Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-07 / 19. szám
2. oldal faszükségletét is fedezhetné," amivel elérné, hogy nem lenne az erdőktől övezett város fa nélkül, mint most sok esetben. E felett a kérdés felett érdemes volna a város, a vármegye és a kincstár képviselőinek gondolkodni és a dolgot a kormánynál megérlelve, Ungvár városára egy szebb jövő lehetőségét nyitni meg. Ajánljuk e kérdést a hegyvidéki kirendeltség figyelmébe is. Kuruc. XT ÜST Or 19. szám Mire ügyeljünk a nevek magyarosításánál ? Báró Bánffy Dezső a „Magyar Közélet“-nek hét évvel ezelőtt megjelent egyik számában „A magyar nemzetiségű politika és a magyar nevek“ c. cikkében, melyben a névmagyarosítást kellőleg méltányolja és annak nemzetfentartó fontosságát kiemeli, elmondja, hogy egy horvátos hangzású névvel biró zalamegyei tanító azzal felelt állítólag Ruzicska kir. tanfelügyelőnek, hogy előbb ő (a tanfelügyelő) és mások járjanak elő jó példával és magyarosítsák meg nevüket, aztán majd követi őket. Teljesen tudnók érteni ezt az okoskodást, ha nem sántítana; miért nem hivatkozik azon huszonötezer példájára, kik be nem várva a felülről jövő jó példát, már megmagyarosították nevüket; miért felejti el a dicső 48-as honvédeket, kik 1848—9-ben a zászlók alatt tömegesen magyarosították meg nevüket és miért nem gondol még régibb példákra a dicső múltakból ! A mely igaz magyar a nevét magyarosítani akarja, az hallgat magyar érzelmére és nem vár idegen példára, hanem az eszme iránti lelkesedést magából szedi és cselekedeteit nem más után irányítja. Szolgálhatok azonban én is példával, hogy a főnök megmagyarosította német hangzású nevét és nem tekintette ezt áldozatnak, hanem magyar érzelmének és a hon iránti szeretetének kifejezéséül, mely kebelében lángol és onnan fakad. Ezt a nemes példát Demény Károly, a budapesti posta- és távirdakerület igazgatója szolgáltatta és övé az érdem is, hogy a névmagyarosítás a m. kir. posta és távirda tisztviselői és alkalmazottjai közt nagy mértékben létesült és még most is egyre terjed. A névmagyarosítással,történjék bár érdekből, haszonból, vagy valamely létező vagy képzelt okból, vagy cél elérése végett, a magyar nemzet mindenesetre csak nyer ez által, mert az, aki nevét magyarosította, ez által a magyar nemzet testébe teljesen be van kebelezve. Mert nemcsak a nemesség, hanem a név is kötelez. A magyar név folytonos emlékeztető arra, hogy mivel tartozunk a hazának és a magyar nemzetnek és meggátolja azt, hogy más nemzet az idegen nevű magyarokat a magáénak tartsa. Valóban a névmagyarosítás fontos ügy és azért ne vegye azt kicsinylőleg senki, mert magyar, kinek neve nem magyar, van szép egynéhány millió és ha ezek mind megmagyarosítanák is nevüket, lesz még mindig elég uj jövevény idegen névvel. Ezek után áttérünk jelen cikkünk céljára, hogy olvasóink figyelmébe ajánljuk azon módozatokat, melyekre a nevek megválasztásnál ügyelni kell. Az uj név választásánál figyelni kell arra, hogy az a tisztultabb nyelvizlésnek megfeleljen, hogy kifogástalan magyar legyen, és hogy senki érdekét ne sértse. Legyen az uj név rövid, jó hangzású és magyaros és könnyen kiejthető még idegeneknek is. Föltünőbb és történeti nevezetességű nevek fölvétele minden körülmények közt kerülendő. Legyen az uj név olyan, hogy az első kiejtésre tudja mindenki, hogy az magyar név. Az oly név, mely se hús se hal, vagy amelyik ha akarom fehér, ha akarom fekete, szintén kerülendő. Tévedések elkerülése végett a nagyon gyakori nevek, mint Kis, Nagy, Fehér, Fekete, Kovács, Molnár, Szabó, Varga stb. nem ajánlhatók, hasonlóképpen nem a keresztnevek, melyek könnyen fölcserélhetők és lefordíthatók. Saját