Ujság, 1943. február (19. évfolyam, 26-47. szám)
1943-02-26 / 46. szám
o «in« megállás, nincs fsttámadás! Yw—Ágiak, veszteségek, az vesztett háborúk ■ történelemben eddig nem jelentették mindig népek, nemzetek eltűnését is. Ennek ■ most folyó háborúnak elvesztése azonban nemcsak nemzetek, de egy egész világ eltűnését jelentené. Ennek a világnak védelmében küzdünk mi is. Ezért harcolunk, ha kell az orosz harcmezükön, vagy koncentráljuk erőinket itthon úgy, ahogy azt a szükségesség megszabja. Mert nekünk ebben a harcban magyarságunkat kell megvédenünk és megmentenünk s ennek a feladatnak nem tettünk eleget addig, amig el nemhárítottuk a bolsevizmus vetélyét ! — A két cél a világprobléma s benne imádott magyar hazánk problémája, itt találkozik tehát egy közös feladatban és elhatározásban s adja meg célját részvételünknek e világháborúban ! A miniszterelnök ezután kijelentette, ezért jelent meg a Baross Szövetség közgyűlésén, hogy állást foglaljon a keresztény magyar kereskedelem mellett. Állítom — mondatta —, hogy lehullottak a sorompók a keresztény magyar kereskedelem, a magyar kereskedelem érvényesülése elől ebben az országban. A magyar kereskedőnek a saját lábán kell járnia, ki kell küszöbölni a magyar kereskedők sorából azt, aki hirtelen meggazdagszik, mert az ilyen a kereskedelemnek nem munkája, hanem spekulánsa. A miniszterelnök beszédét több izben szakította félbe a taps, majd a beszéd végén Kátay Miklós miniszterelnököt melegen ünnepelték. Intem egy tómadiácelásba. Hadikórházzá átalakított fővárosi iskola hatalmas épületébe kaptunk meghívást. A modern kórház minden lehetőségével ellátott termekben harctéri sebesültek fekszenek ágyaikban. Körülöttük vöröskeresztet ápolónők serege forgolódik. A nagy terem, amibe bevezet egy harctéri érdemrenddel kitüntetett főhadnagy, az ágyak négyes sorával van tata. Kéz-, fej- és lábsérülések. Igyekszünk a sok értelmes arcú magyar katona között válogatni, olyat, akitől remélhetjük, hogy nemrég jött haza a tűzvonalból s némi felvilágosítást tud nyújtani, nem zárkózott természet s nem zavarja betegségét kérdezősködésünk. — Volt az ur katona? — felel a kérdéssel a hogy léte félő! feltett kérdésünkre. Arra a válaszra, hogy M első világháborút végigcsináltuk, mosolyogva így válaszol: — Akkor megérti, milyen jólesik ebben a fehér ágyban kipihenni azt a hosszú utat, amíg ide jöttem. Kicsit megfagyott a lábam. — Jó koszt van Itt? — kérdem, mert szemem egy nagy darab sajton akad meg, amit pár perc előtt tett éjjeliszekrényére egy tisztaságtól, ifjúságtól ragyogó ápolónő. Gondolom, így könnyebben terelhetem szavait a harctér felé. — Nagyon jó. Ennél igazán jobb sem lehet. — És a harctéren jól el voltak látva? — Hát tetszik tudni, hiszen urasága is volt katona, ennivaló volt elég is, jó is. Ha elakadt az élelemhordás néhány napig, ott volt a tartalékunk. Látom, hogy ezzel a kevésszavu emberrel sokra nem megyek, elbúcsúzom tehát és másik ágyhoz lépek. Szintén lábfagyásos E hónap elején jött haza, többnapos támadás visszaverése után. — A Don-kanyarból jöttem el. Azok az óriás bombák, amiket az oroszok lehajítanak, nem hullanak a lövészárokba. Felülről bizonyosan nem is láthatják az árkot, azonban minden házat a környéken rettenetesen bombáztak mindig, oda sebesültet bevinni sem lehetett. Árkaink