Ujság, 1935. október (11. évfolyam, 223-249. szám)

1935-10-25 / 244. szám

PÉNTEK, 1935 OKTÓBER 25 ÚJSÁG Gömbös Gyula beszéde a Turul Szövetség táborozásán »Sok, harcias szellemtől áthatott magyart kívánunk« A Turul Szövetség a Magyar Egészség Hete alkalmával csütörtökön este plenáris dísztábort rendezett a pesti Vigadó nagyter­mében. A Vigadó előcsarnokában a Turul Szövetség formaruhás lövészszázada helyez­kedett el, a lépcsőkön a Turul Szövetség tag­jai állottak sorfalat. A dísztáboron megjelen­tek a többi között: Gömbös Gyula miniszter­­elnök, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter, Szendy Károly polgármester, Kornis Gyula rector magnificus, Kenyeres Balázs, Bakay Lajos, Heim Pál, Érti János, Krepuska Ist­ván, Neuber Ernő, Sipeki Balás Károly egyetemi tanárok, Antal István dr., Scholt­ Kornél dr., Johan Béla, Mayer Károly állam­titkárok, Traeger Ernő dr. miniszteri taná­csos, Gömbös Gyula miniszterelnököt Sipeki Balás Károly üdvözölte. — A Turul — mon­dotta — ma örömünnepet ül, mert hosszú évek sora óta nem adatott olyan alkalom, hogy olyan eredményes munkásságról szá­molhasson be, mint a mai plenáris dísztábo­­rán. A Turul Szövetség a nemzet jövőjét fog­lalja magában. Itt van a Werbőczy nevét vi­selő jogászok bajtársi egyesülete. Itt vannak a szövetség kebelében a magyar bölcsészek és itt vannak a magyar orvosok is, akiknek érdeme az, hogy ma is szép eredményekről számolhatunk be: megrendezték a Magyar Egészség Hetét. Társasvacsora követte az ülést, melyen Szendy Károly polgármester mondott pohár­köszöntőt a kormányzóra. A jászárokszállási turulisták nevében három magyarruhás leány virágcsokrot nyújtott át Gömbös Gyula mi­niszterelnöknek. A vacsora végeztével a Tu­rul Szövetség nevében Sálló János szólalt fel. Beszédében ismertette az „Egészség Hete“ megrendezésének körülményeit. Köszönetet mondott Gömbös Gyula miniszterelnöknek azért a segítő támogatásért, amellyel a Turul Szövetséget nehéz munkájában részesítette. Foglalkozott ezután az ifjúság helyzetével, hangoztatta, hogy voltak álláshalmozások, d­e ezek a kormányhatalom intézkedésére megszűntek. (? A szerk.) Az ifjúság már be­látta azonban azt, hogy a közhivatali pályá­kon nem boldogul­t teljes számban, az ifjú­ság helyet kért a magángazdaságban. Kérés­sel fordult a miniszterelnökhöz, tegye lehe­tővé, hogy a magángazdaság kapui megnyíl­janak a magyar ifjúság előtt. A Turul Szövetség másfél évtized óta képvi­­­­seltetek és ma is képviseltek. Ez az új vi­lág azokon az alapeszméken nyugszik, amelyekért jó­magam is egész közéleti pályafutásom során küzdöttem. Nem sza­bad elkedvetlenednetek attól, ha az OMGE- nak két, eddig előtte meglehetősen ismeret­len tagja, akiknek a magyar földhöz fűződő kötelékei nem nyúlnak messze századokra vissza, különféle invektívákkal illetnek ben­neteket. Ez se fájjon nektek. Engem na­ponta huszonötször is vádolnak a legkülön­félébb beállításokkal és naponta harminc­szor buktatnak meg s mégis itt vagyok. — Mi nem vagyunk nagybirtokellenesek, mi csak a miamutbirtokok terjdelmét akarjuk olyképp korlátozni, hogy azok egy-egy vidék életére ne nehezedjenek olyan megsemmisítő súllyal, hogy a környező falvak népe, a rögöt túró magyarság ne tudjon lélegzethez jutni rá ne tudjon fej­lődni. Súlyt helyezünk arra, hogy sok-sdik­­ egészséges magyar középbirtok legyen és akadály nélkül szaporodjék a ma­gyar földm­­ves­ség is, értve ezt abban az érte­lemben, hogy minél többen juthassanak­­ön­álló gazdasági léthez és otthonhoz, mert az önálló földműves-exisztenciákban látjuk azt a támaszt, amelyre a nemzetnek az elkövetke­zendő idők során gazdaságilag, politikailag és a nemzet jövője szempontjából szüksége van. — Az a szeretet — folytatta —, amelyet mindig tapasztaltam részetekről, kétoldalú, nemcsak ti szeretteik engemet, hanem én is ilyen érzésekkel viseltelek irántatok. Balga, maradi és a nemzet igazi érdekeit félreismerő volna az a politikus, aki a fiatalságnak nem akarna helyet biztosítani az életben. Elő kell mozdítanom azt, hogy a fiatalság a magyar élet munkájában minden vonalon részt vehes­­sen nemcsak a magán-, de a közéletben is.