Ujság, 1931. október (7. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-18 / 237. szám

28 megfelelő munkaalkalmat felkínáltak és azt nem fogadja el. A munkanélkülisegély csalá­dos munkásnál hetenként 17 shillingre (kö­rülbelül 38 pengőre) rúg, ezenkívül 9 shil­­linget kap a felesége és minden gyermek után további 2 shilling jár. Az ötgyermekes mun­kás heti 36 shillinget kap tehát, ami mintegy 80 pengőnek felel meg. Magyarországon ez olyan szép összeg, amit reggeltől estig való munkáért is aránylag kevesen kapnak meg. Nem csoda, hogy az angol munkanélküliek ez olcsó francia Riviérán és Tirolban nya­raltak és neve csoda, hogy ez angol kormány a növekedő munkanélküliség következtében a munkanélkülisegély mind súlyosabb pro­blémájának megoldásával szemben tehetet­lennek bizonyult. Az angol termelési rendszer merevsége és elavulása az államháztartás pénzügyeinek ilyen elviselhetetlen kiadásokkal való megter­helése mellett — a költségvetési kiadások 1914-ben 194 millió fontra rúgtak és tavaly már 860 millió fontot értek elt — Anglia gaz­dasági rendszere önhibáján kívül is súlyos sebeket kapott. Az angol hegemóniának egy- frori alapja: a szén, a modern energiaforrások között minél kisebb szerephez jut. Harminc­­évvel ezelőtt az ipari energiáknak 88.9 száza­léka táplálkozott a szénből, ma csupán 87.6 százaléka és a szén szerepét elfoglal­ja a petró­leum, a vízierőkből nyert villamos energia. S a szén jelentőségével együtt csökken Anglia uralma a tengerek fölött is és az angol hajózás hegemóniája, hiszen ma már a tengeri hajók­­csupán 38,8 százalékát süti a szén s 60 száza­léka olajjal sütve szeli át az óceán hullámait. John Bull bányáiban elhalkul a kalapács s a tengerek hegemóniájáért folyó versenyben az angol lobogó nyomában szállnak már Ame­rika, Franciaország, Olaszország, Németország és Japán. A világ gazdasági rendszere, ter­melése és fogyasztása átalakult, a távol Kelet nagy piacai: India, Kína, egykor az angol ke­­r­eskedelem meghódíthatatlannak látszó pia­cai részben a keletázsiai államok ezüstvalu­­tájának összeroppanása, részben politikai okok miatt elvesztek az angol ipar, az angol kereskedelem számára. Voltak, akik előre látták az angol gazdasági fejlődés veszélyes alakulását, akik megjósol­ták, hogy az angol büszkeség, a tradíciókhoz való merev ragaszkodás a szigetországot a lejtőre viszi. Az elmúlt évek politikai és gaz­dasági mozgalmai, a vámvédelem gondolatá­nak népszerűsödése, a dominionokkal, In­diával, Kanadával, Ausztráliával, Dél-Afriká­­val, Új-Zélanddal való szorosabb gazdasági kapcsolat létesítésének felvetődő ideái azt je­lentették, hogy az angol jövő problémája sok­kal tisztábban és fenyegetőbben mutatkozott már az angol társadalom előtt, mint ahogyan megváltani akarták. A problémával szemben mégis tehetetlennek bizonyult a nagy Anglia, amelynek energiái, erői elsenyvedtek a jólét­nek és bőségnek elmúlt évszázadában. Nem serkentették, nem ébresztették a veszély tuda­tára az angol adópolitikából származó súlyos terhek sem, amelyek pedig a legnagyobb jö­vedelmeknek már 60 százalékát foglalták le és amelyekről a londoni Szt. Pál-székesegyház szellemes papja, Dean Inge azt mondotta, hogy a munkáskormányok adópolitikája tá­madás a magántulajdon ellen ... Nem, a lon­doni rádió ma sem visz új ötleteket, friss gon­dolatokat, a régi angol liberalizmus kimerít­hetetlen gazdagságából táplálkozó határozott gazdasági programmot széjjel a birodalom határaira, amerre csak angolok laknak, ha­nem a hagyományoknak