előtt ma is drótakadályok vannak, mint a régi világháborús képeken láttam és bizony ezeknek az akadályoknak áttörése, áttörési kísérlete rettentő vérébe kerül az ellenségnek. A mi szakaszunk előtt soha sem is sikerült. Mindig három-négyszázas tömegben támadnak ét részegen. Még egyetlen támadásnál se láttam, pedig az elejétől a harctéren voltam, olyan támadó csapatot, amelyik ne lett volna túlrészeg. A halottak zsebében mindig megtaláltuk a vatkis üveget. Hatalmas szál ázsiai emberek énekelve jöttek rohamra, ezt józanul nem lehet csinálni. Gépfegyvereink, sortüzeink valósággal kaszálták az ilyen tömegeket. A háromszáz emberből három-négy ha vissza tudott szaladni. Rettenetes erős az a vatki, kérem. A mi szakaszunkon folytonosan szibériai emberek támadtak. Magasak. És ez a hátrányuk is, mert kitűnő célpontok. Erősek és érdekes, hogy magyarul énekelve jönnek rohamra. Azt éneklik folyton. Kár összeveszni velem. Igaz . igaz, nevetséges, de betanították őket erre a zagyvaságra. — Számtalanszor előfordult, hogy a mi f elfogott katonáink, akik járőrben kerültek fogságba, visszaszöktek. —Hogy lehet az? — A sűrű éjjeli ködben a támadó orosz csapathoz csatlakoztak. Olyan bajtársunk is volt közöttük, aki háromszor is visszaszökött már a fogságból. De sebesültjeink is nagyrészt visszavánszorognak, mert az oroszok csak kirabolják és otthagyják őket. Mi aztán összekerestük azokat, akik nem tudtak visszatérni maguktól és kórházba szállították. Az oroszok főképpen a karórára pályáznak s ha azt leszedték, egyebet el se vesznek. Higyye el uram, hogy rettenetesek az orosz, veszteségei. Nem fog találni közöttünk ebben a kórházban, akinek ne az lenne a véleménye benyomásaink után, hogy az orosz hadsereg az utolsó erőfeszítéseknél tart. Az orosz hadvezetőség rettentő tömegekben küldi előre katonáit, de ezt máskép nem is lehet, mert az orosz katona különben is csak tömegben tud támadni. Az egyes ember használhatósága, úgy látszik, nagyon ritka és ennek következménye az, hogy valósággal kaszáltuk őket. Tessék elhinni, hogy egy magyar katona a jól fedezett lövészárokból sokszáz ellenség életét oltja ki, vagy sebesíti meg, anélkül, hogy ő megsebesülne, mert a lövészárok drótjain áttörni roppant nehéz, előttünk legalább is sohasem tudtak. — Mert rettenetesen piszkosak és tetvesek. De hányféle terű van rajtuk! És az asszonyaik! Hát ezekről nem is beszélek... Én városokban nem voltam. Csak keresztülmentünk rajtuk. Falvakban azonban annál többet. De ezek a rongyos kis falvak és lakosai igazán szánalomra méltók. Nem tudom, milyenek voltak régen, én az első világháborúban nem szolgáltam, de most egyetlen falut sem láttam, ami ne csodálkoztatott volna el nyomorúságával ... A legfontosabb fegyvernemük a harcikocsi. Rengeteg van belőle, de akármennyien jöttek is, gépfegyvereink, sortüzeink ellőtték a hernyót s elmaradtak szerteszét a mezőn. S ha át is törnek egyes helyeken, a mieink leguggolnak az árokban s elszaladnak a fejük felett és a mi katonáink rájuk hajítják a kézigránátot Hányszor, de hányszor történt ez meg. Nem olyan veszélyes ez a keresztülszaladás, mint ahogy képzelhető volna A harckocsi is úgy hullott, mint az ember. Higgye el, kérem, meglátja, nekünk van igazunk: az utolsó erőfeszítéseit éli az orosz. De milyen veszteséggel.. . ! Nem lehet azt a mi veszteségünkkel összehasonlítani. Olyan értelmesen, olyan meggyőzően beszélt informátorom, annyi intelligenciát árulnak el szavai és választékosnak mondható kifejezései, hogy mielőtt elbúcsúznánk, megkérdezem, mi a foglalkozása. — Nyúl József vagyok, a csepeli gyárban dolgozom — felelte az én széparcú magyarom s barátságosan nyújtotta bucsuzásra a kezét. -s a k ÚJSÁG péntek, wn mamam Színfoltok BESZÉLGETNI akart velem egyik igen kedves barátom. Rég láttuk egymást, sok a mondanivalónk. Olyan helyet kell keresnünk, ahol zavartalanul kicserélhetjük gondolatainkat. Valami csendes zug csak akad... — mondtam én. — Tudok egy zenés kávéházat itt Budán, halk melódiák, kellemes közönség, olcsó árak... •— válaszolta ő. Megegyeztünk ebben a fülbemászó zenéjű kávéházban. Elmentünk. Csevegésről természetesen szó sem lehetett. A zene úgy bömbölt, az énekművész úr úgy harsogott, hogy nem a saját szavamat, de a saját gondolatomat se hallottam. Lesujtottan ültünk a hepehupás bársonypamlagon. Isten büntetései Miért megy zenés kávéháziba az, aki társalogni akar!? A VILLAMOS lett arisztokratikus, vagy az előkelőek demokratizálódtak? Ez a találós kérdés akkor jutott eszembe, amikor nemrégiben a villamoson, ahol oly gyöngéden zsúfolódtunk össze, találkoztam egyik volt miniszterünk nejével, a jellegzetes szakállú gróffal, az ismert államtitkárral, az egykori bankvezérrel és a nagy színésszel ... Ha jó társaságban akarsz lenni, utazz villamoson... ROSSZ SZOKÁS kapott lábra, illetve szájra újabban Budapesten. Gyönyörűséges nyelvünket csúfolják azok a rassz kifejezések, amelyek már a pallérozott társasági beszédbe, sőt mi több, az írástudók mondanivalóiba is „beszivárognak.“ Sokszor csak kapkodom a fejem, hogy jól hallottam-e? „Aztán küldd a lóvét (pénzt) meg a ginguszt (italt), bicajos (biciklis) küldönccell“ A szép fiúra azt mondják „ilyen klassz kölyök“, aki „tuti samni“-ban (remek ruhában) jelent meg csurglizni (táncolni) az ötórai teán, ahol a zene cikli (ósdi, unalmas) volt ugyan, mégis egy pékest (kétpengést) dobott a csávós (tányérozó) tányérjára, mielőtt eltéladott (elment) volna... Ha telebeszélik a fejedet, az nem egyéb, mint „siket duma“, de, ha nemcsak a füledig, hanem az értelmedig is eljut, ha a szívedre veszed a mondottakat, akkor „eszed a szalámit“, holott jóakarod csak „falból" (ugratásból) akarta veled elhitetni a szöveget, amely már az első látszatra „almás“ (érdekesség nélkül való, nem tetsző) volt, de te „naiv pali“ (jószándéku ember) vagy és nem vetted észre. 1. Uram, teremtem! Valósággal „mától" (részeg) lettem ettől a sok zagyvaságtól. Tisztelt „haverom“ (barátom) ezennel „lekremzelöm" (lefékezem) ezt a halandzsát (összevisszaságot) és ünnepélyesen tiltakozom a mai „nyelvújítók“ rémtettei ellen. Felhatalmazok mindenkit, hogy kihágás esetén nyomjon a fejükre egy-egy jókora barackot, de úgy „frankón“ (amúgy Istenigazából), hogy ne legyen kedvük többé ezt a „link hadovát“ (hazugságot) veled „megetetni“ ... EGY SZÉPASSZONY újságolta lelkendezve: — „Sikerült“ pár üveg kölnivizet beszereznem! Különös gyűjtőszenvedély! Félt, hogy a kölnivízforrás egy napon kiszárad? És, ha igent? Attól még sokáig szép maradhat a szépasszony ... A KISEMBER előrelátó gondoskodását mindig csodáltam. Olyan pontosak, rendesek, beosztóak. A