Ujság, 1941. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-17 / 13. szám

4 A Magyar Képírók kiállítása "Az összetartás szép példáját mu­tatja a Magyar Képírók Társasága, mert tízesztendős lételének folya­mán alig változott taglétszámmal jelenik meg kiállításain. Bizonyára a barátság és egymás kölcsönös megbecsülésének érzése az, ami egybeköti őket s alkalmasint világ­nézeti felfogásuk rokonsága is. Nehéz azonban művészetbeli ro­konságot megállapítani olyan két festő között, mint Boromisza Tibor és Imreh Zsigmond. Boromisza szenvedélyes temperamentuma szinte kiköveteli motívumaiból azt, ami bennök sajátosan magyar, már mint boromiszai értelemben, vagyis a művész temperamentumával meg­toldottan magyar. Meg kell adni, hogy ritka szerencsés érzékkel tudja kikeresni motívumait a természet­ben Viharos Balaton­ja (21). Ta­vaszi eső­je (23) egymagában is ér­dekes motívum, de Boromisza elő­adásában, minden ami érdekes ben­nök, megfokozódik formai és szó­­beli kifejezésében is. A két elsorolt kép vízfestmény s általában­ az akvarell látszik annak a festői el­járásnak, amellyel Boromisza leg­­hiánytalanabbá tudja láthatóvá tenni mondanivalóját. Az olajfestők és a nagyobb méret könnyen túl­­zásra csábítja, mint például a „Ta­vaszi hidivásár Hortobágyon" elinűt nagyméretű festményén. Érdekes, de kissé zavaros fantazmagória. Boromiszával szemben Imreh Zsigmond maga a nyugalom, a csendes és szelid elmerülés, a be­ható érdeklődés és a tiszta festői felfogás Ezúttal csupa pasztel­­képpel jelent meg, tárgyuk szerint egy híján csupa tájképpel. Boron­gós mély tónusba foglalt finom színekkel jeleníti meg a természe­tet, a szádalmási völgy lélekzetet tágító mély vedutáját, a fsernád­­part zöld világát és az erdős négy lába alatt húzódó színes szántó­földeket (73.). Igazán kiváló táj­képfestő. A szem gyönyörködve követi hátrafelé halkuló gyöngéd színeit a tágra kinyitott tájék mélye felé. Finom színérzékének tanúsága szép virágcsendélete is, csak a hát­tér színét választhatta volna meg szerencsésebben. _ Mér" egy finom festője van a ki­állításnak: Nagy Nándor. Visfest­­ményei igen egyéni alkotások. A Balatont jeleníti meg rajtuk vízió­­szerűen a legtisztább festői eszkö­z kiállítás többi festője közül Ba­hó Lajos jó akvarellista, Buky Béla egy finom csendéletével (43.) és Halásztanya című vízfestményé­­vel, Fáy Aladár érdekes állatrajzai­nak Karag Gyula a mozdulatot kitű­nően megragadó rézkarcánál és ki­fejező női fejével, Lit­ke­y György kevés színnel szerencsésen mindent kifejező „Delelő gulyá“-jával, Mu­­horay Mihály az ősvilág őserdeinek hangulatát felidéző füzes tájképei­vel, K. Nagy Sándor két szarvas­­bika tusáját ábrázoló pompás színes tusrajzával, Némethy Béla apró színfoltokból összerakott érdligeti őszi tájával és virágoskertjével, Papp Kökényessdyné Szeőke Izabella or­gonás-tulipános csendéletével és Áb­rándozó című vízfestményével s Szalay Lajos kitűnő tollrajzaival, köztük is a Kivégzés goyai jeleneté­vel tűnik fel. A kiállításnak két szobrásza is van Herényi Jenő csak két vázlat­­szerű tetszetős kis terrakottáját mu­tatja be, Bohin Gábor azonban egye­bek közt elhozta azoknak a szob­rainak gipszöntvényét is, amelyek­kel a dob utcai nagy postaépület homlokzatát diszítette. A szóban forgó szobrok körül heves polé­mika zajlott le nemrég a sajtóban s a művész, úgy látszik, a nagyobb nyilvánosság elé akarta megfelleb­bezni ügyét, amikor vitatott szob­rait lehozta emeletnyi magasságuk­ból. Ha ez volt