merev palástjába burkolózva megelégszik az angol társadalom történelmi hivatásába vetett büszkeséggel és bizalommal a nelsoni szavak hirdetésével: ,,England expects that every man twill do his dutyi" Anglia elvárja, hogy mindenki meg­tegye kötelességét. Hulló levelek­ ­. Hangtalan hullanak... nesztelenül, csendben, Aranyszin, biborszin, ezüstös levelek, Fölkapja őszi szél... hajszolja, sodorja, S’ íme a földgöröngyön tépetten fekszenek — Sz nehézkes léptekkel a porba taposom Mi szép volt, békítő s‘ nyújtva vigaszt talán... Ilyen az élet is, a sors, a végzetünk Egy ősrégi, fájó, egy szomorú talány... II. Jó öreg jávorfám ... százéves törzseden Rügy fakadt tavaszkor, űzőidétt leveled, S áhitat szállt reám, láttam a nagy csodát Az ájuló, örök, az ujjongó életei. Jó öreg jávorfám ... koronád gyérül már. Sárguló lomb alatt mélázom... *’ pihenek... Nézek a mélységes azurló égbe fel, ...S' hangtalan hullanak szinarany levelek... Batthyányné Trefort Edith ÚJSÁG VASÁRNAP, 1931 OKTÓBER I. ­ Amiről az újságok Karrierek nem imák Írta Béla Miklós dr. Karrierek Amiről az újságok nem írnak, az a sok-sok év, ami eltelt addig, amíg valamelyik filmnagy­ság elért oda, hogy nevével a világ minden lapja foglalkozzék, a Stúdió Publicity-Office-a jóvoltából. De mi az a Publicity-Office? Min­den stúdiónak van egy nagy hivatala, ami semmi mással nem foglalkozik, mint a Stúdió, egyes képek, sztárok, rendezők, írók, stúdió­­vezetők publicitásának rendszeres és sziszte­matikus tervezésével, kidolgozásával, elosztá­sával és gondoskodnak arról, hogy az célját el is érje biztos célravezetőségével. A publicity­­office egyenlő a hirdetés és reklámirodával. A publicity­ office az amerikai stúdiók a holly­woodi élet, de az egész amerikai üzletszisz­téma egyik legfontosabb tényezője. A publi­­city nem lenézett és lebecsült segédeszköz, mert a legfőbb célt, az eladást szolgálja. A reklám, a hirdetés talán mindennél fontosabb az amerikai üzletembernek. Ha rosszul megy neki , többet hirdet A mostani kolosszális depresszió első ellenszeréül a mammutdtrösz­­töktől lefelé a kiskereskedőig, mint az exten­­zívebb hirdetést tartották szükségesnek, mint a leghatásosabb eszközt a depresszió megszün­tetésére. Ha a publicity ilyen vitális része az egész amerikai életnek, elképzelhető, hogy az egyes, akármilyen foglalkozással keresi meg a kenyerét, nem nézi le a publicitást. Már most Hollywoodban, ahol a legtöbb külsőség, ahol a legtöbb felületesség találkozik a legnagyobb művészi és üzleti érdekkel, ahol a legmerészebb szélsőség egymás mellett van a legkomolyabb törekvéssel, ahol mindenki a tarsolyában hordja a marsallbotot (vagy hiszi, hogy hordja), Hollywoodban­­a publicitynek végtelen fontos­sága van. A publicity-man, aki hivatásszerűen foglal­kozik akár egy stúdió, akár egyesek, akár egy személy publicitásával, igen fontos és igen is­mert alakja a hollywoodi életnek. Ők azok, akik a sztár legbelsőbb ügyeit is tudják és azt úgy adják be a közönségnek, hogy az alkal­mazójuk és pártfogoljuk érdekét a legelőnyö­sebben szolgálja. Annak, akinek jó publicity­­b­anje van, félig nyert a csatája. A publicitás­nak ilyeténképpen igen nagy része van a vál­lalatok és egyesek sikerében. A nagyközönség szempontjából ez a publicitás nagyon hasznos, de vannak hátrányai is. Hasznos, mert érdek­lődését, ízlését befolyásolja a publicitás, kielé­gíti kíváncsiságát és állandó kontaktusban tartja olyan eseményekkel, amelyekről más­különben csak körülményesen értesülne, káros azért, mert