érdekében cselekszik mindenki, ha jelesebb, még életben levő családok nevének felvételét kerüli, nehogy ez által magának, úgyszintén a régi név viselőinek kellemetlenséget okozzon. Különben is tiszteletérzés parancsolja, hogy p. o. Bathyány-ra, Hunyadi-ra, Rákóczi-ra, Széchenyi-re, Deák-ra, Kossuth-ra stb. ne magyarosítsa a nevét senki. Sokan abban a véleményben vannak, hogy az „y“ végbetű a neveknél nemességet jelez, pedig tévednek, mert az csak legfeljebb egy régebbi nevet jelent és azt sem mindig. Különben az erdélyrészi vármegyékben a nemesség mindig „i“ végbetűt használt és nevét most is helyesen úgy irja. Beteges képzelődés tehát azoktól és nem is vall jóhiszeműségre, kik a régebben divó helyesírás szerint akarják nevüket magyarosítani. Az uj név választásánál következő pontok figyelembe vételét ajánljuk : 1. Ki hol született, az illető községnek, pusztának, telepnek, dűlőnek, majornak, csárdának, gyártelepnek és általában helynek a neve után — amennyiben az magyar hangzású — tegyen egy „i“ betűt és kifogástalan magyar neve lesz. 2. Iparos vagy kereskedő leghelyesebben cselekszik, ha egyszerűen foglalkozásáról nevezi el magát. 3. Az értelmiségi keresettel bírók külön foglalkozásuk szerint választhatják meg nevüket. 4. Az őstermelés, halászat, vadászat, erdészet, bányászat stb., mezei, erdei, kerti, réti stb. foglalkozás különféle nemei és ágai is nagymennyiségű jóhangzású magyar nevet szolgáltatnak. A ki őseinek nemzetiségét nevében akarja késő unokáinak fentartani, legyen: Avar, Bajor, Bolgár, Cserkesz, Dalmát, Dán, Horvát, Hun, Görög, Jász, Kun stb. Aki Szőke, vehet fel Szőke nevet, a barna Barnát, a ki kedvesnek érzi magát, vegyen fel Kedves, aki kellemes, Kellemes, a nemes Nemes, a boldog Boldog nevet és igy tovább. A természetvilág három országából is lehet nevet választani; így lehet: Csóka, Farkas, Holló , Búza, Rózsa, Fenyő , Acél, Arany stb. A vezetéknevet születése napjának, az évszaknak, hegynek, völgynek, időszaknak, víznek, tónak stb.-nek a nevéről is választhatja az ember; p. o. Szerda, Péntek, Tavasz, Nyár, Harmat, Szél, Kárpáti, Vágvölgyi stb. Abban sem tehet senki kifogást, hogy valaki Első, Hármas, Négyes névvel és ezekhez hasonlóan nevezi magát. Neve magyaros lesz, ha valaki az „s" főnévképzővel, vagy az „ó", „ő“ igenévképzők segítségével új nevet alkot magának. így lehet Kérni igéből Kérő, mérni-ből Mérő, védeni-ből Védő, dönteni-ből Döntő ; vagy pedig : Acélos, Boros, Cserjés, Dinnyés, Egres, Füves, Fenyves, Hegyes stb. Viselt nevének egyszerű fordítása által is juthat új magyar névhez, ha az illető névnek megfelelő magyar hangzása van. Figyelni kell azonban az idegenből fordított névnél arra, hogy annak hallatára ne mindjárt az jusson eszébe az embernek, hogy idegenből fordított névvel van dolga. Ankerschmid-ből ne legyen Vasmacskakovácsi, Ellenbogen-ből ne Könyöki és Buchberger-ből ne Könyvhegyi, mivel ily esetben sokkal jobb, ha megmarad a régi név. Jókai, Jósika, Eötvös, Kemény stb. régi regényíróink, Petőfi, Arany, Vörösmarty stb. költőink, Katona, Szigligeti stb. színműíróink, Horváth, Szalay stb. történetíróink műveiben annyi a jó és szép hangzású eredeti és képzett magyar név, hogy azokból bátran és bőven lehet választani. A névválasztás helyes módozatait kimeríteni nem szándékozunk: itt csak rámutatni akartunk a főbbekre, melyek követését helyesnek tartjuk és ajánljuk. Az egyéni ízlés itt is sokféle és azt a név megválasztásánál nehéz eltalálni. A határt is bajos megjelölni, meddig terjedhet a régi nevek tiszteletben tartása: ennél főkép a tapintat határoz. Legjobban cselekszik az, aki új nevet akar felvenni, ha tapasztalt