Ujság, 1940. szeptember (16. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-05 / 201. szám

ELŐFIZETÉSI Ara Es ~ gfj hón*pra ............................ 4.— pengi Negyedévre .. i . 10.80 pengi Egéu ívre . 43.20 pengi Egyes síim ára Budapesten, vidéken és a pálya­udvarokon hétköznap.................... . 16 fillér Vasárnap .........................................82 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap. ÚJSÁG Budapest, 1940 szeptember 5, csUtörtölc $ SZABADELVŰ NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI.. Aradi-utca 8 TELEFON: *1-207-57, 1-207-56, 1-207-55, 1-207-54. Budapest 62. postaflik 282. FIÓKKI ADÓHIVATAL KÖLCSÖN KÖNYVTÁR (Telefon: 180-670 ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA V. kerület, Gróf Tisza István-utca 6. szám. Telefon: 181-004 és 180-674. XVI. évfolyam, 201. szám Mi történt Magyarország Kor­mányzója hadparancsot intézett a csü­törtök reggel útnak induló magyar honvédekhez. A képviselőház szerdán délben, a felsőház délután ünnepi ülést tartott. Teleki Pál gróf miniszterelnök a két Házban nagy beszédben számolt be a történelmi eseményekről: a bécsi döntésről, Erdély visszatéréséről. A miniszterelnök a nemzet köszönetét tolmá­csolta a két tengelyhatalom­nak s a tengelyhatalom veze­tőinek, beszéde végén kö­szöntő szavakkal fordult a visszatérő Erdély lakosságá­hoz. Csáky István gróf kedden, a képviselőház kül­ügyi bizottságában mondott expozéja után, szerdán a felsőház külügyi bizottságá­ban számolt be a bécsi dön­tésről. A külügyminiszter ugyancsak mély elismeréssel adózott a tengelyhatalmak barátságának és támogatásá­nak. Hitler vezér és kancellár a téli se­gélyakció alkalmával a berlini Sportpalace-ban nagy beszé­det mondott, amelyben rész­letesen beszámolt az Anglia elleni hadjáratról. A magyar-román vegyesbizottság ülést tartott, amelyen a katonai kiürítéssel és bevonulással kapcsolatos részletkérdéseket tárgyalták meg. Gigurtu román miniszterelnök benyúj­totta a kormány lemondását. Károly román király elfogadta a Gi­­gurtu-kabinet lemondását és Antonescu tábornokot, a vas­gárda egyik vezetőjét bizta meg az uj kormány megala­kításával. Német hadi jelentés a német repülők újabb sike­res tevékenységéről számol be. A T e m z e torkolatától északra levő re­pülőterek ellen eredményes támadást intéztek a némel repülők, valamint súlyos pusz­tításokat okoztak a Bristol­­csatorna mentén is. Olasz hadi jelentés szerint a rendes felderítő te­vékenység folyik. ELŐRE A KÁRPÁTOK GERINCÉIG! Magyarország kormányzójának hadparancsa az Erdélybe induló honvédekhez A Magyar Távirati Iroda jelenti: Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója a következő hadparancsot adta ki: HADPARANCS Honvédek! A trianoni igazságtalanság egy újabb része jóvátételt nyert. Indulunk, hogy újból birtokba vegyük ezeresztendős jussunk egy újabb részét. Felszabadulást viszünk 22 év óta rabbilincs­ben élő erdélyi magyar testvéreinknek és szere­­tetet a határainkon belül élő, hozzánk hű nem­zetiségeknek. Ezt tartsátok szemeitek előtt, amikor elin­dultok Isten és a Haza nevében: Előre a Keleti Kárpátok gerincéig! Gödöllő, 1940. évi szeptember hó 3. napján. HORTHY s. k. vitéz BARTHA s. k. Teleki miniszterelnök és Csáky külügyminiszter a bécsi döntésről és Erdély visszatéréséről A miniszterelnök a képviselőház és a felsőház ünnepi ülésén, a külügyminiszter a két Ház külügyi bizottságában számolt be a történelmi eseményekről Lelkes ünneplés a Kormányzó és a tengelyhatalmak vezérei mellett Alkotmányos szokásnak meg­felelően járt el a kormány, ami­kor egyrészt a külügyminiszter beszámolt a képviselőház