Ujság, 1942. július (18. évfolyam, 147-172. szám)

1942-07-01 / 147. szám

n Az örök aoristos — Levél a szerkesztőhöz — Az Újság június 24-i számában ,,Az örök aoristos“ címen közölt egy levelet, melyben a valóban kétségbeejtő érettségi statisztikákkal és a mai diákifjúság helytelen életszemléletével foglalkozik egy érettségin megbukott tanuló apja. Ehhez a cikkhez szeretnék '■zerkesrtö Ur becses engedelmével nény szót fűzni, én, a diák, egy a fó közül, kik saját bőrükön tapaszk a mai középiskolai oktatás mindőnyét és hátrányát.inden bizonnyal tiszteletreméltóalatti apa szid minket. Rend. Diáklétemre bevallom, hogy ötből nyolcszor megérdemeljük a . .mást. Ha azt mondta volna, hogy gyakran félvállról vesszük a tanulást, csak lustaságból, hogy sokan közülünk csak azért járnak iskolába, hogy ne kelljen már 14 éves korban kenyérkereső, egésznapi elfoglaltságot jelentő pályára lépni, vagy száz más hibánkat sorolta volna fel, azt mondanám: igaza van. De az „Apa“ — meg fogja bocsátani, ha a rövidség kedvéért így nevezem — azért szid bennünket, mert nem látjuk be a klasszikus műveltség és a differenciálszámítás fontosságát. Mert ebben igaza van, tényleg nem látjuk be. Az Apa a klasszikus nyelvek virtuóz grammatikájáról ír. Engedje meg, hogy felhívjam ügyeimet arra, hogy az olasz, méginkább a francia nyelv grammatikájasem sokban marad el a latiné mellett. Márpedig — és azt hiszem, ez a lényeg — láttam fiukat, kik kétévi francia, olasz vagy angol tanulás után falták az illető idegen nyelven írt könyveket, de még nem láttam olyan tanulót — és ezért fel kell tételeznem, hogy elenyésző kevesen vannak —akik a nyolcévi középiskolai tanítás alatt, vagy után saját élvezetükre eredeti latin műveket olvastak volna. Idősebb urak talán azt gondolják, hogy ez a kijelentésem nem helytálló, mert ők igenis ismertek ilyeneket. Lehet, az ő korosztályukban. A mai ifjúság a latin tanulást csak tehernek érzi, s ha el is jut odáig, hogy magyar, vagy magyarra fordított klaszszikus műveket igaz gyönyörűséggel olvas, az eredeti latin műveket megérteni is alig képes, nem hogy élvezze azokat. Azt az ellenvetést tehetné valaki, hogy amennyiben az illető tanuló adusig is tisztességesen tanulta volna latin leckéit, még komoly elmélyedést igénylő műveket kap kezébe, úgy élvezni is tudná ezeket. Erre csak azt felelhetem: nem megy, nem megy és újra csak nem megy. Kár erőltetni! A mai idők diákjai ösztönösen és majdnem kivétel nélkül ellenszenvet éreznek a klasszikus nyelvekkel szemben. És ezt — bármennyire is igyekeznek a felettes tanári hatóságok — nehéz lesz még soká észre nem venni. A mai diák képtelen megérteni, miért nyúzzák heti 4—5 órában abiativus absolutussal, miért kell 8 évig latint tanulnia, ahelyett, hogy 8 évig tanulna németül, 6 évig és 4 évig franciául, olaszul vagy angolul, hogy mire kézhez kapja az érettségi bizonyítványt, három világnyelvet tudjon, egyet kitűnően, egyel tűrhetően és egyet a legrosszabb esetben is annyira, hogy „ne lehessen eladni." Ha pedig valaki azt mondja, hogy a latin nyelvtan már arra is jó, hogy elősegítse más nyelvek tanulását, akkor a legnagyobb jóakarat mellett is csak azt felelhetem, hogy ha a déli pályaudvarra akarok menni a nyugatitól, hát nem megyek előbb Rákosrendezőre, hogy gyakoroljam magam a járásban. Az első négy osztály tantervével, a latintól eltekintve, még ki tudtunk békülni, de ami a felső osztályokban történt, az előtt megállott az eszünk. Miután negyedikben végre egy igazán gyakorlati tantárgyat