Ujság, 1943. február (19. évfolyam, 26-47. szám)

1943-02-26 / 46. szám

o «in« megállás, nincs fsttámadás! Yw—Ágiak, veszteségek, az vesztett háborúk ■ történelemben eddig nem jelentették mindig népek, nem­zetek eltűnését is. Ennek ■ most folyó háborúnak elvesztése azonban nemcsak nemzetek, de egy egész világ eltűnését jelentené. Ennek a világnak védelmében küzdünk mi is. Ezért harcolunk, ha kell az orosz harcmezükön, vagy koncent­ráljuk erőinket itthon úgy, ahogy azt a szükségesség megszabja. Mert nekünk ebben a harcban magyar­ságunkat kell megvédenünk és meg­mentenünk s ennek a feladatnak nem tettünk eleget addig, amig el nem­­hárítottuk a bolsevizmus ve­télyét ! — A két cél a világprobléma s benne imádott magyar hazánk pro­blémája, itt találkozik tehát egy közös feladatban és elhatározásban s adja meg célját részvételünknek e világháborúban ! A miniszterelnök ezután kijelen­tette, ezért jelent meg a Baross Szö­vetség közgyűlésén, hogy állást fog­laljon a keresztény magyar kereske­delem mellett. Állítom — mondatta —, hogy lehullottak a sorompók a keresztény magyar kereskedelem, a magyar kereskedelem érvényesülése elől ebben az országban. A magyar kereskedőnek a saját lábán kell jár­nia, ki kell küszöbölni a magyar kereskedők sorából azt, aki hirtelen meggazdagszik, mert az ilyen a ke­reskedelemnek nem munkája, ha­nem spekulánsa. A miniszterelnök beszédét több iz­­ben szakította félbe a taps, majd a beszéd végén Kátay Miklós minisz­terelnököt melegen ünnepelték. Intem egy tó­madiácelásba. Hadikórházzá átalakított fővárosi iskola hatalmas épületébe kaptunk m­eghívást. A modern kórház min­den lehetőségével ellátott termek­ben harctéri sebesültek fekszenek ágyaikban. Körülöttük vöröskeresz­tet ápolónők serege forgolódik. A nagy terem, amibe bevezet egy harc­téri érdemrenddel kitüntetett főhad­nagy, az ágyak négyes sorával van tata. Kéz-, fej- és lábsérülések. Igyek­szünk a sok értelmes arcú magyar katona között válogatni, olyat, aki­től remélhetjük, hogy nemrég jött haza a tűzvonalból s némi felvilá­gosítást tud nyújtani, nem zárkózott természet s nem zavarja betegségét kérdez­ősködés­ünk. — Volt az ur katona? — felel a kérdéssel a hogy léte félő! feltett kérdésünkre. Arra a válaszra, hogy M első világháborút végigcsináltuk, mosolyogva így válaszol: — Akkor megérti, milyen jólesik ebben a fehér ágyban kipihenni azt a hosszú utat, amíg ide jöttem. Kicsit megfagyott a lábam. — Jó koszt van Itt? — kérdem, mert szemem egy nagy darab saj­ton akad meg, amit pár perc előtt tett éjjeliszekrényére egy tisztaság­tól, ifjúságtól ragyogó ápolónő. Gondolom, így könnyebben terel­hetem szavait a harctér felé. — Nagyon jó. Ennél igazán jobb sem lehet. — És a harctéren jól el voltak látva? — Hát tetszik tudni, hiszen ura­­sága is volt katona, ennivaló volt elég is, jó is. Ha elakadt az élelem­hordás néhány napig, ott volt a tartalékunk. Látom, hogy ezzel a kevésszavu emberrel sokra nem megyek, el­búcsúzom tehát és másik ágyhoz lépek. Szintén lábfagyásos E hó­nap elején jött haza, többnapos támadás visszaverése után. — A Don-kanyarból jöttem el. Azok az óriás bombák, amiket az oroszok lehajítanak, nem hullanak a lövészárokba. Felülről bizonyosan nem is láthatják az árkot, azonban minden házat a környéken rettene­tesen bombáztak mindig, oda sebe­sültet bevinni sem lehetett. Árkaink