Ujság, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)
1935-02-20 / 42. szám
SZERDA, 1935 FEBRUÁR 20 ÚJSÁG FACÉR ÁBRÁNDOK Az Ingatlanok forgalmáról szóló legutóbbi jelentések szerint a kisebb és olcsóbb telkek, házak gazdaváltozása rendkívüli mértékben megcsökkent. Csak a nagytőke vásárol a maga stílusának megfelelően méretes és jelentékeny objektumokat. A kispolgár a garasonként összegyűjtött pénzecskéjével, amit a harisnya helyett, amelyben odáig őrizte, a grund őrzésére kíván bízni addig is, amíg sikerül téglánként összegyűjtenie a reá álmodott hajlékot, elmaradt a piacról. Ez a jelenség nagyon meglepő, mert egy egészen elemi vágy elhalkulásáról beszél. Nem minden ember ambicionálja, hogy bevonuljon a halhatatlanságba. Még odáig se szárnyal minden ambíció, hogy a virilisták listájába bevonuljon. De valami egészen ősi és egyetemes ambíció a bevonulás — a telekkönyvbe. Ez az, amiben nincs semmi rendkívüli. Sőt ellenkezőleg. Azoknak a tulajdonságoknak, amelyek összességükben az úgynevezett rendességet képviselik és a legegyszerűbb életideál megközelítésére kvalifikálnak, ez a vágy a legtartalmasabb megjelenési formája. Mindnyájunké a föld. De a biztosságnak és öntudatnak egészen más érzésével és kiegyenesedettségében áll rajta az, akinek ebből a csillagászati köztulajdonból egy tenyérnyi darab is a maga nevére van könyvelve. Úgy is lehet mondani: anyakönyvelve. Mert minden ilyen tulajdonbejegyzés az anyakönyve egy Polgár számára állítja ki a törvényes születési bizonyítványt. A konjunktúra törvényszerű energiái nyilatkoztak meg abban, hogy mikor a bérelt hajlék hozzáférhetősége nehezebb és drágább lett, a vágy a saját után megnőtt, fölfokozódott, feszítőbb, türelmetlenebb és áldozatkészebb lett. De megmaradt ennek az alakulásnak az elmúlása után és megvolt a bekövetkezése előtt is. A polgárosulás felé gyarapodó kisember más szükségletekre nem sürgős első garasain egy tenyérnyi ingatlant vásárolt a kültelkeken vagy a környéken akkor is, amikor az elhelyezkedés a városban se különös gondot nem okozott, se aránytalan áldozatot nem követelt. Akkor is, amikor a távoli és terméketlen kis grund más hasznot nem jelentett számára, mirt azt, hogy vasárnap délután asszonyával, gyerekével kivonulhatott rá és puha füvön vagy kopár agyagján végigheveredhetett. Valami nagyon jónak, fölemelőnek, elandalítónak és megnyugtatónak, bátorítónak és inspirálónak kellett lennie az érzésében, mert ezerszámra éltek a városban apró műhelyek és apró boltok mélyén emberek, akik beérték vele életük minden szórakozásául. Tökéletesen ellátta a hétköznapjaikat az emlékezés és a kivánkozás örömével a pult vagy a munkapad mellett. A vagyon illúziója? ... Mindenesetre belejátszhatott ez is. Mert ezt az illúziót csakugyan egyszerűbben, komplettebbül, erősebben és olcsóbban adja, mint bármely más tulajdon. Az a kispolgár, aki valahogy véletlenül egy vadonatúj, ötezer pengőt érő bundát örökölt, távolról se érezheti ezt az illúziót olyan intenzíven, mint érzi egy kétezer pengőt érő telek birtokában Pestelyhelyen. Vannak a léleknek törvényei, melyek erősebbek a matematika törvényeinél. És alaptörvénye a léleknek a parancsolat, hogy kívánsága legyen Ábrándja legyen. Ambíciója legyen. A kispolgár nem jelentkezik többé a piacon, ahol az ő tipikus életálmának megvalósulását árulják Egészen rövid idővel ezelőtt még özönlött erre a fórumra. Ha nem venni, hát legalább