a szándéka, rosszul számított. Mert a kőben való durva kinagyolásra szánt gipszminták kö­zelről egyálalán nem halnak ked­vezően. Jól kőbe zárt kompozíciók, de minden ami forma rajtok, durva és nyers megmintázása s a szobrok egésze még így sem kelti az erő hatását, pedig nyilván azt célozta velük szobrászuk. Boda Gábor te­hetségéről jóval kedvezőbb fogal­mat ad három mellszobra Azokon látszik, hogy szobrászukban meg­van a monumentális elgondolás és kifejezés képessége. fe, *•) ÚJSÁG PÉNTEK, 1941 JANUÁR 1? Hogyan sebesült meg Palotai Tibor, „gascogne-i “ Beszélgetés a nemzetiszínházi különös baleset áldozatával A Nemzeti Színházban szerdán este a Cyrano-t adták. Tudvalevő­leg a negyedik felvonás végén a gascognei legények és a spanyolok között harc folyik és Cyrano, a gascogneiak vezére, akit Kiss Ferenc alakít, sortüzet vezényel a spanyo­lokra. A spanyolok vezére, akinek szerepét Koltay Gyula játszotta, ugyancsak tüzet vezényel. Cyrano csapatában, melyet javarészt szini­­növendékekből állított össze a ren­dezőség, az első sorban volt Pulo­­tay István 23 éves másodéves szini­­akadémiai növendék. A jelenet után, amikor a lövések eldörrentek, több statisztának el kell esnie a szín­padon és így nem keltett különösebb feltűnést, hogy Palotay István is arccal előrebukott. Néhány perccel később lement a függöny és az „elesettek“ felkeltek. Csak egy maradt tovább is fekve és egész testében rázkódva nyö­szörgött: Palotay István A színészek hozzárohantak, felemelték és ekkor megdöbbenve látták, hogy bal arcá­ból patakzik a vér. Hátravitték a színfalak mögé és les­ltették Közben többen az ügyeletes orvosért siettek, aki látva, hogy komoly sérülésről van szó, kihivatta a mentőket. Né­hány perc múlva már a Rókus-kór­­ház műtőasztalán feküdt a súlyosan sérült Palotay István. Két és fél centiméteres vascsavar A Rókusban a tüzetes vizsgálat megállapította, hogy olyan sérülése van a fiatalembernek, amelyet csak úgynevezett szájsebész tud szaksze­rűen megoperálni, ezért úgy hatá­roztak, hogy haladéktalanul a Park szanatóriumba szállítják. Ott azon­nal értesítették Fodor István György dr.-t, a neves szájsebész! Az orvos negyvenöt perces műtétet hajtott végre Palotaya. Előbb azon­ban a szemtanuktól megkérdezte hogyan történt a sérülés. Valameny­nyien azt mondották, hogy színházi puskából vaktöltéssel adtak le lö­véseket, véleményük szerint papír­­szilánk érhette a sérült áilál­­­at­tól sebesült meg. Ámde műtét közben az orvos ke­mény tárgyra akadt, amely több he­lyen áttörte az állkapcsot és amö­gött beékelődött a csontok közé Kiemelve ezt a kemény tárgyat, ki­derült, hogy körülbelül két és fél centiméter hosszúságú vascsavar­ja látta el a szerencsétlen színész­­növendék állkapcsát, mégpedig úgy, hogy laposan ütödött az állkapocs­hoz és azt több helyen eltörte. Az operáció után injekció hatása követ­keztében Palotay nyugodtan töltötte az éjszakát, így történt Csütörtök este felkerestük a szín­pad sebesültjét a szanatóriumban. Egész arca kötésben van, amelyen átüt a vér. Nehezen beszél, láza nincs. Mikor azt kérdezzük tőle, fáj-e a sebe — ezt válaszolta: — Fáj, de nem azért vagyok em­ber, hogy el ne viselhetném! A balesetet így mondotta el: — Szóval arra került a sor, hogy az elnök úr majd tüzet ve­zényel, a Koltay művész úr pedig visszajövet. Még én súgva mondtam a kollégáimnak: „Fiuk, én katona voltam, tudom, hogy akit elölről meglőnek, az arcra esik. Nehogy hátafelé essetek, mert az nem lenni temészetes." . Azután