­­­ Annak az új rendszernek, amelyért mi dolgozunk, új emberekre, reformemberekre van szüksége a magyar élet minden vona­lán. Értve ezt a közigazgatásra éppen úgy, mint a magángazdaságra. Minden rendű és rangú munkaadónak a magángazdasági életben meg kell értenie azt, hogy ha nyu­galmát biztosítva akarja látni és egyben a jövőt is eredménnyel munkálni — és ez nemcsak az ő, hanem a nemzet érdeke is —­, akkor a fiatalság jogos elhelyezkedési tö­rekvéseinek nem szabad útjába állani a munkaalkalmak csökkentésének módszeré­vel. Kérem a munkaadókat, nyújtsanak ne­kem ehhez a törekvésemhez segédkezet, mert ez a törekvésem jogos és indokolt azon statisztikák bizonysága szerint, ame­lyek kezeim között vannak, de amelyekről most szólni nem akarok, mert az a meg­győződésem, hogy az én megértő szavaim a munkaadók részéről is megértéssel fognak találkozni. Ez a munkám ugyanis azt cé­lozza, hogy kenyérhez, megélhetéshez, munkaalkalmakhoz juttassa a fiatal magyar intelligenciát, amelynek tagjai elől nem le­het és nem szabad elzárni a gyárak, műhe­lyek, bankok és kereskedelmi vállalatok kapuit, mert ennek a fiatal intelligenciának joga van arra, hogy a gazdasági élet e terü­letén is gyümölcsöztethesse a maga tudását és alkotó erejét. Mi nem elégszünk meg a hivatalokkal és nem elégít bennünket ki az sem, hogy ha a fiatalságunk csupán néhány kopott íróasztal mögött róhatja a rubriká­kat. Mi azt akarjuk, hogy fiatalságunk ott legyen a műhelyekben, a gyárakban, a ban­kokban és a kereskedői pultok mögött és becsületes munkával keresse meg itt is a maga mindennapi kenyerét. Mindezeket, amiket erről a kérdésről az imént elmond­tam, felelősségem teljes tudatában mondot­tam el, azért, hogy előmozdítsam és szol­gáljam azt a belső társadalmi békét, amelyre az országnak ma oly múlhatatlan szüksége van. Percekig tartó éljenzés és taps követte a miniszterelnök szavait. Ilárt SZÍVA­RKAHÜVELY és papír P­lantareuu Fodort és Ilunyadyt. Ez utóbbi, azt hiszem, még sok meglepetést fog nyújtani. Tegnapelőtt ott voltam Zsolt Béla Párizsi vonal­ának bécsi premierjén, ez a darab nagyon mély benyomást keltett bennem. Valami különös keveréke a könnyed francia szellemnek az orosz melan­kóliával, állandóan a két véglet közötti feszült­ségben tartja a nézőt. Budapesti utam alkalmá­ból érintkezésbe fogok lépni a darab szerzőjé­vel, azt hiszem, igen érdekes regényt lehetne írni ebből a témából. Nagyon meglepődik Budapest előkelő iro­dalmi vendége, mikor eláruljuk, hogy a Párisi vonat Zsolt Béla regénye alapján készült. — Ezt persze nem tudhattam. Ezután modern irodalmi kérdésekre terelő­dik a beszélgetés. — Mi a véleménye arról a szakadásról, amely a politikai viszonyok következtében a német irodalmat kettéválasztotta? — Olyan politikai hatalom nincsen a világon, amely valóban irodalmi szakadást idézne elő. Az irodalmat, az igazi irodalmat nem lehet paral­z­suralmi szavakkal kormányozni. Német irodalom továbbra is csak egy van, az Európa felé orientálódó német irodalom, ennek érzem magamat is részeséül. A nemzeti sajátosságok kétségkívül tartozékai a nemzeti irodalmaknak, de a nemzeti elfogultságok és gyűlöletek meg­fojtják csírájukban azokat. A nemzeti irodal­mak minden elkülönítettségük ellenére is ré­szesei egy magasabb egységnek, az európai iro­dalomnak, melynek évezredes hagyományai és eredményei tették lehetővé azokat. Akik nemzeti elfogultságból ezt az európai szellemet akarják megtagadni, azok önként mondanak le ezekről az eredményekről. Nemcsak osztrák, hanem európai írónak is érzem magam. És azt hiszem, ha nem lennék európai író, osztrák író sem lehetnék.