Ujság, 1940. május (16. évfolyam, 98-121. szám)
1940-05-01 / 98. szám
BEFIZETÉSIÁRAK: Egy hónapra . . . . *................. 4.— pengő Negyedévre . ... n •«•*.. . 10.80 pengő Egész évre ............ 43.20 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon hétköznap........................16 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap. Budapest, 1940 május 1. szerdaÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAl VI., Aradi utca 8. TELEFON: M-207-57, 1-207-56, 1-207-55, 1-207-51, Budapest 62. postafiók 282. FIÓKKI ADÓHIVATAL K O L C S O N K O N V V T A R (Telefon: 222-406) UTAZÁST ÉS MENE TJE GYIRODA VII., Erzsébet-kolint 42. szám (p.oyal-ípélet). Telefon: 222-405 és 422-335. * SZABADELVŰ NAPILAP * XVI. évfolyam, 98. szám Mi történt kedden A kormányzó ünnepélyes bemutató kihallgatáson fogadta Hollandia új budapesti követét. Csáky István gróf külügyminiszter a felsőházban beszédet mondott a magyar-szlovák viszonyról. A képviselőház folytatta az adóreform tárgyalását. Teleki Pál gróf miniszterelnök és Radocsay László igazságügyminiszter előadásával ért véget a hatodik közigazgatási továbbképző tanfolyam. Gazdasági miniszterközi értekezlet volt Teleki gróf miniszterelnök elnöklésével. Huszonegy interpellációt jegyeztek be a Ház szerdai ülésére. Dombnas elfoglalásával a németek kezébe került Közép-Norvégia egyik katonailag és gazdaságilag igen fontos vasúti csomópontja. Őslébtől északra és a Trondhjeréből dél felé indult német csapatok találkoztak. Hitler a Norvégiában harcoló német csapatokhoz intézett napiparancsában kiemelte a Trondhjem—Oslo közötti összeköttetés megvalósításának jelentőségét. Namsost, Andalsnest és Moldét újra bombázták a német repülők. Norvégiában több légi csatára került a sor, mindkét küzdő fél veszteségeket szenvedett. Havas-jelentés szerint a szövetségesek magatartása a levegőben mind hatásosabbá válik. Cross brit miniszter közölte, hogy Norvégia és Dánia megszállása óta semmiféle hajónak sem engedték meg, hogy a német megszállás alatt levő kikötőkbe induljanak. Chamberlain a hozzáintézett kérdésekre kijelentette, hogy e pillanatban nem nyilatkozhat a norvég kérdésről, de e héten módjában lesz szólni róla. A Majszki nagykövet által átadott szovjet válasz közölte az angol kormánnyal, hogy minden árut, amelyet a Szovjet Nagy-Britanniából bevisz, kizárólag belső fogyasztásra használnak fel. Crodus német megbízott Budapestről Belgrádba érkezett és megkezdte gazdasági tárgyalásait. A Giornale d'Italia újabb támadó cikket közöl Franciaország ellen. Popov bolgár külügyminiszter hangoztatta Bulgária békeszeretetét és semlegességi politikáját. Portugália tiltakozott a japán kormánynál Macao gyarmat egyik ügyében. Erős harcok Közép-Norvégia birtokáért Domban a fontos vasúti csomópontot elfoglalták a németek. Oslo és Trondhjem között a németek megteremtették a szárazföldi összeköttetést. Hitler köszönő hadparancsa a Norvégiában harcoló csapatokhoz. A londoni szovjet nagykövet átadta Moszkva válaszát a kereskedelmi tárgyalások felvételéről szóló angol iratra. Az angol-svájci kereskedelmi egyezmény és Németország Anglia óvóintézkedéseket tesz a Földközi-tengeren i A norvégiai harcok főeseménye ,az, hogy Dombaast a németek elfoglalták. Ezzel kapcsolatban jelentik azt is, hogy Trondhjemtől délre és az Österdalen völgyből Rörostól észak felé előrenyomuló német csapatok Störentől délnyugatra találkoztak egymással és ezzel létrejött a szárazföldi összeköttetés Oslo és Trondhjem között. Stören maga még valószínűleg a norvégok kezében van, bár egy másik jelentés szerint a Dombaasból Trondhjem felé vezető vasút német kézbe ment át, Stören pedig ennek a vasútnak egyik állomása. Akárhogy is, kétségtelen, hogy Dombaas eleste után a szövetségesek és a norvégok sem Störent, sem a vasutat nem tarthatják tovább. A szövetségeseknek az a kísérlete tehát, hogy Nansosból és Andalsnesből kiindulva bekerítsék a Trondhjemnél álló és valószínűleg nem nagy német erőket, meghiúsult. Meghiúsult