eldördültek a lövések és én csak azt éreztem, hogy bal­arcom elzsibbad, majd melegség önt el. Kezemmel akaratlanul elta­kartam bal arcomat és előredőltem, összeszorílott szájjal vártam, mert tudtam, hogy a lövések után né­hány perccel vége van a felvonás­nak és lemegy a függöny. — Hogy el ne felejtsem,­­ nem papírral lőttek le, mint ahogy eleinte hittük, hanem vascsavarral. Itt volt nálam Kiss elnök úr, Szi­­lassy rendező úr, Liszt titkár úr, sok kolléganő és kolléga, valameny­­nyien azt erősítgetik, hogy feltétle­nül ki kell nyomozni, miképpen ke­rülhetett a vascsavar a vaktöltés elé, amelyből így a véletlen — mert csakis a véletlen lehetett — éles töltést formált. — Voltam én mindenféle — mondja azután és legyint — még olajügynök is. Fogtechnikus-gya­kornok is voltam, — mintha előre tudtam volna, hogy baj lesz az ar­commal. De hiába voltam akár­milyen pályán, a vágyam a színé­szet felé űzött. Pillanatra megdöbben és elhall­gat. Azután inkább önmagához szól: — Azt mondják, olyan kitűnő ember a tanár úr, hogy úgy össze tudja ragasztani az állkapcsomat és kijavítja az államot, hogy a sebe­sülésnek nyoma sem marad. Ebben a pillanatban kopogtattak. Hegyi Aranka lépett be, aki nagy részvéttel érdeklődött a baleset hő­sének állapota felől. A művésznő­nek első dolga volt a pulzust meg­fogni, azután fellélegzett: — Na, fiacskám, nem lehet ko­moly baj! Katonadolog az egész, egy csepp lázad sincs ... az. .. Az arany szerepe a politikában és a közgazdaságban A világháború előtt az arany, mint a pénznek úgyszólván egye­düli alapja, a gazdasági élet mene­tét, fejlődését döntően befolyásolta, de a politikai élet kialakulásában is sokszor döntően fontos, végzetes szerepe volt. A nemzetközi pénz- és hitelügyet egységesen az aranyra építették fel, ami fellendülésüket kétségkívül meg­könnyítette és az arany befolyását a gazdasági és a politikai életben igen megerősítette. A régebbi időben az ezüstnek na­gyobb szerepe volt, mint valuta­alapnak, azonban a múlt század het­venes évei óta az arany mindjobban előretört, az ezüstöt jóformán tel­jesen kiszorítva. A mai nagy világégés harcaiban az aranyat mint a liberális élet pil­lérét állítják be s szembe helyezik vele a totális államokat, melyek a gazdaságot, a termelő munkát, a pénzt, az „arany béklyóitól" meg akarják szabadítani. Az aranynak ezt a szerepét a mai világ közgaz­dasági harcaiban igen tanulságosan tárgyalja egyik nemrégen megjelent érdekes mű­.* A német szerző a leg­nagyobb hátrányt az arany szabad áramlásában látja. Ha az arany egy országból eltűnik, viszont má­sokban felhalmozódik, közgazdasági ingadozások keletkeznek, melyek a forgalmat érzékenyen megzavarhat­ják, esetleg meg is béníthatják. Arany, pénz, illetve hitel nélkül nem lehet nyersanyagot beszerezni, gyártani,­­ viszont a fogyasztó sem tudja a kész árut, melyre szüksége van, megvenni. Az egyes országok gazdasági, po­litikai és katonai „potential‘‘-ja a meglévő és rendelkezésre álló arany­alap nagyságától függ. Igaz, hogy külföldi hitelekkel, kölcsönökkel idegen országokból is lehet a szük­séges nyersanyagot beszerezni, anél­kül, hogy a saját devizakészleteket vagy az aranyalapot gyengíteni kel­lene. De ezeket a külföldi hiteleket a hitelező országok sokszor politi­kai célok elérésére is felhasználják. A politikai viszonyok változása kö­vetkeztében a hitelező ország vagy országok a kölcsönök, különösen a rövid lejáratúak felmondásával az adós államot igen nehéz helyzetbe hozhatják, más szóval mondva, po­litikailag befolyásolhatják. Jelenleg a világ aranykészletei Amerika felé gravitálnak. 