Ujság, 1940. június (16. évfolyam, 122-146. szám)
1940-06-01 / 122. szám
EROFIZETÉS! X RAK: Ser hárupr» 4.— pengi Negyedévr* . 10.80 pengi Egéig érre ............ 43.20 pengi Egyetrám 4r* Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 16 fillér Vasárnap ................. . . . ...... 32 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok raját kivételével minden nap.ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI., Aradi utca 8 TELEFON:1-207-57, 1-207-56, 1-207-55, 1-207-51, Budapest 62. pontafiók 282. FIÓKKIADÓHIVATAL KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Telefon: 222-405) UTAZÁSI ÉS MENETJEGYIRODA VII., Erzsébet-kirát 43. szám (Royal-épület). Telefon: 222 405 és 422 985. Budapest, 1940 június 1. szerat * SZABADELVŰ NAPILAP * XVI. évfolyam, 122. szám Mi történt pénteken Teleki Pál gróf miniszterelnök nyilatkozatot tett az aktuális kül- és belpolitikai kérdésekről. A képviselőház folytatta a népoktatási reform tárgyalását. A kormány tagjai Teleki Pál gróf elnöklésével minisztertanácsot tartottak. Csáky István gróf külügyminiszter a MÉP hivatalos lapjában írott cikkében megállapítja: „A Dunavidék és a Balkán békéje biztosítva van, jobban, mint valaha." Teleki Mihály gróf földmivelésügyi miniszter egy olasz lapban érdekes nyilatkozatot tett a magyar agrárreform céljairól. Az árvízkárosultak javára indított gyűjtés eddig 4.100.234 pengő 21 fillért eredményezett. Denkirchenben a szövetségesek, német jelentés szerint, szívósan védekeznek. A Cassel körül bekerített angol haderőket, áttörési kísérletük során, a német csapatok felmorzsolták. A belga parlament Limoges-ban tartott ülésén egyhangúlag elítélte III. Lipót király lépését és elhatározta, hogy a harcot a szövetségesek oldalán folytatja. A német légi haderő újból támadta Dünkirchen kikötőberendezéseit. A holland, belga és francia part mentén levő állásokban tengerészeti tüzérséget helyeztek el a németek. Francia jelentés szerint a szövetségesek az Yser csatornájától nyugatra is tartják magukat. Angol jelentések szerint már százezer embert tettek hajóra Dünkirchenben. Abbeville város szegélyeit a francia csapatok elfoglalták. Az angol tengernagyi hivatal jelenti, hogy a Curlen hadihajó az észak-norvég partok közelében repülőbombázás áldozata lett. Az olasz lapok szerint valószínűbb, hogy a németek előbb a Páris elleni offenzívát folytatják és csak azután kerül sor az Anglia elleni támadásra. Brüsszelbe ünnepélyes keretek között bevonult a fegyverét letett belga hadsereg. Az Arriba, a spanyol falang lapja erőteljesen hangsúlyozza, hogy Spanyolország Gibraltárt követeli. Dünkirchen előtt tíz kilométernyi területen folyik a nyugati csata A szövetségesek a zsilipek megnyitásával elárasztották Dünkirchen környékét. A rossz időjárás kedvez a hajóraszállásnak, mert nehezíti a légi támadásokat. A belga parlament ülést tartott Limogesban és megállapította, hogy „III. Lipót király jogi és erkölcsi okokból többé nem uralkodhatik“ Olasz lapok szerint valószínűbb, hogy a németek offenzívája Páris felé fordul1 . Csütörtökön azt jelentették, hogy a német repülők bombái tönkretették a dünkircheni kikötőmedencéket, úgyhogy ezek vize kiöntött. Pénteken a leuter-jelentésekből (MTI) kiviláglik, hogy a szövetségesek maguk nyitották fel Dünkirchen környékén a zsilipeket, hogy feltartóztassák a németek előnyomulását, mialatt a szövetséges