Ujság, 1936. május (12. évfolyam, 100-125. szám)

1936-05-01 / 100. szám

2 csönfelvételhez folyamodnia. A hiány nagyobb része az állami adósságok szolgálatára át nem utalt pénzeknek újból kölcsönként való felvé­tele útján fedeztetik. Áttér ezután a jelentés az állami üzemek folyó évi kezelésére és megállapítja, hogy ez a múlt évhez viszonyítva a február végéig ter­jedő nyolc hónap ideiglenes adatai szerint bi­zonyos javulást mutat, amennyiben a rendes bevételek 9 százalékkal emelkedtek, míg a ki­adások csak 2.9 százalékkal növekedtek, úgy hogy az egyenleg kedvezőbb és azonkívül keve­sebb kölcsön is vétetett fel: összesen: 287.7 279.7 270.4 Bevételek: Tényleges költségvetési be­vételek .................... 253.4 231.7 230.5 Egyenleg: —34.3 —48.0 —39.9 Hitelműveletek: kincstár által nyújtott­­ Előlegek .................... 42.1 48.0 38.1 Bankoknál elhelyezett­ kincstárjegyek .... — 5.0 — Az Államvasutak veszteségei jelentékenyen csekélyebbek a tavalyiaknál s a posta, távirda és távbeszélő feleslegei nagyobbak. A vasgyárak azonban nagyobb veszteséget tüntetnek fel. Február végén az adóhátralékok álladéka 282 9 millió pengő volt, az 1935 február 28-i 290,6 millió pengővel szemben. A tartozások az év folyamán 22 millió pengővel 169.2 millió pengőre csökkentek. A külföldi hosszúlejáratú adósság állaga az utolsó negyedben csaknem teljesen ugyanazon a szinorancin maradt (918 millió , márc. 31-én). A belföldi hosszúlejáratú adósság ebben az időszakban 0.9 millió pengővel 110.6 millióra csökkent. A külföldi függő adósság is csökkent 1.1 millió pengővel 349.1 millió pengőre, viszont a belföldi függőadósság 2.1 millió pen­gővel 3­45.4 millióra emelkedett. Az 1935 már­cius 31-i állapottal szemben a külföldi függő­­adósságnál úgyszólván semmi változás nincsen, azonban a belföldi függőadósság 76.7 millió pengővel (26 százalék) emelkedett. Az állami garanciák változatlanul 101.4 millió pengőt tesznek ki. Valuta- és pénzügyek A Nemzeti Banknak az utóbbi negyedévre készített jelentései szerint a bankjegyforgalom 6,11 százalékkal magasabb, mint a múlt év megfelelő időszakában volt. Az emelkedés áp­­rilis két hetében csak 3 százalék volt, ami hoz­závetőleg a nagykereskedelmi index emelkedé­sének felel meg. Az államnak a bankkal szem­ben fennálló adóssága programmszerűen emel­kedik, amint a gazdaadósságok rendezési terve alapján folyósított előlegek igénybevétetnek. Ez az adósság jelenleg 80.5 millió pengő, az 1935 március 31-i 58.5 millióval szemben. A Magyar Nemzeti Bank és az Olasz Nem­zeti Bank között — a Nemzetközi Fizetések Bankjának, valamint a Magyar Nemzeti Bank részére az 1931. év nyarán nyújtott hitelekben résztvevő központi bankok hozzájárulásával — egyezmény jött létre, amely szerint a Magyar Nemzeti Bank visszafizeti az Olasz Nemzeti Bank részesedési összegét azokból a líra-egyen­­legekből, amelyek az Istituto Nazionale per i Combi con l'Estero-nál rendelkezésére állnak. Az egyezmény megkötésének időpontjában az Olasz Nemzeti Bank követelése 1,159.546 aranydollár volt. Ennél a tranzakciónál az át­számítási árfolyam az aranyparitás-árfolyam lesz. A jelentés időszakában ezen egyezmény alapján visszafizetés még nem történt. A Nem­zetközi Fizetések Bankjának, valamint a Nem­zeti Bankoknak összes követelése ebben az időpontban 16,5 millió aranydollár volt. Az összes forrásokból származó devizabevé­tel a folyó év első negyedében 32 százalékkal, a kiutalás pedig 24 százalékkal volt magasabb, mint 1935 megfelelő időszakában. Az emelke­dés legnagyobb része a klíringszámlákra esik, vagyis nem folyt be tényleg deviza, hanem csak elszámoltatott. A kivitel Németország felé to­vábbra is emelkedett és a folyó év januárjában rés februárjában a magyar összkivitelnek körül­belül 35 százalékát tette. A pengő elleni kivitel erősen csökkent. Mint ismeretes, az exportőrök kiviteli felárat kapnak pengőben, ami az importőrök részére kiutalt devizák után felszámított felárból nyeri fedezetét. A múlt év novemberében a kiviteli és behozatali felárak egységesü­lettek, amiről az előző jelentés már részletesen beszámolt. Július—február 1935/34 1834/35 1833/34 Kiadások: millió pengő Tényleges folyó költség­vetési kiadások .... 