a fiatalságot sokszor félre is vezet­heti. Ferde megvilágításban láthatja azt a naiv olvasó, ami a lénynek csak egy oldalról felel meg. Ez szól főleg a fényes karrierek, az óriási fizetések, a királyi élet leírásának. Itt vannak azután azok a történetek, amelyek csak a máról szólnak de a tegnapot legtöbb­ször elhallgatják. Ezek azok a történetek, amelyekről az újságok nem írnak. A fényes karrierek előzményei, a sztár, a világhírű ren­dező vagy filmmágnás élete addig, amíg hí­ressé, sztárrá, filmmágnássá váltak. Mert egyik sem, egyetlen egy sem jutott oda, ahol most van, küzdelem, harc, legtöbbször nélkü­lözés, keserves szenvedés, éhezés nélkül. Ma mindenki ragyogni látja őket, óriási fize­téssel, világnévvel, sikerekkel, de azt nem tudja róluk, hogy ahhoz, hogy ezt elérjék, meddig kellett szenvedniük kitartással és vég­telen szorgalommal dolgozniuk. Vegyük sorba a hollywoodi magyarokat. * Ott van Vajda Ernő, aki a legnagyobb fize­tésű szcenáriumirók közé tartozik, aki mint fiatal ember, a feleségével nyolc éven át egy szobában lakott és garasokért dolgozott. Lukács Pál, aki a Paramount sztár­­sztár, akinek a neve és személye köré építik a filmet, a talkie, beszélőfilm megjelenésétől kezdve, tehát 1928 decembertől egész 1930 szeptembe­rig munka nélkül állt. Aki szorgalmasan tanult angolul, minden szerepet gondolkodás nélkül eljátszott volna. Aki csöppnyi kis szerepeket kapott először, hogy kipróbálják angol tudá­sát és bizony az nem egyszerű dolog úgy meg­tanulni angolul, hogy az az amerikai stúdiók­nak megfeleljen. Küzdelmes másfél év volt ez az elkényeztetett színpadi sztárnak, de Lukács Pál állta a harcot, a majdnem lehetetlen sike­rült neki. Lugosi Béla, aki máma sztár a Universal­ nál, nyolc évig küzdött, éhezett, dolgozott mint munkás, két keze munkájával kereste a ke­nyerét, csakhogy angolul megtanuljon. Min­denféle színpadon játszott, végre a Broadway­­re került, ahol már könnyebb volt az élete. Színpadi sztár lett 1928-ban, végigjárta Ameri­kát és 1929 őszén Hollywoodba került, ott­hagyta a színpadot és kezdhette elölről, másfél évig egész bizonytalan volt az élete, hol jól ment neki, hol napokig sehogy. Nem csüggedt, nem adta fel a harcot ő sem és ma Lugosi Béla beérkezett, nyolcéves kitartó, szorgalmas munka után. Fejős Pál, aki az Universal-nál, majd a Metro-Goldwyn-Mayer stúdiónál rendező , öt évig éhezett. Éhezett a szó legszorosabb értel­mében. Newyorkban zongoragyári munkás és halottmosó, laboratóriumi szolga és sofőr volt, Hollywoodban nem volt pénze lakásra, kint aludt a narancsos ültetvények alatt, mást nem evett napokig mint, narancsot. Teher­autókra potyautasként kérte fel magát, hogy kimehessen, azután vissza Hollywoodba, öt­éves éhezés sem tudta megtörni a gyönge fizi­kumú embert. Ezeknek a nevét ismeri a magyar közönség, de vannak kint olyanok, akikről nem sokat hallott, akik most küzdenek, akik napról napra élnek, akik megismerkednek a hollywoodi élet minden nüanszával, akik a sikert kierőszakol­ják, akik folyton tanulnak, akik a film techni­káját, a szcenárium írást, a rendezést vagy a gyárvezetést, filmvágást, publicitást többé kevésbé úgy tudják, hogy abban a pillanat­ban, amint szerencse, véletlen, barátság vagy egy kitűnő ötlet, jó szcenárió egy kis film ré­vén álláshoz jutnak egy nagy stúdióban akkor biztosan karriert csinálnak, csakhogy ez eltart­hat évekig. És addig ezek a hollywoodi karrie­rek ott élnek és ha dolgoznak, jól élnek, ha nem dolgoznak, munka után járnak. Ott van Katona