csapatokat hajóra szállítják. A jelentések szerint (MTI) a víz meglehetősen nagy területet borít el, így — a jelentés szerint — a Dünkirchentől délnyugatra eső terület Gravelinestől kezdve csaknem St. Omerig hatalmas tóvá változott. Másrészt Neuporttól az Yser medencéjén át egészen Ypernig húzódik a vízi vonal, amelynek szélessége 3—5 kilométer. A zsilipeket egy francia hadosztály már napokkal ezelőtt megnyitotta és többezer tonna vizet zúdított a völgyekbe, de várni kellett, amíg a víz magasabbra emelkedik. Eleinte ugyanis a talaj beitta a vizet és csak miután a föld átnedvesedett, kezdett emelkedni a víz, amelynek mélysége Reuter-jelentés szerint (MTI) legalább 50 centiméter, de néhol több métert is elér. Diinkirchent is víz veszi körül északkeletről és délnyugatról és jóformán csak egy út van nyitva, amelyen át a menekülő szövetséges hadsereg katonái tódulnak a város felé. A vizi akadály tette lehetővé, hogy a szövetségesek (MTI) nagyobb csapatokat rendeljenek ki a flandriai dombokra és biztosítsák a tengerpartra özönlött haderők hajóra szállását — mindenesetre a német repülők bomba- és géppuskagolyó-záporában. A német jelentések szerint azonban ez a szövetségesek kezében lévő terület csak húsz kilométer széles és negyven kilométer hosszú, de nem korridor, amely biztosíthatná az összes körülzárt csapatok visszavonulását. Ezt a vonalat a szövetségesek La Coruna vonalnak keresztelték el. Ez a név az 1808-ban az Ibériai-félszigeten folyt háborúval állt összefüggésben. Napóleon beleszólt a spanyol uralkodóház vitájába és IV. Károly spanyol királyt és az ellene intrikáló fiát maga elé idéztetve, mind a kettőjüket száműzte, BonaparteJózsefet, a nápolyi királyt pedig beültette Madridban a hatalomba. Erre kitört a spanyol felkelés és abba az angolok is beleavatkoztak. Az angol expedíciós hadsereg Sir John Moore parancsnoksága alatt Portugáliából Burgosig nyomult előre, de miután ott a spanyol felkelők cserbenhagyták, kénytelen volt visszavonulni. A visszavonulás rendkívül nehéz körülményei között történt. La Corunánál Soult francia marsall utolérte az angol sereget. Sir John Moore bátran szembeszállt a nagyobb francia haderővel. Maga elesett, de serege a csatát megnyerte és a visszavonulók hajóra szánhattak. Az angol lapok már napok óta ezzel a visszavonulással hasonlítják össze a mostanit és a brit hadsereg küzdelmét egyenrangúnak mondják Sir John Moore seregének harcával. Amint tehát láthatjuk, Szim Namsosban kezdték meg az angolok a gyors visszavonulással egybekötött hajóraszállást és mint a múltban, most is keményen harcolnak. Francia hivatalos körök is a harcok erkölcsi eredményével vigasztalják magukat és a francia népet a nagy veszteségekért és a francia gloire újabb bizonyítékát látják ezekben a harcokban. Lebrun elnök üzenete, melyet Blanchard tábornokhoz küldött, tanúbizonyság erre a felfogásra. „A haza elismerő üdvözletét intézem önhöz — írta (MTI) —, minden francia egy abban az óhajtásban, hogy kifejezze önnek élénk csodálatát katonái férfias bátorságáért és hallatlan erélyéért és azért az újabb dicsőségért, amely zászlóinkat övezi “ . Ezekben a kemény harcokban és abban a vigasztalan helyzetben, amely a belga király fegyverletétele után szakadt a szövetségesekre, az angolok és a franciák valóban bebizonyították — és ezt elismerik a németek is —, hogy nem igaz az a híresztelés, mintha nem