gusztálni. Ha a garasok még nem is voltak egészen együtt, együtt volt, teljes volt, érintetlen volt a vágy, az ábránd, amely sarkallta. A lehetőségek tudata és hite élén élt benne. És most egyszerre elmaradt. Ijesztő és lehangoló. Mert amit mond, nem kevesebb annál, hogy nincs célja többé. Gondolatának azt a magaslati pontját, amelyen a cél vidám, színes kis zászlója lobogott a remény friss szelében, szintén elárasztották már az elemi szükség falánk hullámai. Csak szükséget ismer immár az élete. A cél, az ábránd az ambíció, az álom elmerült. Beleveszett a gond homályába. A kispolgár fantáziájának képeskönyvébe nem rajzol többé füves grundot vagy pláne ambitusos házikót az ábránd. Amit rajzol, legfeljebb egy pár cipő a gyereknek vagy egy sikeres szívrehatás az árverés elhalasztása érdekében Egyébre nincs már se színe, se vonala, se képzelete. Mert arra, hogy a kereslet és kínálat egymást szabályozó paragrafusaira raktárra dolgozzék, ez a kisrendű fantázia nincs berendezve. Ez csak a tudomány stílusa, amely valami különös megszállottság különös ihletében talán sohase volt annyira alkotó. Az Egyesült Államok hadügyi költségvetése Nagyobbítják a szárazföldi haderőt Washington, február 19. Az Egyesült Államok hadügyminisztériuma a képviselőház elé terjesztette a jövő pénzügyi év hadügyi költségvetését, amelynek végösszege 378.699.488 dollár, a második legnagyobb az Egyesült Államok történetében. A költségvetés a többi között előirányzatot tartalmaz 547 új katonai repülőgép építésére, a szárazföldi hadsereg létszámának 128.750 főről 165.000 főre való emelésére és intézkedik arról is, hogy az elnök saját belátása szerint felemelhesse a nemzetőrség létszámát. Sortitz egy szlavóniai községben Hét szalon, hat súlyos sebesült Belgrád, február 19. (Inf.) Szibiny szlavóniai községben, Szlavónbród közelében, véres események játszódtak le, amelyeknek hét halottjuk és hat súlyos sebesültjük van. A falucska lakossága fellázadt a csendőrök ellen, akik csaló sortűzzel tudtál helyreállítani a rendet. A kiadott hivatalos jelentésből nem derül ki, hogy tulajdonképpen mi volt a lázadás oka s a jelentés csak annyit mond, hogy a falubeli parasztok még hétfőn délután ki akartak szabadítani három parasztot, kiket egy csendőrőrjárat valamilyen vétség miatt őrizetbe vett. A három letartóztatott segítségére siető parasztokat is elfogta a csendőrség, mire kedden délelőtt többszázfőnyi paraszttömeg gyűlt össze a csendőrállomás előtt és fenyegető magatartást tanúsított. Nemcsak a szibinyi parasztok vettek részt a felvonulásban, hanem a szomszédos Andrijevác községből is eljöttek a parasztok. A hivatalos jelentés szerint egy katolikus pap vezette őket, aki már régebben is szerepelt államellenes bűnügyekben és büntetve is volt. A felvonuló parasztok a katolikus lelkész vezetésével viharosan követelték a letartóztatott parasztok szabadonbocsátást és a csendőrállomás parancsnoka hiába szólította fel őket, hogy menjenek a dolgukra. Az egyik tüntető — mondja a jelentés — revolvert rántott a csendőrparancsnokra, mire egy csendőr agyonlőtte. Az elekesseredett tömeg erre revolverekkel tüzelni kezdett a csendőrökre és kettőt közülük súlyosan megsebesített. A csendőrök erre sortüzet adtak a tömeg közé s az eredmény hét halott és hat súlyos sebesült volt. A hivatalos jelentés azzal végződik, hogy a sortűz után helyreállott a rend és a nyugalom a faluban. A belügyminisztérium