Ujság, 1940. április (16. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-09 / 79. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra ................. 4.­ pengő Negyedévre ................................ 10.80 pengi Égése évre ................................ 43.20 pengi Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pálya­udvarokon hétköznap........................16 fillér Vasárnap .........................................32 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap, , ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG­ ÉS KIADÓHIVATAL, VI Aradi utca 3 TELE­F­O­N: *1-207 57. 1-207 5­5. 1 207 55. 1-207­ 54. Budaf Kirs­ (52. postafiók 282. BIÓKKI ADÓHIVATAL KÖLCSÖN K­ÖN­Y­VT A 11 (Telefon: 222-405) UTAZÁSI tí S MEN­ETJEGYIRODA VII., Erzséb­et­ körút 43 szám (Royal-épület). Telefon: 222-400 és 422-985. Budapest, 1940 április 9. kedd * SZABADELVŰ NAPILAP * XVI. évfolyam, 79. szám —riliir mmi III UMWUMffiMNNMHMBBHNMBMBBMBMgBNMMWWWmMWMMBMMBMWBaMBI ADAKOZZUNK AZ ÁRVÍZ­­KÁROSULTAKNAK! Adományok küldhetők az Újsághoz Mi történt A kormányzó megengedte, hogy Hóman Bálint kultuszminisztert a szegedi egyete­men az orvostudományok tisztelet­beli doktorává avassák. Prónay Dezső báró, a békevilág híres függetlenségi po­litikusa, 92 éves korában elhunyt. Belgrádban impozáns ülésen készítették elő a Jugoszláv-Magyar Társaság megala­kulását. Nagy visszhangja van külföldi lapokban az olasz, né­met és jugoszláv földmivelésügyi miniszterek magyarországi látogatá­sának. Tassinari olasz földmivelésügyi miniszter meg­tekintette a mezőgazdasági kiállí­tást, majd a bábolnai és kisbéri ménesbirtokot. Vitéz Bonczos Miklós államtitkár, az árvízvédelem orszá­gos kormánybiztosa újabb repülő­­utat tett az árvíz sújtotta területek felett. Az árvízi helyzet némi enyhülést mutat, a Tisza és a Zagyva áradása azonban továbbra is kritikus. Az árvízkárosultak megsegítésére indított gyűjtés ed­dig 823.699 pengő 65 fillért ered­ményezett. Anglia és Franciaország hétfőn jegyzéket intézett Norvégiához; közölték, hogy három helyen aknamezőkkel elzár­ják a norvég territoriális vizeket a német hajók forgalmának megaka­dályozása végett. A norvég kormány tiltakozást adott ki az aknák le­rakása ellen. Nagyobb német hajóhad indult el észak felé a Nagy-Belten és a Kattegaton át. Egy német csapatszállító hajót megtorpedóz­tak és elsüllyesztettek Norvégia kö­zelében. Olasz lapok jelentése szerint a németek támadni fognak a nyugati fronton. Az Északi-tenger felett vasárnap légi ütközet folyt, amelyben két angol és két német repülőgép megsemmisült. Nagy-Britannia délkeleteurópai követeinek londoni értekezlete megkezdődött. Angol hadihajók ellenőrzést gyakorolnak az Adrián és a görög vizeken. Szófiába kereskedelmi tárgyalások folytatá­sára német küldöttség érkezett. Mussolini kijelentette, hogy bármik legyenek is azok az események, melyeket a késlekedő tavasz hozhat, Olasz­ország szembeáll velük. ’Ü?!! , Nagy tengeri ütközet a skandináv vizeken Száz német hadihajó halad észak felé. A szövetségesek három helyen elhelyezett aknamezőkkel elzárták a norvég vizeket a német kereske­delmi hajók előtt. Meg akarják akadályozni, hogy Németország a had­viseléshez fontos nyersanyagokat megkaphassa Skandináviától. Norvégia tiltakozott. Német csapatszállító hajót süllyesztettek el a norvég partok közelében. Angol hadihajók az Adrián Megkezdődött Londonban a délkeleteurópai brit követek értekezlete . A szövetségesek három aknamezővel­­ lezárták a norvég vizeket, hogy meg­akadályozzák a norvég, főképpen a narviki kikötőből Németország részére történő szál­lítást, amelyben — mint már e helyen kifej­tettük — elsősorban a svéd vasérc jön szá­mításba. A szövetségesek ezt az intézkedé­süket a római jogból­ ismert „vim vi repei­kre ciige licet“ („az erőszakot erőszakkal visszaverni bárkinek jogában áll“) elvvel magyarázzák, amint azt az angol-francia jegyzék alább közölt szövege részletesen ki­fejti. A jegyzék felsorolja Németországnak azokat a cselekedeteit, amelyeket Anglia és Franciaország jogelleneseknek és a