kezdtünk el tanulni: a gyorsírást, ötödikben meglepetve kellett észrevennünk, hogy a tanterv a gyorsírás tanítását egy évre korlátozza. Minden bizonnyal azért tanultuk negyedikben, hogy aki onnan gyakorlati pályára megy, felhasználhassa; mégis, véleményem szerint, nem ártana nekünk se, ha tovább tanultuk volna és a későbbi tanulmányaink folyamán a magyarázatoknál megfelelő mennyiségű gyorsírásos jegyzetet készíthetnénk magunknak, így viszont a tanulók több mint 90%-a az érettségi idejére tökéletesen megszabadul gyorsírástudásától. Nem akarom itt az érthetetlen jelenségek, bemagolandó és az egyik évről a másikra halálos biztonsággal elfelejtődő képletek, a polgár életében soha fel nem használható differenciál, számítás kérdéseit boncolgatni, mert levelem túl hosszúra nyúlna. Még csak két kijelentésre szeretnék pár szóval felelni. Egyik, hogy a középiskola nem nyújtja a tőle elvárt általános műveltséget. Sajnos, az a baj, hogy csak azt nyújtja, mégpedig az összes gyakorlatiatlan irányban túlzásba menően. Másik kijelentése az Apának, hogy régimódi tudós és pedagógus tanárok harcolnak a tanulás eszményeiért. Ez a harc a diákokkal és a „régimódi tudós és pedagógus tanárok“ szerint minden bizonnyal a diákok érdekében történik. Nos, én arra kérem ezeket a „régimódi tudós és pedagógus tanár" urakat, hogy saját céljuk érdekében hagyják abba a harcot, mert minden szavukkal csak ellenkező irányba hajtják a diákságot, mert mi csak a fiatal vagy legalább is fiatalos, vidám, a mi érzés- és gondolatvilágunkat megértő tanárok után megyünk — és ez nem rosszakarat, hanem ösztön. A fiatalság a haladás és nem vezethetik emberek, kik nevükben viselik a régimódiságot. Soraim szíves közlését kérve, maradok őszinte hittik egy diák olvasó. Meghalt a Goncourt-Akadémia utolsó választott tagja Parisból jelentik: Pierre Champion, nemzeti tanácsos, a Goncourt-Akadémia tagja hétfőn este Párában lakásán meghalt Pierre Champion, aki mint történettudós, de mint regényíró is kitűnt, a Goncourt-Akadémia utolsó választott tagja volt A Goncourt-Akadémiáról tudni kell, hogy mindig csak tíz tagja volt. Amolyan ellen-akadémiának szánta alapítója, a Goncourt-testvérpár, mintegy tiltakozásul a hagyományos akadémiának, az Anstílus-nek a fiatal tehetségekkel szemben tanúsított nem annyira elzárkózása, mint inkább tartózkodása ellen. „Várjunk, míg a bor megerjed“ — körülbelül ez volt az Institut jelszava s ez volt az oka például annak is, hogy Jean Richepin csak őszbeborult fejjel juthatott be az akadémia halhatatlanjai közé. A Goncourtok maguk is a mellőzöttek közül valók, bár nem egy nagy sikert 't.ik testvéri közösségben megirt lkel. (Köztük a „Zemgarmo melyet önvallomásuknak színpadi munkáikszabatosabban ’'A bnond vég'í gyont ára be ő is a választottak közé s volt tagtársa a Goncourt-Akadépdában Victor Margueritte-nek, Mirabeau-nak, a két Rosny-nak s más nevezetes szépírónak. Ő maga a régi korok szenvedelmes kutatója volt, de száraz történelmi írások helyett oly kiváló érdekességü könyveket írt, minek a Villon életéről és koráról, az orleánsi szűz peréről és elitéltetéséről, Ronsardról és koráról, a nagy szépségéről híres Soroi Ágnesről, VII. Károly francia király barátnőjéről szóló munkái voltak, hogy csak ezeket említsük. Megírta a tizenötödik század francia irodalmának történetét is. Hatvankétéves korában halt meg. Intézkedések a tengely állampolgárai ellen . Amsterdam, július 1. (Német Távirati Iroda.) Mint a brit hírszolgálat jelenti, az