Ujság, 1943. december (41. évfolyam, 265-289. szám)

1943-12-01 / 265. szám

* Budapest, 1945 december 1. szerda XIX. évfolyam, 255. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: JgjjSF SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: *“*“ «SHI I* Budapest. 62.. DOSlaftok 282. Egyes szám ára Budapesten, vidéken MeHl Hm» . ”” Megjelenik vasárnap ás ünnepnap utáni napok ^LJjf* a!|||ÉlÉCH T. kerület Gróf Tisza István­ utca 6. szám. kivételével minden nap ^*18SsBr flmv­­vStmm Telefon: 181—004 és 180—674 EMuumuuuimwii.mi«hmmsim­i­m SZABADELVŰ NAPILAP A FŐSZERKESZTŐ* MAXAY-PETROVICS GYÖRGY cfp. Mi történt A nikopoll hídfőnél és a nagy Dnyeper­­kanyarulatban valamelyest lanyhultak a harcok, ezzel szemben Kremencsug és Kri­­voj-Rog vidékén a szovjet haderő erősebb támadások­ba kezdett. Cserkasszi körül nőtt az ádáz és válta­kozó sikerű harcok hevessé­ge, — közli a német hadi­­jelentés. Dél-Itáliában súlyos harcok vannak folya­matban a Sangro völgyében levő keleti német szárny el­len. Bréma ellen intéztek támadást hét­főn felhők oltalma alatt ame­rikai repülőgépek, amelyek közül a németek 33-at le­lőttek. A német búvárhajók az Atlanti-óceá­non, a Földközi- és Fekete­­tengeren 36.000 tonna angol­szász kereskedelmi hajóteret süllyesztettek el s ezenkívül több hadihajót is elpusztítot­tak. Hitler vezér­kancellár beszédet mondott húszezer fiatal tiszt előtt. Fehér-Oroszország­ban — miként a Bud. Tud. je­lenti — szokatlanul enyhe időjárás köszöntött be. E­miatt a keleti arcvonal jelen­tős részén, az Exchange Tele­graph moszkvai tudósítójá­nak jelentése szerint, iszap­tenger borítja a földet, mi­után a hóréteg teljesen el­olvadt. Hull amerikai külügyminiszter a legutóbbi sajtóértekezleten kijelentette: A világban je­lenleg terjesztett békehíresz­­telést álhírnek kell minősí­tenem. III. Viktor Imánuel király lemondott Abesszínia és Albánia trónjáról. Az United Press lisszaboni értesülése szerint Churchill és Roosevelt már néhány napja Kairóban tar­tózkodik, Sztálin után van a hármas értekezletre s jelen­leg Teheránban időzik. Ankarai diplomáciai körökben úgy tudják, hogy Roosevelt, Churchill és Sztálin hármas találkozója Teheránban fog lefolyni. A Neue Zürcher Zeitung londoni tudósítója jelenti: Brit mérvadó körök semmi­képpen sem erősítik meg az állítólagos béketapogatódzá­­sokról szóló híreket, a vezető lapok azonban továbbra is foglalkoznak velük. Gomel környékéi­ tovább tart a súlyos küzdelem Roosevelt, Churchill és Sztálin, hír szerint, Teheránban ül össze hármas értekezletre A keleti front középső szakaszán váratlan olvadás akadályozza a had­műveleteket. Navratil horvát hadügyminiszter látogatást tett Hitler vezéri főhadiszállásán Az USA nem támogatja az emigráns kormányokat Amerikából egy angol lap azt új­ságolja, hogy rövidesen nagyjelen­tőségű eseményt várnak. Ez a hír­adás nyilván azokra a békehireszte­­lésekre vonatkozik, amelyeket mind a két hadviselő fél cáfol. A németek szerint ezekkel a békeh­iresztelések­­kel az angolszászok Moszkvát akar­ják befolyásolni. Hull amerikai kül­ügyminiszter viszont azzal magya­rázza, hogy „a németek céltudatosan terjesztői a béke h­írét, hogy ezzel a Szövetséges nemzetek háborús akaratát és erőfeszítését befolyásol­ják“. Mindezek a békehíresztelések kapcsolatban látszanak lenni Sztá­lin, Roosevelt és Churchill találko­zójával. Egyik hír szerint Egyiptom valamelyik városában, Kairóban vagy Alexandriában már együtt is ülnek. A diplomáciai sakkhúzások ideje alatt valamennyi harctéren súlyos harcok tombolnak. Orosz­országban az egész front hosz­­szában dúlnak a harcok és a német hadijelentés szerint különösen Go­mel környékén mérkőznek nagy erők. Nem lanyhul a légi háború sem, bár Berlint a péntek éjszakai nagy támadás óta elkerülték az an­gol repülők. Viszont Brémát, a nagy kikötővárost, hétfőn nappal érte az amerikai légi­erők súlyos támadása. A Wilhelmstrasse félhivatalos ál­lásfoglalásáról emlékszik meg Heyde­­breck, a Pest berlini tudósítója. A tudósító szerint a Wilhelmstrasse hírei arról tudnak, hogy Sztálin az új háromhatalmi konferencián való részvételét „attól tette függővé, hogy kétségtelen bizonyítékokat nyer egy német—angol megegyezés kizárásá­ról“, másként Sztálin olyan maga­tartást követel az angolszász hatal­maktól, hogy ne kelljen tartani a német—angolszász különbékére irá­nyuló tárgyalásoktól. Az említett közlemény szerint a német nagy­városok fokozott intenzitású bombá­zása