Ujság, 1935. november (11. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-15 / 260. szám

Rutótómtítéslei: Teljes BMapeifl 6$ Milfgisi Elsír Kl&fPMlliSlMMM: Te5l&S BWflaiWBSfl R Budapest, 1935 péntek, november 15. XI. évfolyam, 260. szám Á m f S fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyed évre 10.80 pengő Egy hónapra 4.5 pengő Ausztriában egy hóra... 5 Schilling Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 16 Vill. vasárnap .............................................82 uilt. Hétköznap Wienben . 24 Groschen Ausztria egyéb hülyéin 80 Groschen Vasárnap ............................ 40 Grosehen Megjelenik vasárnap és Ünnepnap utáni napok kivételével minden nap SZER­K­ESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL! VI. Aradi­ utca 10 TELEFON: 20-7-54, 20-7-55, 20-7-56, 20-7-37 Budapest 62, postafiók 282 FIÓKKIADÓHI­­V­ATAL I£Ol.CSOK KÖNYVTÁR (Tel.t 81-6-28) UTAZÁSI ÉS MENETJEGYIRODA (Telefont 41-9-34) Erzsébet-körút 43 (Royal-épület) tBBr RÓVA! Nem közönséges diplomatatehetség lehet Sztranyavszky elnök úr, aki finom szimat­tal érezte meg előre, mire lesz a reform­parlamentnek elsősorban és legégetőbben szüksége — és megduplázta a viharcsengőt. Csak a méretben tévedett akkor is, ha nem kétszeresre, de háromszorosra fokoztatta az erejét. Mert az apparátus így is gyengé­nek bizonyult az orkánnal szemben, amit a felfrissült törvényhozótestület élharcos lé­giója produkálni tud, ha kiereszti, ami benne megnyilatkozásra várt. Nem, ezt a sereget nem lehet azzal vádolni, hogy csak a defenzívában tud helyt állani. Ennek az ellenkezőjéről meggyőződhetett az is, aki süket, vagy aki belesüketült a meggyőző­désbe.­ Ezzel a tájfunnal kapcsolatban meg kell gyónnunk, hogy önvádat és lelkiismeret­­furdalást érzünk. Mert mi sürgetjük állan­dóan, hogy a törvényhozó urak munkájuk­ban az eleven élet problémáival keressenek kapcsolatot. És a legádázabb viharok min­dig az interpellációk során, tehát azoknak a kérdéseknél törnek ki, amelyeket az élet vet oda a politika intézőinek és vár rájuk fele­letet. De a válasz mindig Aeolus tömlőjé­ből harsog elő, hogy lényeg helyett a han­gok vad orgiájával seperje el és fordítsa másfelé az érdeklődést. Kezdjük belátni: a szegény, rongyos és jajgató életnek nincs itt keresete. Ha belép a márványkapun, csak botrány lesz belőle.* Ellenben, h­a a köznek van keresete a pol­gáron, házhoz megy hozzá és házon kívül, sőt akkor is megtalálja, ha a kéménybe próbálna bújni előle. Mert a közérdek ter­mészetesen mindig számlát hoz a polgár­nak, amely szerint nemcsak fizetnie kell, hanem­­ többet kell fizetnie. A közérdek most a fővárost­ szanálja, tehát drágul a víz, drágul a villamos és aki még többre ki­váncsi, bizonyosan hamarosan fog tudni többről is. Csak egyet ne firtasson a­ polgár. Azt, hogy őt ki fogja szanálni? Ez az ő magánügye, amelynek szentségét a köz sok­kal jobban tiszteli, semhogy bele kívánna avatkozni. .....................— ■DuÍBHHaHHP3H3MBraBaaBHnÉMáaB3PBaB38aBa3ÍMÍPaH3P Zulaogft­esan­ei, fürelíítessn !!3la5c a v&l3Si!$h­elyiségek előtt. London, november 14. Feltűnő nyugalom­mal járult csütörtökön 31.303.527 angol vá­lasztó, Anglia történelmének legnagyobb vá­lasztói tömege, a szavazóurnák elé. Már reggel nyolc órakor megnyíltak a szavazó­­helyiségek. Tolongás ugyan sehol sem ész­lelhető, d­e a londoni Cityben és a városok üzleti negyedeiben a munkahelyeikre siető alkalmazottak és a reggeli bevásárlásaikat végző háziasszonyok felhasználták az alkal­mat arra, hogy már a kora délelőtt leszavaz­zanak. Az utcákon a jelöltek neveit viselő gépkocsik száguldottak. Az összes pártok polgári kötelességük teljesítésére buzdítják zárószózataikban a választókat és hangoz­tatják, hogy „Szakíts magadnak ötpercnyi időt és szavazz, nehogy öt évig kelljen meg­bánnod!" Eddig negyven egyhangú választás ered­ményét lehet tudni. Ezek aránya a követ­kező: Kormánytámogató pártok 26, ellenzéki pártok 14 mandátum. Az első szavazók egyike Baldwin minisz­terelnök volt, aki a Caxton-halli szavazó­helyiségben adta le szavazatát Este meg£l£nkfilt a fokra. A szavazóhelyiségekben csak az esti órák­ban élénkült