törvényszéki bizottságot küldött ki Szibiny községbe s a zágrábi báni igazgatóság is résztvesz a történtek kivizsgálásában. Az eset óriási feltűnést keltett Belgrádban s azt hiszik, hogy a parasztlázadásnak politikai okai vannak. Elkészült az elektromos tarifareform Az Újság annak idején részletesen beszámolt arról, hogy a főváros csökkenteni akarja a villanyvilágítás tarifáját. .Az erre vonatkozó előterjesztés most elkészült. Ezideig — mint ismeretes — évi 2400 hektowatt fogyasztásig az úgynevezett háztartási tarifa volt érvényben, vagyis hektowattonként 3.5 fillérbe került a villanyáram. Ezenfelül 5.4 fillér volt az egységár. A reform szerint az 5.1 filéres tarifa teljesen megszűnik, a villanyáram ára általánosságban 3.5 fillér lesz hektowattonként, az előző évi fogyasztást túlhaladó mennyiséget pedig hektowattonként 2 fillérrel számlázzák. A tarifarevízió tehát megszünteti azt a sokat kifogásolt rendszert, amely a nagyfogyasztókat valósággal büntette és a minimális háztartási mennyiség után nagyobb összeggel fizettette meg a többletfogyasztást. Pontosan megállapítják, hogy az egyes fogyasztók 1934 január 1. és 1934 december 31. között mennyit fogyasztottak és amennyiben 1935- ben a fogyasztás ezt a mennyiséget túlhaladja, az olcsóbb árat léptetik a többletre nézve életbe. A reformtól a fogyasztás nagymértékű fellendülését remélik. Az újítás a tizenhetes szanálási bizottság legközelebbi ülése elé kerül. Ugyancsak ide kerülnek azok a tervek is, amelyek a főváros alkalmazottait érintik közelről. Kormánykörök már régóta követelik, hogy a főváros tisztviselőinek és alkalmazottainak javadalmazását az állami alkalmazottak fizetésének színvonalára szállítsák le. A főváros vezetősége szeretné a lehetőség szerint ezt elkerülni és ezért más módon igyekszik megtakarításokat elérni, illetve az alkalmazottak javadalmazását olyan formában megreformálni, hogy ez ne legyen annyira fájdalmas, mint a fizetések általános „arányosítása". Az Elektromos Művek alkalmazottai például ezideig mint „természetbeni ellátást" élvezték a díjmentes áramot. A jövőben hektowattonként egy fillért fizetnek az áramért. Az ingyenes szénjárandóság is megszűnik és mázsánként 1,50 pengőt fizetnek majd a szénért. A gázgyári alkalmazottak ingyen gáza és villanya is megszűnik a jövőben; a gáz köbméteréért 3 fillért, a villanyért pedig ugyanannyit fizetnek majd mint az elektromos alkalmazottak. A koksz ingyenessége is megszűnnek, mázsája 2 pengő lesz. A kedvezmények ilyen természetű reformja azonban nincs összefüggésben a soha nem ontotta az ujját, szépet, kényelmeset olyan bőségben, mint teszi nap nap után most, amikor nap nap után kevesebben vannak, akik ebből a sok új örömből valamivel megajándékozhatják magukat. Ami a többiben cél volt, ábránd volt, ambíció volt — elveszítette a kenyerét. Nincs mivel foglalkoznia. Foglalkozásnélküli ábrándok és ambíciók állanak a téren a többi munkátlanok tömegében és merednek velük együtt üres szemmel az üres levegőbe. Szőllősi Zsigmond közigazgatási alkalmazottak villany- és gázkedvezményének módosítássávolt, amiről külön előterjesztés készül majd a tizenhetes szanálóbizottság számára. A bizottságnak kell eldöntenie, hogy a közigazgatási alkalmazottaktól teljesen megvonják-e a villany- és gázkedvezményt, vagy pedig ők ugyanolyan kedvezményes árak mellett kapják a gázt és villanyt, mint a fentebb említett üzemi alkalmazottak. A főváros