Ujság, 1941. június (18. évfolyam, 124-146. szám)

1941-06-01 / 124. szám

JE'ŐPSZETÍSZ * R Im­ Efj hónapra Negyedévre Egén érce 4.— pangó 10.80 pengi (3.20 pengi Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és a pálya-­r udvarokon hétköznap . ................ , 16 fillér Vasárnap ................ 32 fillér . Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓttIVATÍEI VI., Aradi­ utca 8. TELEFON: •120-757,­­ 120-756, 120-755, 120-758­­ , Budapest 62 postafiók 282. FIÓKKI­ADÓHIVATAL­ KÖLCSÖN/KÖNYVTÁR (Telefon: 180-874.) ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA V. kerület. Gróf Tisza István­ utca 6. Slám, Telefon: 181-001 és 180 674. Budapest, 1941 Június 1. vasárnap * SZABADELVŰ NAPILAP *­­ XVII. évfolyam, 124. szám NIEI IIIIII11 HIIBiHIMI»».....111111111­ E­E Mi történt szombaton agyarország Kor­­á­n­y­z­ó­j­a Argentína nemzeti ünnepe al­kalmából üdvözlő táviratot in­tézett Castillo helyettes el­nökhöz. Bárdossy László miniszterelnök hétfőn Rómába utazik. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi mi­niszter folytatta erdélyi útját. Az erdélyi tanszemélyzetet besorozták a fizetési osztályokba és foko­zatokba.­­ A kormány rendeletileg megállapította a befőzési cukor igénylésének rendjét. Vilmos volt német császár állapota válságosra fordult. Dublint, Írország fővárosát, fel nem ismert nemzetiségű repülő­gépek részéről bombatáma­dás érte. Kréta szigetén tovább tart a német csapatok előnyomulása. Az olasz csapatok a német haderővel szoros együttműködésben folytatják a krétai hadműveleteket. Német repülők a brit nyugati partok ki­kötőit, olasz repülők La Va­letta kikötőberendezéseit tá­madták. S­z­a­x­tuniszi kikötőt angol repülők újból bombázták. W­e­y­g­a­n­d tábornok elrendelte az észak­­afrikai francia gyarmatok lég­védelmi megerősítését. A tobruki brit csapatok kitörési kísérle­teit meghiúsították. Kelet-Afrikában az olasz csapatok további szívós ellenállást fejtenek ki. Az iraki miniszterelnök Teheránba uta­zott. Bagdadban megszűnt az ellenállás. Az iraki fegyveres alakulatok leszere­lését megkezdték. f­reyberg újzélandi tábornok lezuhaná­sának és halálának hírét a Reuter megcáfolta. Portugália az Azori-szigetek megerősí­tésére újabb légi erőt kül­dött. W i n a n t, az USA londoni nagykövete Newyorkba érkezett. Amerikában tizenkét utasszállító hajót segédcirkálóknak rendeznek be. / Bárdossy László miniszterelnök Rómába utazik Hivatalos jelentés a miniszterelnök utazásáról. A kormányfő két napig marad Rómában A Magyar Távirati Iroda jelenti: S Bárdossy László magyar királyi miniszterelnök és külügyminiszter az olasz királyi kormány látogatá­sára hétfőn, június 2-án este feleségével együtt Rómába utazik. Kí­séretében lesznek: Ghyczy Jenő, Bartheldy Tibor, Ullein-Reviczky Antal rendkívüli követek és meghatalmazott miniszterek, továbbá Ujpétery Elemér követség­ titkár. * A magyar miniszterelnök hétfőn Rómába utazik és ezzel nem csupán a hagyományos magyar-olasz barát­ságból fakadó lépés történik meg, de teljesül a miniszterelnöknek az a szívből jövő kívánsága, hogy nem sokkal hivatalának elfoglalása után személyesen is érintkezésbe lépjen Mussolinivel. Néhány héttel ezelőtt hasonló motívumok alapján kereste fel a miniszterelnök Hitler vezért és kancellárt. A magyar-olasz barátsági kapcso­latok, amelyeknek elmélyítéséhez — ha ugyan ez még lehetséges — a mi­niszterelnök látogatása csak hozzá­járulhat, immár hosszú időre tekint­het vissza és az elmúlt év­ek esemé­nyeinek próbakövén ez a barátság nem egyszer bizonyította be törhetet­len szilárdságát és erejét. A magyar­olasz barátság nem csupán diplomá­ciai munka betetőzése volt, de két nép szívből fakadó meggyőződésének