előtt ma is drótakadályok vannak, mint a régi világháborús képeken láttam és bizony ezeknek az akadá­lyoknak áttörése, áttörési kísérlete rettentő vérébe kerül az ellenségnek. A mi szakaszunk előtt soha sem is sikerült. Mindig három-négyszázas tömegben támadnak ét részegen. Még egyetlen támadásnál se láttam, pedig az elejétől a harctéren vol­tam, olyan támadó csapatot, amelyik ne lett volna túlrészeg. A halottak zsebében mindig megtaláltuk a vat­­kis üveget. Hatalmas szál ázsiai em­berek énekelve jöttek rohamra, ezt józanul nem lehet csinálni. Gépfegy­vereink, sortüzeink valósággal ka­szálták az ilyen tömegeket. A há­romszáz emberből három-négy ha vissza tudott szaladni. Rettenetes erős az a vatki, kérem. A mi szaka­szunkon folytonosan szibériai embe­rek támadtak. Magasak. És ez a hát­rányuk is, mert kitűnő célpontok. Erősek és érdekes, hogy magyarul énekelve jönnek rohamra. Azt ének­lik folyton. Kár összeveszni velem. Igaz . igaz, nevetséges, de betaní­tották őket erre a zagy­vaságra. — Számtalanszor előfordult, hogy a mi f elfogott katonáink, akik járőrben­­ kerültek fogságba, visszaszöktek. —Hogy lehet az? — A sűrű éjjeli ködben a támadó orosz csapathoz csatlakoztak. Olyan bajtársunk is volt közöttük, aki háromszor is visszaszökött már a fogságból. De sebesültjeink is nagy­részt visszavánszorognak, mert az oroszok csak kirabolják és otthagy­ják őket. Mi aztán összekerestük azokat, akik nem tudtak vissza­térni maguktól és kórházba szállí­tották. Az oroszok főképpen a kar­órára pályáznak s ha azt leszedték, egyebet el se vesznek. Higyye el uram, hogy rettenetesek az orosz, veszteségei. Nem fog találni közöt­tünk ebben a kórházban, akinek ne az lenne a véleménye benyomá­saink után, hogy az orosz hadsereg az utolsó erőfeszítéseknél tart. Az orosz hadvezetőség rettentő töme­gekben küldi előre katonáit, de ezt máskép nem is lehet, mert az orosz katona különben is csak tö­megben tud támadni. Az egyes em­ber használhatósága, úgy látszik, na­gyon ritka és ennek következmé­nye az, hogy valósággal kaszáltuk őket. Tessék elhinni, hogy egy ma­gyar katona a jól fedezett lövész­árokból sokszáz ellenség életét oltja ki, vagy sebesíti meg, anél­kül, hogy ő megsebesülne, mert a lövészárok drótjain áttörni roppant nehéz, előttünk legalább is soha­sem tudtak. — Mert rettenetesen piszkosak és tetvesek. De hányféle terű van raj­tuk! És az asszonyaik! Hát ezekről nem is beszélek... Én városok­ban nem voltam. Csak keresztül­mentünk rajtuk. Falvakban azon­ban annál többet. De ezek a ron­gyos kis falvak és lakosai igazán szánalomra méltók. Nem tudom, milyenek voltak régen, én az első világháborúban nem szolgáltam, de most egyetlen falut sem láttam, ami ne csodálkoztatott volna el nyomo­rúságával ... A legfontosabb fegy­vernemük a harcikocsi. Rengeteg van belőle, de akármennyien jöttek is, gépfegyvereink, sortüzeink el­lőtték a hernyót s elmaradtak szerteszét a mezőn. S ha át is tör­nek egyes helyeken, a mieink le­guggolnak az árokban s elszaladnak a fejük felett és a mi katonáink rájuk hajítják a kézigránátot Hányszor, de hányszor történt ez meg. Nem olyan veszélyes ez a keresztülszaladás, mint ahogy kép­zelhető volna A harckocsi is úgy hullott, mint az ember. Higgye el, kérem, meglátja, nekünk van iga­zunk: az utolsó erőfeszítéseit éli az orosz. De milyen veszteséggel.. . ! Nem lehet