Üst, 1991 (37. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-11 / 1. szám
Dr. Szabó Ferenc: „Csak magunk tudunk magunkon segíteni" Évkezdő aktívaértekezlet Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a Dunai Vasmű itt megjelent vezetőit, Önökön keresztül a vállalat minden dolgozóját. Engedjék meg, hogy most, január 3-án reggel reményteljes, boldog új esztendőt kívánjak a vasmű minden dolgozójának, az új esztendőben jó egészséget, eredményes munkát, a családi életükben sok boldogságot. Az év indításakor mostani tájékoztatómban két témakörrel szeretnék foglalkozni, az egyik a gazdasági helyzetünk, a másik a vállalat átszervezése. A kettő végül is összefügg, de ezekben a hónapokban a vállalati átszervezésről, úgy gondolom, külön kell szólni. Az utóbbi hónapokban egyre többet beszélünk az ország gazdasági bajairól, ma már egyértelműen gazdasági válságáról. Ennek megvan a hatása a Dunai Vasműre is, bármennyire is igyekszünk ezt kivede. .1 .üirt van gond a Dunai Vasműt illetően? 1. Nincs elegendő rendelés a belföldi vállalatoktól, illetve a magyar feldolgozóiparnak nincs piaca, ezért a hengereltárura és egyéb kohászati termékekre csökkent mértékben van szüksége. Ez annyit jelent, hogy ezekben a hónapokban a korábbi évekhez képest 1/3- ra csökkent az igény, éves átlagban a csökkenés 50%-os mértékű. 2. Belföldi áraink elérték azt a mértéket, amikor csak egyes minőségekben tudunk árat emelni, többségében nem. Az import hengereltáru versenyképesen megjelent a magyar piacon, tovább csökkentve a hazai piaci lehetőségeinket. 3. Külföldi piacunk van. Tavaly több mint 200 ezer tonna hengereltárut és bugát vittünk ki az 1989. évi 300 ezer tonna felett, az idén ezt további 100 ezer tonnával kell növelni. Ez 600 ezer tonna hengerelt árut jelent, a termelésünknek több mint a felét. Mindezt azonban csak akkor, ha olyan áron tudjuk eladni, ami még megéri. A mai árak nem fedezik a mai előállítási költségeket, ezért ha nem tudjuk csökkenteni a költségeinket, nem szabad exportálni. Erről a későbbiekben részletesen kívánok szólni. 4. Amíg a termékárak a világpiacon alaposan csökkentek, addig az alapanyagáraknál ez nem következett be. Különösen kedvezőtlenül érint bennünket a dollár—rubel átváltás kb. 500 millió Ft értékben. Egy tonna szovjet érc a duplájába kerül, mint az előző évben, ugyanakkor az a körülmény, hogy az importszén után nem kell adót fizetni - mint korábban -, kedvezően érint bennünket. 5 1,7 milliárd Ft költségnövekedést jelent az energiaárak növekedése, különösen az olaj- és földgázár nőtt a világpiaci ár fölé. A DW költségeinek több mint 30%-át az energia jelenti, ez egyben jelzi, hogy az energiával való jobb gazdálkodás nagy megtakarításokat eredményezhet. 6. Tovább tart az infláció, amelynek mértékét 35-50%-ra jósolják, az n> nagyban növeli költségeinket. 7. Tovább tart a likviditási válság, a maga 40% körüli kamatköltségével. Csak a kamatköltség-növekedés 500 millió Ft többletköltséget jelenthet, ha nem tudunk gazdálkodásunkon javítani. Mindezek következtében bizonytalan, hogy lesz-e nyereség, ha igen, akkor mennyi, ha nem, milyen mértékű lesz a veszteség. Az tény, hogy ezek a terhek együttesen több mint 3 milliárd Ft-ot jelentenek. A sok bizonytalansági tényező közül legfontosabb, legkevésbé behatárolható a belföldi piac volumene és ára. Januárban a belföldi igény 1/3-a a korábbi években megszokottnak. Van-e lehetőség a kibontakozásra, képesek vagyunk-e saját erőből megteremteni a feltételt 2-3, esetleg 4 milliárd Ft kigazdálkodására? Reményünk és lehetőségünk van. Legfontosabbak, tenni tudunk és kell is,amiben . - A költségek drasztikus, 2— 3 milliárd Ft-os csökkentése - A bevételek növelése - Az adórendszer, szabályozórendszer lehetőségeinek kihasználása - A szervezet fejlesztésében lévő lehetőségek - Külföldi tőkebevonás és finanszírozási lehetőségek kihasználása Nézzük a költségek csökkentését: -Van lehetőség, de ehhez alapvető szemléleti és érdekeltségi rendszerváltozásnak kell beállni. Rendkívül sok múlik az üzem-, a művezetői és csoportvezetői munkán, mennyire lesz életszemlélet a mindenáron való takarékosság anyagban, időben, létszámban, a tökéletes munkára való törekvés, a