Viktor, akinek csak az a bi­zonyos egy „alkalom" hiányzik. Már több mint négy éve küzd bátran, törhetetlenül. Ír ő sze­gény feje mindent, titkári teendőket végez an­nak, aki kéri, lapokat tudósít publicitit ír, for­dít, szcenáriumokat ír és nélkülöz , vidáman bizakodva. Vidor Károly nevét imerik-e? pedig már több mint négy éve van kint Hollywoodban. Segédrendező volt Korda mellett, azután állás nélkül évekig. Rendezett egy rövid filmet, óriási művészi sikere volt, de nem volt pénze folytatni, azután filmet vágott az Universal-nál, azután szcenáriót írt, eladott kettőt, majd a Foxnál dolgozott, mint Bill Goetz, egy nagy­­fontosságú vezető mellett mint titkár. Meddig tart még a küzdelme? mikor kap el egy sze­rencsés képet, mikor lesz világhírű? azt senki sem tudja — de lesz. Ott van Bohém Endre, aki vézna, gyönge szervezetű, igénytelen külsejű vékonypénzű ember, aki kilenc évig éhezett, szenvedett, dol­gozott mint matróz a hajón hogy Newyorkból Los Angelesbe eljusson, ablakmosó, házlelő­­reklámon (!) lámpákat cserélt, (felhőkarcoló­kon, nem csekélység), volt ő szegény feje min­den, kis regény volna az élete, de aztán hosz­­szas szenvedés után eljutott oda hogy ismert a neve egy-két stúdión belül, megbecsült és tisztelt, nem sokáig fog tartani, hogy majd a hollywoodi életen kívül is ismerni fogják. És Pártos Ferenc nevét ugy­e nem ismerik, pedig ő is ott van, újságíró volt, mindent pró­bált és mindenütt, volt magyar lapok tudósí­tója, sokáig állás nélkül és most a Metro- Goldwyn-Mayernél van, hol mint olvasó, hol mint szcenáriumíró! Egy szép nap ő is ott lesz a világnevek között. És Föld Gyuri, aki 12 éve dolgozik filmgyá­rakban, aki operatőr volt, segédrendező, most pedig filmet vág az Universalnál, a Metropoli­­tannél, aki szerényen, szorgalmasan dolgozik, küzdve, harcolva az élettel, akinek a kezében van a film annak minden csínját binját ismeri, akit bárhova tesznek egy filmgyárban, ott mindig megállja a helyét, akit ambíciója egy pillanatra sem hagy csüggedni, akármilyen ne­héz a jelene. Kint élt Hollywoodban Fü­löp Ilona, aki egyike a legcsodálatosabb embereknek. New­yorkban volt évekig és más amerikai városok­ban mint újságírónő. Hollywoodban szcenáriu­­mokat irt, fordított, titkárnősködött, zsenije az ottani küzdő magyarok központjává tette, akik hozzájártak tanácsért, ötletekért, bátor­ságért kitartásért és harapnivalóért. Maga csi­nálta magyar stílusú bútorai, szőnyegei, ván­kosai, bak­kjai az iparművészeti remekei, házát otthonná, menedékházzá tette. Csüggedhete­tle­­nebb, ambiciózusabb­ emberi lény Fülöp Ilona még az erős, törhetetlen többi hollywoodi dol­gozónál is, ez pedig nagyon sokat jelent. Da­rabokat és regényeket írt, közben éhezett, úgy lcsoggott hogy mozogni sem bírt, de kedélye, lelkiereje töretlenül energiát sugárzott. Még eddig nem volt igazi szerencséje, sőt mindig jött valami a szerencse és a lehetőség közé Fülöp Ilona bámulatraméltó, annál inkább, mert nő, aki fizikailag nem éppen robusztus. Minden nap meghozhatja neki a hosszú évek kegyetlen szenvedésének eredményét. Minden nap, minden óra. Palásty Sándor a feleségével már több mint tíz éve élt Hollywood ismeretlen ismertjeinek életét. Volt Palásty fönt és volt lent nem is egyszer. Volt saját stúdiója, volt­­ rendező, volt gyárvezető, volt technikai rendező, író, szcenarista, színész, mindent Az utóbbi négy évben majdnem mindig lent, de egy pillanatig sem anélkül, hogy a siker nem mosolyoghatott volna rá, mert nek­­i-ggri* magát. Nem fiatal ember