Ujság, 1941. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-01 / 1. szám

ELŐFIZETÉST Egy hónapra ...... Negyedévre ........ Égés* évre .......... . ARAK: 4.— pengi 10.80 pengi 43.20 pengi Egyes széni ára Budapesten, vidéken és a pálya­udvarokon hétköznap ........................16 fillér Vaaárnap .........................................12 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével mindég nap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KI­ADÓHIVATAL: VI., Aradi­ utca 8 TELEFON: *1-207-57, 1-207-56, 1-207-55, 1-207-54. Budapest 62. postafiók 282. FIÓKKIADÓHIVATAL KÖLCSÖN KÖNYVTÁR (Telefon: 180-6745 ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA V kerület. Gróf Tisza István­ utca 6. szám* Telefon: 181-004 és ISO-674. Budapest, 1941 Január 1. szerda * SZABADELVŰ NAPILAP * XVII. évfolyam. 1. szám Mi történt kedden Boldog nj évet kíván minden olvasójának az ÚJSÁG. Bánffy Dánial báró, az új földmívelésügyi minisz­ter letette a miniszteri esküt. Az eskütétel után a kormányzó kihallga­táson fogadta az új földmive­­lésügyi minisztert. Bartha Károly honvédelmi miniszter a ma­gyar honvédség nevében szeretetadományt küldött az olasz hadseregnek. Hitler vezér és kancellár az új év alkalmából napiparancsot in­tézett a német haderőhöz. G­ö­r­i n­g, mint a légi­erők főparancs­noka, Brauchitsch vezértábor­nagy, hadseregfőparancsnok és Raeder vezértengernagy, a haditengerészet főparancs­noka ugyancsak kiadott újévi napiparancsot. Olasz hadi jelentés szerint a kire­­naikai határvidéken tüzérségi tevékenység folyt. A görög harctéren főleg helyi jellegű csatározások folytak. Egybehangzó német és angol jelentés sze­rint a december 31-re virradó éjjel nem voltak harci cse­lekmények. Belgrádi jelentés szerint Bitolj városa felett legutóbb megint ide­gen repülőgépek jelentek meg.­ Roosevelt beszédének változatlanul nagy visszhangja van. Pekkonen finn miniszterelnökjelölt kor­mányalakítási kísérlete meg­hiúsult. Jugoszláviában a kormány közeli átalakításét várják. Uram, ki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Uram, ritkán reszket a toll a kezemben s még sohasem fordult elő velem, hogy elfeketedjék előt­tem papírom mezeje. A tinta tűnik feketének s feketének a papir­j­a, szebb is igy, fehér betűkkel irom Hozzád imádságomat, hogy észre­­vedd, meghallgasd és gyakorolj felette könyörületet. Uram, Uj esztendőre virradunk s ha letekintesz bolygóid között arra, amelynek zokogása szinte óránként siklik fel zsámolyodhoz, ha le­pillantasz a Földre, amelyet, nyil­ván bölcseséged titkaként sújtasz és büntetsz, láthatod, mi van itt, lát­hatod, hogy a bánat és kétségbeesés jellegei úgy bebugyolálják, akár halo­vány arcú beteget a gazda, vivén őt rozzant szekéren a város felé, hogy tudós doktorok enyhít­sék szenvedéseit. Uram, ismerem a vallás törvé­nyeit, amelyben neveltettem: nem szabad lázongni ellened. Te bölcs vagy, erős, felmérhetetlen, Te vagy a Mindenható. Mégis, ha fe­hér betűim a világ irgalmáért ese­deznek, ne sújts haragoddal, én imádlak, ahogy emberi véges elme és szív, imádni tud, nincsenek fa­ragott képeim és gyarlóságom se több, mint a többieké, akiket a magad képének mására teremtet­tél. De engedd meg, hadd soroljam fel. A barom rém­ülten hőköl és hor­kant, békésen szánt, vagy trágyát szekerez a tarlók fölé s egyszerre csak beléhasit egy bombaszilánk, gyönyörű izmai cafatokká szakad­nak és lerogy. Beszélni nem tud, ezért barom. Csupán kitépődik testéből az élet — dög lesz. Semmi egyéb. A madár ott oson boldogan fel­legeid alatt s egyszerre riadtan és rémülten sikoltoz. Gépfegyver kattog valami iszonyatos másik madárból. Kicsi begyét, amelyben a felcsipegetett szemek édesded boldogsága melegít, úgy vágta át egy géppuskagolyó, hogy meg se érzi röptének