nemzet­közi jog megsértésének tekint s amelyek kö­zül többet mint az MTI jelentés mondja,­­ „nyers erőszaknak“ minősít. Így tehát ők is olyan intézkedéseket hajtanak végre, amelyeket formai szempontból sérelmesek­nek ismernek el, de a való helyzet szem­pontjából nem tekintenek törvénytelenek­nek. A három aknamező közül a legfonto­sabb az északi, amely a Westfjord bejáratá­nál van (Westfjordnak nevezik a Lofoten­­szigetek alatt Narvik kikötőjéhez vezető öb­löt). A déli veszélyzóna Bergentől északra száztíz mérföldre van, körülbelül ott, ahol a norvég partok mentén haladó hajóknak dél felé kell kanyarodniuk. Ennek mintegy előőrse a középső aknamező Kristiansund előtt. Mind a három aknamező egy-egy f­jord és kikötő bejárata előtt fekszik és ha fel nem szedik, akkor azoknak a német hajók­nak, amelyek eddig a norvég vizeken ha­ladtak, itt ki kell kanyarodniok a nyílt ten­gerre, ahol az őrt álló angol hadihajók meg­állíthatják őket. Eddig a territoriális vize­ken, amelyek szélessége mindössze három mérföld, haladtak a német szállítóhajók Norvégia és Dánia partjai mellett és közben csak egy, körülbelül százkilométeres zónán kellett átfutniok a Skagerrakban, ahol az angolok megtámadhatták őket. Ezt meg is próbálták tengeralattjárókkal és könnyű hadihajókkal­ és egy-két német hajót el is süllyesztettek, de ezek túlnyomó többsége — köztük a Bremen és az Altmark — baj nél­kül átjutott a százkilométeres nyílt tengeri zónán. Az aknazár célja tehát, hogy be­tömje ezt a „biztos“ utat a norvég felség­vizeken.­­ Németországra akarnak vele csapást mérni, de az intézkedés természete­sen közelről érinti a norvég és a svéd ke­reskedelmet is. A svéd kikötőkből ugyanis télen nem lehet szállítani, mert a Balti­tenger befagy és nyáron sem lehet annyit és olyan könnyen hajóra rakni ott, mint a norvég kikötőkben, így tehát, bár a Balti­tengert a szövetségesek nem tudják ellen­őrzés alá venni, annak értéke a szállítás szempontjából nem ér fel a norvég vizeké­vel. Németország tehát vagy lemond a skan­dináv árukról, vagy felszedi az aknákat. Egészen bizonyos, hogy nem mond le és majdnem egészen bizonyos, hogy kenyér­­törésre viszi a dolgot és megpróbálja az aknamezők eltávolítását. A táviratok szerint már­is megindultak a német hadihajók észak felé a Nagy-Belten és a Kattegaton keresztül a Skagerrak és nyilván a norvég vizek felé. A jelentés száz német hadihajó­ról beszél, melyek között nagy csatahajók is vannak, de a hajók nagy része felfegy­verzett kereskedelmi hajó és segédhajó. Még­sem túlzás azt állítani, hogy k­önnyen nagy tengeri csatára kerülhet a sor. A világháború­ban is ezen a tájon, a Skagerrakban, a jüt­­landi partok közelében folyt le az az óriási tengeri ütközet, amelyben a brit flotta és Vilmos császár Németországának sokáig visszavonultan várakozott nagy hajóhada összemérte erejét. Éppen Churcill írta, az Újság­ban is megjelent emlékiratában, hogy ez a borzalmas ütközet, amelyben annyi ember és annyi érték süllyedt a tenger fene­kére, ha voltaképpen eldöntetlen volt is, sok tekintetben a német hajóhad kiválóságát mutatta. Ma nincs a németeknek olyan nagy hajóhaduk, mint abban az időben volt, más­részt azonban kérdés, hogy ha a német hajóhad gyorsan felvonul, marad-e ideje az angol hajóhadnak a gyülekezésre, hogy a megfelelő számú erővel fogadja ellenfelét. Annyi körülbelül bizonyosnak látszik, hogy­ha a német hajóhad el akarja távolítani az aknamezőket — és nem lehet más célja, mint ez, vagyis a norvég vizek szabad for­galmának biztosítása —, akkor ez a törek­vése az angol hajók ellenállásába fog üt­közni. Mindezt természetesen csak fenntar­tással és azzal a feltétellel említjük, hogy a német hajóhad elindulásáról szóló hír igaz Figyelembe kell ugyanis venni, hogy ami­kor olyan fontos lépés történik, mint az aknamezők elhelyezése, az érdekelt álla­mokban — a német hajóhad elindulását ugyanis Oslóból és Stockholmból jelentik _ hamar keletkeznek álhírek. 