északamerikai katonai hatóságok elrendelték, hogy Észak-Kalifornia partvidékének húsz mérföld szélességű sávjáról az összes japánokat el kell költöztetni. A rendelkezési végehajtására július 9-ike és 13-ika között kerül sor. II. és 1. (OSI) A külföldőrség főnökének nyelv alatt' dale! ÚJSÁG CSÜTÖRTÖK, 1942 JÚLIUS 2 Az Aradi Közlöny végleg megszűnt, — jelentik a lapok és ez a rövid kis hir régi, szép emlékek egész faját idézi föl a lelkemben. Harmincnyolc évvel ezelőtt, 1904- ben ebben a lapban jelent meg az első vezércikkem s azután — a hires parlamenti „zsebkendőszavazás" izgalmas hónapjaiban és a Tiszafáré téli választás idején jöttek a többiek. Nagy-Magyarország pezsgő, küzdelmes, izgalmas és mégis szép korszakának az ideje volt ez. Az Aradi Közlöny bátran, de mértéktartó ízléssel vette ki részét a harcokból. Azt tartották róla, hogy a vidéknek legjobban szerkeszett és legnagyobb példányszámú napilapja. Ha volt is ebben a felfogásban valami a lokálpatriotizmus túlzásából, bizonyos, hogy becsületesen és szépen teljesítette kötelességét és most, mikor megszűnt, kegyelettel és meghatottsággal tisztelgünk a tizenhárom vértanú városa utolsó magyar napilapjának az emléke előtt.2. A Tábla enyhítésével szemben a Kúria az elsőfokú bíróság keményebb ítéletét emelte jogerőre, amely szigorú büntetéssel sújtotta az óbudai kis cukrászdát szétromboló nyilasokat Már a rómaiak idejében megállapították, hogy az ízlés nagyon különböző, tehát kilátástalan dolog vitatkozni róla. Aminthogy nyilván kilátástalan vállalkozás lenne eszmecserék útján tisztázni a kérdést is: mennyiben járulhat világnézet kérdések eldöntéséhez vagy megvilágításéhoz az, ha Óbudán összetörnek pultokat és sárbataposnak még oly jelentékeny tömegű krémeslepényt, mokkatortát és indiánért? Hozzávetőleges biztossággal megállapítani legfölebb csak annyit lehet, hogy valóban különös és nagyon egyéni ízlés lehet az, amely egy cukrászda összes édességei között ezt találja a legkívánatosabbnak és legélvezetesebbnek. 3. Mennél kétségtelenebb, hogy a dolgok fejlésében itt az egyéni érdeknek vagy hiúságnak semmiféle szerepe nem lehetett, annál elemibb parancsa a méltányosságnak, hogy legalább egy pillanatra tisztelegve álljunk meg budapesti Állatkert anyavizilova előtt, „aki" tizennégy esztendő folyamán most a tizennegyedik csikócskájával ajándékozta meg családját, az intézményt és a látogató közönséget. Ha még kegyesebb sorsa azt is megengedte volna Arany mamának (ez az érdemes hölgy megérdemelt neve), hogy gyermekei mellette maradhassanak, immár tisztán a saját buzgalma eredményeként egy egész vizi ménes lubickolhatna körülötte a medencében. De Arany mamának erre a serkentésre se volt szüksége, hogy diadalmas példaadó munkásságát az egyke sorvasztó jelensége ellen rekordteremtő sikerrel folytassa. Folytassa akkor is, amikor már unokák szolgáltatnak neki megnyugtató bizonyságot arról, hogy leányai híven és tisztelettel ápolják az anyjuktól örökölt kötelességtudást. Arany mama megérdemli az elpusztíthatatlan és termékeny fiatalságot, amivel a Gondviselés nem megajándékozta, hanem megjutalmazta. Arra kényszeríteni a vevőt, hogy fölösleges módon kocsikenőcsöt vagy kendermagot is vásároljon, mert különben nem kapja azt, amire szüksége van, valóban nem erkölcsös eljárás. De erős a meggyőződésünk, hogy az illetékes Bíróság egyre ritkábban kényszerül majd ilyen visszaélés megtorlására. Mégpedig kevésbé a büntetések üdvös hatásaként, mint inkább annak az igazságnak a belátásából, amit