vezetősége nem szívesen járul hozzá a belügyminiszter részéről sürgetett kedvezmény-megvonáshoz, mert ennek a következménye az volna, hogy a városi tisztviselők és alkalmazottak az eddiginél sokkal kevesebb villanyt és gázt fogyasztanának, ami végeredményben nem megtakarítást, hanem ráfizetést jelentene, mert az üzemek a fogyasztás nagyarányú csökkenését erősen megéreznék. ------------------------Inpal Nagyon megszívlelendőnek és továbbfejlesztendőnek tartom azt a gondolatmenetet, amelyet a kitűnő Jesszenszky Sándor költői lendületű cikkében vázolt. Szerinte Pesten az a baj, hogy az utcák túl szélesek és ennek folytán az a kis kocsiforgalmunk, amink van, nem tud itt érvényesülni. Ezért olyan elcsüggesztő nálunk az utca képe; szegény pesti polgár ezért nem kapja itt meg az összezsúfolt, megbénult forgalomnak azt a nagyszerű látványosságát, amely más világvárosi utcákon oly pezsdítően hat az ember lelkére. Ez általános sivárságban az egyetlen üdítő csöpp, hogy néha a villamosok elakadnak. Ha villamosok nem lennének, igazán bús lenne a magyar élete. Épp ezért tiltakozni kell az ellen, hogy az illetékes hatóságok tervbe vették a Margit-híd kiszélesítését. Hiszen az, hogy az illetékes hatóságok valamit tervbe vettek, tapasztalat szerint még nem jelent imminens veszélyt, aminthogy a közönség tiltakozása se jelent eredményes közbelépést. De azért mégsem árt tiltakozni ellene. Most, amikor keskeny a Margit-híd, mégiscsak megesik olykor, hogy a járművek összetorlódnak, megakadnak rajta, a kocsisok, sofőrök összeveszekednek, néha egy-egy gyalogjárót el is gázolnak, szóval néhány pillanatra megkapja az ember a világvárosi forgalom szívforraló illúzióját. Ha a hidat kiszélesítik, mindennek vége lesz, mint ahogy a gőz is elveszti nagyszerű feszítőerejét, ha a kis kazánból a nagy kazánba eresztik át. Ez bizony így van és egyelőre nagyon bajos segíteni rajta. Csődbemenő kereskedőinket, OTI-állásokért loholó orvososainkat, kamarai illetékükkel adós ügyvédeinket nemigen lehet rábeszélni, hogy autót tartsanak és ezzel is hozzájáruljanak Budapest világvárosi jellegének kifejlesztéséhez. Viszont megtevő utcáinknak szőkébbre való összeépítése sokkal nagyobb költséggel járna, semhogy a jelenlegi gazdasági viszonyok között erre komolyan gondolhatnánk. Viszont tudnivaló, hogy ha az ember önérzete senyved véznaságának tudata miatt, két segítség van: vagy meghízik, vagy pedig szőkébb ruhát csináltat magának. Szűk ruhában minden ember Herkulesnek érzi magát. Az ember önérzete egyszerre megdagad, ha azt érzi, hogy izmai minden mozdulatnál ruhájának férceit feszegetik szét. De szerencsére van nekünk egy utcánk, amely keskenységével a legkényesebb igényeket is kielégíthetné, csak eddig nem volt jól kihasználva. Ez a Dob utca. Egyszerűen a hatóságoknak egy rendeletet kellene kiadnia, amely szerint ezentúl minden járműnek, akármilyen házban, akárhová megy is, előbb a Dob utcán kell végighajtania. Nem mondom, ez egy kis kerülőt jelentene, de ezt az áldozatot mindenki meghozná, hogy Budapestnek legalább egy kis pontját igazi világvárosi jelleggel ruházza föl. Akkor aztán ha a pesti polgár már nagyon elcsügged a széles, csöndes, nyugalmas utcákon, csak elmegy egy kicsit a Dob utcába és annak őrjítő forgalmában elég bizakodást szív magába, hogy továbbra is el tudja viselni az élet kellemetlenségeit, amelyekben tudtommal Budapest nem marad el a világvárosok mögött. 7