273.7 259.3 255.6 Tényleges folyó kiadások, a havi költségvetéseken felül ............................ — 2.0 — Elhalasztott folyó költség­­vetési kiadások . . . •­­ — — 1.8 Tényleges költségvetési be­ruházások .................... 4.6 8.1 8.4 Tényleges beruházások köl­csönökből .................... 4.8 4.6 1.0 Elhalasztott beruházások . —­­— —­­A kincstárnak visszatérít­­tetett ............................ 4.6 6.7 3.6 Javult a gazdasági helyzet A termelésből és kereskedelemből származó bruttó nemzeti jövedelemnek adatai, valamint a Központi Statisztikai Hivatalnak a havi nagy­ ÚJSÁG PÉNTEK, 1936 MÁJUS 1 kereskedelmi árindexe évi átlagaira vonatkoz­ó adatait ismertetve, kiemeli a jelentés, hogy ezek szerint az adatok szerint a nemzeti jöve­delem 1933-ban érte el a legalacsonyabb szín­vonalát, attól kezdve pedig 1935-ig 21,2 száza­lékos emelkedést. Ugyanebben az időszakban a nagykereskedelmi index 17,1 százalékkal emelkedett. 1933 és 1934 között az őstermelés, ipar és közlekedés javait, a kereskedelem 1931-ben még mindig hanyatlást mutatott, 1935-ben azonban javult. 1935-ben pengő­­értékben a bányák termelése az 1929. évi szín­vonal 92 százalékára emelkedett, az iparé annak 76 százalékára, a mezőgazdaságé 60 százalékára, a kereskedelem és közlekedés pe­dig 75 százalékára Az 1935. évi összejövedelem az 1929. évi jövedelemnek 68,8 százaléka, az 1935. év átlagos árszínvonal pedig az 1929. évi árszínvonalnak 73,5 százaléka volt. Az idegenforgalom Magyarországban növeke­dőben van. A Székesfővárosi Idegenforgalmi Hivatal becslései szerint külföldi látogatók bruttó kiadásai Magyarországon 1935-ben kö­rülbelül 32,5 millió pengőt tettek, az 1934. évi 26 millióval szemben. 1934-ben majdnem az egész összeg és pedig 25 millió pengő, zárolt pengőegyenlegekből származott, tehát külföldi deviza nem folyt be. 1935-ben a zárolt pengő­egyenlegekből származó összeg 17 millió pen­gőre csökkent. Mostanáig Magyarország többet költött külföldi utazásokra, mint amennyit a külföldi utasforgalomból bevett, jobb likvidítós a bankoknál A jelentés azután áttér a vezető budapesti bankok 1935. évi mérlegeire és megállapítja, hogy ezekből nem tűnik ki tisztán, hogy a pénzintézetek mily mérvben részesültek az üz­leti élet bekövetkezett felendülésében. Általá­ban az 1934. év végétől az 1935. év végéig beál­lott változások nem voltak jelentékenyek A készpénz és rövidlejáratú követelések emelked­tek, míg a zálogkölcsönök és más követelési tételek csökkentek. A leszámítolt váltók vala­mivel emelkedtek, azonban az egyéb tartozások tétele csökkenést mutat. A jelentések szerint a likviditás javult, a leírások pedig valószínűleg nagyobbak voltak, mint az adatok jelzik. A pénzintézetek mérlegei nem tartalmazzák a Nemzeti Banknál visszleszámítolt váltókat, mi­ért is a leszámítolásokban a jelentések szerint beállott változások nem mutatnak teljes képet. Ismerteti ezután a jelentés a földhitelintéze­tek fúzió­jára vonatkozó törvényjavaslatot, rá­mutatva, hogy a fúzió üdvözlendő, mert javítja a magyar földhitelintézetek helyzetét, az ügy­vitel terén is takarékosságot jelent és egyben