Voltaire így fogalmazott meg: le superflu, chose tres necessaire. A felesleg igen szükséges dolog Szabadabb, de kifejezőbb fordításban: felesleg nincsen. Mindenre szükség van, ami terem vagy termelődik és nem válik feleslegessé, amit az aktuális égető szükséglet pillanatnyilag még nem hajszol. Eljön az óra, amikor keresni fogja és hálás lesz annak, aki adni tudja neki. Ostobaság tehát rátukmálni a vevőre akkor, amikor ez a kényszer csak boszszantja és elidegeníti, holott holnap nmcsak megfizeti, de a fizetségen is szívességnek értékeli. Jobb 'rae-től, mint a marasztaló tanulni. POLITIKAI ÉLET A KORMÁNY TAGJAI — mint már röviden megírtuk — kedden délután 6 órakor Kállay Miklós miniszterelnök vezetésével minisztertanácsra gyűltek össze. Kállai Miklós miniszterelnök meleg szavakkal üdvözölte Lossonczy Istvánt, aki közellátásügyi miniszteri minőségében első ízben jelent meg a minisztertanácson. A továbbiakban azután Bánffy Dániel báró földmivelésügyi miniszter ismertette a minisztertanács előtt a földmivelésügy adminisztrációja átszervezésének tervét, majd Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter a ponyvairodalom megrendszabályozására vonatkozó rendelettervezetét ismertette. A minisztertanács ezek után folyó kormányzati ügyekkel foglalkozott és a késő esti órákban ért véget. A 20 TAGÚ ORSZÁGOS HONVÉDELMI BIZOTTSÁG vitéz Jánky Kocsárd elnökletével szerdán délelőtt tárgyalta a kormány 3600/1942. számú rendeletét. A rendeletet Somogyi Béla előadó ismertette. A kormány részéről a bizottság ülésén megjelent vitéz Bartha Károly honvédelmi és Lossonczy István közellátási miniszter. A rendelethez hozzászólt Ujfalutzy Gábor, Farkasfalvi Farkas Géza, Baky László, vitéz Magasházy László és Apponyi Károly gróf. A felszólalásokra a miniszterek válaszoltak, majd a bizottság a rendeletét tudomás vette. LO LOSSONCZY ISTVÁN közellátási minisztert szerdán délelőtt üdvözölte a közellátási hivatal tisztviselői kara. Rozváczy Lajos államtitkár üdvözlő szavaira válaszolva, a miniszter kegyeletes szavakkal emlékezett meg elődjéről. — Az áldozatkészség és áldozathozatal szelleme ne távozzon el sohasem a hivatal falai közül — mondotta a miniszter — és elődöm kötelességteljesítése legyen az a példa, amelyet mindig követünk. Csak egy kérésem van hozzátok, vegyétek halálos komolyan munkátokat, mert az egész ország sorsa és a belső front szilárdsága függ a közellátás biztosításától. Tegyünk félre minden egyéni érdeket és csak egy cél álljon mindnyájunk előtt, ránk bizott munkát legjobb tudásunk szerint és leggyorsabban intézzük el. Lossonczy István miniszter délben koszorút helyezett Győrffy-Bengyel Sándor sírjára a kerepesi úti temetőben.* A KÉPVISELŐHÁZ illetékes bizottsága részleteiben letárgyalta két magyar-német egyezmény becikkelyezéséről, valamint az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet fedezeti alapjának növeléséről szóló törvényjavaslatokat Brassai Sántáésról Az „Évfordulók“ rovatában nagy érdeklődésemet keltették fel a Brassai Sámuelről szóló sorok. Sajnos, nem egészen merítették ki e nagy tudós tevékenységét és vagyok bátor ennek kiegészítéséül az alábbiakat megjegyezni Brassai Sámuel nemcsak a tudományok minden ágában volt otthonos, de nagy zenész és zenetudós is volt. Minden évben feljött Kolozsvárról Budapestre, hogy az orsz. m. kir. zeneakadémiai évvégi vizsgákon jelen lehessen. A Zeneakadémia akkor az Andrássy-út és Vörösmarty utca sarkán volt. Azt lehet mondani, hogy Brassai a zene fanatikusa