és vonzódásának gyümölcse. A ma­gyar nép nem felejti el, hogy Musso­lini mit tett a revízióért abban az időben, amikor még a trianoni urak örökkévalónak hirdették az azóta összedőlt tákolmányaikat, viszont az olasz nép szívében is ott él az a tény, hogy Magyarország milyen hű­séggel tartott ki Olaszország mellett, amikor fölötte megnehezült az idők járása. Az az együttműködés, amely a magyar-olasz barátsági szerződés meg­kötése után a két ország között kifej­lődött, éreztette jótékony hatását az európai népek igazságra váltó törekvé­sében és az elnyomott nemzetek jogai­ért vívott küzdelmekben. Mikor azután Gömbös Gyula felvetette a berlini római tengely ötletét, és megérezte en­nek politikai szükségszerűségét, Ma­gyarország és a magyar külpolitika tel­jes eréllyel odaállt e gondolat mellé és ennek megvalósulása után hűséges munkatársa lett a tengelynek, felis­merve hogy a politika támogatásával hozzájárul az európai népek fejlődésé­nek igazságos megélhetésének és an­nak az újvilágnak kialakításához, amely jóváteszi az évtizedeken keresz­tül elkövetett hibákat. Magyarország elsőnek csatlakozott a hármas paktumhoz és ez a lépése is természetes következménye volt an­nak a barátságnak, amely a nagy né­met és olasz nemzethez fűzi. Magyar­­ország a tengelypolitika és a hármas hatalmi egyezmény szabta külpoliti­kai irányvonalon nagy barátjai mel­­lett rendíthetetlenül kitart. A magyar miniszterelnök és Mussolini nyilván hosszabb megbeszélést folytat majd Rómában. E megbeszélések természe­tes következményei a háromhatalmi egyezményben való csatlakozásunk­nak és a hagyományos­ magyar olasz barátságnak. A mai időkben számos olyan probléma van, amely a két ba­ráti­­ államot egyformán érdekli és amelyeknek megvizsgálására nyújt al­kalmat ez a látogatás. Bárdossy László miniszterelnök egyébként szerdán reggel érkezik az olasz fővárosba, ahol még aznap ki­hallgatáson jelenik meg az olasz ki­rály és császárnál, majd villásregge­­lire is vendége lesz III. Viktor Emá­­nuelnek. Szerdán politikai tanácsko­zások lesznek, az esti ebéden pedig felköszöntők hangzanak el. XII. Pius pápa csütörtökön kihallgatáson fo­gadja a magyar miniszterelnököt, aki aznap este hagyja el az olasz fővá­rost és szombaton reggel érkezik visz­­sza Budapestre. „KERESVE AZ ELSZÁLLT IDŐT...“ Irja Makay . Pe£rovics György dr. J­öhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint ter­vezni, — bátrabb új­hont a múlt időkben fürkészni, mint a jövendőben — ? Illyés Gyula: Kedven Barátom, oh, mennyire megörültem, mi­kor hosszu leveled megérke­zett. Végre hát írtál falusi ma­gányodból. De minél tovább haladtam soraid olvasásában, annál rosszabb lett a kedvem és szomorúságra fordult az öröm­öm. Mennyi fájdalom és keserűség gyűlt össze Benned, aki olyan derült kedélyű vol­tál régen és oly harmonikus lelkű azelőtt. Most fölhábo­rodva és kétségbeesve panaszo­lod­, hogy a mai nemzedék mekkora elfogultsággal és mily igazságtalanul itél rólunk, a mi korunkról s hogy megta­gadja és kárhoztatja azokat az eszméket és ideálokat, amelye­kért­ mi oly tiszta és szent he­­vüléssel lekesedtünk. Kitaszí­tottak és megbélyegezettek let­tünk mi, Írod, akik el voltunk telve nemes törekvésekkel, ön­zetlen hazafisággal és egy nagy boldog Magyarország fölépíté­sének vágyában és törekvésé­ben áldozatos munkával, hű­séggel és lelkesedéssel követ­tük ama korszak nagy vezé­reit. Most kétségbevonják és megtagadják minden jószán­dékunkat, nem ismerik el munkánkat, nem méltányol­ják annak eredményeit s min­den rossz , és baj forrásának mondják a mi korszakunkat és annak törekvéseit. Olyan nagyfokú a fájdalmad és elkeseredésed, hogy önkény­telenül is Madách