további lépést jelent az ország bank­mechaniz­musának, a kormány által is szükségesnek tar­tott összevonása, valamint a költségek csökken­tése tekintetében. Végül beszámol a jelentés az 1935. évi már­cius 24-én aláírt és az 1934. évi római egyez­ményeket kiegészítő pótjegyzőkönyvek tartal­máról, továbbá az 1934. évi egyezményben fel­tüntetett évi búza- és lisztkvóta kiegészítő ré­szének átvétele iránt Ausztriával, valamint fize­tési egyezmények tárgyában Nagy-Britanniával, Görögországgal, Csehszlovákiával és Romániá­val e jelentés időszakában folytatott tárgyalá­sokról. Eltemették Fuad királyt „Meghalt a nép atyja, a mi tiszta és igaz királyunk** — kiáltotta a nép a kairói utcán Kairó, április 30. Az egyiptomi főváros még nem látott olyan gyászpompát, mint amilyennel Fuad királyt temették csütör­tök délben. Az elhunyt uralkodót a sivatag szélén épült El Rifai-mecsetben helyezték örök nyugalomra s az Abdin-palotából a mecsetig vezető kilenckilométeres útvona­lon közel félmillió ember szorongott, hogy búcsút vegyen a népszerű királytól. A ko­porsót, amelyet az egyiptomi zászló borí­tott, középen az elhunyt király kardjával, egyiptomi tengerészkatonák hozták ki az Abdin-palotából. A koporsót vivő ágyú­­talpat telivér arab paripák vontatták. Ab­ban a pillanatban, amikor a gyászmenet elindult, a palota előtti térségen felvonult ütegek díszlövést adtak. A gyalogos zászló­aljak és lovasosztagok katonái levegőbe dobták fegyvereiket. A koporsót kisérő dísz­­őrség egymagában öt kilométer hosszú volt. Az egyiptomi hadsereg valamennyi csapat­teste képviseltette magát. Közvetlenül a ko­porsó mögött a királyi hercegek haladtak s mögöttük az angol főbiztos következett, utána pedig a királyi udvartartás tagjai, a diplomaták, az egyiptomi politikai, gazda­sági és pénzügyi élet kiválóságai, stb. stb. Amerre a gyászmenet elhaladt, a száz­ezrekre menő tömeg ősi sirámokban tört ki s a jajveszékelés helyenként valósággal hisztériás jelleget öltött. — Meghalt a ki­rály, a nép atyja!­­— kiáltották. — Meg­halt a mi tiszta és igaz királyunk. Az El Rifai-mecset előtt ötven, talpig feketébe öl­tözött siratóasszony vette át a koporsót. Abban a pillanatban, amikor a koporsót a kriptába engedték, Kairó utcáin a fáraók idejéből visszamaradt ősi szokás szerint hét bikát öltek le s az állatok húsát szétosztot­ták a nép között. Magyarország részvéte Az egyiptomi közvéleményben mély visszhangra talált, hogy Magyarország kor­mányzója nemzeti szinű­ szalaggal ékesített koszorút tétetett rá a király koporsójára és hogy háromnapos hivatalos gyászt rendelt el Magyarországon. A magyar kormányt a temetésen Páthy László főkonzul képviselte. Faruk király útban hazafelé Párizs, április 30. (Havas.) Faruk király Londonból Kairóba való útján csütörtök este 10 órakor az úgynevezett Bombay-expresz­­szel ideérkezett. Farukot a pályaudvar kis fogadótermében Lebrun köztársasági elnök és Flandin miniszterelnök képviselői üdvö­zölték. Este 11 órakor, amikor az expressz tovább indult Marseillebe, a közönség lelke­sen ünnepelte Faruk királyt, Egyiptom al­kotmányos királyát. A király pénteken Mar­­seilleből a Viceroy of India hajóval utazik tovább Egyiptomba. Darányi Kálmán - Darányi Ignácról Két miniszter, a földmivelésü­gyi és igazságügyminiszter beszélt a felsőház bizottsági ülésének telepítési vitájában A felsőház egyesített bizottsága csütörtökön délelőtt folytatta Oswald István elnöklésével a telepítési törvényjavaslat tárgyalását. Az ülésen megjelent Darányi Kálmán földmivelésü­gyi mi­niszter és Lázár Andor igazságügyminiszter is. A földmivelésü­gyi miniszter beszéde Darányi Kálmán földmivelésügyi miniszter szólalt