1937-ben a világ aranykészletének 50%-a Anglia, 12.1% USA és 14.7% Szov­­jet-Oroszország tulajdonában volt. A brit világbirodalom még ma is vezet az aranytermelésben. A ter­melés a mai viszonyok között is, évente legalább 1,5 milliárd arany­márka értékre rúg, mellyel Anglia pénzügyi hatalmát alátámasztja. Az aranytermelésben Dél-Afrika (Transvaal) vezet. A világháború természetesen erősen befolyásolta a gazdasági életet. A háborús termelés után egy ideig áruhiány állt be, az árak erősen emelkedtek. Néhány év múlva azonban már túltermelés mu­tatkozott. A pénz vásárlóereje ismét erősen megnövekedett. Az amerikai dollár világháború előtti vásárló­ereje 1920 ban eredeti értékének 44%-ára csökkent. 1925-ben azon­ban ismét 63% és 1931-ben már 75%-ot ért el... Az államok 1931 - től kezdve iparkodtak ismét valutá­jukat állandósítani. 1925-ben Ang­lia, Magyar- és Franciaország, 1926- ban Belgium, 1927-ben Ír-, Len­gyel- és Olaszország, 1929-ben pe­dig Románia és a megszűnt Cseh­szlovákia állandósítják pénzüket. Az 1929-i newyorki börzekrízis következtében defláció keletkezett, melyet Franciaország a kölcsönök visszavonásával még súlyosbított Anglia viszont letért az arany­alapról, Németország pedig az irá­nyított gazdaságra. A mostani háború ismét megvál­toztatta a világ pénzügyi képét. 1935 végén a világ aranykészletének két­harmada már USA-ban van, 1940- ben az arany vándorlása tovább tartott; eddig a világ összkészletének 70 százalékra fokozódott. USA most a délamerikai államokat iparkodik belevonni az arany valuta stabilizá­lásába. * Hellmuth Wissmann: „Das Gold in Wirtschaft und Politik“. Wilhelm Gold­mann Verlag Leipzig, 1940. RM 3.—. 21 amerikai köztársaság elhatá­rozta, hogy pénzét az USA-dollár­­hoz köti, vagyis látszólag az USA a pánamerikai pénzegységre, vagyis gazdasági és valuta hegemóniára tö­rekszik, melynek pénzpolitikai és stratégiai kihatása is lesz. Az aranyalapra, a szabad gazda­ságra való visszatérés egyelőre két­séges, még a „Times“ is azt írta 1940 április 16. cikkében, hogy Európában az áruk nagy részét ille­tőleg ellenőrzött gazdasággal kell számolni... Wissmann műve sok érdekes ta­nulságos dolgot közöl. C­s. POLITIKAI ÉSET TELEKI PÁL GRÓF MINISZ­TERELNÖK csütörtökön kihallga­táson jelent meg a kormányzónál, akinek jelentést tett az időszerű kérdésekről. A miniszterelnök egyéb­ként a nap folyamán Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszterrel, Reményi-Schneller Lajos pénzügy­­miniszterrel és Lukács Bélával, a MÉP országos elnökével folytatott megbeszélést. ★ AZ IPARÜGYI MINISZTÉRIUM­BAN most készül a bánya­munkás­ság helyzetének javítását célzó tör­vényjavaslat A javaslat újból ren­dezi a bányanyagbérek kérdését, felemeli a bányanyagbérsegély havi összegét és leszállítja a nyugbér­­jogosultság korhatárát. A javaslat foglalkozik azzal is, hogy a bányá­szok részére egészséges családi há­zakat építsenek. A kérdés rendezé­sére a kormány százmilliópengős tartalékalapot bocsát a bányanyug­­bér-biztosítás rendelkezésére. ­ ★ MOST KÉSZÜL A­ BUDAPESTI 1941. évi országgyűlési képviselő­választói névjegyzék. Az elutasított zsidó jelentkezők közül sokan pa­nasszal éltek a Közigazgatási Bíró­sághoz, amely 401 panasznak helyt adott, 789-et pedig elutasított. A vá­ lasztójog igazolására szolgáló tanú­sítvány kiállítása iránti kérelmeket elutasító határozat elleni panaszo­kat is