volnának jó katonák. A hiba és a kudarcok oka semmiesetre sem a francia és angol katonákban, altisztekben és csapattisztekben volt, hanem az általános vezetésben, amely a háború eddigi kilenc hónapja alatt túlságosan passzívnak bizonyult, valamint a felszerelés hiányosságában. Az eddigi tapasztalatok alapján ugyanis kétségtelen, hogy a német aviatika számban és talán minőségben is felülmúlja az angol és a francia aviatikát együttvéve. A brit expedíciós hadsereg minden katonája, aki a „flandriai pokol"-ból megmenekült és Anglia partjára ért, ezt monja (MTI): „Az Isten szerelmére, adjatok nekünk több repülőgépet!" Ezek a menekülő katonák, akik napok óta összezsúfolva nyüzsögtek Dünkirchenben és környékén, állandóan ki voltak téve a német repülők támadásának és — mint az MTI-jelentés mondja — ezrével ásták be magukat a fövénybe, hogy némi fedezéket találjanak a géppuskagolyók ellen. Angliának és Franciaországnak ez a mulasztása, amely a Newyork Times által Tannenberg óta a „legfényesebb német győzelemnek" nevezett flandriai csata mostani kialakulásának egyik fő oka, olyan lélektani rejtély, amelyet talán csak a jövendő történetírói és pszichológusai fognak megoldani. Amikor mindenki tudta és német részről sem csináltak titkot belőle, hogy Németország fegyverkezik, amikor a repülőgépek döntő súlyát az abesszin háború tanulságai a világ elé állították és amikor 1936-ban az olasz gépek már a mátyásföldi repülőtéren is bemutatták a bukórepüléssel végrehajtott bombázást és dokumentálták a repülőgépek„ harcbeli felsőbbségét — a világ két leggazdagabb állama, melyeknek rendelkezésére állt a földkerekség nyersanyagkészletének nagyobbik része és a repülőgépgyártáshoz szükséges üzeme, ily felkészületlen maradt. / „Azok az események, amelyek Európában az elmúlt hetekben lejátszódtak, példát mutatnak arra, mi várhat azokra a nemzetekre, amelyek nem készültek fel eléggé“ — mondotta Compton ezredes, amerikai tengerészeti államtitkár (MTI) és hivatkozott arra, hogy az Egyesült Államok haditengerészete más államok haditengerészetével felveheti a versenyt, de hozzátette, hogy Amerikának nincs elég repülőgépe, sem elég kiképzett embere. Hogy aztán ilyen körülmények között mennyi embert sikerül a flandriai pokolból megmenteni, az még bizonytalan. A szövetségesek jelentése szerint a Dünkirchenben lévő csapatok nagy részét már hajóra rakták, de kérdés, hogy a bekerített seregekből mennyi jutott el Dünkirchenig. Az angolok azt állítják, hogy eddig százezer embert mentettek meg, ami a brit hadseregnek körülbelül egyharmad részét teszi ki. A Popolo di Roma jelentése szerint (MTI), a visszavonulást négyezer repülőgép fedezi és körülbelül száz szállítóhajó és a francia és az angol könnyű hajóhad jelentős része vesz benne részt. Ára 16 fillér . Vezér főhadiszállás, május 31. (Német Távirati Iroda.) A véderő főparancsnoksága közli: Míg az északkeletfranciaországi francia csapatok zöme felmorzsolódott vagy fogságba került, néhány helyen szétugrasztott és bekerített osztagok még ellenállást tanúsítanak. Az ellenállást rövidesen megtörjük. Az angol hadsereg maradványai ellen folyamatban van a támadás, a sík immár csak néhány kilométer mély és a csatornák megduzzasztásával védett Farnes-Bergues és a Dünkirchentől nyugatra elterülő vidék közötti ívben. Az ellenség itt szívósan védekezik abban a törekvésében, hogy minél több katonát