már, tudása igaz^L arr a predesztinálja, hogy vezessen a filmgyártásban, a rengeteg szenvedés bölccsé és életet, embert értővé tette. Milyen heroikus az, ahogy Palásty a feleségé* vel él, milyen erő kell ahhoz, milyen kitartás, hogy az egymásutáni balsorsot ilyen könnyed­séggel vieljék el. Mert nem egyszer, de hány szór állt Palásty ott, hogy ma még csak egy aláírás­­ és hatalmas társaság élén áll. Va­lami közbejött, legutoljára a beszélőfilm, rá másfél évvel a zenés filmek bukása... Most újra hajszálon múlik, hogy fent legyen, csak kitartás kell, hogy azt az egy nagy d­anceot kivárja. Az pedig van Palástynak és felesé­gének. Pék Dezső egyike a legerősebb és legszorgal­masabb hollywoodi életeknek. Most újságot szerkeszt, a Nemzetközi Filmlapot, ami az egyetlen hollywoodi lap, ami kizárólag az idegennyelvű, idegen származású hollywoodiak­ról és a külföldi filmhírekről számol be egy­szer egy héten. A lap jól megy. Egyelőre e­zt csinálja Pék Dezső. A semmiből teremtette meg a lapot. Hollywoodban egy lapot alapí­tani határos a lehetetlenséggel. Tudás, fantá­zia, szakértelem, szorgalom — nem elég! Em­berfeletti munka, kitartás kell, mert­­ tudása Péknek óriási van, szakértelme őt is arra pre­desztinálná, hogy egy nagy stúdiót vezessen* szcen­áriók­hoz, színészethez, rendezéshez, fo­­tografáláshoz, íráshoz ért, nyelveket beszél — meddig szenvedett, nélkülözött, amíg ezt az egzisztenciát kiverekedte magának. Hogy mik­kel foglalkozott, hogy titkároskodott, munkás volt, statisztált (ha volt módja rá) és fordított ...és még ki tudja mit?! ...az most mind a múlté, de ha a jövő újra azt hozná, attól sem ijedne meg, mert újra megcsinálná az életét! Nem lehet az, hogy az ilyen ember, igazi em­ber a szó legszorosabb értelmében ne legyen sikeres. * Ezek azok a dolgok, amikről az újságok nem imák, ezek azok az életek, amelyek a karriert kiverekszik, akiknek aztán csak a jelenéről ír­nak a lapok, mert ki kiváncsi arra, hogy ki hogyan éhezett és hogyan szenvedett? akkor már csak a jelen fontos, az automobil, a villa, a sportolásuk, a szórakozásuk, a toalettjeik, ruhájuk sikereik és a nagy fizetés. Dalaim Dalomban nincsen cifra szó, Átlátszó, mint a tiszta tó. Azt visszhangozza énekem, Mi elmúlt s drága énnekem. Nem is utánzok senki mást, Se divatot, sem új írást S ha szemem könnyel megtelik, Dalolok kora reggelig. Vidám hangját nem hallhatod. Látsz rajta könnyes harmatot. Nem fénylő, tarka kikelet, De mélyibe fiézz s itt leled Bánattól fájó szivemet. FELEKI SÁNDOR. Olvasta már? Uj könyvek az Újság kölcsön könyvtárában Bálint: M. u. dr. Darvas Dell: Az igazi férfi Dorgélcs: Fakeresztek Halász: A Föld katasztrófája Komáromi: Ordasok Bartsch: Dér grosse und dér klcine Klaus Berend A.: Das Gastspiel Chadourne: Das gelobte Land Hőékor: Dcn dritlen heirat ich einmal Krnnberg: König Kalaha Mlchaetis: Eine Frau macht sich frei Oppcnhelm: Menschenjagd Trotzkij: Die wirkliche Lagc in Russland Lrbanitzky: Eine Frau erlebt die Welt L'rbantscbitsrh: Die Prolbeehe L'rbanlscliltsch: Nicht müde sein WuHece: lm Banne des Unheimlichen Bedet: L'amour camarade Brammon: Üne nuit d'amour Duvernois: La maison des confidences Farrére: Shahra sultana et la mer Előfizetés egy hóra 1 pengő Mindennap cserélhet. Könyvtári központ: Erzsébet-körut 43. Fiókok a város minden pontján. SZELVÉNY Tíz darab tulajdonosa jogosított az Újság kölcsönkönyytárának egy pengő kölcsondij lefizetése mellett egy havi használatára

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék