Unitárius Élet, 1982 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1982-01-01 / 1. szám
2 UNITÁRIUS ÉLET Ifj. Bartók Béla három könyve Az 1981. évi téli könyvvásár egyik érdekessége volt, hogy ifj. Bartók Béla, a magyarországi unitárius egyház főgondnoka, egyszerre három könyvvel idézte édesapja emlékét. Az első és a második a Zeneműkiadónál Bartók Béla családi levelezése, illetve Apám életének krónikája címmel jelent meg, a harmadik a Szépirodalmi Kiadó Műhely sorozatában Bartók Béla műhelyében címmel látott napvilágot. 1981-ben Bartók Béla születésének századik évfordulóját ünnepelte a világ. A centenáriumra megjelent számtalan visszaemlékezés, értékelő tanulmány, monografikus kiadvány között is megkülönböztetett figyelmet érdemel e három kötet. Ifj. Bartók Béla apja halála után mintegy 35 évvel látta elérkezettnek az időt arra, hogy Bartók Béla családi leveleit, melyeknek legnagyobb része eddig kiadatlan volt, az olvasók elé bocsássa. A több mint 900, immár történelemmé nemesedett családi levél Bartók életdokumentációjának új, hatalmas értéke: számos, eddig ismeretlen adatával nemcsak a Bartók - kutatásnak ad újabb lendületet, hanem a szellemi nagyságok tettein tanulni-okulni vágyókat is a „tiszta forrás” élményével ajándékozza meg. „Bartók Béláról már életében, majd halála után fokozott mértékben sok életrajz, visszaemllékezés és leírás jelent meg. Ezek nagy része meglehetősen hiányos vagy egyoldalú volt, és sok rossz adat, téves következtetés látott napvilágot. Időszerűnek látszott, hogy megjelenjék egy teljesebb összeállítás, amely részben a meglevő forrásokra, részben a még élő tanúkra támaszkodva, Bartók életpályájának hitelesebb képét adja — írja Apám életéinek krónikája című könyvének előszavában ifj. Bartók Béla. Ebben a könyvében Bartók mindennapjairól, művészi alkotóműhelyének hátteréről számol be, melyben a főszerepet az Apa és a család által ott és akkor fontosnak tartott események kapják. A vele élt családtag kalauzol a géniusz mindennapjainak során és apja felnőtt korszakának 17 000 napjáról 4700 adatot gyűjtött össze, vagyis 3—4 napos időközökben követhetjük életútját. Forrásai saját emlékei, a család tulajdonában levő feljegyzések, levelek és naplóbejegyzések. E könyvből két — számunkra, unitáriusokra is — fontos részt idézek: 1910. augusztus 21-én délután 5- kor bekíséri feleségét a Bakáts téri Erdey szanatóriumba, éjjel 121-ig vele marad. Augusztus 22-én reggel megszületik kisfiuk: Béla — a könyv írója. Bartók édesanyjának St. Ruprechtbe franciául táviratoz: „Fils tout bien” (Fiú, minden rendben). Augusztus 23-án édesanyjának St Ruprechte részletesebben beszámol. Kezdetleges rajzot is küld fiáról, „Nem sikerült a rajz, mert ennél csúnyább” megjegyzéssel. Megemlíti, hogy Erkel Ferenc egyik unokája is segédkezett az eseménynél. .. 1916. Ifj Bartók Béla tanköteles korba lép. Az apa kívánja, hogy a kötelező vallásoktatás során fia minél szabadelvűbb oktatásiban részesüljön. Ezért fiával együtt megjelenik a rákoscsabai római katolikus plébánián, ahol bejelenti kilépési szándékát. Július 25-én a gondolkodásmódjához legközelebb álló unitárius egyház budapesti egyházközségénél jelentkezik, és fiával együtt az unitárius hitre tér. Ezt a tényt az egyházközség áttérési anyakönyvének 57. lapja 3. tételeinél 187/1916-os iktatószámmal rögzítik. Harmadik könyvében különleges feladatra vállalkozott. A birtokában levő hatalmas dokumentumanyag (levelek, feljegyzések, egykori műsorfüzetek, személyes visszaemlékezések) felhasználásával a Bartók Béla-i műhelyt mutatja be a valódi