Ujság, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-01 / 1. szám
3 Természetborász,, gyomor- és béltisztítás « természetességtriási keserűvizet használj Elég 5 u ) 1 n * Beiffszeresjük a kenyér- és lisztvalegyeket A kenyér- és lisztjegynek ar bevezetéséről intézkedő köze rendelet a kenyér és lisztvallókét is rendszeresíti. A váltójel a zsírváltójegyhez hasonló: a még le nem járt kenyér- és jegyek szelvényeinek beszolga ellenében a községi elöljáró vagy bármely dohányárudábat beszerezni. A községi elöljárós mentesen adja ki a váltójegyi dohányárudákban pedig négy kell egy-egy szelvény becset fizetni. A le nem járt jegyszínet egyszerre is be lehet ▼áltójegyekre. A finom liszth pedig hat dekagramm súlyú kenyeret, a finomliszt-váltójegyre főtt tésztát, vagy kelt tésztából készült süteményt szolgáltatnak ki. Amennyiben a gabonalappal ellátott vámőrlésre jogosultak vendéglátó üzemben kívánnak kenyeret, zsemlyét, főtt tésztát, vagy kelt tésztából készült süteményt fogyasztani, ezeknek a személyeknek is kentyét és tésztaváltójegyet kell igényelniük. Az igénylés előfeltétele, hogy saját készletükből megfelelő mennyiségű lisztet a községi elöljáróság által kijelölt helyi kereskedőnek hatósági áron beszolgáltatanak. A váltójegyeket le kell adni az ötsszes vendéglátóipari üzemekben, továbbá a nevelőintézetekben tiszti és altiszti étkezőkben, vállalati, üzemi gyári, intézeti étkezőkben történő étkezés esetén tekintet nélkül arra, hogy valaki csak esetenként, vagy pedig rendszeresen fogyaszt az illető étkezőhelyen. Nem kell leadni váltójegyet azoknak a menetjeggyel rendelkező utasoknak, akik a vasúti étkezőkocsiben rendszeresen étkeznek. A kenyérjegy és finomlisztjegy szelvényeket csak abban a községben szabad váltójegyre becserélni és a váltójegyre csak abban a helységben szolgálnak ki kenyeret, zsemlyét, főtt tésztát, vagy kelt tésztából készített süteményt, amely helységben a jegyet kiadták. Vendéglátó üzemekben az ország bármely területén kiadott váltójegyre kiszolgálják a nevezett élelmiszereket. POLITIKAI ÉLET BETHLEN ISTVÁN GRÓF a 8 Órai Újság újévi számában nyilatkozott az Erdély hazatérésével kapcsolatos aktuális kérdésekről. A volt miniszterelnök nyilatkozatában megállapítja, hogy az egybeolvasztás műveleténél a húszévi szenvedésen keresztülment erdélyi magyarságot bizonyos kíméletben kell részesíteni. Az újból bekapcsolódó rész organikus erőit támogatni kell. Követni kell azt a régisszót, hogy a népért a néppel. Lethlen István gróf ezután beszélt a két erdélyi kisebbség: a szászság és a románság helyzetéről és megállapítja, hogy a magyar állam és kormány a kisebbségekkel korrektül, humánusan és előzékenyen bánik. A magyar állam iparkodik azokon a bajokon segíteni, amelyek úgy álltak elő, hogy egyes magyar városok elvesztették „hinterlandjukat". Szakítani kell a túlzott centralizációval és megfelelő középfokú hatóságot kell Kolozsvárott felállítani. Rendezésre szorulnak még az igazságtalan román agrárreform folytán beállott birtokviszonyok és az adózás terén mutatkozó átmeneti nehézségek.* A BUDAPESTI NAPILAPOK politikai rovatvezetői Szilveszter napján testületileg jelentek meg Allcraszeviczky Antal rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, sajtófőnöknél és vitéz Teiránszky László miniszterelnökségi miniszteri osztályfőnöknél, hogy az újév alkalmából jókívánságaikat kifejezzék. A politikai rovatvezetők nevében vitéz Vass Sándor elnök köszöntötte Ullein-Reviczky Antalt és vitéz Thitránszky Lászlót. A politikai újságírók ezután felkeresték Dulin Elek miniszteri tanácsost és Zilahy-Sebess Jenő követségi titkárt. UJSÄfi CSÜtOSTÖlf, T94Ü JXNüAlf f •,Nagyarsáágunk és a nemzetiségek" . László minisztereldalévi cikke a kisebbségi folyófraikass László miniszterelnökkel cikket irt a Láthatár régi kulturszemlébe abból él, hogy a lap 1942 jatizedik évfolyamába ért, többi között az alábbiakat a Láthatár“ kisebbségi kultir esztendejének ünneez a szám. Tíz esztendő de ez alatt az idő alatt áz ezer esztendős ősi gondolkozásunk változatkutatta