mintegy ezt a biztosítékot jelentené. Megindultak a találgatások az új konferencia helyéről is. Egyes ver­ziók szerint a három vezető szövet­séges államférfi Algírban tanácsko­zik, tehát lényegében ugyanabban a szférában, ahol a sorsdöntő jelen­tőségű casablancai konferencia ülé­sezett. Más verziók szerint viszont az államférfiak Kairóban, vagy Alexandriában tanácskoznak. Ismét m­ás jelentések abból a tényből, hogy Steinhardt, az USA ankarai nagykövete keleti irányban utazott el hirtelen Törökországból, azt a következtetést vonják le, hogy a konferencia színhelye a Közel- Kelet, vagy pedig esetleg éppen a Kaukázus; ezeknek a kombinációk­nak a felvetői Bagdadra, sőt esetleg Tifliszre, vagy Bakura gondolnak, s­ tehát Sztálin egykori szűkebb hazá­jára. Az emigráns kormányok jövője Több alkalommal foglalkoztunk azzal, miként ítéli meg mind a Szovjet­ Unió kormányzata, mind pedig az angolszász kormányok az emigráns kormányok jövőjét, tehát népeikhez fűződő háború utáni vi­szonyát. Erre vonatkozóan most az NST stockholmi forrásból eredő közlése szerint nyilatkozatot tett Pierle, az USA helyettes külügyi államtitkára. Berle nyilatkozata szerint az emigráns kormányok a háború után nem igényelhetik ma­guknak országukban a hatalmat. Fierle szerint feltétlenül számolni kell a földalatti mozgalmak és a harcoló tömegek vezetőinek kíván­­ságaiv­­l, mert ezek a tömegek vé­reztek a háború folyamán és veze­tőik állanak közvetlen kapcsolat­ban az illető országok közvélemé­nyével. Éppen ezért az USA-nak bizalmat kell tanúsítania a tömegek és vezetőik iránt és rájuk kell bíz­­nia, hogy tekintet nélkül az emig­ráns kormányokra, sőt az emigráns uralkodókra, olyan kormányformát válasszanak, aminőt óhajtanak. Az NST tudósítása ehhez a hír­hez az egyik svéd napilap tudósító­jának közlését mellékeli, amely szerint az olyan jobboldali politi­kusok, mint például Peyrouton vagy Giraud, nem számíthatnak többé amerikai támogatásra. Ez a megállapítás azért is érdekes, mert Peyrouton ellen, aki­ Észak-Afri­­kába való emigrációja előtt a jobb­oldal egyik exponens vezető egyé­nisége volt, éppen most indult meg Algírban a bűnvádi eljárás, amelyet a nyilvánosság teljes kizárásával folytatnak le. A török semlegesség kritikája A Háború és Munkásosztály című folyóirat egyik legutóbbi számában éles kritikát gyakorol a török sem­­legességi politika felett. A cikk sze­rint a török semlegességi politika „már kezdettől fogva alapjában Németországnak kedvezett, meg­védte Németország balkáni szárnyát és Németországot felmentette ama szükségszerűség alól, hogy szét for­gácsolja erőit. Nem lehet letagadni, hogy abban az időben még a török semlegesség a szövetségesek számára is pozitív előnyt jelentett, mert Hitler csapatai előtt elzárta az utat Egyiptom és Irán felé. Amint azon­ban Sztálingrád után a hadihelyzet megfordult, a török semlegesség Hitler számára rendkívül értékes lett, mert lehetővé teszi, hogy a Balkánon csak kisebb erőket tartson és főerőit a német—orosz frontra koncentrálja. Éppen ezért a török semlegesség ma már csak Németországnak hasz­nál. A háború befejezését nagyon meggyorsítaná, ha Törökország most feladná semlegességét. Ennél­fogva a Szovjet­ Unió népe élesen figyeli és vizsgálja a jelenlegi török külpolitikát, hogy, e poli­ikával szemben tisztázza álláspontját." A Háború és munkásosztály cikkével kapcsolatban a svéd és a svájci sajtó megállapítása szerint a helyzet ma is az, hogy Törökország semleges­sége éppen úgy kedves az egyik félnek, mint a másiknak s ezért is valószínű, hogy ez a semlegesség fenn fog állni egészen addig, amíg csak a háború mérlege véglegesen meg nem billen valamelyik fél ja­vára. A svéd sajtó egyes közlései utalnak arra, hogy Törökország külpolitikai és katonai magatartása szoros összefüggésben áll a balkáni és a dunavölgyi helyzettel , hogy ebben a tekintetben török részről éppen az utóbbi időben történtek erre vonatkozó lépések. Ára 20 fillér Berlin megcáfolja egy török hajó szándékos elsü­llyesz­­tésének hírét Berlin, november 30. Illetékes német oldalról tájékoztatásul a kö­vetkezőket közüik: Nemrégiben az Égei-tengeren egy ismeretlen nem­zetiségű búvárnaszád elsüllyesztett egy török hajót. Angol-amerikai körökben azt állították, hogy né­met búvár­naszádról volt szó. Ille­tékes helyen megállapítják, hogy német búvárnaszád a kérdéses idő­ben egyáltalán nem tartózkodott a cesmei vizeken, ahol az elsüllyesz­tés történt. (MTI)

Next