először is azért, mert a németek Trondhjemből azonnal ellentámadásba mentek át észak és dél felé. Az ellen- támadás, pedig főként azért sikerült, mert az Agdenes erődöt kezükben tartva a németek innen nemcsak ágyúzták a trondhjemi öböl északi partja felé igyekvő szövetségeseket, hanem maguk is kiszálltak ezen az északi parton és az agdenesi erőd védelme, továbbá a l'fordban horgonyzó három német hadihajó tüzének segítségével (mert ebbe a kikötőbe éppen az Agdenes erőd miatt az angol flotta nem tudott úgy benyomulni, mint a narviki fjordba) egészen Steinkjerig visszavetették a szövetségeseket. Ezeket viszont a Hegra-erőd segítette, amelyet mintegy száz hős norvég önkéntes véd, ütegeivel tűz alatt tartva a varnesi repülőteret, úgyhogy a német gépek kénytelenek voltak messzebbről startolni és nem használhatták fel e teret műveleteik bázisául. A németek fősegítsége természetesen az Oslóból jövő rendkívül gyors és hatásos előnyomulás volt. Ennek két titka van: egyrészt nagy és erős páncélos osztagokat vetettek előre, a másik a repülőgépek állandó segítsége. Ugyanezt a technikát alkalmazták a németek a lengyelországi hadjáratban is, ahol a motorizált osztagok villámgyorsan áttörték a frontokat és a repülőgépek — Ugyanúgy mint Norvégiában — összebombázták az ellenség vasúti csomópontjait, felvonulási útvonalait és egyrészt állandóan támadták menetelő osztagait, másrészt alacsonyan szállva — azt a körülményt, hogy a német gépek alacsonyan repülnek, az angol hadijelentés is kiemeli — beavatkoztak a gyalogsági harcokba. Hogy pedig ezt Norvégiában is megtehették, annak ismét több oka van. Az egyik az, hogy a szövetségeseknek a Skagerrakban és a Kattegatban állandó erőfeszítésük ellenére sem sikerült megakadályozniuk a németek szállításait és így ha Stavanger, Bergen és Trondhjem kikötőibe a szövetségesek flottája által ellenőrzött tengeren nem is, Dánia északi részéből a Skagerrakon át Oslóba annál inkább szállították a németek a nehéz ütegeket, nehéz harcikocsikat. Amellett kezükben vannak Norvégia fő kikötői és repülőterei, úgyhogy repülőgépeiknek van leszállóhelyük. A szövetségesek ellenben Andalsnesben, Namsosban és más hasonló kevéssé jelentékeny kikötőben, ahol partraszálltak, még légvédelmi ágyúikat sem tudták kiszállítani és eként nem akadályozhatták meg, hogy a németek a kikötőket teljesen rommá ne terjék. Ugyanez okból nehéz ütegeket, nehéz harcikocsikat sem tudtak partraszállítani, de viszont arra nincs magyarázat, hogy miért nélkülözték a sítalpas csapatokat a Stören körüli harcokban, melyek német részről — stockholmi Realer—MTI távirat szerint — oly nagy szerepet játszottak és ezek hiánya miatt az angolok több veszteséget szenvedtek. A németek sítalpas csapatokat küldtek át az Österdalen völgyből a Srudbrandsdalen völgybe, alkalmazkodva a rendkívül nehéz terephez. A Német Távirati Iroda harctéri jelentése ki is emeli a német csapatoknak a kietlen völgyekben s a behavazott hágókon véghezvitt teljesítményét. Számtalan torlaszt, robbantást és elpusztított hidat kellett leküzdeniük, csaknem bevehetetlen helyeken lévő fészkeket elfoglalniuk, szűk, erősen védett szorosokat kerülő utakon kézrekeríteniük. De a csapatokkal együtt vonuló utászok összekötő utakat létesítettek és a különböző vonalakon előretörő haderők együttműködhettek. A keleti völgyből a nyugati völgybe áttörő csapatok így segíthették oldaltáraadásaikkal az itt harcoló németeket abban, hogy visszavessék a Dombaas alatt Ottánál harcoló norvég és szövetséges haderőket és bevonuljanak Dombaasba. Az a körülmény, hogy a szövetségeseknek nem volt, vagy alig volt légelhárító ágyújuk, tette lehetővé a német repülőgépeknek, hogy alacsonyan szállva géppuskázhassák a katonai sorokat. Ez döntő motívum a harcban. E tekintetben ugyan újabb jelentés szerint javult a szövetségesek helyzete, mert már nagy mennyiségben érkeztek légelhárító ágyuk és ezek kényszeritik a német bombavetőket, hogy magasan szánjanak, ahonnét nehezebb találni. Ezek a légelhárító ágyuk azonban