meg a forgalom. Üzletzárásig inkább csak asszonyok és leányok szavaz­tak, este hat óra után azonban, amikor az üzletekben és gyárakban megszűnt a munka, megindult a tömegek özönlése az urnák elé. Egyes szavazóhelyiségek előtt hosszú sorokban álltak a választók s türelmesen várták, hogy bejuthassanak. Egész este zu­hogott az eső, de ez sem tartotta vissza a Az első négy eredmény Este tíz órakor, középeurópai időszámí­tás szerint 11 órakor váltak ismeretessé az első eredmények. Ekkor mindössze négy kerület eredményét ismerték, amelyek közül háromban újból a konzervatív jelölt győzött, a negyedikben pedig a nemzeti liberális párt jelöltjének sikerült a mandátumot isméé­t megszereznie. Exeter, Cheltenhein és Stock­­ton on Tees kerületekben szerezte meg új­ból a konzervatív párt a mandátumot, annak ellenére, hogy a konzervatív jelöltre leadott van az a múltban eltűnő orvos, aki éjjel­­ három órakor, télvíz idején pillanatok­­ alatt öltözött fel és ment a külvárosok betegéhez, sokszor abban a tudatban, hogy még csak a csekély díját sem kapja meg. E nagy emberbarát helyébe a gép­orvos lépett. Orvosi kamarák helyett in­kább ezt a géporvosi intézményt szüntet­nék meg. Adnák vissza a társadalomnak a doktor, bácsit, aki felett a fegyelmet közvetlenül a jó Isten gyakorolta, de aki hősies fegyelmezettséggel, nagyszerű tu­dással virrasztott a nagybeteg felett és anyagiakat alig várva és alig kapva, a társadalom puritán hőseinek végtelen­­­i magasságaiba emelkedett Ezt a hőst, ezt­­ az öreg orvost várja vissza mindenki. Hófehér haját körülcsókolja a nagybeteg. Várja lélekszakadva, mikor kopogtat be az ajtaján s nem akarja elereszteni. Sok­szor az utolsó mentsvár, az utolsó re­ménység, az utolsó oltár. Megkönnyezik, ha elmegy és megkönnyezik, ha jön. Megy parasztkocsikon ultalán utakon, éj­jel falusi operációra. Benne van minden bizalom, az életnek minden reménye. Sokszor élet és halál ura s ha igazán tud és a legtöbb tud, akkor több mint a pap, több mint a biró, mindene a betegnek.­­ Adjátok vissza az orvosi kamarák he­lyett a doktor bácsit, a doktor bácsi min­dennapi kenyerét, szerény exisztenciá­­ját, a géporvos helyébe adjátok vissza azt a már már eltűnő orvostípust, amelyre forró vágyakozással vár a beteg, aki szárnyat ad a csüggedőnek, reményt fiz elesettnek, aki belenéz a vesékbe és a szí­vekbe s szemének röntgenlámpájával a betegnek lelkébe Nem fegyelmi szerve­zet kell, nem tagdíj, nem hivatalnok­orvos, hanem az az orvoshős, aki a bacil­­lusok, a fertőző betegségek, a nagy testi szerencsétlenségek iszonyú frontját járja egy életen át... or­ i orvosi kanarák ismét több lesz egy ketreccel, ami a társadalom eddig még szabadon műkö­dött értelmiségi vezérei számára készül. Már erősen korlátozták a bírákat, reá akarnak erőszakolni az ügyvédekre zárt számot, tagfelvételi korlátozásokat, fele­kezeti és faji különbségeket, a bortörvény javaslatában korlátozás alá veszik, hogy ki mennyi szőlőföldet telepítsen be és ez igy megy nap nap után, nincs megállás s mikor a közvélemény szántónkén, hogy az alkotmányos jogok lassanként hogyan töredeznek össze és poralakban hogyan szállnak el, a válasz egy óriási csodálko­zás, hát ki bántja itt az alkotmányos szabadságjogokat. Az orvosi kamarái­ megint csak arra szolgálnak, hogy az or­vosokat besuszterolják egy hatalmi szer­vezetbe Ez a hatalmi szervezet valami sok jóval nem biztat. Eddig is voltak az orvosoknak egyesületeik, ahol számon tartották egymás tudományát és egymás orvosi erkölcseit. Iia vétett az orvos­ etnika ellen, akkor ott volt a bíróság amely éppúgy, mint más pályák, meg tévedettjei ellen, a megtévedett orvosok ellen sem késett soha a legkeményebb büntetéseket alkalmazni. A kari becsüld szempontjából vizsgálva az­­orvosokat, ez a vizsgálat is úgyszólván negatív, inkább azt mondhatjuk, hogy a lovagias ba­jtársi szellem elsősorban az orvosok között fej­lődött ki s nagyon ritka az az orvos, aki a másiknak a pacientéráját szándékosan és tuda­tosan elszedi. Így tehát az orvosi kamarák felállítása inkább azt a célt szolgálja, hogy­ az államhatalom ide is belenézhessen és belenyúlhasson s a ka­marákon át