Unitárius Élet, 1972 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1972-01-01 / 1. szám
DR. KISS ELEK romániai unitárius püspök 1888—1971. Egyszerű székely szülők gyermekeként Medeséren született. Tanulmányait a székelykeresztúri és a kolozsvári unitárius kollégiumokban végezte. Jeles érettségi után a kolozsvári tudományegyetemen nagynevű professzorok filozófiai és pedagógiai előadásait hallgatja. Tanulmányai befejeztével pedagógiából bölcsészdoktori oklevelet szerzett. A kolozsvári unitárius teológiai akadémián, egyetemi tanulmányaival párhuzamosan lelkészi oklevelet nyer. Egyháza továbbtanulásra Oxfordba, az unitárius teológiai főiskolára küldi ki 1913-ban. Itt élt az első világháború kitörése. A háborús nehézségeket leküzdve 1915-ben a semleges Dánián keresztül hazatér és Kissolymos gyülekezetében kezdi meg lelkészi munkáját. A fáradhatatlanul és szorgalmasan tanuló fiatal lelkész külföldi tanulmányait gyümölcsöztetve „Az isteni törvény útja” című könyvében az ótestamentumi bevezetés és teológia tárgyköréből magántanári értekezést ír, melyet tankönyvként ma is használnak. 1922-ben az egyházi főtanács megválasztja az ótestamentumi tanszékre teológiai rendes professzornak. Ettől kezdve munkássága Kolozsvárhoz kapcsolja. Élénken részt vesz a város társadalmi életében is, támogatja az irodalmi lapokat, a székely fiatalok továbbtanulását elősegítő egyletet, a Gondoskodó Társaságot stb. Amikor úgy látja, hogy a Dávid Ferenc egylet kiadásában megjelenő Unitárius Közlöny elsősorban az értelmiségiek érdeklődését elégíti ki, Unitárius Evangélium címen havi lapot szerkeszt a falusi olvasók részére. A két világháború között kibontakozó egyházi reformmozgalmak szellemi vezetője. A konzervatív oldal részéről nem egyszer méltánytalan támadásban volt része. Közben folytatja irodalmi munkásságát, angolból lefordítja egykori oxfordi professzorának E. J. Carpenternek több vallástörténeti vonatkozású munkáját. Tanulmányutakat tesz Nyugat-Európában, Angliában, Dániában. Részt vesz több nemzetközi unitárius világkongresszuson . 1939-ben egyházi főjegyzővé választják. A második világháború befejezése után, a Józan Miklós váratlan halálával megüresedett püspöki tisztségbe, 1946-ban választják meg. Huszonöt esztendőn keresztül tölti be felelősségteljes nehéz feladatát. A történelmi sorsforduló, a szocializmus jelentkezése és diadalra jutása nem érte váratlanul. Korábbi egyházi és társadalmi munkásságában mindig a nép érdekeinek az oldalán állott, így támogatni tudta azt a kialakuló új társadalmi rendet, melyben egyháza számára megváltozott szerep jutott. Irodalmi munkásságát tovább folytatta, és halála előtt néhány évvel jelent meg imakönyve és kátéja. Kora ifjúságától kezdve a béke ügyének harcosa volt, így méltán érte az a megtiszteltetés, hogy tagja lett a romániai béketanács legfelsőbb testületének. Részt vett az unitárius világszövetség, az IARF 1964. évi hágai és 1966. évi londoni kongresszusain. Már itt felhívta a nagyvilág unitáriusainak és haladó gondolkodású híveinek a figyelmét az 1968-ban sorra kerülő történelmi évfordulóra. Nyolcvanadik születésnapján a kolozsvári Egyetemi fokú Protestáns Teológiai Intézet díszdoktorává avatta és magas román állami kitüntetésben részesült. Életének munkáját koronázták meg az 1968-ban Kolozsvárt, Tordán és Déván tartott unitárius zsinatok, melyeken az 1568. évi tordai emlékezetes országgyűlésnek, a vallásszabadságot törvénybe iktató határozatáról, és az egyházalapító mártír püspök, Dávid Ferenc életművéről történt megemlékezés. Ezeken a zsinati üléseken részt vettek a román Vallásügyi Hivatal és a város képviselői, romániai testvéregyházak, valamint többszázan a nagyvilág unitáriusai képviseletében. 1970 őszén — sajnos utolsó —, tisztelgő látogatásom alkalmával örömmel mesélte, hogy engedélyt kapott a „Keresztény Magvető” megindítására és életének utolsó hónapjaiban minden bizonnyal örömmel forgatta annak megjelent 1—2. számát, mely 2 UNITÁRIUS ÉLET