kora reggelig. Vidám hangját nem hallhatod. Látsz rajta könnyes harmatot. Nem fénylő, tarka kikelet, De mélyibe fiézz s itt leled Bánattól fájó szivemet. FELEKI SÁNDOR. Olvasta már? Uj könyvek az Újság kölcsön könyvtárában Bálint: M. u. dr. Darvas Dell: Az igazi férfi Dorgélcs: Fakeresztek Halász: A Föld katasztrófája Komáromi: Ordasok Bartsch: Dér grosse und dér klcine Klaus Berend A.: Das Gastspiel Chadourne: Das gelobte Land Hőékor: Dcn dritlen heirat ich einmal Krnnberg: König Kalaha Mlchaetis: Eine Frau macht sich frei Oppcnhelm: Menschenjagd Trotzkij: Die wirkliche Lagc in Russland Lrbanitzky: Eine Frau erlebt die Welt L'rbantscbitsrh: Die Prolbeehe L'rbanlscliltsch: Nicht müde sein WuHece: lm Banne des Unheimlichen Bedet: L'amour camarade Brammon: Üne nuit d'amour Duvernois: La maison des confidences Farrére: Shahra sultana et la mer Előfizetés egy hóra 1 pengő Mindennap cserélhet. Könyvtári központ: Erzsébet-körut 43. Fiókok a város minden pontján. SZELVÉNY Tíz darab tulajdonosa jogosított az Újság kölcsönkönyytárának egy pengő kölcsondij lefizetése mellett egy havi használatára