legtöbbjük már hétfőntudja, hová megy szombaton, vagy vasárnap.’Pista megbeszéli Juliskával: a jövő héten ezt meg ezt nézzük meg! Pista másnap megjelenik a színház, vagy mozi pénztáránál és hat-nyolc nappal előbb megváltja a jegyét. Erre aztán nincs többé gondja! Egy hétig „élvezi“ azt a tudatot, hogy a legközelebbi ünnepnapon milyen kitűnően fog szórakozni. Nem tiszteletreméltót? Velem megtörtént, hogy a jegy a zsebemben volt ugyan, mégis előadás után, pontosan akkor, amikor kifelé lódult a közönség, érkeztem a színház, vagy a mozi bejáratához ... "■ POLITIKAI ÉLET A KORMÁNYPÁRT csütörtök este tartotta ebben az évben első pártértekezletét, amelyen a párt törvényhozó tagjai igen nagy számban vettek részt. Kátay Miklós miniszterelnök és a kormány több tagjai is jelen voltak az értekezleten, amelyen számos felszólalás hangzott el. Az értekezlet előtt pártvezetőségi ülés volt, amelyen a párt belső ügyeiről tanácskoztak. ★ REÖK ANTAL dr. szabadkai főispán a Magyar Élet Pártja ottani szervezetének választmányi ülésén beszédet mondott, főképpen a Szabadkán élő nemzetiségek felé intézve szavait és összefogásra hívott fel mindenkit.* Az ORSZÁGOS NEMZETI KLUB Karafiáth Jenő elnökletével rendezett vitaestjén Balás Károly egyetemi tanár előadást tartott „Világválság és a magyar érdekek“ címmel. Minél válságosabb időket élünk — mondotta Balás Károly —, annál inkább fontos ránk nézve érdekeink helyes tudata, hogy hibát ne kövessünk el sem helyzetünk megítélésében, sem politikai irányunk megválasztásában. Végzetes hiba volna a múlt tanulságait elfelejteni a jövőre nézve, mert gazdaságpolitikai szuverenitás nélkül a nagyobb egységbe belefutó tartománnyá válnánk csupán. Mindezeket az életbevágó nagy anati érdekeinket világosan kell látnunk ás megvédenünk a jövőben is. Kötelezségünk ezért nagy nemzeti érdekeink tudatát terjeszteni és küzdeni az egészséges magyar közéleti szellemért, a válságos korszakoknak velejárójaként terjedő konstrukcióval és szervilizmussal szemben. A nagysikerű előadásért Laky Dezső ny. miniszter hozzászólása után Karafiáth Jenő elnök mondott köszönetet. * KÁRPÁTALJA véleményező bizottsága most tartotta ez évben ezévi első ülését. Ilniczky Sándor főtanácsadó elnöki megnyitójában megemlékezett arról, hogy január 17-én múlt egy éve, hogy Kozma Miklós örökét Tomcsányi Vilmos Pál vette át. Tomcsányi Vilmos Pál kárpátaljai kormányzói biztos szólalt fel ezután, majd Marina Gyula miniszteri tanácsos a közoktatási helyzetről, Mágócsy-Dietz Sándor miniszteri tanácsos pedig a közellátási helyzetről számolt be. * AZ OLASZ LAPOK csütörtöki számukban ismertetik Kállay Miklós miniszterelnöknek a bolsevista veszélyről mondott beszédét. A lapok kiemelik a miniszterelnöknek azt a kijelentését, amely szerint Magyarország védőbástyát jelent a bolsevista veszéllyel szemben. A takarékosság nemzetvédelem, a pazarlás Hazaárulás! Aláírták az új magyar-török kereskedelmi és fizetési megállapodást A Magyar Távirati Iroda jelent: A Budapesten az utóbbi időben a török és magyar bizottságok között lefolyt kereskedelmi tárgyalások a mai napon egy kereskedelmi megállapodás és egy fizetési megállapodás, valamint hozzátartozó mellékletek aláírásával véget értek. A két megállapodás, mely a jelenlegi érvényes 1941. évi egyezmény helyébe lép, a