már nem jutottak el a dombaasi harcokba. Mi tehát az Oslo—Trondhjem közötti szárazföldi összeköttetés megvalósításának jelentősége, amelyre Hitler is rámutat a Norvégiában harcoló német csapatokhoz intézett keddi napiparancsában? Az, hogy most már nemcsak repülőgépen lehet Trondhjembe erősítéseket küldeni, hanem szárazföldi utón is. Tehát a Dániából Ostoba érkező szállítmányokat katonát, ágyút, páncélkocsit, elküldhetik Trondhjembe ,_ és ha Bergennel, Stavangerrel, Christiensanddal is meglesz a szárazföldi összeköttetés, ezekbe a kikötőkbe is. Ez egyúttal segítheti a németeket a tengerpart meghódításában és nehéz helyzetbe juttathatja azokat a fjordokat, amelyek a norvégok és a szövetségesek kezében vannak, természetesen azegész norvég és szövetséges haderőt is, amely ettől az Oslo—Trondhjem-útvonaltól nyugatra, közte és a tengerpart közt harcot. A németek ekképpen akarják Norvégia egész partját birtokba venni Trondhjemtől Oslóig, hogy megindíthassák innen Anglia ellen a nagy légitámadást. A Azonban az elmondottak alapján az is látható, hogy ez nem csupán a helyi harcoktól függ, hanem főképpen attól, mi történik a tengeren, sikerül-e a szövetségeseknek a Dánia és Norvégia közöttiösszeköttetést elvágni, vagy sem. Eddig nem sikerült. Ez Angliában, meglehetősen kellemetlen benyomást tett, a helyzet új alakulása pedig nyugtalanságot keltett, ami az angol alsóház üléséről alább közölt tudósításunkból is látszik. Az interpellálók kérdésekkel ostromolták Chamberlaint, miképpen lehetséges, az, hogy a németek Skagerrakban lebonyolíthatják utánpótlásaikat, az angol miniszterelnök azonban egyelőre elzárkózott a nyilatkozat elől. Az angol lapok visszatérnek arra, hogy azokat a „kezdeti előnyöket“, melyeket a németek szereztek Norvégiában, csak úgy egyenlíthetik ki, ha biztosítják fölényüket a levegőben, a küzdelem igen kemény lesz, mondják, „a szövetséges csapatai most komoly megpróbáltatás időszakán mennek keresztül“ — írja a Times —, ,,a siker egyik legfőbb kelléke az, hogy a tengeren elvágják a németek összeköttetéseit“ — írja a Daily Telegraph. A németek azonban sok apró hajót használnak csapatszállításra, melyek 50—100 embert visznek át és éppen kicsiségükkel elkerülik a szövetségesek tengeralattjáróinak és repülőgépeinek figyelmét. A német repülőgépek mindegyike pedig harminc-harminc embert szállít Ásvni egymásutánban a norvég partokra Dániából. Setland szigetének azon a részén, ahol Kopenhága is fekszik, a németek több mint tízezer embert összpontosítottak az átszállításra. Mint az angol lapok jelentik, a németek a norvégiai harcokban alpesi, tiroli és osztrák csapatokat használnak, amelyek a hegyi terepre be vannak gyakorolva. Északon az angolok hadihajóikkal továbbra is zárlat alatt tartják Narvik kikötőjét, de ellentétben azokkal a német jelentésekkel, hogy az itteni támadásokkal el akarják a délnorvégiai harcról terelni a figyelmet — egyelőre legalább —, nem céljuk a partraszállás, hanem az, hogy megakadályozzák az ércszállítást. Ez különben is problematikussá vált, amióta a narviki kikötőt teljesen eltorlaszolták az elsüllyedt hajók roncsai. Ebben a háborúban a hadviselő felek mindent elkövetnek, hogy a semleges államokat gazdasági ügyfeleikké tegyék. Ennek azonban gazdasági vonatkozásán túlmenő jelentősége is van, vagy legalább is rögtön ilyen jelentőséget tulajdonítanak neki. Ezért kísérte olyan nagy figyelem a jugoszláv-szovjet kereskedelmi közeledő híreit és most az angol szovjet gazdasági közeledést. Majszki londoni szovjet nagykövet hétfőn újra felkereste Halifax lordot és átadta kormánya válaszát arra az angol közlésre, amelyben Anglia bizonyos feltétel mellett kijelentette azt a készségét, hogy megindítja a kereskedelmi tárgyalásokat a Szovjettel. Ez a feltétel az volt, hogy az angol-szovjet kereskedelmi megállapodásból Németországnak ne lehessen haszna, vagyis angol áruk e réven ne kerüljenek Szovjet- Oroszországból Németországba. A szovjet válasz nem elégítette ki Angliát, de nem Ára 16 fillér