Ujság, 1942. december (18. évfolyam, 273-296. szám)

1942-12-01 / 273. szám

ludapatt, 1942, d«e«nb«r 1, Md ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Elf fei—Wt r ti- ■ - a a ■ F|Mi ernem R*raa uefB er« Badapaateai vWOan­em • pálya­«dvarckoa hetk*tn*p . . Yaftir«»» .......................... M««J.lwva TuAnutF 4a «—n­uan­ «Uai uwt BUDde» M9.ÚJSÁG XVI. évfolyam, 273. mám SZERKESZTŐSÉG­ES KIADÓ HIVATALI tw*»» A '­TICEFOK: •l»-ni, 130-75«, 130-755, 130-75» Bodapant «3L PoaUfiák 30. FIÓKKIADÓHIV­ATAL: KÖLCSÖNKÖMYVTÁR Tdatoo: ISMZD ÚJSÁG UTAZÁSI IRODÁJA ▼. kerület. Gróf Tisza István­ utca, 6. mim. Telefon: 181-004 és 180-874. FŐSZERKESZTŐI MAKAY-PETROVICS GYÖRGY (ár. M­i történt Az elsözédítés időpontja az­ ország egész területén 20 óra. Szász Lajos közellátási miniszter Kecske­méten, Antal István propa­gandaminiszter Lászon, Re­­ményi-Schneller Lajos pénz­ügyminiszter a rádióban mon­dott beszédet. Szinyai Maria Jenő kultuszminiszter megnyitotta a nemzetközi filmkongresszus budapesti ülését. Kelet-Kaukázusban több szovjet támadás össze­omlott. Sztalingrádban csak helyi jellegű harci tevé­kenység folyt. A me­gsz állt nyugati területek és a Csa­torna felett hét ellenséges gépet lőttek le. Chur­chill rádióbeszédet mondott­­ bétáni tábornagy napiparancsot in­tézette francia katonasághoz. Jetter államelnök beszédet mondott, amelyben Svájc változatlan semlegességét hangoztatta. S Svájc több városában légi riadó volt. T­o­r­á n­át újabb légi támadás érte. Kiróna­lkában olasz csapatok visszaverték az ellenséges páncélos osz­tagok előretörését. A tuniszi szakaszon az angolszászok páncélgépkocsikkal megerő­sített ellenséges hadoszlopait feltartóztatták. Az algíri repülőtereket tengelyrepülők bombázták. Az Indiai-óceánban fekvő Réunion szigetét brit és délafrikai csapatok meg­szállták. Venezuela és Columbia megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Vichyvel, Chile visszarendelte vichyi-i képviseletét. Uruguay elnökévé José Amezagót vá­lasztották. KELETEN TOVÁBB TARTANAK A KEMÉNY HARCOK Páncélos és légi csaták az északafrikai arcvonalakon. Dzsibuti hű­ maradt a vichy-i kormányhoz. Réunion szigetét megszállták a brit és délafrikai csapatok Tengelyválasz Churchill rádióbeszédére­ ­. A KELETI ARCVONAL Milyos hadműveletei — mondja az NST berlini jelentése — a birodalmi fővárosba érkező katonai hírek szerint tovább tartottak. A közlés megállapítja, hogy a szovjet ismételten tarta­lékokat vetett be és elkeseredett közelharcba küldte csapatait, de a német és szövetséges csa­patok állásaikat minden számot­tevő ponton megőrizték s a szovjet csapatok nagy és véres veszteséget szenvedtek. A kö­zépső fron­tsz­ate­kszón a harcok kiterjedtek és a szovjet ott is támadást kezdett, ahol eddig nyugalom volt így most három helyen folynak a harcok, Rzsev térségében, a Don és a Volga között és Sztálingrádtól délre, illetve délnyugatra. A német hadijelentés megállapítja, hogy mindezeken a helyeken a szov­jet támadások összeomlottak, sőt a na­gy Don-kanyarulatban a német ellentámadások siker­­rel jártak. Semleges lapok je­lentései szerint az időjárás a keleti front egyes helyein meg­javult s ennek tulajdonítható az ilyen késői évszakban már szinte szokatlan nagyszabású harc több helyen történt fellángolása. 2. AFRIKÁBÓL­ nem érke­zett olyan jelentés, amely a helyzet lényeges megváltozá­sára mutatna. A tengelyjelenté­sek szerint inkább csak felde­rítő tevékenység volt úgy Kire­naikában, mint a tuniszi terüle­ten. Az MTI(NTI jelentése sze­rint Tuniszban a hét folyamán még tartott a két ellenfél fel­vonulása s ezért nem lehetett szó jelentősebb harcokról. A Bud. Tud. egyik jelentése azt mondja, hogy megélénkültek a tuniszi harcok, így tehát rövid idő múlva ismét előtérbe nyo­mul a Földközi-tenger nyugat­­afrikai partjáért folyó küzde­lem. Az Interinf berlini jelen­tése szerint a 8. angol hadsereg páncélos hadosztálya most be­szüntette tevékenységét, ezzel szemben azonban az újzélandi gyalogos hadosztály felfejlődött Agedabia vidékén és mögötte egy másik angol páncélos had­osztály közeledik. A német meg­figyelők szerint Montgomery a legelől álló erők háta mögött anyag- és lőszerraktárakat akar létesíteni és csak azután, óhajtja seregének zömét előreküldeni. Az NST azt jelenti Londonból, hogy kairói hír szerint Észak- Afrikában a szövetségesek vezér­kari megbeszéléseket tartottak. Úgy látszik, valóban az utánpót­lás az angolok keletafrikai leg­főbb gondja, mert londoni poli­tikai körök véleménye serint­­ ezen ■ vezérkari értekezleten , főleg az utánpótlás megszerve­zésének kérdésével foglalkoztak. A Times hétfői vezércikke, MTI­­Stefani szerint, az értekezle­ten kétségtelenül azokat a jövő harcászati irányelveket kívánták megállapítani, amelyeket a ten­gelyhatalmak ellenintézkedései következtében támadt váratlan fejlemények és meglepetések tettek szükségessé. A lap szerint katonai körök hangsúlyozzák, hogy az európai inváziót az el­lenség foganatosított intézkedé­sei rendkívül nehézzé és veszé­lyessé tennék. CHURCHILL" vasárnap este rádióbeszédet mondott s az erről kiadott MTI hivatalos je­lentést lapunk más helyén kö­zöljük teljes terjedelmében. Itt megemlítjük, hogy a Német Távirati Iroda diplomáciai szer­kesztője hosszasan foglalkozik Churchill beszédével és azt mondja, hogy Churchill a kato­nai helyzetet igyekezett sokat­­ígérőnek feltüntetni, anélkül, hogy el tudta volna vitatni az ellenfélnek, különösen az ellen­séges búvárnaszádoknak ütő­erejét. Bevallása szerint az egyiptomi támadással és a Fran­cia Észak-Afrikába történt be­töréssel azt akarták elérni, hogy a német-olasz afrikai sereget harapófogó - mozdulattal meg­semmisítsék. Ez a cél a német újságíró szerint nem valósult meg, úgyhogy a megjelölt to­vábbi cél, vagyis az, hogy Észak- Afrikát ugródeszkául használják fel Európa elleni előretörésre, még kiharcolandó feladat. Fog­lalkozik ezután az NTI diplo­mácia szerkesztője Churchillnek az olasz népre és Mussolinira vonatkozó fenyegetéseivel és azt mondja: „Churchillnek ne le­gyen rá gondja, hogyan fog Olaszország válaszolni.“ Chur­chill — mondja a német újság­író — a visszavonulás útját nyitva hagyta a maga számára azzal a hangsúlyozott megálla­pítással, hogy nem ad jósláso­kat olyan csatákról, amelyeket még nem harcoltak végig. Idézi a német újságíró Churchill kö­vetkező mondatát: „Úgy tetszik nekem, hogy ha a háború két részletben végződnék, akkor a tárgyalóasztalnál jóval bajtár­­siasabb szellem uralkodnék, mint annak idején a versaillesi győzők között. Annak idején nem volt olyan közös felelősség­ér­zés, mint amilyen bizonyára lesz akkor, ha a győztes nemze­tek még vállvetve együtt küzde­nek egy másik hadszíntéren.“ Churchill itt arra célzott, hogy szeretné, ha a háború Európá­ban előbb végződne, mint Ázsiá­ban és a német újságíró ebből azt a következtetést vonja le, hogy Churchill azt kívánja, hogy a háború az Egyesült Ál­lamokra nézve tovább tartson. LAVAL rövidesen ismét­­ Párisba utazik — jelenti az NST Vichyből —, ahol nyom­ban felveszi az érintkezést kü­lönböző politikai személyiségek­kel, hogy a lehető legrövidebb időn belül nagyszabású kor­mányalakítást hajthasson végre. Vichyben számolnak azzal, hogy Laval Párisban megbeszéléseket folytat Déat és Doriot ismert jobboldali politikusokkal. A fran­cia kormány tagjai