Ujság, 1933. július (9. évfolyam, 146-171. szám)
1933-07-01 / 146. szám
2 Megsemmisítették a nemzeti szocialista mandátumokat Ausztriában Bécs, június 30. A bécsi tartománygyűlés pénteken este hat órakor a szociáldemokraták és a keresztényszocialisták egyhangú szavazatával megsemmiisítete a tartománygyűlés nemzeti szocialista képviselőinek mandátumát. A tizenöt nemzeti szocialista tartománygyűlési képviselő elveszíti mandátumát a szövetségi tanácsban, a bécsi városi tanácsban és a bécsi kerületi tanácsban is. Stájerországban a péntekre virradó éjszaka újabb merényletet követtek el az állami telefonhálózat egyik vezetéke ellen. Judenburg és Unzmarkt között eddig még ismeretlen robbantóanyaggal a levegőbe röpítették a telefonvezeték egyik tartóoszlopát. Az oszlop számtábláját előzőleg levették és vörös betűkkel rámázolták: „Heil Hitler!“ Egy pártonkívüli robbanás A bécsi műegyetem vegytani intézetében pénteken délben hidrogéngázokkal folytatott kísérletezések közben Abe professzor laboratóriumában robbanás történt, amelynél Schafranik dr. tanársegéd és egy műegyetemi hallgató kisebb sérüléseket szenvedtek. Elintésreméltó anyagi kár nem történt. A detonáció oly erős volt, hogy az utcán is hallani lehetett s pillanatok alatt a legvadabb rémhírek terjedtek el a környéken. Mindenki azt hitte, hogy újabb bombamerénylet történt s a műegyetem körül százakra menő tömegek verődtek össze. Többen a tűzoltókért és mentőkért telefonáltak, amikorra azonban a kocsik megérkeztek, már kiderült, hogy csak jelentéktelen laboratóriumi baleset történt és hogy a pánik minden ok nélkül tört ki. Akiktől megvonják az iparűzési jogot A mai mininiszterr tanács elhatározta, hogy rendeletet bocsátanak ki, amelynek értelmében megvonják az iparűzési jogot attól, aki valamely pont betiltott tevékenységét előmozdítja. A minisztertanács elhatározta továbbá, hogy legközelebb behívják a katonai segédestületek második turnusát. A minisztertanács végül rendeletet fogadott el a hivatalos közleményeknek a lapokban való közzétételéről. Lipótmező írta Vándor Kálmán Esti tíz óra tíz perckor taxiból szállott ki a főkapitányság előtt. Nagyon nyugodt volt, köszönt a rendőrnek és azt mondta: — Az inspekciós tiszt urat keresem. Bevezették. A rendőrtanácsos kicsit álmosan nézett rá. — Mit kivan, kérem? — Kemény Elek vagyok. — Ól — a tanácsos felugrott. — Csakhogy újra itthon látom. Parancsoljon. Kemény Elek az aktatáskájából kivette a hatszázoldalt. — Parancsoljon tanácsos úr! A rendőrtiszt csodálkozva nézett rá. — Mi ez kérem? — A vallomásom. — A vallomása? . — Igen kérem. A feleségemet tudniillik nem az a betörő ölte meg, aki én belém lőtt. A feleségemet — én öltem meg. Itt egy pillanat szünet következett. A szomszédszobából írógép kopácsolása hallatszott. — Hogyan méltóztatott? Ezt a rendőrtanácsos kérdezte. A rendőrtanácsos sápadtan, meglepetten, kicsit szédülten az egyszerű bejelentéstől. — Hogyan méltóztatott? Kemény Elek szelíden ránézett.—• A feleségemet én öltem meg. Ült nyugodtan a széken, rendkívül szelíd volt és rendkívül nyugodt. Majdnem gyermeki. A zöldernyős íróasztali lámpa, melyre még fehér papirosból külön ellenzőt is ragasztottak, hogy a szemet ne bántsa, egykedvűen, siváran égett, a nagy kopott vaskályhában pattogott a tűz. Irógépkopácsolás hallatszott. — Tehát úgy méltóztatik, hogy, úgy kegyeskedik, hogy ... — Igen, kérem. Megöltem a feleségemet. A tanácsos homlokát kiverte a verejték. — Hát — megtörölte az arcát — ez igazán kedves, mondta, igazán megtisztelő, hogy éppen engem, éppen csekélységemet választotta ki kedves szerkesztő úr, izé, kedves mester, ez igazán megtisztelő és ... Nem tudta befejezni. Csak törölgette a homlokát, a fene tette volna meg ezt az egész izét, mi lesz ebből? Kemény Elek türelmesen várt. Az ujjaival malmozott. A szomszéd szobában az írógép elhallgatott. Ordított a csend. A tanácsos felállt. — Hát ilyenformán — mondta — ilyenformán kedves