Unitárius Élet, 1982 (36. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

2 UNITÁRIUS ÉLET Ifj. Bartók Béla három könyve Az 1981. évi téli könyvvásár egyik érdekessége volt, hogy ifj. Bartók Béla, a magyarországi unitárius egy­ház főgondnoka, egyszerre három könyvvel idézte édesapja emlékét. Az első és­ a második a Zeneműkiadónál Bartók Bé­la családi levelezése, illetve Apám életének krónikája címmel jelent meg, a harmadik a Szépirodalmi Kiadó Műhely sorozatában Bartók Béla műhelyében címmel látott napvilágot. 1981-ben Bartók Béla születésének századik évfordulóját ünnepelte a világ. A centená­riumra megjelent számtalan visszaemlékezés, értékelő tanulmány, monografikus kiadvány között is megkü­lönböztetett figyelmet érdemel e három kötet. Ifj. Bartók Béla apja halála után mintegy 35 évvel látta elérkezettnek az időt arra, hogy Bartók Béla családi leveleit, melyeknek legnagyobb része eddig kiadatlan volt, az olvasók elé bocsássa. A több mint 900, immár történelemmé nemesedett családi levél Bartók életdokumentációjának új, hatalmas értéke: számos, eddig ismeretlen adatával nemcsak a Bartók - ku­tatásnak ad újabb lendületet, hanem a szellemi nagyságok tettein tanulni-okulni vágyókat is a „tisz­ta forrás” élményével ajándékozza meg. „Bartók Bé­láról már életében, majd­ halála után fokozott mérték­ben sok életrajz, visszaemllékezés és leírás jelent meg. Ezek nagy része meglehetősen hiányos vagy egyoldalú volt, és sok rossz adat, téves következtetés látott nap­világot. Időszerűnek látszott, hogy megjelenjék egy teljesebb összeállítás, amely részben a meglevő forrá­sokra, részben a még élő tanúkra támaszkodva, Bar­tók életpályájának hitelesebb képét adja­ — írja Apám életéinek krónikája című könyvének előszavá­ban ifj. Bartók Béla. Ebben a könyvében Bartók min­dennapjairól, művészi alkotóműhelyének hátteréről számol be, melyben a főszerepet az Apa és­ a család által ott és akkor fontosnak tartott események kapják. A vele élt családtag kalauzol a géniusz mindennap­jainak során és apja felnőtt korszakának 17 000 nap­járól 4700 adatot gyűjtött össze, vagyis 3—4 napos időközökben követhetjük életútját. Forrásai saját em­lékei, a csa­lád tulajdonában levő feljegyzések, levelek és naplóbejegyzések. E könyvből két — számunkra, unitáriusokra is — fontos részt idézek: 1910. augusztus 21-én délután 5- kor bekíséri feleségét a Bakáts téri Erdey szanató­riumba, éjjel 121-ig vele marad. Augusztus 22-én reg­gel megszületik kisfiuk: Béla — a könyv írója. Bar­tók édesanyjának St. Ruprechtbe franciául táviratoz: „Fils tout bien” (Fiú, minden rendben). Augusztus 23-án édesanyjának St Ruprechte részle­tesebben beszámol. Kezdetleges rajzot is küld fiáról, „Nem sikerült a rajz, mert ennél csúnyább” megjegy­zéssel. Megemlíti, hogy Erkel Ferenc egyik unokája is segédkezett az eseménynél. .. 1916. Ifj Bartók Béla tanköteles korba lép. Az apa kívánja, hogy a kötelező vallásoktatás során fia minél szabadelvűbb oktatásiban részesüljön. Ezért fiá­val együtt megjelenik a rákoscsabai római katolikus plébánián, ahol bejelenti kilépési szándékát. Július 25-én a gondolkodásmódjához legközelebb álló unitárius egyház budapesti egyházközségénél je­lentkezik, és­ fiával együtt az unitárius hitre tér. Ezt a tényt az egyházközség áttérési anyakönyvének 57. lapja 3. tételeinél 187/1916-os iktatószámmal rögzítik. Harmadik könyvében különleges feladatra vállal­kozott. A birtokában levő hatalmas dokumentum­­anyag (levelek, feljegyzések, egykori műsorfüzetek, személyes visszaemlékezések) felhasználásával a Bar­tók Béla-i műhelyt mutatja be a valódi