Ujság, 1935. november (11. évfolyam, 250-273. szám)
1935-11-15 / 260. szám
Rutótómtítéslei: Teljes BMapeifl 6$ Milfgisi Elsír Kl&fPMlliSlMMM: Te5l&S BWflaiWBSfl R Budapest, 1935 péntek, november 15. XI. évfolyam, 260. szám Á m f S fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyed évre 10.80 pengő Egy hónapra 4.5 pengő Ausztriában egy hóra... 5 Schilling Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 16 Vill. vasárnap .............................................82 uilt. Hétköznap Wienben . 24 Groschen Ausztria egyéb hülyéin 80 Groschen Vasárnap ............................ 40 Grosehen Megjelenik vasárnap és Ünnepnap utáni napok kivételével minden nap SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL! VI. Aradi utca 10 TELEFON: 20-7-54, 20-7-55, 20-7-56, 20-7-37 Budapest 62, postafiók 282 FIÓKKIADÓHIVATAL I£Ol.CSOK KÖNYVTÁR (Tel.t 81-6-28) UTAZÁSI ÉS MENETJEGYIRODA (Telefont 41-9-34) Erzsébet-körút 43 (Royal-épület) tBBr RÓVA! Nem közönséges diplomatatehetség lehet Sztranyavszky elnök úr, aki finom szimattal érezte meg előre, mire lesz a reformparlamentnek elsősorban és legégetőbben szüksége — és megduplázta a viharcsengőt. Csak a méretben tévedett akkor is, ha nem kétszeresre, de háromszorosra fokoztatta az erejét. Mert az apparátus így is gyengének bizonyult az orkánnal szemben, amit a felfrissült törvényhozótestület élharcos légiója produkálni tud, ha kiereszti, ami benne megnyilatkozásra várt. Nem, ezt a sereget nem lehet azzal vádolni, hogy csak a defenzívában tud helyt állani. Ennek az ellenkezőjéről meggyőződhetett az is, aki süket, vagy aki belesüketült a meggyőződésbe. Ezzel a tájfunnal kapcsolatban meg kell gyónnunk, hogy önvádat és lelkiismeretfurdalást érzünk. Mert mi sürgetjük állandóan, hogy a törvényhozó urak munkájukban az eleven élet problémáival keressenek kapcsolatot. És a legádázabb viharok mindig az interpellációk során, tehát azoknak a kérdéseknél törnek ki, amelyeket az élet vet oda a politika intézőinek és vár rájuk feleletet. De a válasz mindig Aeolus tömlőjéből harsog elő, hogy lényeg helyett a hangok vad orgiájával seperje el és fordítsa másfelé az érdeklődést. Kezdjük belátni: a szegény, rongyos és jajgató életnek nincs itt keresete. Ha belép a márványkapun, csak botrány lesz belőle.* Ellenben, ha a köznek van keresete a polgáron, házhoz megy hozzá és házon kívül, sőt akkor is megtalálja, ha a kéménybe próbálna bújni előle. Mert a közérdek természetesen mindig számlát hoz a polgárnak, amely szerint nemcsak fizetnie kell, hanem többet kell fizetnie. A közérdek most a fővárost szanálja, tehát drágul a víz, drágul a villamos és aki még többre kiváncsi, bizonyosan hamarosan fog tudni többről is. Csak egyet ne firtasson a polgár. Azt, hogy őt ki fogja szanálni? Ez az ő magánügye, amelynek szentségét a köz sokkal jobban tiszteli, semhogy bele kívánna avatkozni. .....................— ■DuÍBHHaHHP3H3MBraBaaBHnÉMáaB3PBaB38aBa3ÍMÍPaH3P Zulaogftesanei, fürelíítessn !!3la5c a v&l3Si!$helyiségek előtt. London, november 14. Feltűnő nyugalommal járult csütörtökön 31.303.527 angol választó, Anglia történelmének legnagyobb választói tömege, a szavazóurnák elé. Már reggel nyolc órakor megnyíltak a szavazóhelyiségek. Tolongás ugyan sehol sem észlelhető, de a londoni Cityben és a városok üzleti negyedeiben a munkahelyeikre siető alkalmazottak és a reggeli bevásárlásaikat végző háziasszonyok felhasználták az alkalmat arra, hogy már a kora délelőtt leszavazzanak. Az utcákon a jelöltek neveit viselő gépkocsik száguldottak. Az összes pártok polgári kötelességük teljesítésére buzdítják zárószózataikban a választókat és hangoztatják, hogy „Szakíts magadnak ötpercnyi időt és szavazz, nehogy öt évig kelljen megbánnod!" Eddig negyven egyhangú választás eredményét lehet tudni. Ezek aránya a következő: Kormánytámogató pártok 26, ellenzéki pártok 14 mandátum. Az első szavazók egyike Baldwin miniszterelnök volt, aki a Caxton-halli szavazóhelyiségben adta le szavazatát Este meg£l£nkfilt a fokra. A szavazóhelyiségekben csak az esti órákban élénkült meg a