fel elsőnek. —• Többen felvetették a kérdést —– mondotta —, időszerű-e a javaslat, vagy sem. Széchenyi Aladár gróf azt mondotta, hogy negyven évvel ezelőtt, amikor Darányi Ignác telepítési javaslatát benyújtotta, akkor volt aktuális. A miniszter osztotta ezt a nézetet, mert, ha a Darányi Ignác-féle javaslat akkor törvény­erőre emelkedik, a háború után a földreform másképpen alakul. Lehet, hogy a telepítés kér­désénél mellékesen politikai jelszavak játszottak közre, de a társadalom is sok hasznos gondo­latot vetett fel. Foglalkozott ezután a miniszter az egyes felszólalásokkal. A kisbirtokok meg­erősítésére és számuk szaporítására szükség van. A kisbirtokososztály a legerőteljesebben beáll a magántulajdon szentségéért harcoló frontba. Nem helyes a kérdést politikai szem­pontból tárgyalni, bár a tanácskozás során politikai szempontok is felvetődtek. Meggyőző­dése, hogy amikor még nem dörömböl az ajtó­kon az erős szükséglet, akkor kell az ilyen javaslatokkal előállni. Amikor az előtt állunk, hogy a legközelebbi képviselőválasztásnál a titkos választójog érvényesüljön, nagyon helyes, ha ezekben a kérdésekben rend lesz. Ez a javas­lat láncszeme a gazdaadósság rendezésének, a hitbizományi törvényjavaslatnak. A legnagyobb készséggel járul ahhoz, hogy az érdekképvisele­tek által előadott panaszok, aggályok és javas­latok honoráltassanak. Reméli, hogy az 1920-as földreform teljes képét megláthatják az OFB likvidálásánál. A LEBOSz-követelések tekinteté­ben a külföldi hitelezőkkel való megegyezés előtt nem lehet teljes nyugalmi állapotot terem­teni. Helyes, ha anyagilag és szellemileg meg­felelő embereket és arra érdemeseket kíván földhöz juttatni a javaslat. Ellenzéki oldalról merült fel az örökbérletre vonatkozó kívánság, most a miniszter a felsőházra bízta, milyen álláspontot foglal el ebben a kérdésben. Osz­totta Teleszky János aggodalmát, hogy a mező­­gazdaság helyzete nem stabil. Azt hiszi, hogy most olyan korszakba megyünk át, amelyet teljesen nem ismerünk és nem ismerhetünk. A függőség kérdésében legfeljebb kvalitatív kü­lönbség lehet a bankoktól függőség és az állam­tól való függőség között. Arra a kijelentésre, hogy a javaslat egyik láncszeme a kormány diktatórikus törekvéseit szolgáló javaslatoknak, a miniszter kijelentette, hogy az ellenzék min­den nap azt mondja, hogy a kormány diktatú­ rára törekszik, a kormány viszont azt mondja, hogy nem törekszik. Az egész világon a háború és forradalmak után bizonyos centrális törek­vések érvényesülnek. Ezekre szükség van. Nem helyes az az álláspont, hogy ne a felelős mi­niszter, de a törvényhozás, vagy a bíróság vé­gezze az egyeztetés feladatát. A szerveknek egészen más szerepük van. A jelenlegi jogi helyzetben az adó- és illetékhátralékok fejében elárverezhető az ingatlan. A jövőben is csak arra kötelezhető a hátralékos, hogy amennyi­ben egy és negyed évig nem fizette meg az illetékhátralékot, ennek ellenértékét természet­ben adja le. A népesedési kérdésre, a munka­­alkalmak nyújtására, valamint a belső és külső vándorlás kérdésére statisztikai összehasonlí­tásokat nehezen lehet tenni. A miniszter ezután kérte a javaslat elfogadását. Az igazságügyminiszter felszólalása Lázár Andor igazságügyminiszter szólalt fel ezután. Kijelentette, hogy a megszorítás felesle­ges, mert az alkotmány jogforrási rendszere sze­rint természetes, hogy az alsóbbrendű jogsza­bálynak, amilyen a rendelet, egész jogrendsze­rünkkel összhangban kell állania. A javaslatot ezután az egyesített bizottság ál­talánosságban elfogadta. A részletes vitában Khuen-Héderváry Károly gróf, Prónay György báró, Purgly Emil, Juhász Andor, Széchenyi Aladár gróf, Liptay