vegye az orvosokat egyetlen pórázra. Igen nehéz lesz azonban ez. A mi orvosi nemzedékeink egyik a másik után független, szabad szellemben neve­lődött, pórázhoz, elnyomáshoz nem volt szokva s még a politikai életben is erősen önérzetes hagyományokat képvisel mind a mai napig. Itt tehát az orvosi kamará­kat mégis azért szer­eznék meg, hogy az orvosi etnika követelményei az eddiginél jobban érvényesüljenek egy szemrebbe­nés nélkül mondhatjuk, hogy­ ám jól van, a becsült kérdésében nincs tréfa, szigo­rítsák meg ezeket a követelményeket úgy, ahogy jólesik. Kamarai tagdíj fizetéséhez kötni azonban a ma irtózatosan nyo­morgó orvosok felét, kenyérkeresetük folytatását, ez az, ami legelsősorban üt­közik bele az etbikába Vegyék el az or­vos kenyerét, ha bizonyos fajta bünte­tendő cselekményeket követ el, de a sze­génység nem lehet jogcím arra, hogy bár­kinek lehetetenné tegyék a kenyérkere­setét. Orvosi kamarák­ helyett inkább az orvosok szociális helyzetén segítsenek. Nem kell arról beszélni, köztudomású, hogy a társadalom fokozatos szegénye­dése elsősorban az orvosi rendelőkben fejti ki a maga negatív hatásait, elfogy a beteg. De azután az újabb kornak az a végzetes iránya, amely különféle beteg­­pénztárak számára óriási gárdát szervez és ezekbe a betegpénztárakba beszervezi egy sablonellátásra a fizetőképes tömege­ket, elveszi a szabad pályán élő orvosok keresetét, az emberek beletörődnek abba, h­ogy a fölerendeléseken kérjék az or­vo­s tanácsát és elmegy vissza lehetetlenül az az orvos, aki a tüdejét, az idejét, a lel­két, m­inden tudását ott töltötte a beteg szobájában és ne-m­es-’k orvos volt, hanem lelkiorvos is. E helyébe a felmagasztosult jóbarát helyébe egy rideg hivatalnok orvost leintettek a legutóbbi évek, aki agyon volt terhelve, akit naponta százá­kat keresnek fel az ingyenbetegek és aki­nek semm­iféle ideje sem jut arra, hogy behatóan foglalkozzék a beteggel, sőt a betegek lakására az­­nap amikor hívják igen sok esetben el sem tud jutni. Hol szavazókat s minél előbbre haladt az idő, annál jobban nőtt a tömeg. Hagyományos divat Angliában, hogy a férfiak este mennek szavazni ,lehetőleg a két utolsó órában. Az urnákat este kilenc órakor zárták le­ (közép­­európai időszámítás szerint este tízkor), sok körzetben azonban meg kellett hosszabbí­tani a zárórát. A fővárosban és a nagyobb városokban a szavazatok összeszámlálása már az éjszaka folyamán megkezdődött, míg a vidéki kerületek legnagyobb részében le­pecsételték az urnákat és csak pénteken reg­gel látnak hozzá a­ szavazatszámláláshoz. Az estig beérkezett jelentések szerint a legfiata­labb szavazó az idén egy tizenkétéves isko­láslányka volt, akinek tévedésből kézbesí­tették ki a választási igazolványt. A szavazó­bizottság elnöke minden további nélkül el­­fogadta az igazolványt és megengedte, hogy­ a kislány leszavazzon. A legidősebb választó­­polgár egy Frederic Jackson nevű 103 éves gazda volt, aki a kenti grófságban fekvő Sidcup faluban lakik. Kormánypárti elemek általában növekvő bizalommal tekintenek a választások ered­ményei elé és a konzervatív párt központi irodájának nyilatkozata szerint a kormány győzelme nagyobb lesz, mint remélték, azonban líot­ jermere lord, aki már többiz­­ben bámulatos pontossággal találta el a vá­lasztások eredményét, ezúttal csak 75—100 főnyi többséget jósol. Várják az eredményt Londonban a fő utcakeresz­töződéseknél és a lapok szerkesztőségei előtt a késő esti órákban nagy csoportok verődtek össze és várták a vidékről érkező választási híreket. Érdekes, hogy am­íg a szavazás és a válasz­tást megelőző agitáció alig változtatta meg a főváros külső képét, a választás utáni eredményvárás már meglátszik a főváros­ban, mert még az éjféli órákban is minde­nütt nagy élénkség uralkodik. A vidéken egy órával előbb zárták le a szavazást, mint a fővárosban s ezért az első eredmények a vidékről futnak be. Este tíz óra után zsú­­foltságig megteltek az éttermek és kávé­házak, amelyeknek közönsége rádión hall­gatja a részleteredményeket. A fogadási piac az előző választásokkal szemben nem volt nagy, mert mindenki bizonyosra veszi a konzervatív párt győzelmét.

Next