★ Raoul Auernheimer tiszteletére a Magyar Goethe Társaság irodalmi estet rendezett csü­törtökön a Zenművészeti Főiskola kamara­termében. Az irodalmi esten, amelyet Lukács György nyitott meg, a kiváló osztrák író Goethe und der Hund címmel tartott előadást. Az elő­adás után német és magyar költők műveiből szavalt és énekelt Gárdos Kornélia, Klenka Hans, Medveczky Mária és Zoltán Tibor. A dalokat Herz Ottó dr. kísérte zongorán stíluso­san. Az irodalmi est közönsége meleg és hosszan tartó ünneplésben részesítette Budapest vendé­gét, Raoul Auernheimert. A miniszterelnök beszéde Gömbös Gyula miniszterelnök emelkedett most szólásra. Bevezetőül hangoztatta, hogy nincs megállás azon az úton, amelyen halad. ■— Mai politikai pozíciónkat — folytatta — nem taktikai pozíciónak tekintjük, amelynek az a célja, hogy magainkat megtartsuk a sh­a­tál rumiban, hanem azzal a tudattal állunk helyünkön, hogy ez a munka, amelyet vég­zünk, nagy történelmi hivatás teljesítése. Mert történelmi hivatást teljesítünk azzal a ■politikával, amellyel a magyar közélet min­den vonalán kiadtuk a jelszót: előre a refor­mok írtján. Köszönöm azt a fogadalmat, amelyet szónokotok a ti nevetekben tolt, hogy ha mi elfáradunk, a munka, a küz­dés, az alkotások útján, akkor ti az új és friss generáció, a Turul szellemében felnevelt fiatal generáció fogja átvenni tőlünk a meg­kezdett munka folytatásának további nehéz feladatát. — Mióta az Egészségügyi Hetet láttam, közéleti munkásságom terén nagy és stabil nyugalommal dolgozom. Azért, mert az egészségügyi kiállítás tanulságaiból azt a hitet melritettem, hogy ti szeretett bajtársiém­ nemcsak megértettetek engem, de rátértetek arra az alkotó és produktív útra, amelyet én kezdettől hirdetek. A kormány az Egész­ségügyi Hét súlyos tanulságaiból le fogja vonni a reális konzekvenciákat. Az állam­nak kötelessége, hogy a népegészségügy te­rén olyan alkotásokat hozzon létre, amelyek a magyar fajtát egészségessé és erőssé teszik. Három célt látunk magunk előtt. Az első cél: sok magyart erre a földre. A második: e sok magyar számára olyan szociális jólét teremtése, amilyent minden dolgozó magyar joggal megkövetel. A harmadik: sok boldog, főként harcias szellemtől áthatott magyart, mert tudomásul kell vennünk, hogy ennek a nemzetnek és a nemzet minden fiának törökös küzdelem, létküzdelem a sorsa. A magyar anyáknak, tanítóknak és professzo­roknak tehát egyik fő kötelességük ezt a szellemet: a küzdelem és az ellenállás szelle­mét átplántálni a nemzet minden fiába. Beszédének további folyamán hang­­súlyozta, hogy helyes volt az a megérzés, amellyel a Turul Szövetség 1919 óta útját járta. Lehetetlen észre nem vennetek, hogy körülöttünk új világ van kialakulóban, még­pedig abban a szellemben, amelyet ti a B®mutatka&ott áss új Schuschnigg-kormány• 23,4 millió schilling hiány a költségvetésben Bécs, október 24. Az új Schuschnigg-kor­­má­ny csütörtök délelőtt bemutatkozott az új érdekképviseleti parlament tulajdonképpeni törvényhozó testületében, a szövetségi gyű­lésiben. Amikor a kormány tagjai negyed­­tizenegyken Schuschnigg kancellár vezetésé­vel bevonultak a tereimbe, a képviselők és a ko­rzat közönsége lelkes éljenzéssel fogadták őket. Az ülés Schuschnigg kancellár rövid pro­gramm be­széd­ével kezdődött, amelyben kijelentette, hogy az új kormány programon­ja változatlanul a régi. A programjós alapja Doilk­fuss dr. kül- és belpolitikai vonalveze­tése. Gazdaságpolitikai téren az eddigi pro­gramút szintén teljes mértékben érvényben marad. A kancellár végül kijelentette, hogy az új kormány szorosan együtt akar mű­ködni a szövetségi gyűléssel, majd beter­jesztette az 1936. évi költségvetést. Draxler pénzügyminiszter előterjesztette az 1936. évre szóló költségvetést. A kormány a költségvetés 23,4 millió schillinges hiányát egyrészről a pénztári készletekkel, másrészről pedig további takarékossági intézkedésekkel fogja fedezni. A pénzügyminiszter költség­vetési beszédében a következő szigorúan be­tartandó irányvonalakban jelölte meg a szö­vetségi kormány tevékenységének alapelveit­: a pénzérték emelése, a költségvetés egyen­súlya, szigorú takarékosság, amennyiben ez a kormánynak hatalmában áll, a gazdasági fellendülés akadályainak elhárítása és a gaz­dasági rendek súrlódásmentes együttműködé­séhez szükséges feltételek megteremtése. Ami a valuta­politikát illeti, a kormány továbbra is kitart az 1932 tavasza óta követett elvek mellett egyetértésben a Nemzeti Bank vezető­ségével. Az államháztartást, valamint a pénz­ügyi és­ gazdasági politikát a kormány úgy vezeti, hogy a nemzeti pénznem értékállósága továbbra is biztosítva marad. Az osztrák tör­ténelem példái és a többi államban lefolyt események alapján a kormány a pénzhigítást és a pénzértékcsökkentést egyaránt elvetette. A kormánynak az a meggyőződése, hogy a gaz­dasági lét mesterséges fellendítésére irányuló politika, bár bizonyos pillanatnyi sikereket érhet ugyan el, de a hitel kiterjesztése által nagy része van a világkereskedelem és a hitel mai zavaros állapotának előidézésében. Raoul Auernheimer Budapesten „Német irodalom továbbra is csak egy van: az Európa felé orientálódó irodalom“ Elegáns, ősz haja ellenére is fiatalos lénye ugyanazt a könnyed, finom bécsi levegőt árasztja, mint műveinek miliője: az egykori császárváros derűs, diszkrét derűjét. Valami kü­lönös keveréke az elmélyült gondolkodónak és az előkelő világfinak. Csodálatosan könnyed magától értetődöttséggel beszél, természetesen, zökkenő nélkül siklik át az udvariasság konven­cióiról a legkomolyabb problémák megvitatá­sába és a riporter, aki még a bemutatkozás szertartásainál tart, meglepetten veszi észre, hogy már meg is kezdődött az intervjú. Ennyit arról a benyomásról, amit Raoul Auernheimer kelt az emberben. Raoul Auern­heimer, a világhírű osztrák színműíró, a Neue Freie Presse rettegett kritikusa, aki most néhány napi látogatásra Budapestre érkezett. Raoul Auemheime­r mindenekelőtt is magyar­­országi rokoni kapcsolatairól beszél: — Apám Nü­rnbergben született, tehát biro­dalmi német volt, anyám viszont magyar volt, így hát csakugyan nem túlzás, ha azt mondom, hogy az anyatejjel szívtam be Magyarország szeretetét. Magyarországon él különben fogadott leányom is és így rokoni látogatásra gyakran vagyok Budapesten. Külföldi sikereim közül leg­jobban a „Die glücklichste Zeit“ budapesti elő­adásának őrülteim, melyet a Nemzeti Színház mutatott be. Egy német staggione-társulat elő­adásában színre került Budapesten különben Casanova című darabom is. — Kiket ismert a magyar írók közül? — Mindenekelőtt is a klasszikusokat. Jókai és Petőfi már legizgalmasabb gyermekkori él­ményeim közé tartozik, a Fekete gyémántok és a Bab Ráby kedvenc olvasmányaim voltak. Ter­mészetesen kevésbé tudtam élvezni azokat a modern magyar költőket, akiknek legnagyobb értékük elvász a fordításban. Színdarabk­áik közül jól ismerem Herczeg Ferencet, Molnárt. APRÓ SZÉNNEL APRÓPÉNZÉRT FUT A G­YÖ­N­GY KÁLYHÁSÁN GYÁRTJA: ip Radiotorgyár a Mintaraktár, V., Kálmán­ utca 18.

Next