elintézte már a Közigazgatási Bíróság, amely 961 panasznak helyt adott, 3856 panaszt elutasított, 508­ esetben pedig utasította a központi választmányt, hogy új határozatot hozzon. ­ Minden külön értesítés helyett­ özv. Horváth Miksáné szül. Bátori Olga felesége, Forgács Zoltánná szül. Horváth Mona és Horváth Zoltán gyer­mekei. Forgács Zoltán veje és Hor­váth Zolánné szül. Deák Lívia menye, Herczka József testvére és Forgács Miklós. Forgács Ágnes unokák vala­mint az egész kiterjedt rokonsága fájdalomtól megtört szívvel tudat áll, ho­gy a legnemesebb szivü hitves, leg­jobb apa és nagyapa szerető jó test­vér és a legjobb rokon m. kir. kormányfőtanácsos vezér­­igazgató. r. törvényhatósági bizott­sági tag, tartalékos hadnagy, stb. st b. január 1­án váratlanul elhunyt Drága halottunkat ma, 17-én, pén­teken 1 órakor temetjük ■ rákoske­resztúri izr. temető halottasházából. Am­íg élőnk nem felejtjük el, hogy egész életét családjának, vállalatának, a közéletnek és közjótékonyságnak szentelte. Áldott legyen emléke és nyugodjon békében! Minden külön értesítés helyett. HORVÁTH MIKSA Szőnyegipar Rt. igazgatósága, felügyelőbizottága, tiszt­viselői kara és munkásai mély fájda­lommal jelentik, hogy az igazgatóság­nak elnöke, a vállalatnak megalapí­tja és vezérigazgatója m. ki­ kormányfőtan­ácsos, ▼. tör­vényhatósági bizottsági tag, tarta­lékos hadnagy, stb., stb január 11-án váratlanul elhunyt A megboldogult egész életében vál­lalatunk és a magyar szőnyegipar fejlesztése körül fáradhatatlan mun­kásságot fejtett ki és elévülhetetlen érdemeket szerzett. Közismert jóságá­val mindig megsegítette az arra rá­szorulókat. Mindvégig fájdalommal fogjuk nélkülözni az ő irányító, jósá­gos kezét és soha el nem múló hálá­val és szeretettel fogjuk emlékét meg­őrizni. Ma, január 17-én, pénteken 1 óra­kor kísérjük utolsó útjára a rákos­keresztúri Szr. temető halottasházából. A Lipótvárosi Társaskör elnöksége, tisztikara, igazgatósága választmánya és tagjai mélységes fájdalommal tu­datják, hogy Társaskörünk őszinte, igaz, lelkes és áldozatkész barátja Körünk társelnöke, as. kir. kormány főtanácsot. • Horváth Miksa Szőnyegár Rt. vezérigazgatója, stb. rövid szenvedés után elhunyt. Megboldogult barátunk dísze, büsz­kesége és odaadó hive volt körünk­nek és távozásával igen nagy veszte­ség ér bennünket. Drága halottunk földi maradvá­nyait január 1- én, pénteken délben 1 órakor a rákoskeresztúri szr. teme­tőben helyezzük örök nyugalomra. Emlékét igaz, mélységes kegyelettel és maradandó példak­éppen őrizzék meg . Társaskörünk vezetősége megbol­dogult társelnökünk tiszteltére január 19-én, vasárnap délután 4 órakor Társaskörünk helyiségében gyászütést tart. Szomorú szívvel, a fájdalomtól po­rig sújtva de Isten akaratában meg­nyugodva tudatjuk, hogy forrón sze­retett Édesanyánk özv. Müller izraelné szül. Fóliák Cecilia a Mindenható akaratából áldásos éle­tének 85. évében tőlünk örökre eltá­vozott. Örök nyugalomra a német­­bolyi izr. temetőben helyeztük meg­boldogult Édesanyánk mellé. Gyászolják gyermekei- özv. Strasser Samuné Müller Rita, dr. Stern Mik­sáné Müller Sarolta, Müller Lajos, Rajna Mlmosné Müller Irma, menye: Müller Lajosné Bl­um Olga, vejei: dr. Stern Miksa, Rajna Vilmos, unokák Strasser Frigyes. Müller Emil Várádi József és neje Möller K’á-‚ dr Mül­ler Imre, dr. Müller Ernő, dr. Rajna György és neje dr. Góth Marica, Rajna László, testvérei: Strasser Lipótné Engel Simonné. Áldás és békesség lebegjen nyugvó porai felett.

Next