László, Kornfeld Móric báró, Pap József, Jankovich-Bésán József gróf, Lázár Ferenc, Somssich László gróf, K. Mándy Samu, Teleszky János, Wekerle Sándor és Waldbott Kelemen báró szólaltak fel. Az I—15. szakaszt az előadó módosításával fogadták el, uj 16. szakaszt illesztenek be és a régi 16. sza­kasz helyett uj 17. szakaszt fogadtak el, a 17-et és 18-at összevonták. A 29. szakaszig változatla­nul fogadták el a javaslatot, a 29. szakaszt We­­kerle Sándor módosításával. A többi szakaszt egyes új indítványokkal fogadták el. Végül a földművelésügyi miniszter felvilágosí­tásai után a bizottság a törvényjavaslatot rész­leteiben is elfogadta és a plénumban való elő­adásával Khuen-Héderváry Károly grófot bízta meg. 2000 vagon rothadó burgonya, súlyra eladott tojás és egyebek a főváros közélelmezési bizott­­sága előtt A főváros közélelmezési bizottságának csü­törtök délutáni ülésén, amelyen Lamotte Károly dr. alpolgármester elnökölt, Rosta tanácsnok­nak a közélelmezési helyzetről szóló jelentését vitatták meg. Pakány Ferenc szerint az élelmi­szereket túlságosan terhelik azok a költségek, amelyek a főváros pénztárába folynak be. Deutsch Jenő megállapítása az, hogy a fővá­rosnak kötelessége az élelmiszerárak kialaku­lására befolyást gyakorolni. Staub Elemér azt fejtegette, hogy a magas élelmiszerárak első­sorban a természetfeletti erők közre­játszásának következményei. Az export érdekében inkább az ország lakosai hozzanak bizonyos áldozato­kat, mert az exportlehetőségek maximális ki­használása az országra nézve egyenesen élet­kérdés. Azt a furcsa állítást kockáztatta meg, hogy a kereskedelemnek is van némi része az élelmiszerárak megdrágításában. Vass Imre szerint körülbelül 1500—2000 vagon rothadásra ítélt burgonya van az országban, de nem a közvetítő kereskedelem spekulációja következ­tében, hanem a termelők tartották vissza a burgonyát. Helytelen a tojásnak súly szerinti árusítása, mert ez drágulást idéz elő. Rosta János dr. bejelentette, hogy a burgonya irány­árak eltörlését azért indítványozta, mert az úgynevezett Ella-burgonya vidéken mázsán­ként 5,50 pengő és Budapesten a nagykeres­kedői ára még mindig 13 pengő. Zsírolvasztó üzem létesítésére a főváros most magánvállalatnak akar engedélyt adni. Ere­detileg ezt az üzemet maga a főváros óhajtotta megvalósítani. Usetty Béla dr. helyesnek tartja, hogy a zsírolvasztást nem teszik monopóliumé. Megfelelő garanciákat követelt. Deutsch Jenő, Vass Imre, Sárkány Ferenc és Staub Elemér szólalt fel, majd Temesváry László közölte a bizottsággal, hogy német zsírexport-kontingenst az új vállalat semmikép sem kaphat. A bizott­ság hozzájárult a zsírolvasztó berendezési en­gedély megadásához. Az őstermelőknek a jövőben megengedik, hogy a nagyvásárcsarnok előtti téren kívül a ferdinánd téri, valamint a Martinovits­ téri pia­con, továbbá Óbudán, a Kórház­ utcában és vé­gül a Budagyöngyénél lévő piacon is árusít­hassanak. A csehszlovákiai Phönix ügye Prága, április 30. (Zrt­.) A csehszlovák kormány csütörtökön hivatalos közleményt adott ki, amelyben bejelenti, hogy a cseh­szlovák hatóságok a legszigorúbban folytat­ják a vizsgálatot az osztrák Phönix össze­omlásával kapcsolatos rejtélyek tisztázása érdekében. A nyomozás kiterjed a bécsi vizsgálatnak arra a megállapítására is, hogy az osztrák Phönix „rendkívüli kiadások­* címén 4,5 millió schillinget utalt át titok­zatos célból Prágába. Hodzsa miniszterelnök a szenátus külügyi bizottságának ülésén ki­jelentette, hogy a csehszlovákiai Phönix új igazgatósága a kormány hozzájárulásával a legközelebbi napokban tisztázni fogja, kell-e és ha igen, mikor továbbfizetni a biztosítási díjakat.

Next