halálba­­induló Miltiadesének a szavai jutottak eszembe: Miért is éljek, Midőn látom, mi dörc a sza­badság, Melyért egy élten küzködöm keresztül. Vérpadra mostan büntetése­mül, Nem mintha altast bírtam volna tenni, De mert nagy eszme lelkesilni birt. De ha nem is vagy ennyire kétségbeesve, az bizonyos, hogy teljesen úrrá lett fölötted az a lelki magatartás, amelyet Faguet „befelé irányult emig­­ratio“-nak nevez, amikor a polgár arra határozza el ma­gát, hogy nem foglalkozik többé a közügyekkel, nem vesz részt a közéletben és így — az ő szavai szerint — igazában véve megszűnik az ország la­kója lenni, így vonulsz vissza Te is, aki egész életedben köz­ügyekkel törődtél, a közszerep­lésből és messzi magányodból csak keserű levelekben öntöd ki lelked fájdalmát és hazafiul gondjaidat. Válaszolok a soraidra, ked­ves János s remélem, most is meg fogjuk egymást érteni na­gyon régi és hű barátok. Át­­szenvedtem már én is teljes erővel azt a fájdalmat, ami a Te leveledből kiárad és­ volt idő, amikor rabja voltam én is egészen annak a csüggedtség­nek és kétségbeesésnek, amely most a Te lelkedet eltölti. De már lehiggadtam és megnyu­godtam. Beláttam, hogy an­nak, aki a köz érdekében akar dolgozni, meg kell fogadnia Mirabeau tanítását: nem­ sza­bad tömjénezni a divatos bál­ványnak, nem szabad hasz­nálni más fegyvert, mint az észt és igazságot, nem szabad elismerni más urat, mint a sa­ját lelkiismeretét és más bírót, mint az időt. Meggyőződtem sok lelki tusakodás után annak az igazságáról, amit Kemény Zsigmond írt, hogy belső meg­­hasonlást csak az idézhet elő, ha tetteinkben hiányzott a ne­­spesség és azok helyeseltetnek a sokaságtól, de elítéltetnek egy egyén, — önmagunk által. Nos, kedves Barátom, a mi közéleti tetteinkből, szándé­kainkból, törekvéseinkből so­hasem hiányzott a nemesség, mi mindig jót akartunk és az az érzésem, hogy azt a kort, amelyben dolgoztunk, annak a munkáját és eredményeit nyu­godt lelkiismerettel bocsáthat­juk az idő és a történelem ítélő­­széke elé. Nincs okunk szé­gyenkezni miatta. A korszak, amely felett most oly nagy szigorúsággal és ami ennél sokkal­­ nagyobb baj, oly kevés igazságérzettel tesznek törvényt, a kiegyezés utáni Ma­gyarország kora volt. Korszak, amelyben egy évszázadokon át sanyargatott és tönkretett sze­rencsétlen nemzetnek kellett, amidőn végre nyugodtabb és önállóbb állami élethez jutott, hozzáfognia a nemzeti újjáépí­tés nagy művéhez és pótolnia az­ állami élet minden terén év­századok mulasztásait. A ne­héz feladatok töméntelen so­kasága és nagysága nehezedett erre a korra. Hatalmas és ro­hamos fejlődés volt eme kor­szak küzdelmeinek, áldozatos munkájának és törekvéseinek az eredménye, bár természetes, hogy a monarchia nagyha­talmi állásának érdekében szük­séges hadsereg fenntartására hozott óriási áldozatok lénye­gesen csökkentették a kulturá­lis és, szociális intézményekre fordítható kiadások összegét. A szellem pedig, amely eb­ben a­ korszakban áthatolta és irányította közéletünket, a Deák f­erencek, Eötvös Józse­fek és Horváth Boldizsárok és nagy kortársaik szelleme volt: a magyarság régi, nemes és keresztény szelleme, amely egyenlő­ jogok birtokosaivá, a közös kult­úra és a nem­zeti hagyományok részeseivé akarta tenni a nemzet külön­böző elemeit és minden réte­gét. Erős nacionalista irány, az alkotmányossághoz, a par­lamenti rendszerhez és a nem­zeti önkormányzathoz való rendületlen ragaszkodás, pol­gári egyenjogúság, a szabad­ságeszme fanatikus tisztelete és szeretete volt politikai téren a vezérelv s komoly volt a tö­rekvés a demokrácia elveinek fokozatos m­egva­sítására, az egyes néprétegek gazdasági és műveltségi színvonalának a' ni­ * / Ára 32 fillér

Next