és hirdette. Ez az évfordulónak jelentőmagyarság politikai gonunak formái még azokon beláthatatlan tájakon alak, ahonnan harcos lovas öbb, mint ezer évvel ezDuna völgyébe költözött,tágas, gazdag síkságokat s, bátor nép járta, ammely,élől távol állott a mindig gből és félelemből fakadó ülelet. A magyarság a hinságot, gyanakvást és az az idegen faluakkal sohasen visirtette. A vána körébe érkező idegen vendégnek számított, — élvezte a vendégjogot és védte is a vendégig— S a történelem során mindig többen és többen húzódtak és menekültek ide a magyarság katonai erejével védett területre, jobb életviszonyok közé, idegen vendégek és jövevények. Hogy szeretettel fogadtuk őket, kenyerünket megosztottuk velük, védelmünket kiterjesztettük rájuk is: — az fajtánk jellemző tulajdonsága, amely a magyarság politikai gondolkodásmódját irányítja. — Pedig a feladat, amit ezzel vállaltunk, nem egyszerű. A történelem sokféle, egymástól teljesen különböző szellemiségű és lelkületű népelemeket sodort ide, akiknek életformáit a magyarságéval összehangolni sokszor komoly nehézségeket jelentett. De nép és nép között mindig van mód arra, hogy életviszonyaikat őszinte szavak és őszinte kézfogások rendezzék. A magyarság — bármelyik szellemi vezetőnk tanításait nézzük — mindig elismerte minden nemzetiség jogát arra, hogy nyelvét, sajátos faji jellegét és népi tulajdonságait szabadon ápolja és fejlessze. Méltón ezeréves politikai hagyományainkhoz, ma is a megértés vezet bennünket és nem a gyűlölködés. — A gyűlölködés ma is idegen tőlünk, pedig az elmúlt húsz év alatt megismertük és megtanultuk, mit jelent a kisebbségi sors idegen uralom alatt. Huszonkét év keserves tapasztalatai megtanítottak bennünket arra, hogy lemérjük, mi a különbség a magyarságra jogtalanul és minden igazság ellenére rákényszerített kisebbségi sors és a Magyarországon élő nemzetiségek önként vállalt, a vendégjog alapján nyugvó élettformái között. De ez sem változtat álláspontunkon és magatartásunkon. Csak azt valljuk, hogy az idegen impériumok alatt jogtalanul, sokszor erőszakkal szerzett javak, hasznok és előnyök sohasem lehetnek a kisebbségi jogvédelem tárgyai. Európa igazságos életének megteremtésén dolgozunk. Ezért hoztunk a múltban is annyiszor áldozatot. Újév 25 évvel ezelőtt A visszautasított békejobb Egy régi újesztendő eseményeit idézi fel itt az emlékezet. Huszonötödik évi fordulójához érünk azon a január elsején, melyre most virradunk. A háború utolsóelőtti évének első napja volt Két nappal azelőtt koronázták meg Budán IV Károly királyt, Szent István trónján I. Ferenc József, a nagy király utódát. A koronázó főtemplomban, ősi szokásnak megfelelően, közszemlén állt még a Szent Korona s mellette a koronázási jelvények, hogy három egymásután következő napon hódoljon előtte és gyönyörködhessék benne az ország népe. Szent István koronája, kardja és palástja a szentély főoltárán pihent s előttük és a koronázási jelvények mellett ünnepi díszben a koronaőrség emberei álltak őrt. Tél volt, korán sötétedett, öt órakor már megjelent a templomban Széchenyi Béla gróf, a nagy Széchenyi fia és Ambrózy Gyula gróf, a két koronaőr; átvitték a szent klenodiumokat a koronázótemplom Gara-kápolnájába, ott betették a vasládába, lezárták azt is, a kápolna ajtaját pedig le is pecsételték. Onnan hozták ki, az előírt szertartásoknak megfelelően a második és a harmadik napon, melynek végeztével nagy katonai dísszel vitték aztán vissza a királyi várpalotába. Ekkor már kiderült egy megdöbbentő felfedezés titka. A koronaőrök vették észre, hogy a Szent Koronából hiányzik egy drágakő: a korona baloldalán, a kereszttől balra lévő topáz veszett el. Keresték, kutattak, de nem találták nyomát. Azt hitték, akkor esett ki, mikor a király — koronás fővel már — a Várba ment lován. Topázt a régi helyett lehetett volna találni mást is, de mindenki érezte, hogy a történelmi eredetű drágakő értékét nem pótolhatjja semmi. A topáz, szerencsére, mégis megkerült. Hire ment, hogyepold Antal érseki irodaigazgató, a koronázáson a