szerkesztő úr leghelyesebb lesz, ha hazamegy, lefekszik és néhány napig kipihenni magát. Csodálkozva a tanácsosra nézett. — Tudniillik — mondta az — ez a legveszélyesebb. Ez a tavaszi influenza. Magas lázzal jár. Kemény nyugodtan intett. — Nem tanácsos úr, ez nem influenza. Megöltem a feleségemet. — Hogyne, hogyne — hagyta rá a rendőrtanácsos — ezt értem. Szerkesztő úr azt állítja, hogy megölte a kedves felesége őnagyságát. Azért mondom. A kinin nagyon hatásos és gyorsan van eredmény. Kemény Elek szelíden a fejét ingatta. — Legyen szíves letartóztatni, tanácsos úr. Ez a legegyszerűbb. — Persze, persze, verejtékezett a rendőr, ez a legegyszerűbb. És ha szabad kérdeznem, mikor kegyeskedett megölni a kedves felesége őnagyságát. Talán tegnap vagy tegnapelőtt? — Nem — mondta — már régebben. Még Newwyorkban történt. — Igen — bólintott engedelmesen a tanácsos — tehát még Newyorkban kegyeskedett. És ha szabad érdeklődnöm, miért kegyeskedett? Már tudniillik megölni. Őnagyságát. Kemény Elek nagyon csendesen felemelte a fejét. — Azt mondta, hogy hagyjam békét, nagyon un már. — Ó! — helyeselt a tanácsos. — Akkor tökéletesen értem. Ha azt mondta, hogy unja a szerkesztő urat és hogy hagyja! Ilyen esetben mit is csinálhatna most az ember. Persze, persze. Ez egészen természetes. — És akkor — folytatta Kemény Elek — felkaptam a vázát és a halántékához vágtam. — Igen. Tökéletesen értem, szerkesztő úr. Felkegyeskedett kapni a vázát és a felesége őnagysága halántékához vágta. Kint újra kopogott az Írógép. — Nagyon fáradt vagyok — szólt most Kemény Elek. — Kérem, tartóztasson le, hogy lefekhessek A tanácsos vigyázva, hogy az asztal minegyedülálló a városok kihágási bíróságainak történetében. Az történt ugyanis, hogy a halélettani és szennyvíztisztító kísérleti állomás és a magyar királyi kultúrmérnöki hivatal kiterjesztette a vádat Újpest városa ellen is, miután a város vezetősége megfeledkezett annak idején arról, hogy vízjogot szerezzen mig kettőjük között legyen, nyájasan helyeselt. — Azonnal, kedves szerkesztő úr. Ahogyan parancsolja. Természetesen. — Megnyomta a villanycsengőt. — Csak persze, ugye ezt én egyedül nem csinálhatom. Hát lesz kegyes megvárni, míg a főkapitányhelyettes úr ideérkezik. — Az ajtón rendőr lépett be. — Már hivatom is. Izgatottan a rendőrhöz sietett, valamit súgott s az elment. A tanácsos ott maradt az ajtó közelében. — Csak tessék egészen nyugodtan maradni, szerkesztő úr. Csak egészen nyugodtan! — mondta. Azután belépett egy hatalmas rendőr. A tanácsos most óvatosan az asztala felé közeledett. — Csak néhány pillanat, szerkesztő úr. Méltóztatott már látni az Aranypókot? — Mit, kérem? — Az Aranypókot. Az új operett. Nagyon mulatságos, hehe, a Honthy Hanna kitűnő és van egy táncszám, egy rumba, remek, kérem. — Nem járok színházba azóta. — Mióta, szerkesztő úr? — Mióta megöltem a feleségemet. A tanácsos ijedten a rendőrre nézett. Az intett, hogy nem kell félni. Azután jött a főkapitányhelyettes. Alacsony emberke volt, kicsit kövér, erősen szemita vonásokkal. — Parancsoljon, doktor, akarom mondani főkapitányhelyettes úr — könnyebbült meg a tanácsos. — A szerkesztő úr kiván bejelentést tenni. — Isten hozta, kedves mester — örvendezett a főkapitányhelyettes és melegen a kezét rázta. — Mivel lehetünk szolgálatára? Közben nem engedte el a kezét és egészen úgy fogta, mint akinek a pulzusát nézik. — Tehát, kedves mester? — Bejelentettem, hogy megöltem a feleségemet. Tartóztasson le. — Igen — bólintott az emberke és hoszszan elnyújtotta az i-t. — Tökéletesen értem. Lesz szíves talán a szemembe nézni? Kemény Elek szelíden a szemébe nézett, míg a másik kis vaskos ujjával mozdulatokat csinált a szeme előtt, azután hirtelen a tenyere élével a térdére csapott. — Hehe — mondta — valamikor orvosnak készültem, mindig kitör belőlem. Most a rendőr jött be és súgott valamit a wmmmmmBmbmatsa^vam'^aanmasaxmm ■-a.ir xaur cmicji tanácsosnak. — Ejnye, de kedves — örvendezett a rendőrtiszt. — Ezt a kedves véletlent! Itt van a főszerkesztő úr! Parancsoljon, méltóságos uram! — Nini, Kemény! — kiáltott a főszerkesztő vidáman. — Nem is tudtam, hogy itthon van. Hogy van, hogy van? — Köszönöm — mondta. — Kérem tanácsos úr, nem lehetne végezni? — Ó, azonnal, csak a főszerkesztő úrral kell néhány percig tanácskoznunk. Pár perc az egész. Bizalmas természetű — és hárman kimentek. Kemény a hatalmas rendőr társaságában csendesen ült. Nagyon fáradt volt. Duruzsolt a kályha, a szomszéd szobából fojtott hangok hallatszottak. Néhány mondattöredék., A főkapitányhelyettes beszélt. — Tipikus vágyteljesülési eset. Bizonyos vágyak valósulnak meg, amelyek megvalósulása a valóságban nehézségekbe ütközik. A lélektani lefolyását kell megvizsgálni. Aztán : a tanácsos mondott valamit, aztán a főszerkesztő, majd megint a főkapitányhelyettes. — Gondoljunk csak a freudi magyarázatra! Az álom a léleknek az a működése, mely a meg nem valósult vágyakat a képzeletben megvalósítja. Fiatal asszony, akinek már volt gyermeke, álmában az ingén tejfotlokat lát. A fiatal asszony második gyereket vár s ennek számára több tejet, mint volt az első alkalommal. Tisztán megállapítható a vágyteljesülési tendencia. Most halk, egészen halk tárgyalás következett, aztán mosolyogva beléptek. — Hát akkor, szerkesztő úr — mondta a tanácsos — el fogjuk szállítani a fogházba. — Igen — bólintott Kemény. — Köszönöm, tanácsos úr. — A főszerkesztő úr volt szíves az autóját felajánlani. El is fogja kisérni. ő is és a főkapitányhelyettes úr is. — Köszönöm, tanácsos úr. A rendőrtiszt kicsit kínos mosollyal barátságosan a kezét rázta, aztán beültették az autóba. Egyik oldalán ült a főkapitányhelyettes, másikon a hatalmas rendőr. A főszerkesztő kiült a sofőr mellé. Azután az autó átrobogott a Lánchídon, az Alagúton és befordult az elmegyógyintézet irányába. (Részlet Vándor Kálmán hasonló című sajtó alatt lévő regényéből.) ÚJSÁG SZOMBAT, 1933 JÚLIUS 1 Rooseveltt felkérték a pénzrögzítésre az aranyalaphoz szító államok Ultimátumjellegű nyilatkozatuk a kilencedik átszövegezés után alkalmas alap a megegyezésre London, június 30. (Az Újság tudósítójának távirata.) A világgazdasági konferencia sikerének vagy meghiúsulásának kérdése egyelőre arra egyszerűsödött le: hajlandó-e Anglia és Amerika a valutastabilizáció segítségével biztosítani az aranystandard fentartását? Az aranyalapot fentartani kívánó Belgium, Franciaország, Hollandia, Olaszország és Svájc delegátusai egész nap tanácskoztak egymással és Macdonald angol miniszterelnökkel, majd Moley tanárral, Roosevelt elnök megbízottjával. Hir szerint el vannak szánva arra, hogy ha az aranyvaluta fentartásáról s annak biztosításáról szóló javaslatot Macdonald nem terjeszti az értekezlet elé, visszavonulnak a konferenciáról. A megállapodást azonban, mely először teljesen Franciaország szájaszt szerint készült el, amelynek eleinte erősen ultimátumjellege volt, a nap folyamán kilencszer szövegezték újra. Ez az új szöveg, melyet az „aranybiok”, vagyis az aranyalapon álló öt hatalom elküldött Roosevelt elnöknek Amerikába, most már majdnem teljesen magáévá tette az angol álláspontot, sőt annyira elvesztette eredeti jellegét, hogy az amerikaiak is minden aggodalom nélkül aláírhatják. Ahelyett, hogy a nyilatkozat aláírói kimondanák az aranystandard fentartását és valutájuk értékének lerögzítését, az új szöveg csak arra szorítkozik, hogy elítéli az olyan valutaingadozásokat, amelyeket spekulációs játék idéz elő és együttműködésre kötelezi az európai jegybankokat a főbb európai devizapiacokon s így elsősorban Londonban, Párisban és Brüsszelben. Mi van a határozatban? Az aranyvalutájú országok képviselői röviddel este 10 óra után az alsóház speakerének lakomájáról a miniszterelnöki palotába siettek, ahol Macdonald és Moley tanár is megjelent. A tanácskozást rövid megbeszélés után holnap reggelre napolták el, hír szerint azért, mert mindeddig nem sikerült Roosevelt elnökkel érintkezésbe lépni, illetőleg tőle választ kapni. Az aranyvalutájú országok részéről egyhangúlag elfogadott határozat főbb pontjai a következők: 1. Szükség van arra, hogy az aranypénzalapot fentartsák mindazokban az országokban, amelyek az aranyalapon megmaradtak. 