Unitárius Egyház, 1942 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1942-01-01 / 1. szám
2. oldal. Székelykereszturköri Unitárius Egyház 1942. jan. 1. Ekárt Andor: A lelkészkor élére a régi elnök lemondása folytán új ember került. A többség bizalma Ekárt Andor csehétfalvi lelkészt hívta el e tisztségre. E megbízatás súlyos feladatot jelent. A lelkészkori elnöknek jelentős szerep jut az egyházi életben. Felmérni a lelkészkar munkakészségét, annak megfelelő mezőt biztosítani. A szerepkört szélesíteni és értékelését kikövetelni nem könnyű feladat. Az új magyar életben való elhelyezkedésnél minden testület a maga feladatait lelkiismeretesen akarja megoldani. Ebben a törekvésben a lelkészkar sem maradhat hátra. Ismerjük, hogy a bolsevizáló törekvés ezt a munkakört társadalmi felesleg címen akarja elsülyeszteni. Az ezzel szembe helyezkedő küzdelem viszont nélkülözhetetlennek nyilvánítja. Ezt a kérdést nem egészen a háború dönti el, mert a lelkek jövőbeni bontakozó életküzdelmeit a véres háborúkon kívül eső életrugók fogják a fejlődés útjára állítani. Jövőbe látásunk itt tisztán mutatja a nekünk juttatott szerepkört- De azt is érezzük, hogy a küzdelemre nagyon fel kell készülni. Nem lehet csupán ünnepi szónoklások frázisos hangulatában élni. Verejtékes munka, másokért való önfeláldozás, nagy lelki tusák elszenvedései lesznek a határvonalak. És itt sok minden függ a vezértől. Mennyire tud lelkesíteni, mennyire látja meg az élet szakadékait és menynyire tudja megmutatni az azokon átvezető ösvényeket. Az elnöki székből távozó vezér rátermettsége és határozott útvonala ebben a tekintetben megtalálta a helyes irányt. Az új vezér sem fog elmaradni a színvonaltól. Ekárt Andor eddigi munkásságát ismerjük. Határozott jellem, kialakult világnézet, a pályájára való jól felkészültség, lankadatlan szorgalom jellemzik egyéniségét. Mint képesített teológiai tanár kinőtt a falusi pap szűkebb látköréből és ismeri az élet mai problémáit. Ezért hozzá fűzött reményünk és bizalmunk erős és amikor ezt kifejezésre juttatjuk, e helyről is köszöntjük az egyetemes lelkészkar új elnökét és sok sikert kívánunk vállalt feladatához. Belmissziónk központi kiépítése. (El nem mondott főtanácsi felszólalás). A belmisszió egyházunkban életkérdés s nem csodálható, hogy Főtanácsunk tárgysorozatában a részletekbe menően megvitatott pontok közé tartozott. Időszerűségét a bécsi döntés következményei élesen kiemelték. Szinte máról holnapra kellett rádöbbennünk a valóságra, hogy a négy székely vármegye kivételével a megnagyobbodott ország tekintélyes része unitárius szórvány, vagy missziós területté változott, ahol nemcsak a kiterjedés nehézségeivel, de az egyes csoportok időközi helyváltoztatásával is meg kellett birkóznunk. A trianoni csonka hazából különösen a vidéki tisztviselői kar szívesen jött vissza Erdélybe s viszont a Székelyföldről kirajzó, az Ókirályságból és Délerdélyből menekülő iparos, kereskedő és kétkezi munkások csoportosan kerestek életlehetőségeket nemzetiségi vagy csonkaországi bánya, ipar- és gyártelepeken. Az uj élet rendje mozgalmasságot idézett elő, mely természetszerűleg éreztette hatását a sodródó unitárius tömegekben is. Egy esztendő leforgása alatt szótárunkban új nevek bukkantak fel, unitárius gócok nevei, melyek itt-ott, mint Nagybánya, Dés, Beszterce történelmi emlékeket idéztek fel, de helyenként mint Felsőgalla és környéke érintetlen, szűz talajon keletkeztek. Az egyház a lehetőségek szerint gondjaiba vette és irányította a keletkező gócok híveinek életét, sőt önkéntes munkaerők bevonásával az egyes csoportok kialakulásának irányításába is befolyt, így történt meg az, hogy pl. az egyik csoportot levelezés és személyes intervenciók folytán Nagybányára, majd később Felsőgallára tömörítette, meg akarván menteni különösen a délerdélyi menekülteket a teljes szétszóródástól és az ezzel járó elkallódástól. A tekintélyes szám és a szaporodó gócok azonban a központi megszervezést sürgették. Pethő István drámai hatású cikke az Unitárius Értesítőben, amelyet felhívás formájában a Főtanácson is megismételt . Dr. Fikker János gyakorlati javaslata bizonyos vonatkozásokban dön t