hercegprímás löveghordozója talált a koronázás után a szentélyben egy drágakövet, melyről, sokfelé kérdezősködve bár, nem tudta megmondani senki, hogy ki vesztette el. Nem tehetett mást: magához vette, hogy megbízhatatlan kézbe ne juthasson, s mikor a koronaékszert kutatók Esztergomhoz fordultak, nagy megkönnyebbülésükre kapták meg a távirati választ, hogy a drágakő megvan, a primási palotában őrzik. A topáz megérkezett s az udvari ékszerész emberei visszahelyezték a Szent Koronába. Megállapították, hogy a koronát valaki túlerősen fogta meg és a topázt tartó drótocska elszakadt, majd mikor a király fejére tették a koronát, kiesett belőle a drágakő. A koronázásnak ez epizódja mellett egy történelmi emlékezetességű nemzetközi eseményről tudósított újságunk 1917-iki újévi száma. A harctereken özönével folyt a vér s a háború kellő közepén megérkezett Párisból a válasz, melyet az entente hatalmai adtak békeajánlatunkra. Végzetes jegyzék volt. Azt mondották benne a szövetséges és társult hatalmak államférfiai, hogy ez a békeajánlat nem más, mint háborús manőver, melynek célja, befolyást szerezni a háború további fejlődésére s egy német békét erőszakolni reá a szövetségesekre. A politikai élet ennek az elutasító jegyzéknek hatása alatt állt. Ezzel foglalkoztak az újévi beszédek: Tisza Istváné, a miniszterelnöké éppúgy, mint az egyesült függetlenségi és 48-as pártban Apponyié, az alkotmánypártban Andrássyé. Csak Károlyi Mihály beszélt másról. S a háború folyt tovább. Huszonöt év múlt el 1917 új esztendeje után s Magyarország új életerővel tért vissza a sír széléről, melyet már megástak számára. KIEVI HÉTKÖZNAPOK (Magyar változatok) Kiév, 1941 decemberében. (Az Újság kiküldött munkatársától.) Azt mondják, a történelem megismétli önmagát. Lehet. Hiszen több, mint ezer éve, 894 körül ősmagyar íjász állt őrt a Dnyeper partján és most, 1941 telén szuronyos magyar honvéd védi a kievi hidat. De egy lényeges különbséget fel kell jegyeznünk: akkor hódítani jöttek az ősmagyarok Kiev falai alá, ma építeni. Álmos még évi tízezer aranymárkára sarcolta meg a kievi hercegeket, a mai magyar honvéd nem sarcol, hanem építi a világ legnagyobb katonai műszaki hídját Kiev és a moszkvai út között. Játék a történelem, vagy valóban ismétlés? Akkor Álmos hozta Lobediából a honfoglaló magyarságot a nagy keleti város ormótlan nagyságához, a Pecserszk alá és Igor és Oleg herceg oroszai hódolva adták meg Kievet Álmos hadainak. Még az oroszokkal szövetséges kunok is átpártoltak s Ed, Edömér, Ele, Acsád és a többi kun vezérek leborulva közeledtek a magyar tábori sátrak kibukái alá. Hova lettek a kunok? Utódaik, a jó jászsági meg palóc legények most a kievi Dnyeper-híd cölöpjármait építik. Itt találkozott először az orosz és magyar tenger. Akkor még mi sarcoltuk őket, de a tenger világárrá dagadt ezer év alatt s ez a nyomasztó év Világos óta csapkodja a Kárpátok sziklafalát. Ezer év után újra itt állunk a Pecsersz-hegy katakombái előtt, de azóta áthullámzott már rajtunk Nyugat, kereszténység, e nemes fék . . . s tudjuk, hogy egy nép akkor áll meg időtlenül a történelemben, ha tud építeni. Jártam a magyar megszálló csoport parancsnokánál, látogatást tettünk a magyar csapatok vezérkari főnökénél, bejártuk azt a Magyarországnál hatalmasabb területet, ahol ma magyar honvédség áll és egy tanulságot hoztunk haza tarsolyunkban: a magyar katona épít, csak épít Keleten. Ahol felrobbant egy híd, megjelenik a magyar utász és dolgozni kezd. Ahol kettéhasította az ekrazit az országutat, megérkezik a magyar útépítő és kezdi törni a követ. Szóval a történelem ismétli magát, de csak módjával. A nyomokat keresem Kievben, az első nyomokat, amelyen e két nép találkozott és feljegyezzük az ugor domb nevét, amelyet a bajvívó honfoglaló magyarság szálláshelyéről nevezett el e város népe, s megnéztük azt a magyar utcát és magyar kaput, amelyet a tizenegyedik században neveztek el rólunk. A magyar nyomokat nemcsak mi kutatjuk, hanem két fiatal budapesti tudós is. Egyik délelőtt barátunk lelkendezve jön hozzánk: — A kolostorvárosban találkoztam a magyar kultuszkormány két kiküldöttjével, akik a megszálló hatóságok engedélyével a honfoglaláskorabeli magyarság fegyverzetét, szerszámait és életmódját jöttek tanulmányozni. A Lavra-kolostor udvarán beszéltem velük, édpmi azt a régi domborművet keresték,amelyet a kievi templom falán helyeztek el 1008-ban. A dombormű egy orosz harcost ábrázol, amint ledöf egy magyar szablyás vitézt. Persze, ez a dombormű sok mindent fog majd elmondani a honfoglalás magyar katonájának fegyverzetéről. Sajnos a két tudóssal, Fellich Nándor dr.