már pénte­ken Laval rendelkezésére bo­­­csátották tárcájukat. Ez a táv­irat sejtetni engedi, hogy Lával megteszi azt, amiről idáig hal­lani sem akart s ami elől a leg­­merevebben elzárkózott. Deat és Doriot esetleg tettekkel lesznek tényezők az új francia politiká­ban. A dolgokkal ismerősek tudják hogy Laval e két poli­tikus iránt nem mutatott túlsá­gos szimpátiát, nem mintha azt kifogásolta volna, hogy a bal­oldalról kerültek a jobboldalra , hiszen Laval maga is szocia­lista képviselőként kezdte poli­tikai pályafutását —, de azért, mert talán túlzóknak tartotta ezeket a politikusokat. Ha most mégis szorosabb összeköttetésbe lép majd velük, úgy nagyon messzire vezet az az út, amelyet Laval 1940 nyarán megkezdett s amelyet ugyanez év decembe­rében megszakított, hogy az idén áprilisban folytassa. Fran­ciaországban azonban olyan idők sepernek végig, hogy min­den lehetséges. Hiszen az a Darlan, aki 1940 decemberében Lávait a miniszterelnöki szék­ben követte, ma Afrikában a szövetségesek oldalán áll és vele együtt olyan miniszterek érkez­tek Észak-Afrikába, akik tagjai voltak a vichy-i kormánynak. Pétain tábornagyról olyan hírek terjedtek el, hogy le akar mon­dani. Vichyben azonban ezt megcáfolták és kijelentették, hogy Pétain és Ural­­dja egyetértésben dolgozik tovább. A tábornagy egyébként napi­ parancsot intézett a francia ka­­tonákhoz, amelyben arra hívja fel őket, hogy most a megpró­­báltatások idején tömörüljenek körülötte. Franciaország —­ mondja a tábornagy — meg fogja őrizni feloszlatott ezredei­­tek, eltűnt hajóitok emlékét t a tiszteletét. Franciaországban egyébként lassanként helyreáll a nyugalom. A lefegyverezés to­­­vábbfolyik. Több helyen egy-­­szerűen parancsot kaptak a ka­­­tonák, hogy öltsenek polgári ru­­hát s menjenek haza. A táv­beszélő és táviróforgalom az or­szágon belül ismét helyreállt. A német csapatok megszállták a repülőtereket, hidakat és pálya­udvarokat. Franciaország vala­mennyi helységében három na­pon át könyörgő istentisztelete­ket tartottak az ország ü­dvéért A közönség zsúfolásig megtöl­tötte a templomokat. Az isten­tiszteleteken a hadifoglyokért is imádkoztak. Vichyben az egyik templomban megjelent Pétain tábornagy is. Toulonban nyuga­lom van, a városban elsötétítést rendeltek el, de az utcákat még mindig megvilágítják az égő hadihajók lángjai és időnként hatalmas robbanások reszkette­­tik meg a levegőt. A francia ten­­gernügyi hivatal hivatalos köz­leményt adott ki, amely szerint a francia hadihajóik parancs­nokai már régebben azt az uta­sítást kapták, hogy bármilyen támadás esetén süllyesszék el hajóikat. A tengerésztisztek ezt a parancsot hajtották végre, mert Abrial tengernagy mikor hírt kapott arról, hogy a néme­tek Toulont megszállják, már nem tudott összeköttetésbe lépni a touloni tengerésztisztekkel. 5. A FINN LAPOK a téli há­ború megindulása alkal­mából írott cikkeikben egyönte­tűen megállapítják, hogy a fin­nek a végsőkig kitartanak, a finn nép nem vesztette el hitét és Finnország továbbra is az általa választott egyenes utat követi, még akkor is, ha ez az út nehéznek bizonyulna. Ára 12 fillér Berlin, november 30. A Führer fő­hadiszállásáról jelentik a Német Táv­irati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: Kelet-Kaukázusban több szovjet tá­­­madás összeomlott s az ellenség sú­lyos veszteségeket szenvedett. Novem­ber 27-e óta ezekben a védekező har­cokban hatvan ellenséges páncélost megsemmisí­tet­tünk. Vadászrepülőink 15 ellenséges gépet lőttek le. A kalmük szteppén gépesített német erők a Szovjet hátsó összekötővonalai ellen törtek előre és megsemmisítettek . A keleti hadszíntér Német hadijelentés

Next