sebessége. Már tud­niillik a golyóé. De megérzi a ma­dár s bélelik rajta az Írás- aki magasan kóvályog, nagyot zuhan­­hatik. Ámen. Ó, Uram, folytassam-e? Beszél­jek-e a fűszálról, amely február­ban a Te csodáid titkát hirdeti? A fűszál, aki oly gyenge, hogy a gyengeségnek hasonlata sincs s mégis átfúrja csepp hegye a föld fagyát s a hó jégrétegét és elő­­bujik, akár a hóvirág és hirdeti, hogy csak egy tekintet lehet: örökké kutatni fényes egeidet. Téged dicsérnek a jegenyék. Té­ged az utak. Minden kicsiny ut Hozzád kanyarog, minden kicsiny után imádkoztak már. Az erek, csermelyek, patakok, folyók, fo­lyamok, a gejzírek, a zuhatagok, a tavak és tengerek mind, mind, egytől-egyig eged felé bontják ki tükrüket s bennük fürdök napod, holdad, bolygóid és csillagaid fénye. A szellő, titkos éjszakákon Rólad dalol, a levelek mind Feléd növekednek, a fák ágai mind Fe­léd igyekeznek, ó, láthatod, a Gyermek, ahogy nő!, Tefeléd ma­gasodik. A kémények is egedet mutatják, a kémények, a mil­liónyi ujjak, akik oly különösen szomorúak és tehetetlenek. A hang Hozzád rohan. Az ember neved­del az ajkán rogy le, hogy fel­emeld őt a Hit mennyországába. Versek, zsolozsmák, ódák, him­nuszok, prelúdiumok, dicsérnek s ki tudja, mennyi templom épült már, hogy Nevednek éljen. S mégis Uram, mire elkövetke­zett, hogy fű, fa, virág, kukac, gyík, barom, levél, kémények, hó­virágok, naptárak és utcák, mes­terségek és énekek, köszörűsök, vargák, államtitkárok, költők és kicsi kis színésznők, politikusok és hipochonderek, orvosok és nagyot­hallók, fények és árnyak, orgonák és orvosságok, de legfőkép az Em­ber rettegve várja az Új Esztendő érkezését, a Glóbuson, akár a be­teg szilva kékje, — óriási kérdő­jel vonaglik: mi lesz? Velem, ve­led, vele, mi lesz az élettel, a gyer­mekkel, aki mostanában pillanta meg az eget, mi lesz Mindennel és Mindenkivel. Történetesen, a világ eddigelé is, már igen sokat szenvedett, ó, Uram. Sokan vannak, akik egy­szerűen „rájöttek“, hogy nem ér­demes élni. Szerintem ez az iga­zolt gyávaság, vagy egyszerűen gyávaság csupán. Mert van Ha­zánk, Anyánk, Gyermekünk s min­denekelőtt ott vagy, Uram, Te, aki Mindenható vagy és Véghetetlen. Van búzánk, borunk, vannak he­gyeink és völgyeink és van csodá­latos nyelvünk, amelyen poétáink még csodálatosabban tudnak éne­kelni. Van fedelünk is s Irgalmad legutóbb is, hogy Fenyőink köze­lebb jöhettek, felmérh­etetlennek mutatkozott. Mégis, mért várják fentebb felsoroltak s a kihagyottak is reszketve az Ujesztendőt s mért van, hogy nem remélnek tőle semmit? Uram, attól félek, elérte a világot a legnagyobb büntetés — elvetted a világtól a hitet. Hát ez rettenetes volna. S éppen ezért akarok a fe­kete papíron fehér betűkkel imád­kozni Hozzád. Uram, Ujesztendő érkezésekor csak egy módon könyörülj Min­denen és Mindenkiben — erősítsd meg a hitet! Ugy-e, Uram, én édes Istenem, nem lesz mindig így? Ugy-e, Uram, Örök Király, eljön a Te országod még itt a földön is? Ugy-e, Uram, Jézus atyja, lesz még úgy is, hogy a folyók azért lesz­nek folyók, mert annak teremtetted őket. S az ember azért marad em­ber, mert emberré lenni rendelte­tett! ... O, Istenem, ki bölcs vagy és könyörületes, szüntesd meg a világ szenvedéseit, minden népeknek megelégedésére. Adj boldogabb Uj­esztendőt. Te tudod legjobban, mily régen száműzetett a föld,és ez a ritka világi vendég: a boldogság. Többi népeid között segíts meg minket, magyarokat. Áldd meg katonáinkat, parasztjainkat s a többi dolgozókat. Adj bocsánatot a bűnökre s uraink, amelyek sokszor teltek meg könnyel és vérrel, szá­radjanak fel, hogy könnyebben jár­hassuk 1941. esztendő napjait, per­ceit, pillanatait. Ámen. IMÁDSÁG Irja Babay József Enyhült a harci tevékenység az év utolsó napján a frontokon Német visszhang Roosevelt