volt. Én 1879-től 1883-ig voltam az Akadémián Erkel Ferenc és Liszt Ferenc növendéke. Az egyik évvégi vizsgán Mozart d-moll koncertjét játszotta Erkel Ferenc mesterem két zongora kíséretével, felszólítására a III. tételhez magam komponáltam a kádenciás Játékom után odajött hozzám Brassai Sámuel, magas, kissé már meggörnyedt öregúr, lehetett már 80 éves, homlokon csókolt, „gratulálok, kis komponista" és még egynéhány kedves szót fűzött hozzá. Brassai Sámuel azt is megtette egyszer, hogy Herman Ottó barátjával, értesülvén, hogy Bécsben egy hírneves énekesnő fog fellépni mint Margi Gounod Faust operájában, télviziden elindultak Bécsbe és pont az oper megkezdése előtt értek oda. Megvátották jegyeiket, meghallgatták Margi egynéhány jelenetét, mire Brassai felkelt, mondván Herman Ottó barát,jának: „menjünk, barátom, nem volt érdemes eljönni" és indultak vissal Kolozsvárra. Nagyon örülnék és előre is hálásan megköszönném, ha e sorok nagybecsű lapjukban megjelenhetnének. Kiváló tisztelettel: dr. Klein Ödönné Müller Eugénia Kereslet-Kínálat Elveszett Kérem azt a becsületes megtalálót, aki szerdán reggel fél 8 órakor a Falk Miksautca IS előtt gyöngysoromat és karikagyűrűmet megtalálta, adja le ugyanott a házfelügyelőnél, illő jutalom ellenében. VIHARKABÁT HÁTIZSÁK HÁLÓZSÁK Molnár Gyula VII . Károly körut S/c. Saroküzlet. Tel. 527-576 Araradat, ezüstöt, gyöngyöket jó árban veszek Ezüst evőkésztek olcsón kaphatók SCHMELCZEH BENŐNÉL. Károlykörut 30. Keresztény szövetbolt mellett 102 Kárpitosmunkák háznál is szolid árban teljes felelősséggel. FRIED kárpitos Lovag-u. 6. T.-hivó: 126-938 HARGITA még eladó néh. beköltözh. 1—2 sz. luxus örökis lakása üyönyörü. Agancs-ut 30. --------- T.: 115-497. Árosa étterme, lakrészei felejthetett. Francia konyha, kit. italok. Agancs-ut 26. Fogas végáll. Utolsó Fogas éjjel Má8-ig.T.: 165-587. Széchenyi-hegyen, HARGITÁ-ban július 15-től bérbaadó 1—2 sz. r* lakrészek leköthetők. T.: 115-497. Használt ruhát, cipőt, bútort szőnyeges tollat hagyatékot szenié dió* áron veszek. PFEIFER Ktfk'5' Kálvária-tér 16 ft Telefor MűvésziCIPŐFESTÉSi garanciával [Belvárosi Cipőkellék, Kecskeméti u. 3 Rózsadombon, Pasaréten vagy dunaparti bérpalotában kimondottan uri családnál elsőrangúan berendezett sióból fogy lakrészt keresett fürdőszobával és lehetőleg kitűnő ellátással. Ajánlatokat ,,Uri házaspár“ jeligére Tenzer "hirdetőjébe. Szervita-tér 8. Elcserélném Tátra-utca 46. I. emelet 3 alatti egy .srok: hallos, összkomfortos, melegvizes, régibári LAKÁSOMAT ugyanolyanra vagy hasonlóra I. összeköttetéssel az Operánál. Nagyon sürgős II.,FiB16r-utca 21 (Ezredes-u. sarok) rózsadombi és városmajori kilátással 1-2-3 szobásak önálló telekkönyvi tulajdonnal, központi melegvíz, kandallófűtés, bérbeadás esetén 7% jövedelem, október; beköltözéssel eladók. Érdeklődés a helyszínen hétköznap egész nap vasárnap d.n 2 óráig, telefon hétköznap d. e. 10-2-ig 117-773. I’ feloszlatásából RIADÓK. Ultiaságok, l kiad. (külföldiek is), művészeti könyvel , stb. Naponta 30 óráig. (1. Judith, VII . Rákóczi-ut 80. II. emelet 1. 13 ?)Miadványos magyar-német gép-gyorsíró (no) részletesen ajánlkozzék Igénymegrselléssel „Építőanyag 6398“ jeligére Jilockné J. hirdető Irodájába. Városház-utca 10. Erdőnél 2-3 gyermeket nyaralásra elvállal aicsalád, napközre is. Elsőremr. ellátás, német társalgás. Hűvösvölgyi végállomásnál, Klebelsberg-ut 4. 13 . Ha kellemesen, zavartalanul akar nyaralni, kérjen prospektust. mdhausor-penzladíl, cseszneken.Bakoichian!