azt a mi veszteségünk­kel összehasonlítani. Olyan értelmesen, olyan meggyő­zően beszélt informátorom, annyi intelligenciát árulnak el szavai és választékosnak mondható kifejezé­sei, hogy mielőtt elbúcsúznánk, megkérdezem, mi a foglalkozása. — Nyúl József vagyok, a csepeli gyárban dolgozom — felelte az én széparcú magyarom s barátságosan­­ nyújtotta bucsuzásra a kezét. -s a k ÚJSÁG péntek, wn mam­a­m Színfoltok BESZÉLGETNI akart velem egyik igen kedves barátom. Rég láttuk egy­mást, sok a mondanivalónk. Olyan helyet kell keresnünk, ahol zavartala­nul kicserélhetjük gondolatainkat. Va­lami csendes zug csak akad... — mondtam én. — Tudok egy zenés ká­véházat itt Budán, halk melódiák, kellemes­ közönség, olcsó árak... •— válaszolta ő. Megegyeztünk ebben a fülbemászó zenéjű kávéházban. El­mentünk. Csevegésről természetesen szó sem lehetett. A zene úgy bömbölt, az énekművész úr úgy harsogott, hogy nem a saját szavamat, de a saját gon­dolatomat se hallottam. Lesujtottan ültünk a hepehupás bársonypamlagon. Isten büntetései Miért megy zenés kávéháziba az, aki társalogni akar!? A VILLAMOS lett arisztokratikus, vagy az előkelőek demokratizálódtak? Ez a találós kérdés akkor jutott eszembe, amikor nemrégiben a villa­moson, ahol oly gyöngéden zsúfolód­tunk össze, találkoztam egyik volt mi­niszterünk nejével, a jellegzetes sza­­kállú gróffal, az ismert államtitkárral, az egykori bankvezérrel és a nagy szí­nésszel ... Ha jó társaságban akarsz lenni, utazz villamoson... ROSSZ SZOKÁS kapott lábra, illetve szájra újabban Budapesten. Gyönyörű­séges nyelvünket csúfolják azok a rassz­ kifejezések, amelyek már a pallé­rozott társasági beszédbe, sőt mi több, az írástudók mondanivalóiba is „be­szivárognak.“ Sokszor csak kapkodom a fejem, hogy jól hallottam-e? „Aztán küldd a lóvét (pénzt) meg a ginguszt (italt), bicajos (biciklis) küldönccell“ A szép fiúra azt mondják „ilyen klassz kölyök“, aki „tuti samni“-ban (remek ruhában) jelent meg csurglizni (tán­colni) az ötórai teán, a­hol a zene cikli (ósdi, unalmas) volt ugyan, mégis egy pékest (kétpengést) dobott a csávós (tányérozó) tányérjára, mielőtt elté­­lad­ott (elment) volna... Ha tele­beszélik a fejedet, az nem egyéb, mint „s­iket duma“, de, ha nemcsak a fü­ledig, hanem az értelmedig is eljut, ha a szívedre veszed a mondottakat, ak­kor „eszed a szalámit“, holott jóaka­rod csak „falból" (ugratásból) akarta veled elhitetni a szöveget, amely már az első látszatra „almás“ (érdekesség nélkül való, nem tetsző) volt, de te „naiv pali“ (jószándéku em­ber) vagy és nem vetted észre. 1. Uram, terem­­tem! Valósággal „mától" (részeg) let­tem ettől a sok zagyvaságtól. Tisztelt „haverom“ (barátom) ezennel „lekrem­­zelöm" (lefékezem) ezt a halandzsát (összevisszaságot) és ünnepélyesen til­takozom a mai „nyelvújítók“ rém­tettei ellen. Felhatalmazok mindenkit, hogy kihágás esetén nyomjon a fe­jükre egy-egy jókora barackot, de úgy „frankón“ (amúgy Istenigazából), hogy ne legyen kedvük többé ezt a „link hadovát“ (hazugságot) veled „meg­etetni“ ... EGY SZÉPASSZONY újságolta lel­kendezve: — „Sikerült“ pár üveg kölnivizet beszereznem! Különös gyű­jtő­­szenvedély! Félt, hogy a kölnivízforrás egy napon kiszárad? És, ha igent? At­tól még sokáig szép maradhat a szép­asszony ... A KISEMBER előrelátó gondosko­dását mindig csodáltam. Olyan pon­tosak, rendesek, beosztóak. A