3. Norvégiában, ahol Kohl külügymi­niszter csak a múlt hét végén jelen­tette ki, hogy minden kereskedelmi hajónak joga van a norvég territoriális vizeken ha­józni, ami azt jelentette, hogy Norvégia nem hajlandó az angol és francia kívánságot tel­jesíteni, és a német hajókat a norvég vizek­ről kitiltani, „komolyan és ünnepélyesen“ tiltakoztak az angol-francia lépés ellen, amely a Dagbladet szerint a legsúlyosabb csapás, ami Norvégiát a háború megkezdése óta érte. Skandinávia ugyanis most — amint vasárnapi számunkban írtuk — valóban „két tűz közé került“, mert hogy a németek abban az esetben sem hagyják annyiban a dolgot, ha a várható tengeri ütközetről szóló hírek valótlanoknak nyilvánulnak, az min­denki előtt világos. Ha pedig ez így van, akkor hiábavaló volt Skandináviának az a szinte kétségbeesett fáradozása, amellyel a szovjet-finn konfliktus fenyegető következ­ményeit magától elhárította, még a finnek érdekeinek háttérbe szorítása által is. Ha Angliának és Franciaországnak némi meg­könnyebbülést is jelentett az idegen katona­ság átvonulása ellen történt svéd és norvég tiltakozás, abban a vonatkozásban, hogy így nem kellett résztvenniök a „szaloniki expe­díciónál százszor súlyosabb és veszélyesebb vállalkozásban", bizonyos neheztelés és ellen­érzés fennmaradt a skandináv államok el­­­­len, amit ezeknek a szövetségesek lapjaiban németbarátnak minősített magatartása még csak fokozott. A Petit Parisien emlékeztet rá, hogy Svédország a világháborúban nem engedte meg, hogy Anglia hadianyagot szál­lítson Oroszországnak a svéd parti vizeken és amikor az angolok ezt mégis meg akar­ták tenni, a svédek aknazárral tették lehe­tetlenné az angol hajózást. Az ilyenfajta intézkedés tehát nem új. A svéd hivatalos körök mégis azt mondják, hogy „az angolok nagyon messze mentek“ és aggódva kérde­zik, mi lesz, ha most Németország felajánlja segítségét Norvégiának és csapatokat is küld részére. (Ezzel kapcsolatban utalni kell egy feltűnő táviratunkra, amely arról szól, hogy egy német csapatszállító hajót torpedó­­támadás elsüllyesztett Norvégia partjai kö­zelében.) A svéd hadsereg főparancsnoksága tehát máris elhatározta, hogy intézkedéseket hoz a nemzetvédelem megerősítése érdeké­ben. Norvégiában­ és Svédországban a nyug­talanság ma éppolyan nagy, ha nem na­gyobb, mint a finn-szovjet háború legválsá­gosabb korszakában. Meg vannak győződve róla, hogy Skandinávia nehéz idők előtt áll és belekerülhet a háború forgószelébe. Azt a hírt azonban, hogy Ribbentrop fogadta Svédország és Norvégia berlini követét, megcáfolták. A­ Olasz lapok szerint most már nagy német támadás várható a nyugati fronton is. Mint alább közölt római római táviratunk közli, erre csakugyan több jel utal. De hogy ez a támadás kapcsolatban volna az északi eseményekkel, az egyelőre bizonytalan: az újabb bonyodalmat előbb valószínűleg északon próbálják elintézni. Vi­szont kétségtelen, hogy Chamberlainnak az a kijelentése, hogy Németország hét hónap­pal ezelőtt nagy „kezdeti fölényben" volt, de „lekésett a vonatról", melyet Ironside tábornok, az angol vezérkar főnöke azzal tetézett, hogy „borzalmas arra gondolni, mi történt volna, ha a németek kezdetben tá­madnak" — határozottan csábítja az ellen­séget az offenzívára. Ang­lia tízezer repülőgépet rendelt az Egyesült Államokban, ahol mint Johnson hadügyi államtitkár vasárnap mondotta, 17 500 re­pülőgép (a Wall­ Street című lap szerint 24.000 repü­lőgép­ készül évente és ahol most egymilliárd dollár értékben rendelnek repülőgépgyártmányokat. Az angolok erő­sen dolgoznak. Londonban titkos értekezle­tet tartottak és azon tájékoztatták a pártok képviselőit Németország és Anglia repülő­gépgyártásának arányairól s a brit repülő­gépgyártás kedvező kilátásairól. Nagy-Bri­­tannia délkeleteurópai követeinek értekez­lete — amely Londonban hétfő délután a római és a moszkvai brit nagykövet rész­vételével megkezdődön — viszont az ostrom­­zár kiterjesztését szolgál­ja Délkelet Euró­pára. Az a­ngolok a dunai görög hajósválla­­latoknál is igen sok vontatóha­jót vásárolnak és irányítanak Máltára, hogy ezeket ne hasz­nálhassák fel a németek. A Secret Service működéséről pedig érdekes képet ad egyik alábbi táviratunk. Ára 16 fillér

Next