Ujság, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)
1933-03-25 / 69. szám
28 »Nem csinált a húsevésből kultuszt« Várjon munkába vette a Bécsi csonthús bordáit. Ferenc József is, mint a csonthúsoknak igazi barátai szokták? Amikor az omlós húsok elfogyasztása, a leves zöldségek és a garnirungok elfogyasztása után, a leves kikanalazása után még a bordákat is szokás széttördelni, hogy a csontmelléki húsocskák is megtalálják a kedves szájízeket? Nem valószínű, hogy Ferenc József elfoglaltsága közepette ráért volna ilyen aprólékos munkára, ezen kívül az udvari konyhából valószínűleg akkora porció leveshúst küldött a konyhamester az uralkodó asztalára, hogy az jóllakhatott a szinhússal. (Habár némelyek azt mondják, hogy a Bécsi csonthúsnak nem is a hús a titka, hanem a csont. Igazi csonthús-barát a szinhúst levágja és féloldalra helyezi mindaddig, amíg a csontokkal nem végzett. Különösen hangzik ez, de így van: az igazi csonthúsnak a csontmelléki része izgató igazán. Hiszen elmegy közben egy-egy falat remegő szinhús is a többi között a villahegyén, de a legmulatságosabbak mégis csak azok a húsfoszlányok, darabocskák, amelyeket késsel kell lekapargatni a csontokról és esetleg, apróságuknál kanállal (és paradicsom-mártással) a szájban elhagyni. Már láttam olyan csonthús-barátot, aki a szinhust a tányérján vagy a tálban felejtette, de a csontokat simára tisztította.) Ferenc József, mint bölcs emberhez illik, váltakozva evett a szinhusból és a csontmelléki részekből, hol ecetes tormát, hol paradicsom-mártást használván az étel ízesítéséhez. De ha velőscsontot is szolgáltak fel a hús mellé, természetesen a velőscsontnak adott előnyt, mint akár legnévtelenebb alattvalója birodalmában. Egy igazi csonthús-barát előtt nem is lehetett ideális az a körülmény, hogy a csengetésre a csonthús, amely oly nagy várakozást keltett, csak félig elfogyasztva került ki Ferenc József dolgozószobájából. „Nem csinált a húsevésből kultuszt!" — mondták róla azok, akik a marhahús-evésből szinte vallási szertartást rendeznek. . . . Csak pénteken változott a felséges úr programmja, valamint vasárnaponként, amely napot jó polgár létére ő is családja körében szeretett tölteni. (Ha sürgős ügyek elintézése végett be is ment dolgozószobájába, csak dél felé szokta ezt tenni vasárnap. Kossuth Ferencet és a koalíciót egy vasárnapi napra rendelte magához, mielőtt kinevezte volna. Azt mondják, ezt nem bocsátotta meg a koalíciós uraknak, akik miatt a vasárnapját fel kellett áldozni. Tolás az ize... Az idők változtak, napjainkban senki se biztathatja magát se a Jockey-clubban, se a pesti kiskocsmában azzal az étvágygerjesztő gondolattal, hogy azért eszünk „Bécsi csonthúst", mert Ferenc József is ezt látja jónak fogyasztani. (Mint ahogy a virzsinia-szivart is az ő kedvéért szívtuk.) S azóta a csonthús is sokat vesztett jelentőségéből, amelyet életünkre gyakorolt. Nem is járunk el utána más városrészekbe, de a kedvéért aztán vonatra ülni már igazán nem szokásos. Régimódi vendéglőben, ahol a „Bécsi csonthúst" ma is nagybetűkkel írják az étlapra, bágyadtan intünk: — Úgyis meddő kísérlet maradna, ellenállni neki, mondjuk, de már nem rajongunk és lekesedünk érte, mint hajdanában. Más az íze a húsnak. A csontnak. Talán mert nem tudjuk kellően megrágni. Magyary Zoltán dr. egyetemi tanár, a racionalizálás kormánybiztosa, most tért vissza Amerikából háromhónapos tanulmányútjáról. Felkerestem otthonában, hogy megkérdezzem, milyen tanulságokkal járt az útja. Kérdéseimre szíves volt elmondani, hogy egy