emberközelségből, olyan, közelről, ahonnan azt csak a családtag láthatta, ismerhette. Ez a könyv nem értékelő pályaképet rajzol, hanem, a mindennapokat rekonstruálja, azt a szellemi, tárgyi és emberi hátteret, mely a remekművek születésében is nyilvánvalóan szerepet játszott. A zeneszerzői, népdalgyűjtői, előadóművészi pálya állomásain túl, felvázolja a könyv Bartók, a zeneakadémiai diák, a családapa, az irodalombarát, a természetkedvelő, a nyelvészkedő, a hegymászó és rovargyűjtő magánember portréját, és megismerjük belőle a töprengő, gondolkodó, új eszmékre fogékony alkotó embert. Egyéniségéről, világnézetéről ezt írja: „Bartók egyéniségének alakulására — mint általában — környezete, a számára jelentős személyekkel való kapcsolata és olvasmányai voltak lényeges hatással. Ezek alakították ki világnézetét is, amely azonban nem merev dogmákat jelentett, hanem az idők változásával némileg módosult is... ... A vallás kérdése szintén erősen foglalkoztatta Bartókot. Vallásos, környezetben nőtt fel, tanulmányai során, mindig jelese volt hittanból, éveken, át orgonáit a diákmiséken; de szabad szelleme sok kortársához hasonlóan, nem tudta bírálat nélkül elfogadni a hittételeket és a merev előírásokat. Tanulmányozta a Bibliát, és néhány gondolatot vetett papírra az ott vélt ellentmondásokról. „Furcsa, hogy a Biblia azt mondja: ,Isten, teremtette az embert’! Holott éppen fordítva áll a dolog: ember teremtette az Istent. — Furcsa, hogy a Biblia azt mondja ,a test halandó, a lélek halhatatlan’, mikor az is, fordítva igaz: a test (anyaga) örökkévaló, a lélek (a test formája) végest. „... Ha én keresztet vetnék, azt mondanám a Természetnek, a Művészetnek, a Tudománynak nevében.” Ez maradt a hitvallása, és amikor 1916-ban vallást változtatott, azért tért át az unitárius hitre, mert ez állt legközelebb ehhez az állásponthoz, illetve a szabad gondolkodásihoz. Erről még 1942-ben is megemlékezett. Mikor Gombosi Ottó zenetudós keresztapának kérte fel, azt elfogadta, bár a keresztelés szertartását ellenezte, és, ezt írta: „az én vallásom (a saját választottam unitárius) azt mondja: ,a keresztség nagyon ajánlatos ugyan, de nem föltétlenül szükséges’.” A „hitvallás”-ban említett három fogalom közül a Művészet és Tudomány megismerése és művelése magától értetődő tevékenysége volt Bartóknak; a Természet és annak minden megnyilvánulása viszont valóban mintegy vallásos, tiszteletet ébresztett benne, és egész élete folyamán csodálta a nagy mindenséget és igyekezett a titkaiba minél jobban behatolni.” Ifj. Bartók Béla könyvei nemcsak a szakemberek számára jelentenek forrástanulmányt, de izgalmas olvasmányok mindazoknak, akik valóban Bartók Bélát, az embert akarják megismerni. Dr. Kiss József Újesztendei Nyilatkozat A MAGYARORSZÁGI UNITÁRIUS EGYHÁZ püspöke és főgondnoka, a lelkészek, egyházi tanácsosok és a nagybudapesti presbiterek örömmel és bizakodással köszöntötték az 1982-ik esztendőt az év első napján tartott hagyományos találkozásukon. Unitárius egyházunk éberen figyeli a nagyvilág eseményeit. Aggodalommal halljuk azokat az egyre szaporodó hangokat, melyek a tömegpusztító fegyverek felhalmozásáról szólnak. Elítéljük a nukleáris háború fenyegetését. Állást foglalunk az egyenlő feltételek melletti leszerelés mielőbbi megvalósulása mellett. Reménysugárnak tekintjük a megkezdett szovjet—amerikai genfi tárgyalásokat és bizakodással tekintünk azok folytatása elé. Őseink hitének erejétől meggazdagodva a vallási tolerancia szellemében üdvözlünk minden olyan törekvést, amely állást foglal a háború ellen, és a béke mellett.