és a felsőház illetékes bizottsága előtt a bécsi döntésről, másrészt a mi­niszterelnök a képviselőház és a felsőház plénumában méltatta Felső-Erdély és a Székelyföld visszatérésének jelentőségét. Mind­két beszédnek közös a vezető gondolata: a hála kifejezése a teng eh) hatalmak iránt. Ez dom­borodott ki Csáky István gróf külügyminiszter beszámolójában és ez vonult végig a miniszter­­elnök beszédén is. A külügy­miniszter ráirányította a figyel­met a tengelyhatalmak alkotó külpolitikájának eredményessé­gére és az egész magyar nemzet bensőséges helyeslésétől és együtt­érzésétől kisérve, kifejezte Ma­gyarország rendíthetetlen barát­ságát Németország és Olaszország iránt. A két külügyi bizottság tagjai csakúgy, mint a törvény­­hozás két Házának plénuma igaz lelkesedéssel, hálásan és a magyar ember őszinteségével fe­jezték ki érzelmeiket. Meleg, lel­kes ünneplésben részesítették az országgyarapitó kormányzót és igen melegen éltették a Német­birodalom nagy vezérét: Hitlert, Olaszország lánglelkü Duce-ját: Mussolinit, továbbá Ribbentrop és Ciano gróf külügyminisztere­ket és ünnepelték annak a kül­politikának a sikerét, amelynek célkitűzése az, hogy Európa végre tartósan megbéküljön és uj, igazságos elrendezésben bol­dogítsa az egyes népeket és or­szágokat. A magyar parlament ünnepi ülése Két nappal korábban ült össze a képviselőhöz, mint ahogyan nyári szünet előtti utolsó ülésén elhatá­rozta. Szeptember 6-ika helyett szep­­temper 4-én nyúlt meg a képviselő­ház őszi ülésszaka, ünnepi hangu­latban, páratlan érdeklődés mellett, olyan eseménynek bejelentésével, amely valóban korszakalkotó lesz Magyarország legújabb történetében. A magyar nemzet törvényes képvi­selete meghajtotta a hála zászlaját a tengelyhatalmak bölcs vezérei és első munkatársaik előtt a Magyar­­országnak tett nagy szolgálatért. Hiller vezér és kancellár és Musso­lini, Olaszország Duceja nevének említésekor lelkes tapsok és ovációk hangzottak el a képviselőház szer­dai ülésén, jeléül annak, hogy a magyar képviselőház történelmi je­lentőségének megfelelően értékeli a tengelyhatalmak döntőbírósági Íté­letét és országunk iránt mindenkor megnyilvánuló barátságát. Ugyanígy lelkes ünneplésben ré­szesítette a képviselőház Magyaror­szág Kormányzóját, országgyarapitó vitéz Nagybányai Horthy Miklóst. Nevének említésekor a képviselők felálltak helyükről és bensőséges ünnepléssel adóztak a legelső ma­gyar embernek, akinek bölcs kor­mányzása idején az ország immár harmadizben gyarapithatta terüle­tét. És nem feledkezett meg a kép­viselőház azokról az államférfiakról sem, akik tehetségük javával, példa­adó készséggel és munkabírással, fáradságos vesződéssel az ország ja­vára dolgoztak, elsősorban Teleki Pál gróf miniszterelnökről és Csáky István gróf külügyminiszterről, akik a bécsi tárgyalásokon éjt nappallá léve buzgólkodtak országunk igaz­ságának diadalrajuttatásáért. 1 eleki Pál gróf miniszterelnök mintegy h^romnegyedórás beszédé­ben egyáltalán nem tülekedett szó­noki sikerre. Csendes, sőt sok he­lyütt halkitott hangon beszélt. Nem a szónoklat erejével, hanem a tár-Ára 16 fillér gyi igazság közlésével akarta emlé­kezetessé tenni a nagy eseményt. Eeszédének folyamán ismételten a hála és köszönet legmélyebb érzé­sével emlékezett meg a baráti ten­gelyhatalmakról s pillanatig sem hagyott kétséget aziránt, hogy Hitler vezér és kancellár és a Uuce közbe­lépése, illetve Ribbentrop és dana külügyminiszterek páratlan fárado­zása nélkül ezt a kérdést békés utón nem lehetett volna megoldani. Hála illeti a német és olasz külpolitika nagy irányitóit azért a szolgálatért, amit Délkelet-Európa békéjének