forgalom. Üzletzárásig inkább csak asszonyok és leányok szavaztak, este hat óra után azonban, amikor az üzletekben és gyárakban megszűnt a munka, megindult a tömegek özönlése az urnák elé. Egyes szavazóhelyiségek előtt hosszú sorokban álltak a választók s türelmesen várták, hogy bejuthassanak. Egész este zuhogott az eső, de ez sem tartotta vissza a Az első négy eredmény Este tíz órakor, középeurópai időszámítás szerint 11 órakor váltak ismeretessé az első eredmények. Ekkor mindössze négy kerület eredményét ismerték, amelyek közül háromban újból a konzervatív jelölt győzött, a negyedikben pedig a nemzeti liberális párt jelöltjének sikerült a mandátumot isméét megszereznie. Exeter, Cheltenhein és Stockton on Tees kerületekben szerezte meg újból a konzervatív párt a mandátumot, annak ellenére, hogy a konzervatív jelöltre leadott van az a múltban eltűnő orvos, aki éjjel három órakor, télvíz idején pillanatok alatt öltözött fel és ment a külvárosok betegéhez, sokszor abban a tudatban, hogy még csak a csekély díját sem kapja meg. E nagy emberbarát helyébe a géporvos lépett. Orvosi kamarák helyett inkább ezt a géporvosi intézményt szüntetnék meg. Adnák vissza a társadalomnak a doktor, bácsit, aki felett a fegyelmet közvetlenül a jó Isten gyakorolta, de aki hősies fegyelmezettséggel, nagyszerű tudással virrasztott a nagybeteg felett és anyagiakat alig várva és alig kapva, a társadalom puritán hőseinek végteleni magasságaiba emelkedett Ezt a hőst, ezt az öreg orvost várja vissza mindenki. Hófehér haját körülcsókolja a nagybeteg. Várja lélekszakadva, mikor kopogtat be az ajtaján s nem akarja elereszteni. Sokszor az utolsó mentsvár, az utolsó reménység, az utolsó oltár. Megkönnyezik, ha elmegy és megkönnyezik, ha jön. Megy parasztkocsikon ultalán utakon, éjjel falusi operációra. Benne van minden bizalom, az életnek minden reménye. Sokszor élet és halál ura s ha igazán tud és a legtöbb tud, akkor több mint a pap, több mint a biró, mindene a betegnek. Adjátok vissza az orvosi kamarák helyett a doktor bácsit, a doktor bácsi mindennapi kenyerét, szerény exisztenciáját, a géporvos helyébe adjátok vissza azt a már már eltűnő orvostípust, amelyre forró vágyakozással vár a beteg, aki szárnyat ad a csüggedőnek, reményt fiz elesettnek, aki belenéz a vesékbe és a szívekbe s szemének röntgenlámpájával a betegnek lelkébe Nem fegyelmi szervezet kell, nem tagdíj, nem hivatalnokorvos, hanem az az orvoshős, aki a bacillusok, a fertőző betegségek, a nagy testi szerencsétlenségek iszonyú frontját járja egy életen át... or i orvosi kanarák ismét több lesz egy ketreccel, ami a társadalom eddig még szabadon működött értelmiségi vezérei számára készül. Már erősen korlátozták a bírákat, reá akarnak erőszakolni az ügyvédekre zárt számot, tagfelvételi korlátozásokat, felekezeti és faji különbségeket, a bortörvény javaslatában korlátozás alá veszik, hogy ki mennyi szőlőföldet telepítsen be és ez igy megy nap nap után, nincs megállás s mikor a közvélemény szántónkén, hogy az alkotmányos jogok lassanként hogyan töredeznek össze és poralakban hogyan szállnak el, a válasz egy óriási csodálkozás, hát ki bántja itt az alkotmányos szabadságjogokat. Az orvosi kamarái megint csak arra szolgálnak, hogy az orvosokat besuszterolják egy hatalmi szervezetbe Ez a hatalmi szervezet valami sok jóval nem biztat. Eddig is voltak az orvosoknak egyesületeik, ahol számon tartották egymás tudományát és egymás orvosi erkölcseit. Iia vétett az orvos etnika ellen, akkor ott volt a bíróság amely éppúgy, mint más pályák, meg tévedettjei ellen, a megtévedett orvosok ellen sem késett soha a legkeményebb büntetéseket alkalmazni. A kari becsüld szempontjából vizsgálva azorvosokat, ez a vizsgálat is úgyszólván negatív, inkább azt mondhatjuk, hogy a lovagias bajtársi szellem elsősorban az orvosok között fejlődött ki s nagyon ritka az az orvos, aki a másiknak a pacientéráját szándékosan és tudatosan elszedi. Így tehát az orvosi kamarák felállítása inkább azt a célt szolgálja, hogy az államhatalom ide is belenézhessen és belenyúlhasson s a kamarákon át