beszédére. Hitler és a német hadvezérek napi­parancsa. Antonescu tábornok szózata a román néphez. Bitolj felett újból idegen repülőgépek jártak A MÚLT magában horm­á­dozta a jelent, a jelen a jövőtől terhes. Az új év sohasem jelent újrakezdést; ami január egytől fogva történik, az logikus — vagy a történelemalakító erők szeszélyessége folytán sok­szor inkább illogikus és érthe­tetlen — folytatása annak, ami december 31 előtt lejátszódott. Aki laikus (és ki nem laikus ma a világon, egy-két csakugyan beavatotton kívül?!) a szilvesz­teri ólomöntés szokásán felbuz­dulva jövőt próbálna jósolni mindabból, ami a távoli és kö­zeli múlt üstjében forrott, azt lelkiismerete kell, hogy figyel­meztesse arra: azoknak a múlt­beli eseményeknek milyen ren­geteg olyan eleme van, amelyet ő vagy egyáltalán nem, vagy csak vágyálmainak rózsaszínű ködén keresztül ismer. 2. AZ Ó-ESZTENDŐ végére egyébként Roosevelt rádió szózata, illetve a körülötte ki­fejlődött polémia nyomott bé­lyeget. Azokról a visszhangok­ról, amelyek a köztársasági el­nök angolbarát terveit és ígére­teit helyeslik, említést tettünk már e hasábokon — és azokról is, amelyek ellene vannak a Fe­­hér Ház külpolitikai elgondolá­sainak. Az olasz hivatalos Ste­fani-iroda egy újabb távirata szerint (MTI) „Roosevelt be­széde nagy felzúdulást keltett mindazokban a körökben, ame­lyek nem helyeslik az elnök po­litikáját“. Ezek közé számítja a római hírszolgálati ügynökség a Chicago Tribune című lapot is. A Stefani megemlékezik to­vábbá Holt szenátornak arról a kijelentéséről, hogy „Roosevelt kihívó magatartást tanúsít a tengely irányában“ és hogy „a háborús propagandát angol arany táplálja“. A Magyar Táv­irati Iroda eljuttatta hozzánk a Reuter-ügynökségnek azt a je­lentését is, amely szerint Whee­ler demokrata szenátor, az el­nök legszélsőbb ellenfele, hét­főn éjjel válaszolt a Fehér Ház urának szózatára. Wheeler azon­nali békekötést sürgetett „mi­előtt még Amerika beleveti ma­gát a háború tébolyába“ és han­goztatta, hogy „Amerika már nem csendesen halad, hanem rohan a háborúhoz vezető úton“. Német politikai körök válaszát Roosevelt beszédére távirataink között közöljük. Az olasz lapok továbbra is annál behatóbban foglalkoznak vele. A Messaggero úgy vélekedik, hogy „Roosevelt semmi újat nem mondott“. A Popolo di Roma szerint egyébként Hitler személyesen fog válaszolni az Unió elnökének beszédére. A Corrierre della Sera azt a meg­jegyzést teszi, hogy „Amerika semlegessége most már a Nagy- Britannia oldalán való beavat­kozásnak alig titkolt formájára korlátozódik“. Hangsúlyozza ugyanakkor a milánói lap, hogy ,.a tengelyhatalmak minden ön­­ámítás és minden félelem nél­kül vesznek tudomást mind­erről, mint a nemzetközi politi­kának egy olyan alakjáról, amellyel szemben ott áll a maga hatályosságában a háromha­talmi szerződés­.­­ Végül ér­deklődésre tarthat számot a há­romhatalmi egyezmény harma­dik aláíró államának, Japánnak véleménye. MTI—MTI tokiói jelentése szerint a Yomiuri Sim­­bun azt írja, hogy „Roosevelt rádióbeszéde és jelenlegi politi­kája lépésről-lépésre közelebb viszi Amerika népét a háború­hoz“. 3. ÚJÉV küszöbének régi jellemző sajátsága a napi­parancs. Hitlernek, mint a né­met seregek legfőbb hadurának napiparancsa, amelyet teljes szövegében alább talál meg az olvasó, köszönetet mond a kato­náknak az 1940-ben elért nagy győzelmekért és azzal végzi, hogy „az 1941. év meg fogja hozni történelmünk legnagyobb győzelmének beteljesülését“. — Göring birodalmi tábornagy, mint a légi­erő főparancsnoka, újévi napiparancsában ugyan­csak köszönetet mond katonái­nak a sikerekért és így végzi: „ ... azért harcolunk és győ­zünk, hogy a német nép éljen és bevégezze vezérének művét“. — Brauchitsch vezértábornagy, a hadsereg főparancsnoka és Ára 16 fillér

Next