hónapig tartózkodott Newyorkban, két hétig Chicago közigazgatási és államkormányzati viszonyait tanulmányozta, többi idejét pedig egyéb városoknak és községeknek szentelte. — Azért jártam Amerikában, — magyarázta — hogy a közigazgatás és a kormányzat terén végbemenő problémákat tanulmányozzam. Amerika praktikus nép hazája s csak természetes, hogy ők is érdeklődtek a mi problémáink és megoldásaink iránt. Vendégük voltam, ami nagy szó Amerikában. A Rockefeller-alap révén szakszerűen állították össze programmomat. Bőségesen elláttak ajánlatokkal, egy percet sem kelett veszítenem. Akit Amerikában vendégül látnak, annak nyert ügye van: kézről-kézre tdják és segítik feladatának megoldásában. — Ha az ember beletanul Amerika sajáos viszonyaiba, rendkívül tanulságos eredményekhez jut. Szabad talán megemlítenem, hogy az Amerikai Egyesült Államok államszövetség. Negyvennyolc állam teszi hozzá. Mindegyik államnak teljes szabadsága van alkotmányának és közigazgatásának megszervezésére. Csupán egy megkötéshez kell tartaniok mágokat, ahhoz, hogy minden állam csak köztársaság lehet. Mindegyik állam máskép rendezte be közigazgatását, mindegyik község, város, járás más utakon jár ezen a téren, de a nagy alkotmány, a home rule összetartja valamenynyiüket. Ehhez az ősi joghoz szívósan ragaszkodnak. Nincs centrális hatalom, amely az egyes államokat közigazgatási és államkormányzati téren egyöntetűvé tehetné, amiből következik, hogy szinte minden város színvonala is különböző. Jóra és rosszra egyaránt van példa. Amelyik hátrányban van, tanulmányozza a jobbikat. De nagyon érdekes, ha találnak is jobb példát, ezt a jobbat is csak akkor lehet bevezetni, ha a város közönsége belátja, akarja és elhatározza. — Minden egyes állam egy-egy laboratórium a közigazgatás és az államkormányzat tanulmányozója számára. Amerikában a világháború előtt a közigazgatás szinte nem is számított, az ehhez szükséges költséget számba sem vették. Bizonysága az a körülmény is, hogy a háború előtt sem az egyes tagállamoknak, sem magának az Egyesült Államoknak a mai értelemben véve nem volt költségvetése. Nem számított, hogy a kiadások egyenlők lesznek a bevételekkel. A parlament számos bizottságának bármelyikében lehetett újabb kiadásokat indítványozni s igy a költségvetés egységessége sohasem volt pillanatnyilag áttekinthető. Ez azért is volt lehetséges, mert a háború előtt az Egyesült Államokban a közigazgatás összes költségei — az állami, önkormányzati és föderális költségeket együttvéve — a nemzeti jövedelemnek csak hat százalékát tették ki. A háború óta azonban ez az arányszám 14 százalékra emelkedett és ez rögtön magára vonta a figyelmet. 1921-ben ők is bevezették az egységes állami költségvetés rendszerét s azóta már számos tagállam is átvette. A költségek ilyen növekedésének magyarázata Amerikában is főleg az, hogy a közigazgatás feladatai megnövekedtek. Az államtól, a városoktól ott is olyan sok szociális és gazdasági feladat megoldását kívánják ma már, hogy a közigazgatás helyzete és jelentősége a háború előttihez képest ott is teljesen megváltozott. A közigazgatástól nemcsak drágább, hanem nehezebb és komplikáltabb feladatok megoldását is várják s ezért a közigazgatás szervezetének megfelelő tökéletesítésére törekszenek. A közigazgatás gazdaságosságának és eredményességének növeléséhez új módszerek, új szervek, nagyobb szakértelem, röviden: a közigazgatás továbbfejlesztése szükségesek. Most Amerikában is takarékoskodnak és költségvetéseket nyirbálnak, a közigazgatás költségeit leszállítják, de ezt össze tudják egyeztetni azzal, hogy a közigazgatás belső tökéletesítését biztosítsák. Jellemző az a mondás, amit kint hallottam, hogy a gazdasági és szellemi haladásra moratóriumot adni nem lehet, az új feladatok megjelenésével lépést kell tartani a megoldások tökéletesítésének, a gazdasági represszió a közigazgatás jelentőségének és helyzetének megnövekedésén nem változtathat. A közigazgatással szemben való köveelmények tekintetében természetesen Ameika a gazdasági életben szerzett tapasztaltaiból indul ki. Az egyéni felelősség elvének, az iniciatívának, a munka jutalmazásának, az igazgatóknak és vezetőknek igazolt és kipróbált képességek alapján való kiválasztásának, általában az egész személyzeti politikának a terén a gazdasági élettől sokat tanultak. Hasonlóképpen az irodagépek, egyes technikai eljárások tekintetében sokat átvettek az ipari tapasztalatoktól. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy a közgazdaságnak a gazdasági élettől eltérő követelményeivel és szellemével nincsenek tisztában. Aki látta azt, hogy különösen a I federális szolgálat terén milyen magas szin- I vonalat, milyen értékes tradíciót és milyen I kitűnő szellemet tudnak kifejleszteni, az tisztában van azzal, hogy az amerikai kormányzat és közigazgatás jövő fejlődése Európa részéről is legnagyobb figyelemre méltó. , . Az európai számára az amerikai közigazgatásban feltűnnek a nagy egyenlőtlenségek, különböző értékű megoldások, amelyek egymás mellett találhatók. A fejlettségnek igen különböző fokai mutatkoznak az állami és a helyi közigazgatásban egyaránt, de mindig vannak köztük kitűnő, igen magas színvonalú és sokszor eredeti megoldások. A külföldi ember számára pedig ezek a csúcsteljesítmények a legtanulságosabbak s ilyenekben sok érdekessel találkoztam. Amerika problémája a kormányzás és közigazgatás terén főleg az, hogy a nagy különbségeket hogyan tudják kiegyenlíteni, hogyan tudják az egyes államokban, vagy városokban a tökéletlenebb megoldást jobbal felcserélni. A home rule rendszeréhez való eredeti ragaszkodás következtében ez mindig csak a közvélemény felvilágosítása és megnyerése, azaz többségi határozatok útján lehetséges, a közvéleményt ezekről a szakkérdésekről felvilágosítani pedig nem könnyű. A reformok előmozdításának a közigazgatás terén nagyhatású tényezői közigazgatás-tudományi intézetek, amelyek részben az államok, részben a városok, részben az egyetemek, vagy önálló alapítványok által fenntartva, igen magas színvonalú és nagyhatású munkát végeznek. A politikai határozatok — amint mondják — a közvélemény kívánsága szerint alakulnak, de a közvélemény kialakításában a tudománynak megfelelő szerepet akarnak adni. A vis inertiae természetesen ott is megfelelő szerepet visz és annak leküzdése különösen nehéz. A gazdasági vagy politikai válságok azonban sokszor nagyon meggyorsítják a kedvező közvélemény kialakulását a szakértők által már korábban szükségesnek jelzett és előkészített reformok megvalósítására. Amikor az Egyesült Államok területét elhagytam, a legutóbbi bankválság jelenségei még nem mutatkoztak. De arról már sok szó esett és számos munka- és törvényjavaslat is jelent meg, hogy a magánbankok szervezeteinek és működésének egységesítésére a nemzeti kormánynak nagyobb befolyást kellene kapnia. A reform azonban nem haladt, mert a negyvennyolc állam mindegyike ragaszkodott ahhoz, hogy külön banktörvénye megmaradjon. Amint azonban láttuk, Roosevelt, az új elnök a bankválságot felhasználta arra, hogy a központi kormány számára a hatáskört