vegye az orvosokat egyetlen pórázra. Igen nehéz lesz azonban ez. A mi orvosi nemzedékeink egyik a másik után független, szabad szellemben nevelődött, pórázhoz, elnyomáshoz nem volt szokva s még a politikai életben is erősen önérzetes hagyományokat képvisel mind a mai napig. Itt tehát az orvosi kamarákat mégis azért szereznék meg, hogy az orvosi etnika követelményei az eddiginél jobban érvényesüljenek egy szemrebbenés nélkül mondhatjuk, hogy ám jól van, a becsült kérdésében nincs tréfa, szigorítsák meg ezeket a követelményeket úgy, ahogy jólesik. Kamarai tagdíj fizetéséhez kötni azonban a ma irtózatosan nyomorgó orvosok felét, kenyérkeresetük folytatását, ez az, ami legelsősorban ütközik bele az etbikába Vegyék el az orvos kenyerét, ha bizonyos fajta büntetendő cselekményeket követ el, de a szegénység nem lehet jogcím arra, hogy bárkinek lehetetenné tegyék a kenyérkeresetét. Orvosi kamarák helyett inkább az orvosok szociális helyzetén segítsenek. Nem kell arról beszélni, köztudomású, hogy a társadalom fokozatos szegényedése elsősorban az orvosi rendelőkben fejti ki a maga negatív hatásait, elfogy a beteg. De azután az újabb kornak az a végzetes iránya, amely különféle betegpénztárak számára óriási gárdát szervez és ezekbe a betegpénztárakba beszervezi egy sablonellátásra a fizetőképes tömegeket, elveszi a szabad pályán élő orvosok keresetét, az emberek beletörődnek abba, hogy a fölerendeléseken kérjék az orvos tanácsát és elmegy vissza lehetetlenül az az orvos, aki a tüdejét, az idejét, a lelkét, minden tudását ott töltötte a beteg szobájában és ne-mes-’k orvos volt, hanem lelkiorvos is. E helyébe a felmagasztosult jóbarát helyébe egy rideg hivatalnok orvost leintettek a legutóbbi évek, aki agyon volt terhelve, akit naponta százákat keresnek fel az ingyenbetegek és akinek semmiféle ideje sem jut arra, hogy behatóan foglalkozzék a beteggel, sőt a betegek lakására aznap amikor hívják igen sok esetben el sem tud jutni. Hol szavazókat s minél előbbre haladt az idő, annál jobban nőtt a tömeg. Hagyományos divat Angliában, hogy a férfiak este mennek szavazni ,lehetőleg a két utolsó órában. Az urnákat este kilenc órakor zárták le (középeurópai időszámítás szerint este tízkor), sok körzetben azonban meg kellett hosszabbítani a zárórát. A fővárosban és a nagyobb városokban a szavazatok összeszámlálása már az éjszaka folyamán megkezdődött, míg a vidéki kerületek legnagyobb részében lepecsételték az urnákat és csak pénteken reggel látnak hozzá a szavazatszámláláshoz. Az estig beérkezett jelentések szerint a legfiatalabb szavazó az idén egy tizenkétéves iskoláslányka volt, akinek tévedésből kézbesítették ki a választási igazolványt. A szavazóbizottság elnöke minden további nélkül elfogadta az igazolványt és megengedte, hogy a kislány leszavazzon. A legidősebb választópolgár egy Frederic Jackson nevű 103 éves gazda volt, aki a kenti grófságban fekvő Sidcup faluban lakik. Kormánypárti elemek általában növekvő bizalommal tekintenek a választások eredményei elé és a konzervatív párt központi irodájának nyilatkozata szerint a kormány győzelme nagyobb lesz, mint remélték, azonban líot jermere lord, aki már többizben bámulatos pontossággal találta el a választások eredményét, ezúttal csak 75—100 főnyi többséget jósol. Várják az eredményt Londonban a fő utcakeresztöződéseknél és a lapok szerkesztőségei előtt a késő esti órákban nagy csoportok verődtek össze és várták a vidékről érkező választási híreket. Érdekes, hogy amíg a szavazás és a választást megelőző agitáció alig változtatta meg a főváros külső képét, a választás utáni eredményvárás már meglátszik a fővárosban, mert még az éjféli órákban is mindenütt nagy élénkség uralkodik. A vidéken egy órával előbb zárták le a szavazást, mint a fővárosban s ezért az első eredmények a vidékről futnak be. Este tíz óra után zsúfoltságig megteltek az éttermek és kávéházak, amelyeknek közönsége rádión hallgatja a részleteredményeket. A fogadási piac az előző választásokkal szemben nem volt nagy, mert mindenki bizonyosra veszi a konzervatív párt győzelmét.