minőség teljes megkövetelése. Bízunk abban, hogy a bérliberalizálást megvalósítja a kormány, de ha nem, akkor is megvan a lehetőségünk olyan érdekeltségi rendszert kialakítani, ami ebbe az irányba húz. Hangsúlyoznom kell, hogy csak magunk tudunk magunkon segíteni, sem a kormányt sem valamilyen intézménye, sem külföldi tőke nem oldja meg problémáinkat, nekünk kell feltárni minden tartalékunkat. A nyugat-európai kohászat ebben az évben nulla körüli nyereséggel számol, tehát ott is gond van, pedig a problémák száma kevesebb, mint nálunk. A Dunai Vasműnek életben kell maradnia, bért kell növelni, a létszámot kell foglalkoztatni, nyugdíjasaival, fiataljaival kell törődni. Élesen kerül előtérbe a munkanélküliség veszélye, amely egyben pozitív erő lehet a kibontakozáshoz. Ezek a tényezők legyenek munkánk mozgató erői. Példaszerűen néhány gondolat az anyag- és energiatakarékosságra. Munkaszervezéssel, a technológia precízebb tartásával átlag 50 Celsius fokkal lehet csökkenteni a nyersvas, a folyékony acél és a tolókemencében hevített buga hőmérsékletét, amely több száz millió Ft megtakarítást eredményezhet. Ezt segítik elő a konverteres acélgyártás mennyiségi és minőségi továbbfejlesztéséhez szükséges tényezők, így a konverteri gyártástechnológia és a folyamatos öntés korszerűsítése, a hulladékelőkészítés átszervezése. A hengerműben a meleg buga felhasználási arányának növelése, ami feltételezi ugyanakkor az acélgyártás napi 100%-os porgramszerűségének a megvalósítását. Rendkívül sokat jelent az energiaféleségek helyettesítése annak megfelelően, hogy melyik az olcsóbb, melyik a drágább. Ez állandó figyelmet kíván, hiszen az energiaféleségek importjának liberalizálása sűrűn változtathatja az energiaárarányokat. Ma a szénalapanyagú energia lényegesen olcsóbb, mint a földgáz vagy olaj. Ez is több száz millió Ft-os megtakarítási lehetőség. Az Üstben a múlt év végén megjelentettük az energia-megtakarításra vonatkozó munkaprogramunkat. Ehhez kérem dolgozóinktól az érdemi csatlakozást. “ á. , öZolu' ugok г [UNK].ugtakarítására is készül egy alapos munkaprogram, aminek alapján legalább 300 millió Ft-ot lehet megtakarítani: - rengeteg bútort, szőnyeget, függönyt vásárolunk - sok festéket, zárat, lakatot, szerszámot - a munkaruhát, védőruhát - év végi naptárak, reprezentációs anyagok sokba kerülnek - fölösleges irományok rengeteg papírt kívánnak. - a DV-ben több az üzemzavar, mint ami megengedhető, rossz az üzemidő-kihasználás a kohónál, a konverternél, a hengerműveknél. Több üzemzavar, több karbantartási költség, több termelési költség. Nagyobb figyelem, tervszerűbb ellenőrzés, időben végzett alkatrészcsere ugyancsak százmilliókat jelent. Rendkívül nagyok a gazdálkodási lehetőségek a kereskedelemben, az anyagok beszerzésében: - az ércbeszerzés szovjet, indiai, dél-afrikai stb. arányának helyes összeállítása százmilliókat jelenthet. - a szén árában 10-15 dollár, 600-1000 Ft tonnánkénti differencia van a minőségtől függően. Ez nem jelenti a koksz ilyen mértékű minőségromlását, - nagy figyelmet kíván a fuvar szervezése, a vasúti, közúti, vízi szállítás költségei között százmilliós megtakarítás lehetséges. - számolni kell az importliberalizálással, a dollárért történő beszerzéssel. A szállítást rövid időre lehet kérni, ezért sokkal kisebb készletekkel kell számolni. A készletek csökkentése 1 milliárd nagyságrendű lehet, ami csak kamatköltségben 400 millió Ft megtakarítást jelenthet. nem kellenek felesleges kiállítások, át nem gondolt reklámok, nem ránk tartozó támogatások. Csökkenteni lehet a bírságokat. Tavaly 70 millió forintba került a kocsisérülés bírsága, egyrészt azért, mert mindent (Folytatás a 2. oldalon) 2. 