egyénnek véleményét kikéri és e tekintetben én is szívesen szolgálok felvilágosítással és magyarázattal. A névmagyarosítás hovatovább alig szorul nagy ajánlgatásra, átment a tudata már teljesen a hazafias közvéleménybe. A névmagyarosításnak lépést kell tartania nemzetünk fejlődésével és haladásával és mert mindnyájan nemcsak a jelenért és múltért, hanem a jövőért is dolgozunk ; azért a névmagyarosítást se hanyagoljuk el, mert politikai és táji átalakulásunkra ennek is nagy befolyása van. (Budapest.) Telkes Simon: VÁRMEGYEI ÜGYEK. Az idei fősorozások. A honvédelmi miniszternek az idei fősorozások végrehajtása ügyében kiadott újabb rendelete f. hó 4-én érkezett a vármegyéhez. A rendelet közli, hogy az 1909. évi fősorozást a már jóváhagyott utazási és működési tervtől részben eltérőleg március 8-ától május 15-ig kell megtartani. E szerint vármegyénk területén a fősorozások a következő napokon lesznek: Nagybereznán március 10., 11, 12., Perecsenyben március 14 , 15., 16., Ungváron (az ungvári járásra nézve) március 18.19. 20., Szobráncon március 22. 23. és 24-ikén. A nagykaposi járásra és Ungvár városára nézve a miniszteri rendedelet értelmében új utazási és működési tervet kell összeállítani akként, hogy a fősorozásokat május 15-ig ezen utóbbi két sorozó járásban is megtartsák hírekt. Tájékoztató: Márc. 7. A Kath. Legényegyesület közgyűése saját helyiségében Márc. 9. A közigazgatási bizottság ülése d. e. 10 órakor. Márc. 14. A kerületi munkásbiztosító pénztár közgyűlése d. e. 1/sll órakor a városháza nagytermében. A Társaskör közgyűlése d. u. 4 órakor. A hegyközség közgyűlése d. u.11 órakor a városháza nagytermében. Márc. 80. A Műkedvelő Társaság szinielőadása. Ápr. 3. Lányi Géza emlékünnepe a színházban. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van kedden és pénteken d. u. 5 — 6 óráig. A népkönyvtár (Drugeth-téri állami iskolában) nyitva van minden vasárnap d. e. 10—‘/*12 óráig. * Kinevezések. A pénzügyminiszt. vezetésével megbízott miniszterelnök Ploiényi Géza tisztjelöltet a Selmecbányai bányászati és erdészeti főiskolához tanársegéddé kinevezte. — A földmivelésügyi miniszter Antalóczy Péter irodasegédtisztet a X. fiz. osztályba irodatisztté kinevezte. * Uj főkönyvelő Az Ungvári Népbank főkönyvelőjévé 49 pályázó közül Bándy Ernőt, a temesvári agrárbank nagykikindai fiókjának könyvelőjét választották meg. _______________________ met is felfrissíti, el-elejtve, el-elmondva egyet-mást azokból a szellemi kincsekből, melyek társadalmi és neveléstudományi felfogását oly ékesen jellegzik. Szívélyesen csatlakoznak hozzá, hogy oszlassák lelkemről a borút, a meggondolt Bura, a fürge Penti, kinek vendégszeretetét élvezem s az intézetnek immár legszebb, szerény s ifjú orvosa, Bloch, valamint Pazar, a jólelkű gondnok, kinek figyelme és szívélyes szeretete nevéhez hasonló. De nem hagynak el a jó lelkű barátok sem! Lelki tetvéreim, a Gyöngyösy Irodalmi Társaság tagjai sem ! A sort baráti szeretetteljes gondossággal, egy csomó könyvet, — mind irodalmi csemege — hozva, Fülöp Árpád s utána, mint hű testvér Deák Gyula, jön majd Kovássy, a legújabb polgármester és Nagy Jóska kezdi meg a jövőbeli. A hosszú sort Gyönyörű, Rozsdás és Pista bá’ folytatják, felszaporítva a látogatók számát 150-re. De együtt vagyok lélekben különösen a Gyöngyösyekkel, azzal az eszme jegyében szeretettel összeforrt kis társasággal, melylyel a — sajnos — fel sem jegyzett bizalmas, eszmecseréket és megbeszéléseket, mint lelkemnek jól esőket, még távollétükben is folytatom, felvéve az elejtett fonalat s tovább fűzve a feltámadó érzések s gondolatok menetét. Ezeknek az eszmecseréknek anyagából egy kijelentést óhajtok leszögezni : Amikor Fülöp Áron az „Attila fiai" című trilógiájának utolsó része „Csaba“ megjelent, ezen helyen foglalkoztam a remek elbeszélő költeménnyel, kifejtve a nemzeti hagyományokból merítő epikai költészet nemzeti öntudatot és fajszeretetet fejlesztő hatását. Egyik Gyöngyösy-testvér nem értett velem egyet s azon kijelentést tette hogy : „eposzt elbeszélő költeményt írni ma már nem divat, ha Arany János ma élne, ő sem írná.