legtöbb­jük már hétfőn­­tudja, hová megy szombaton, vagy vasárnap.’Pista meg­beszéli Juliskával: a jövő héten ezt meg ezt nézzük meg! Pista másnap megjelenik a színház, vagy mozi pénz­táránál és hat-nyolc nappal előbb meg­váltja a jegyét. Erre aztán nincs többé gondja! Egy hétig „élvezi“ azt a tuda­tot, hogy a legközelebbi ünnepnapon milyen kitűnően fog szórakozni. Nem tiszteletreméltót? Velem megtörtént, hogy a jegy a zsebemben volt ugyan, mégis előadás után, pontosan akkor, amikor kifelé lódult a közönség, ér­keztem a színház, vagy a mozi bejá­ratához ... "­­■ POLITIKAI ÉLET A KORMÁNYPÁRT csütörtök este tartotta ebben az évben első párt­­értekezletét, amelyen a párt tör­vényhozó tagjai igen nagy számban vettek részt. Kátay Miklós minisz­terelnök és a kormány több tagjai is jelen voltak az értekezleten, amelyen számos felszólalás hangzott el. Az értekezlet előtt pártvezető­ségi ülés volt, amelyen a párt belső ügyeiről tanácskoztak. ★ REÖK ANTAL dr. szabadkai fő­ispán a Magyar Élet Pártja ottani szervezetének választmányi ülésén beszédet mondott, főképpen a Sza­badkán élő nemzetiségek felé intézve szavait és összefogásra hívott fel mindenkit.* Az ORSZÁGOS NEMZETI KLUB Karafiáth Jenő elnökletével rende­zett vitaestjén Balás Károly egye­temi tanár előadást tartott „Világ­válság és a magyar érdekek“ cím­mel. Minél válságosabb időket élünk — mondotta Balás Károly —, annál inkább fontos ránk nézve érdekeink helyes tudata, hogy hibát ne kövessünk el sem helyzetünk megítélésében, sem politikai irá­nyunk megválasztásában. Végzetes hiba volna a múlt tanulságait elfe­lejteni a jövőre nézve, mert gazda­ságpolitikai szuverenitás nélkül a nagyobb egységbe belefutó tarto­mánnyá válnánk csupán. Mindeze­ket az életbevágó nagy anati ér­dekeinket világosan kell látnunk ás megvédenünk a jövőben is. Kötelez­­ségünk ezért nagy nemzeti érde­keink tudatát terjeszteni és küzdeni az egészséges magyar közéleti szel­lemért, a válságos korszakoknak velejárójaként terjedő konstrukció­val és szervilizmussal szemben. A nagysikerű előadásért Laky Dezső ny. miniszter hozzászólása után Karafiáth Jenő elnök mondott kö­szönetet. *­ KÁRPÁTALJA véleményező bi­zottsága most tartotta ez évben ez­­évi első ülését. Ilniczky Sándor fő­tanácsadó elnöki megnyitójában megemlékezett arról, hogy január 17-én múlt egy éve, hogy Kozma Miklós örökét Tomcsányi Vilmos Pál vette át. Tomcsányi Vilmos Pál kárpátaljai kormányzói biztos szó­lalt fel ezután, majd Marina Gyula miniszteri tanácsos a közoktatási helyzetről, Mágócsy-Dietz Sándor miniszteri tanácsos pedig a köz­ellátási helyzetről számolt be. * AZ OLASZ LAPOK csütörtöki számukban ismertetik Kállay Mik­lós miniszterelnöknek a bolsevista veszélyről mondott beszédét. A la­pok kiemelik a miniszterelnöknek azt a kijelentését, amely szerint Magyarország védőbástyát jelent a bolsevista veszéllyel szemben. A takarékosság nemzetvédelem, a pazarlás Hazaárulás! Aláírták az új magyar-török kereskedelmi és fizetési megállapodást A Magyar Távirati Iroda jelent: A Budapesten az utóbbi időben a török és magyar bizottságok között lefolyt kereskedelmi tárgyalások a mai napon egy kereskedelmi meg­állapodás és egy fizetési megállapo­dás, valamint hozzátartozó mellék­letek aláírásával véget értek. A két megállapodás, mely a jelenlegi ér­vényes 1941. évi egyezmény helyébe lép, a