török és a magyar kormány jóváhagyása után lép életbe és egyévi időtartamra köttetett A két megállapodás nagyjában a f rieal megállapodások alapján áll, ha több vonatkozásban számotvetve a változott viszonyokkal, változtatásokat tartalmaz és a Magyarország és Törökország közötti árucsereforgalom elmélyítését célozza. A megállapodásokat szerdán a külügyminisztériumban török részről Burhan Zinni Sanus, a török tárgyalóbizottság elnöke, magyar részről Nicki Alfréd követ, a magyar tárgyalóbizottság elnöke írták alá. Az Állatvédő Liga felhívása Az Országos Állatvédő Liga felhívással fordult a magyar állatbarátok társadalmához és felhívásában többek között ezeket mondja: „Úgy érezzük, a mai nagy időkben megkettőzött szorgalommal kell szolgálnunk hivatásunkat, az állatvédelmet, mert ezen a területen is több a megoldásra váró feladat. A magyar társadalom igen sok háborús erkölcsi kötelezettség elé került és így érthető, hogy nagy általánosságban kihagy az állatok iránti szeretete. Napjainkban egyre több az utcára került elzüllött, kóbor kutya, egyre nehezebb a gyengébben táplált tehervonó lovak sorsa, sűrűn fordulnak elő állatokkal való kegyetlenkedések, állatkínzások és nagyon sok az elhagyott madár. Ezek a megállapítások egyes szomorú ecsetvonásai annak a képnek, amely hasznos állataink mai sorsáról megfesthető volna. Tennünk, dolgoznunk, agitálnunk és nevelni kell, hogy ezen a szomorú helyzeten változtassunk. A Liga tőle telhetően mindent megtesz és lelkiismeretesen végzi feladatát, de erői, különösen anyagi erői nem kielégítőek. Sok feladat vár megoldásra. Hadrakolt honvédségünk messze orosz földön küzdő alakulatai kutyákat kérnek, mert a honvédjárőr nagyszerű felderítője, éber vigyázója a hűséges kutya. Világtalan, rokkant katonáknak vezetőre, gyámolítóra van szükségük és ez a vakvezető megint csak az okos, hűséges és ragaszkodó kutya. Felkérünk tehát minden jószívű embert, akinek lelkiöröm a jónak gyakorlása, aki szereti az állatot, dolgozzék velünk és lépjen be tagnak az Országos Állatvédő Ligába. Hívjuk és várjuk a magyar állatbarátokat, kérjük segítő munkájukat. KÖZELLÁTÁSI TUDNIVALÓK A B/44 és a B/45 jelű húsjegyet nem váltják be A főváros közélelmezési ügyosztálya közli, hogy a budapesti és pestkörnyéki február 26-tól érvényes húsjegyek A/41 szelvényére sertéshúst, a B 42, B/43 szelvényére marha-, borjú-, illetve lóhúst lehet vásárolni. A B 44 és B 45 jelű húsjegyszelvények további intézkedésig nem válthatók be. Kolbász kapható A közélelmezési ügyosztály közli, hogy a közellátásügyi miniszter rendelkezésére Budapesten és közellátási szempontból Budapesthez kapcsolt 24 város és község területén kiadott húsjegyek február 26-tól egy-egy érvényes B szelvényére ezentúl 15 dkg vöröskolbász vagy 12 dkg egységes vagy 10 dkg vadászkolbász szolgáltatható ki. A húsiparosok a kolbászáru készítéséhez kiadott csontozni való szarvasmarhahús összsúlyából 54 százalék tiszta súllyal, sertéshús kiadása esetén az összsúlyból 70 százalék tisztasúllyal tartoznak elszámolni, azonban a sertéskörmöt és farkat kizárólag a húsjegy nélkül forgalomba hozható disznósajtba kötelesek bedolgozni. Továbbra is szabadforgalom tárgyát képezi a sertésbelsőség. Nem változik az érvényes B jegyekre kiadható lóhúsból készült hentes- cím kolbászáru súlya.