emberközel­­ség­ből, olyan, közelről, ahonnan azt csak a családtag láthatta, ismerhette. Ez a könyv nem értékelő pálya­képet rajzol, hanem, a mindennapokat rekonstruálja, azt a szellemi, tárgyi és emberi hátteret, mely a re­mekművek születésében is nyilvánvalóan szerepet ját­szott. A zeneszerzői, népdalgyűjtői, előadóművészi pálya állomásain túl, felvázolja a könyv Bartók, a zeneaka­démiai diák, a családapa, az irodalombarát, a termé­szetkedvelő, a nyelvészkedő, a hegymászó és rovar­gyűjtő magánember portréját, és megismerjük belőle a töprengő, gondolkodó, új eszmékre fogékony alkotó embert. Egyéniségéről, világnézetéről ezt írja: „Bar­tók egyéniségének alakulására — mint általában — környezete, a számára jelentős személyekkel való kap­csolata és olvasmányai voltak lényeges hatással. Ezek alakították ki világnézetét is, amely azonban nem me­rev dogmákat jelentett, hanem az idők változásával némileg módosult is... ... A vallás kérdése szintén erősen foglalkoztatta Bartókot. Vallásos, környezetben nőtt fel, tanulmányai során, mindig jelese volt hittanból, éveken, át orgonáit a diákmiséken; de szabad szelleme sok kortársához hasonlóan, nem tudta bírálat nélkül elfogadni a hit­tételeket és a merev előírásokat. Tanulmányozta a Bibliát, és néhány gondolatot vetett papírra az ott vélt ellentmondásokról. „Furcsa, hogy a Biblia azt mondja: ,Isten, teremtette az embert’! Holott éppen fordítva áll a dolog: ember teremtette az Istent. — Furcsa, hogy a Biblia azt mondja­ ,a test halandó, a lélek halha­tatlan’, mikor az is, fordítva igaz: a test (anyaga) örökkévaló, a lélek (a test formája) végest. „... Ha én keresztet vetnék, azt mondanám a Természetnek, a Művészetnek, a Tudománynak nevében.” Ez maradt a hitvallása, és amikor 1916-ban vallást változtatott, azért tért át az unitárius hitre, mert ez állt legközelebb ehhez az állásponthoz, illetve a­ sza­bad gondolkodásihoz. Erről még 1942-ben is megemlé­kezett. Mikor Gombosi Ottó zenetudós keresztapának kérte fel, azt elfogadta, bár a keresztelés s­zertartását ellenezte, és, ezt írta: „az én vallásom (a saját vá­lasztottam unitárius) azt mondja: ,a keresztség nagyon ajánlatos ugyan, de nem föltétlenül szükséges’.” A „hitvallás”-ban említett három fogalom közül a Mű­vészet és­ Tudomány megismerése és művelése magá­tól értetődő tevékenysége volt Bartóknak; a Természet és annak minden megnyilvánulása viszont valóban mintegy vallásos, tiszteletet ébresztett benne, és egész élete folyamán csodálta a nagy mindenséget és igye­kezett a titkaiba minél jobban behatolni.” Ifj. Bartók Béla könyvei nemcsak a szakemberek számára jelentenek forrástanulmányt, de izgalmas ol­vasmányok mindazoknak, akik valóban Bartók Bélát, az embert akarják megismerni. Dr. Kiss József Újesztendei Nyilatkozat A MAGYARORSZÁGI UNITÁRIUS EGYHÁZ püs­pöke és főgondnoka, a lelkészek, egyházi tanácsosok és a nagybudapesti presbiterek örömmel és bizako­dással köszöntötték az 1982-ik esztendőt az év első napján tartott hagyományos találkozásukon. Unitárius egyházunk éberen figyeli a nagyvilág eseményeit. Aggodalommal halljuk azokat az egyre szaporodó hangokat, melyek a tömegpusztító fegyve­rek felhalmozásáról szólnak. Elítéljük a nukleáris há­ború fenyegetését. Állást foglalunk az egyenlő felté­telek melletti leszerelés mielőbbi megvalósulása mel­lett. Reménysugárnak tekintjük a megkezdett szov­jet—amerikai genfi tárgyalásokat és bizakodással te­kintünk azok folytatása elé. Őseink hitének erejétől meggazdagodva a vallási tolerancia szellemében üd­vözlünk minden olyan törekvést, amely állás­t foglal a háború ellen, és a béke mellett.

Next