2. Azok az országok, amelyek letértek az aranyalapról, a lehetőség szerint visszatérnek az aranyalapra. 3. A pénzrögzítés arányát és a rögzítés időpontját minden egyes érdekelt ország függetlenül döntse el magára nézve. 4. A most aranyalapon álló országok a legszilárdabbul eltökélték, hogy helyzetüket minden áron megvédik. 5. Az értéküket vesztett valutájú országok helyeslik az aranyvalutájú országoknak ezt a szilárd álláspontját. Bonnet francia pénzügyminiszter újból elhalasztotta útját és csak holnap érkezik Parisba. Újpest városa mint vádlott — a saját Miágis! bírósága előtt Különös és gyakorlatban még soha elő nem forduló per színhelye volt az újpesti Városi Kihágási Bíróság. A kikötőkezelőség egy évvel ezelőtt feljelentést tett az újpesti dunaparti gyárak ellen, mert ezeknek a szennyvize megfertőzi a Dunát és így pusztulásra ítélte a halállományt.Egy tárgyalás már volt ebben az ügyben és most volt a folytatólagos tárgyalás az újpesti városi kihágási bíróság előtt. Ezen a tárgyaláson olyan fordulat történt, ami és így nem állott jogában, hogy a dunaparti gyáraknak és üzemeknek közvetlenül a Dunába vezető szennyvízlevezető csatornák megépítésére engedélyt adjon. Ez a vádkiterjesztés meglepetésszerűen érte Zsolnay András dr. Újpest városi kihágási bírót, aki természetesen ezek után nem is hozhatott ítéletet, hanem elfogultsági kifogást tett önmaga ellen s ezt haladéktalanul beterjesztette Scltssey Aladár (h újpesti polgármesterhez. Haladékot kért, hogy idő legyen a bíróküldésre. Zsolnay dr. bejelenttésében azt hozta fel, hogy ő előtte mint újpesti városi tisztviselő előtt nem állhat vádlottként Újpest városa, amely neki kenyéradó gazdája és így nem volna összeegyeztethető a tisztviselői kötelességével és esküjével, hogy esetleg marasztaló ítéletet hozzon saját kenyéradó gazdája ellen. A helyzet tehát ma az, hogy ebbe a különös perbe kénytelenek lesznek beavatkozni a felsőbb fórumú közigazgatási hatóságok is, mert valóban fennállhat az elfogultsági kifogás. Október 10-ig elnapolták a leszerelési értekezletet Genf, június 30. A leszerelési főbizottság csütörtöki ülésének elején Henderson bejelentettet az értekezlet vezetőségének határozatát a konferencia elnapolásáról és beszámolt londoni tanácskozásainak eredménytelenségéről. Hangsúlyozta, hogy az elnapolás semmiképpen nem jelenti azt, mintha a leszerelési konferencián hajótörést szenvedett volna. Nadolny, a német delegáció vezetője, rámt látott arra, hogy a londoni tárgyalások sikert©, fenségéért nem érheti vád a német kormányt, amely mindig kész volt megbeszélésekre. Nem sok reményt fűz ahhoz a tervhez, hogy Heuderson végig akarja utazni az egyes kormányokat s velük akarja az előzetes megbeszéléseket lefolytatni. Töbek felszólalása után Siegier Géza tábornok, a magyar delegáció vezetője, bejelentette, hogy a magyar delegáció osztja Nadolny Veivetnek a német delegáció nevében kifejtett álláspontját. Mi is azon a nézeten vagyunk, — mondotta — hogy csak munkánk megszánatatlan továbbfolytatása biztosítja a konferencia sikerét, amelyet várunk, és minden elnapa, lás, bármilyen címény történjék is, csak késlel, lelheti az eredményt. — Mi azt várjuk a konferenciától, hogy a lehető legrövidebb időn belül teljesítse feladatát, hogy biztosítsa az egész világ lefegyverzését, amint azt a népszövetségi paktum nyolcadik szakasza előírja, hogy megszüntesse az igazságtalan egyenlőtlenséget, amely jelenleg uralkodik és hogy gyakorlatilag is megvalósítsa,— fílyusi gyorsan, amint lehetséges. — a jogegyenlőségnek azt az alapelvét, amelyet az öt nagy halalom múlt év december 11-iki deklarációja is elismert.