mentsen — ha felszerelés nélkül is — a hajókra. A Cassel kőről bekerített angol haderőket annak a kísérletnek a során, hogy észak felé áttörjenek, felmorzsolták. Az Artoisban és Flandriában lévő német hadosztályok zöme felszabadult új feladatokra. A foglyok számát és a zsákmány mennyiségét még megközelítőleg sem lehetett megállapítani. A légi haderő harcbavetését május 26-án az időjárási helyzet erősen korlátozta. Mégis újból megtámadták Diinkirchen kikötőberendezéseit. A haditengerészet az egész hollandiai, valamint német kézben lévő belga és francia partvidéken átvette a partvédelmet. Egy német gyorsnaszádnak sikerült a belga tengerpart előtt egy ellenséges rombolót torpedótalálattal elsüllyeszteni. A május 30-ára virradó éjjel angol repülőgépek újból megtámadtak északnémetországi nem katonai célokat. Lényeges kárt sehol sem okoztak. Dél-Holsteinben éjszakai vadászgépek lelőttek egy ellenséges repülőgépet. Észak-Franciaországban az ellenség három francia, Stavanger előtt egy angol repülőgépet vesztett légi harcok során. Két saját repülőgép eltűnt. (MTI) II Berlin, május 31. A Német Távirati Iroda harctéri jelentése ezeket mondja: Azok a francia csapatok, amelyek Flandriában és Artoisban álltak, nagyjában felmorzsolódtak vagy fogságba estek. A szétszórt francia hadtestek néhány szétugrasztott része erdőkben és néhány helységben utolsó ellenállással megkísérli a sors kérlelhetetlen folyását feltartóztatni. Előreláthatólag még néhány napig tart, míg a foglyok számát és a hadizsákmány mennyiségét véglegesen megállapítják. A három héttel ezelőtt megkezdett nagyszabású hadműveleteknek ezek az eredményei a háborús történelemben egyedül állanak majd. Miután a IX- hadtest főparancsnokát, Giraud tábornokot, már régebben foglyul ejtették, most l’rioux tábornok, az 1. francia hadsereg főparancsnoka is fogságba esett. Anélkül, hogy az összefoglaló áttekintésnek elébe vágnánk, már most megállapítható, hogy a foglyul ejtett francia tábornokok száma ezzel egyáltalán nem merült ki. Dünkirchen előtt az utolsó ellenállást egy tíz kilométer mély keskeny terület előtt fejtik ki. A tengerparthoz vezető korridorról azonban nem lehet szó. Az időjárás, amely a légihaderő hatékonyabb harcbavetésére alkalmatlan, segítségére van a menekülő angoloknak. A csatorna sűrű köde védelembe veszi a bolyongó és menekülő angol katonákat. A német csapatok mindinkább közelebb jutnak a tengerparthoz. Az időpont már nincs meszsze, amikor Abbevillétől egészen a német határig a Csatorna, valamint az Északi-tenger partja teljes egészében német kézen lesz. Ennek a parti résznek a birtoklása döntő befolyással van a háború további fejlődésére. A partmenti arcvonal nyugati meghosszabbításában tengerészeti tüzérezredeket helyeztek el. A német haditengerészetnek ezek a különleges csapatai a holland, belga és franciaa part mentén lévő állásokba vonultak, hogy itt megszállják a partmenti ütegeket vagy ezeket utánaszállított, illetve újból felállított hadianyaggal megerősítsék. A világháborúban a Schröder tengernagy vezetése alatt álló haditengerészeti csapattest volt a nyugati arcvonalnak a partig előretolt szárnya. Erre a szárnyra nehezedett a tenger felől jövő ellenséges nyomás. A tengerpart e részén hasonló partraszállási veszély ma nem fenyeget. A világháborúban ezen a helyen folytatott védelmi harcot felváltotta a támadás. (MTI) Német hadjelentések