“ Itt meg kell államunk! Vájjon a meggyőződéssel tett kijelentésből mennyi az igaz? Korunknak oly erős lenne-e a kiegyenlítő, az átalakító ereje, hogy még Arany János kialakult lénye sem követhetné lelkének csapását, de át kellene környezetéhez alakulnia ? A XIX. század a tudományok százada! Az a haladás, amit a tudomány-szomjas ember ezen korszakban mint vívmányt felmutathatott, oly tömeg, a minőt a múlt s a jövő század együtt nem tudnának könnyen utolérni. Az elvont tudományok, az emberiség javát, a közművelődés célját, hatalmasan előre vivő elméleti és gyakorlati tudás, a technika vívmányai: a gőz, a villamosság, a távíró, a telefon, a drótnélküli táviró s sok más nagy felfedezése a kornak, mind annyi ékesen szóló bizonyítéka annak, hogy ez a század az emberiség javát munkáló tudomány százada volt. Kiválót és nagyot teremtett ez a korszak államférfiak, írók, költőkben is. Csak hogy a magunk telkén maradjunk, felemlítem Kossuthot, Deákot, Széchenyit, Kölcseyt, Vörösmarthyt, Aranyt, Petőfit, Jókait a sok sok kiváló közül. Ezzel szemben tagadhatjuk-e, amit minden gondolkodó ember elismer, hogy a múlt századvég kéthárom évtizede s az ifjú XX. század, mintha magán viselné kimerültség jellegét, nagy eseményei nincsenek, kiváló lánglelkü férfiai nem teremnek hanem annál inkább termik a dekadens írókat, költőket. Ennek a kornak különcködő szellemi munkásai nem a fenséges, a nagy, isteni hivatás birtoklásának benyomását keltik, hanem még saját lelki és szellemi egyéniségüket is ösztönszerüleg bizonyos titokzatos patinával igyekeznek bevonni, a lelkük kohójából kihalászott eszméket, gondolatokat mystikus, majdnem érthetetlen alakban tárják fel, nehogy fáradt dekadens agyuk és erkölcsük üressége az első pillanatra kitünik. Hát ez a kor és ennek fáradt, kimerült erkölcsi és szellemi állapota lett volna alkalmas arra, hogy Arany Jánost, kinek majdnem minden sorából érezzük isteni küldetését, magasabb hivatását eltérítse utjából és elvonja a lelkével összefort iránytól s leterelje az epikai költés hatalmas, nagy, összefoglaló eszmeáramlatának széles útjáról? Lehetetlen! Ezt gondolkodva — el nem hiheti az én kedves, vitázó Gyöngyösy-testvérem se. Abban igaza van, hogy nagyobb szabású epikai munkát írni ma, úgy látszik, nem divat. Mint ahogy nem divat például Ungváron 10 szobás lakásban lakni, automobilon járni, négyes fogatokat és paripákat tartani, a közjóért százezreket áldozni. Mert ezt itt nem bírja senki, amahhoz pedig a mai kor legtöbb írójának, költőjének rövid a lélegzete, kevés az előtanulmánya. — Vannak azonban, hála Istennek, ma is elegen, kik az isteni hivatást ily nem divatos alakban bizonyítani elég erősek, elég bátrak. Divatból költőnek lenni, — vagy engedjünk egy kicsit — valamely műfajt is előnyökben részesíteni és művelni, máris gyengeség. Minden kialakult költő vagy író egyéniségéből az eszme, a gondolat, az érzés az egyéniségnek legmegfelelőbb alakban tör elő. Az érzések és gondolatok minősége szabja meg sokszor törvényszerű kényszerűséggel a formát, különösen a költőknél. Természetes, hogy alkalmazhatja és alkalmazza sokszor a költő gondolataira az előre meghatározott alakot is, de az előbbi a közvetlen, az igaz.