török és a magyar kormány jóváhagyása után lép életbe és egy­évi időtartamra köttetett A két megállapodás nagyjában a f rieal megállapodások alapján áll, ha több vonatkozásban számotvetve a vál­tozott viszonyokkal, változtatásokat tartalmaz és a Magyarország és Törökország közötti árucsereforga­lom elmélyítését célozza. A megálla­podásokat szerdán a külügyminisz­tériumban török részről Burhan Zinni Sanus, a török tárgyaló­bizottság elnöke, magyar részről Nicki Alfréd követ, a magyar tár­gyalóbizottság elnöke írták alá. Az Állatvédő Liga felhívása Az Országos Állatvédő Liga felhí­vással fordult a magyar állatbarátok társadalmához és felhívásában többek között ezeket mondja: „Úgy érezzük, a mai nagy időkben megkettőzött szorgalommal kell szol­gálnunk hivatásunkat, az állatvédel­met, mert ezen a területen is több a megoldásra váró feladat. A magyar társadalom igen sok­ háborús erköl­csi kötelezettség elé került és így érthető, hogy nagy általánosságban kihagy az állatok iránti szeretete. Napjainkban egyre több az utcára került elzüllött, kóbor kutya, egyre nehezebb a gyengébben táplált teher­­vonó lovak­ sorsa, sűrűn fordulnak elő állatokkal való kegyetlenkedések, állatkínzások és nagyon sok az elha­gyott madár. Ezek a megállapítások egyes szomorú ecsetvonásai annak a képnek, amely hasznos állataink mai sorsáról megfesthető volna. Tennünk, dolgoznunk, agitálnunk és nevelni kell, hogy ezen a szomorú helyzeten változtassunk. A Liga tőle telhetően mindent meg­tesz és lelkiismeretesen végzi feladatát, de erői, különösen anyagi erői nem kielégítőek. Sok fel­adat vár megoldásra. Hadrakolt hon­védségünk messze orosz földön küz­dő alakulatai kutyákat kérnek, mert a honvédjárőr nagyszerű felderítője, éber vigyázója a hűséges kutya. Vi­lágtalan, rokkant katonáknak veze­tőre, gyámolítóra van szükségük és ez a vakvezető megint csak az okos, hűséges és ragaszkodó kutya. Felké­rünk tehát minden jószívű embert, akinek lelkiöröm a jónak­ gyakorlása, aki szereti az állatot, dolgozzék ve­lünk és lépjen be tagnak az Országos Állatvédő Ligába. Hívjuk és várjuk a magyar állatbarátokat, kérjük segítő munk­ájukat. KÖZELLÁTÁSI TUDNIVALÓK A B/44 és a B/45 jelű húsjegyet nem váltják be A főváros közélelmezési ügyosz­tálya közli, hogy a budapesti és pestkörnyéki február 26-tól érvé­nyes hús­jegyek A/41 szelvényére sertéshúst, a B 42, B/43 szelvényére marha-, borjú-, illetve lóhúst lehet vásárolni. A B 44 és B­ 45 jelű hús­­jegyszelvények további intézkedésig nem válthatók be. Kolbász kapható A közélelmezési ügyosztály közli, hogy a közellátásügyi miniszter rendelkezésére Budapesten és köz­ellátási szempontból Budapesthez kapcsolt 24 város és község terüle­tén kiadott húsjegyek február 26-tól egy-egy érvényes B szelvényére ezentúl 15 dkg vöröskolbász vagy 12 dkg egységes vagy 10 dkg va­dászkolbász szolgáltatható ki. A húsiparosok a kolbászáru ké­szítéséhez kiadott csontozni való szarvasmarhahús összsúlyából 54 százalék tiszta súllyal, sertéshús kiadása esetén az összsúlyból 70 szá­zalék tisztasúllyal tartoznak elszá­molni, azonban a sertéskörmöt és farkat kizárólag a húsjegy nélkül forgalomba hozható disznósajtba kötelesek bedolgozni. Továbbra is szabadforgalom tár­gyát képezi a sertésbelsőség. Nem változik az érvényes B jegyekre ki­adható lóhúsból készült hentes- cím kolbászáru súlya.

Next