-ral és László Gyula dr.-ral nem találkozhatunk. Hajnaltól napestig dolgoznak. Kitér *hu frlsídt/A csipkés függöny a lakás komoly dísze Budapest, V. Dedfi Ferenc-utca 17 zeumait, templomait, régészeti emlékeit járják és gyűjtik az anyagot, hogyan élt a honfoglalás korának magyarsága? De megtudtuk a következőket: Fettich Nándor dr. budapesti, a Nemzeti Múzeum őre, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, kísérője pedig László Gyula dr., kolozsvári székely, egyetemi magántanár, az Erdélyi Tudományos Intézet tagja. Fettich gyermekkora óta foglalkozik régészettel, már kétszer járt Oroszországban, 1926-ban és 1935- ben. Huszonöt éves volt, mikor megbízták a Magyar Nemzeti Múzeum honfoglaláskori gyűjteményének rendezésével. Ma negyvenegy éves, keveset hallani róla Budapesten, de tudósaink a honfoglalás korának egyik legkitűnőbb régészét látják benne. Egyik délután kutatva a magyar nyomokat és magyar vonatkozásokat, megnéztük, azt a hidat is, amelyet Kiev és Darnica közt építenek a magyar utászok. Kiev mellett a Dnyeperen három híd vezetett a szovjetek alatt. Két vasúti és egy közúti híd. A negyedik építését megkezdték ugyan, de a háború kitörése miatt befejezni már nem tudták. Mielőtt a szovjet csapatok a várost feladták, a kievi hidakat felrobbantották Először, egy utászezred tíz nap alatt egy 650 méter hosszú szükséghidat épített, de a hid a vízállást és e jégzajlást nem állja. Ezért történt, hogy megkezdődött egy állandó híd felépítése. A hidat a megkezdett szovjethíd romjaira építik — hossza - 1600 méter s ez lesz a világ leg-* hosszabb hídja, amelyet katonai műszaki alakulatok építenek. Február végén lesz kész, huszonhárom pilléren fog állni s mivel faszerkezettel legfeljebb csak húsz méter* lehet áthidalni, a pillérek közé csi löftjármokat építenek. Hatalmas hangzavar fogad * hídnál: lengyel, cseh, flamant, francia, német, szlovák, román örmény, belga munkások építik a Dnyeper-hidat. A magyar utászk az ötödik pillértől a tizedik pillé végzik a munkát és olyan munka teljesítményt mutattak már eddig is, hogy külön dicséretet kaptak Ezt a néhány futó képet és felületes vázlatot sikerült feljegyezni a kievi hét hónapok alatt. Megsuhintott a városban a magyar múlt s elgondolkozhatott. Áradva kiömlött elénk az orosz életforma . . . kevéssé értettem. Megmutatkozott néhány szovjet arc, szemünk nem találkozott. Elénk toppant egy orosz gyerek, lestük, sajnáltuk, de kevéssé értettük meg. Nehéz az orosz nyelv s milyen mérhetetlen a távolság a két hangzó közötti Ruffy Péter MTI és fzíSIT elöntéseit VICHY: fiz OFI hírszolgálati iroda a szerdára virradó éjszaka közli, hogy a német hatóságok szabadon bocsátottak 6000 francia északafrikai hadifoglyot. TOKIÓ: A japán propagandaügyi hivatal elhatározta, hogy megtiltja az angolszász zenének, akár modern, vagy klasszikus, akár jazz-zene, Japánban való előadását. 1942-ben angolszász filmeket sem vetítenek többé Japánban. A következő évre 12 japán film gyártását határozták BERLIN: Berlini jól értesült helyen közlik, hogy a birodalmi fővárosba rendelték Thermann báró argentínai német nagykövetet. A követ hazahívásának célja jelentéstétel. FIATRA HAZAI TÁRSASUTAZÁSUNK Január 31—február 2-ig . 61 50 P Január 30—február 2-ig . 73.90 P Kitűnő központi fűtéses, folyó hideg, meleg vizes szállóban való elhelyezés, kényelmes utazás. Feltilisositást nyújt Uitritigu ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA V. Gróf Tisza István-abel 181-004.