megszerezze a magánbankok területén való nagyobb egység és egyöntetűség megvalósítására. Amerikában a válságok így vezetnek a nemzeti berendezkedések tökéletesítésére. A központi kormánynak magának tökéletesítésére irányuló mozgalom a háború révén támadt új követelmények által kerekedett válságból indult meg és sokirányú és nagyjelentőségű eredményekre vezetett máris. Nagyon boldog vagyok, hogy a Rockefeller-alapítvány meghívása útján mindezt behatóan és rendszeresen megismerhettem. Magyary Zoltán dr. elmondotta még, hogy Amerika még sok-sok bámulatba fogja ejteni a világot. Az a körülmény, hogy megszüntette a bevándorlást és nem is szándékozik újból megnyitni, szimbolikus kifejezése annak, hogy Amerika az ostenzív fejlődés korát lezárta és az intenzív fejlődés útjára lép. Hová visz a fejlődés ott, ahol az embereket versenyvizsgálatokkal veszik fel federális szolgálatba. Mintegy négyszáz városban már áttértek a city manager rendszerére. Most kezdik a járásokat is ilyen modern alapon megszervezni. Ez a rendszer azt jelenti, hogy az illető város, vagy járás egy szakembert választ rendszerint négy évre és teljesen rábízza a közigazgatás megszervezését. A képviselőtestületnek, illetve a polgármesternek csak egy tennivalója van: az ellenőrzés. A city manager mint egy nagy iparvállalat igazgatója végzi feladatát. Centrális irodájában mindenről tud és minden téren intézkedik. Gondja van rá, hogy városának legyenek legolcsóbb közművei, közüzemei , ott legyen legelviselhetőbb a közteher. Azért fáradozik, hogy minél kevesebb adóból minél tökéletesebben menjen minden. Statisztikákat, grafikonokat készíttet, összehasonlítást végeztet más városok viszonyaival. Matematikai alapon számítja ki, hogyan lehet leggyorsabban, legolcsóbban elintézni az ügyesbajos emberek dolgát. Arról is van például statisztika, mennyibe kerül egy négyzetméteren levő szemét eltakarítása. Ha ez más városban egy centtel olcsóbb, akkor a city manager nyomban ráveti magát a kérdés megoldására és addig nem nyugszik, amíg városát is olcsóbban mentesíti a hulladéktól. Minden tisztviselő teljes felelősséggel dolgozik. Minden indokolás nélkül bárkit bármikor el lehet bocsátani szolgálatából, anélkül, hogy ezért bármilyen végkielégítés, vagy egyéb anyagi kárpótlás járna. Persze, vannak szépséghibák is, főleg bizonyos pártpolitikai maradványok. De Amerika ezzel a problémával is megbirkózik. Csodálatos teljesítményekre képes és kétségtelen, hogy nem hosszú idő múlva minden egyes poszton a legmegfelelőbb ember végzi majd hivatásait. Valóban csak álom az európai ember szemében! Bagyó János dr. Mit látott Magyary Zoltán racionalizálási kormánybiztos Amerikiában ? ÚJSÁG SZOMBAT, 1983 MÁRCIUS 29 ÉSZAK ÉS A cári udvar veszedelmes intrikáit, fülledt szerelmeit, véres karrierjeit és sötét tragédiáit eleveníti meg az „ÉSTi KURÍR* március 27-én, hétfőn kezdődő izgalmas és szenzációs új regényes cikksorozata. SZEM RAMISZA NAGY KATALIN CARNO ÉS KEGYENCE/ VAGYIPYR porszívó-javítás eredeti alkatrészekkel csak TTP (7X UNIÓ MAGYAR YILL.R.-T. V., Rudolf-tér 5 * Telafon: 112-78 VALÓSÁG CSAK A MÚLT Jár az idő s minden évben Uj gyűrűre bontja énem. Évgyűrűit egyre fonja, Életemet egyre bontja. Jár az idő s minden évben Uj gyűrűvel körzi énem. Évgyűrűit körém körzi Múltam kincsét abban őrzi. Jár az idő Bont is épít, Jelenemből múltat szépít. Ami fényt veszt múló voltom, Annyi való fényt kap múltom. Te vertél felettem eget, Te szórtad rám a fényeket. Mi már rám hullt — szét nem hullhat Ami már múlt — el nem múlhat. Izsó Sándor