3. A tartalomból: Mit vár 91-től? Fidesz-kongresszus után A rácson túl játék születik Tavasszal derű - ősszel ború Az életért ■ * Búcsú az óévtől Néhány nappal ezelőtt elbúcsúztunk az 1990-es esztendőtől. Nagyon nehéz évet hagytunk magunk mögött. Nincs abban semmi túlzás, ha azt állítjuk: az elmúlt évtized legnehezebb szakaszát zártuk, vegyes érzelmekkel. A reform szele már jó pár éve fújdogált a Kárpát-medencében, aztán egyszercsak „heves lökésekkel", viharos gyorsasággal „söpört" végig kicsinyre nőtt országunk határain belül. Az elhangzott szavakat az elmúlt évben tettek követték. Már év elején érezni lehetett, hogy minden magyar állampolgárnak többet, sokkal többet kell tennie, mint a 90-es esztendőt megelőző időszakban. Csalódás, keserűség, bánat és öröm váltogatták egymást, elég gyakran az óévben. Kinek ez, kinek az jutott osztályrészül az eltelt hetekben, hónapokban. A Dunai Vasmű kollektívája az elmúlt 12 hónapban helytállt. A termelés frontján elért eredmények és a világpiaci árak kedvező alakulásának köszönhető, hogy nem kellett xetséges kuzi éini. Sőt, úgy tűnik, a nehéz gazdasági helyzet ellenére, a Dunai Vasműben a jövő is biztosított, főként azoknak, akik nap nap után becsületesen dolgoznak a munkahelyeken, akik tenni akarnak és tesznek is a vállalati tevékenység és a hatékonyság színvonalának emeléséért. Kétségtelen tény, a személyi jövedelemadó bizonytalanná tette az embereket. Azoknak is egy bizonyos rétegét. Ma már azon sem vitatkozik senki, hogy a számok tükre alaposan „megcsapolta" az emberek bizalmát és göröngyössé változtatta az életszínvonal emelkedésének lehetséges útjait. Az sem ismeretlen a társadalom különböző szféráin belül, hogy egy bizonyos rétegnek az életszínvonal-skálája stagnál, vagy emelkedő tendenciát mutat, mások épphogy a létminimumon vannak, egyes csoportok - leginkább nyugdíjasok - pedig az alatt. Nos, ezen nemkívánatos aránytalanságokat felismerve talán ez évben kormányunk szándékában áll majd a munkában elfáradt nyugdíjasok és egyéb más rétegek életkörülményeinek javítása. E törekvés lojális voltához nem fér kétség, de vajon realizálódik-e? Ha igen, akkor feltehetően jobb közérzettel telnek majd a dolgos hétköznapok és a hétvégék. Néhány napja a nehézségek és a problémák ellenére, szépen búcsúztunk az 1990-es évtől. Befogadtuk és feldolgoztuk magunkban annak minden bánatát, keserűségét. Most már előre kell nézni, és csak a szépre emlékezni. Nagy lírikusunk gondolatai, no és saját magunk tapasztalata azt sugallja, hogy a múlt egy bizonyos kor után széppé, romantikussá válik. Olyanná teszi az eltelt idő. Gondoljunk csak a gyermekkorra. Ismét eltelt egy év, idősebbek lettünk, közelebb kerültünk az ezredfordulóhoz. Az idén is változnak majd az évszakok. Az örök körforgás megmásíthatatlan törvényei szinte észrevétlenül váltják át a tavaszt a nyárra, hogy aztán eljöjjön az ősz és újra beköszöntsön a tél. Valójában nekünk — a sok-sok teendő mellett - egy nagyon fontos feladatunk lesz ez évben is, mégpedig: helytállni a munkában és a magánéletben. Ha így cselekszünk, akkor minden bizonnyal jó érzéssel hagyjuk magunk mögött a hónapokat és csendben, halk szavakkal, kételyek nélkül, bízva a jövőben búcsúztatják majd év végén az óévet. Csik János Meglakoltatás? Úgy tűnik, az ország leggazdagabb városai közé tartoztunk, és ha így marad, tartozunk a jövőben is. Egyesek szerint a lakosság az országos átlagnál jobban terhelhető, a beszedett pénzekből pedig tovább gazdagodunk — legalább önkormányzati szinten. Hagyományőrző önkormányzatunk van. Igaz, nem névben vagy címerben, csak a körültekintés hiányában. „Tanácsunk" rögtön egyik első döntésével amúgy magyarosan sarcintott egyet, s különösebb tájékozódás nélkül (jóváhagyva a tanácsi rendeletet) jó magasan állapította meg az állami lakások eladási árát. Miért is ne -m „bűnös városban" minden bizonnyal munkásarisztokrácia él, azok pedig megérdemlik. Megértem én, vannak távlati szempontok is. Csak azt nem, miért kell a ködös jövőért a mát elnyomorítani? Túlontúl ismerős gondolkodásmód - ezt egykor szocializmusnak hívták. Persze, a hagyományőrzés... Igazat adok a bennem a fenti gondolatokat ébresztő lakásbérlők szövetségének abban az alapelvben, hogy nem a lakosság van az önkormányzatért, hanem fordítva. Ha tényleg demokráciát akarunk játszani, legjobb lenne lezárni az elméleti vitát, és a közvéleményt is figyelembe véve pontot tenni a város közvéleményét régóta leginkább izgató kérdésre. A lakásbérlők szövetsége aláírásgyűjtést indított a döntés felülvizsgálata érdekében, amely akció - a nem túl sikeres önkormányzati választás helyett - a „helyi társadalom" első valódi önszerveződő eseménye lehet. geszti