megőrzése irányvonalában tettek. A bécsi döntőbíráskodás nagy ered­ménye egyik jelentős fázisa Európa ujjárendezésének és annak a béke­politikának, amelyet a Némelbiroda­­lom és Olaszország követ. Teleki miniszterelnök meleg sza­vakkal fordult a visszatérő magya­rokhoz, megjelölte a megoldásra váró nagy feladatokat, hangsú­lyozta, hogy az erdélyi terület bé­kés eszközökkel tért vissza az anya­országhoz, megjelölte a további meg­békélés útját, semmi kétséget sem hagyolt fenn aziránt, hogy Magyar­­ország a jövőben is a komoly meg­békélés szettemében kíván dolgozni. A miniszterelnök beszéde közben egyre emelkedett az ünnepi hangu­lat. A kormányelnök minden szava, minden mondata megfelelően tá­masztotta alá a bécsi döntéssel be­következett korszaknyitó esemény jelentőségét és természetes hangjá­val, szóvirágnélküli gondolatfiizésé­­vel bensőségessé avatta az ünnepi ülést, elmélyítette az örömöt és igaz magyar egyszerűséggel öltöztette for­mába a hála szavát Magyarország nagy barátai iránt. A házelnök ünnepi megemlékezése Tizenkét óra húsz perckor vonult fel Tasnádi Nagy András az elnöki emelvényre. Ekkor már elfoglalta helyét a kormány valamennyi tagja és mögötliik-körülöttük a képvise­lők zsúfoltságig megtöltötték a szék­sorokat. Teleki Pál gróf miniszter­­elnök ezúttal nem a megszokott bársonyszékében foglalt helyet, ha­nem szemben az elnöki emelvény­nyel, a kultuszminiszter helyén ült. Tasnádi Nagy András az ülés megnyitása után lelkes szavakkal emlékezett meg Észak-Erdély és a Székelyföld visszatérésének törté­nelmi eseményéről. — A történelmi igazságszolgáltatás utján — mondotta a többi között — ismét hatalmas lépéssel mentünk előre. Ez a történelmi igazságszolgáltatás, melynek első ténye a Felvidék magyar­lakta területeinek választotlbirósági visszaitélése, a második a Kárpátaljá­nak az anyaországhoz való vissza­csatolása volt, eljutott harmadik fázi­sához, a Trianonban elvesztett, de a magyar szivektől soha el nem szakí­tott Erdély mintegy fele részének visszaszerzéséhez. — Több mint 2,300.000 lélekkel gya­rapodik az ország lakossága, több mint egymillió magyar testvér tér vissza e döntéssel az anyaországba, köztük úgyszólván töretlenül az egész székelység. Testvéri szeretettel várjuk mindannyiukat, s már ma küldjük nekik innen meleg köszöntésünket. — Lelkünk mélyéig meghatva szem­­tétjük a hatalmas történelmi fordula­tot. Szivünk hálával van tele a nem­zetek sorsát intéző egy igaz Isten iránt, aki megnyitotta előttünk a sokszáz év verejtékével, szenvedésé­vel, vérhullatással megszentelt ígéret földjének, kincses Erdélynek kapu­ját. Hálás köszönetünk száll a döntő­­birák, a két nagy birodalom, Német­ország és Olaszország s történelmet diktáló hatalmas vezetőik: a Führer, Hitler Adolf birodalmi kancellár (lel­kes éljenzés) s a Duce, Mussolini Benito (lelkes éljenzés) olasz minisz­terelnök felé, akik országaik heroikus küzdelme közepette is találtak időt, méidot és lehetőséget arra, hogy ezzel a mi nagy kérdésünkkel is foglalkoz­zanak s döntésükkel annyi bajt, jajt és keserűséget szüntessenek meg és olyan sok fájó igazságtalanságot or­vosoljanak. — Szeretettel, tisztelettel, hódolat­tal gondolunk ezekben a történelmi órákban megnövekedett országunk Főméltóságu Kormányzójára (hosszan­tartó telkes éljenzés) kinek neve máris történelmi név, kinek nemes egyéni­sége korszakot jelent, a pusztulásból uj életre kelt Magyaiország feltáma­dásának nagy korszakát. — Köszönetünk illeti kormány­­férfiúinkat, akik a nehéz küzdelmet végigkiizdötték és mindazokat, kik ezt busz év úttörő munkájával elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék