Az Üstökös, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-04-08 / 14. szám
106 mint naptárköltő bennünket egy évben a szentek közé szorozott, expropriálván számunkra valamely hajdankori martyr helyét a napok sorában, s helyébe ültetvén szerény nevünket; és így csupán baráti viszonzás ezúttal, ha mi azt, Tekintedezs barátom uram! Kintelen (de nem „ohne Schwefel“) vagyok dementirozni azt a rosz akaratú rágalmazast, amit elterjesztenek felőlem nem igazat hazudó elenségeim; mintha in volunk 61-iki kipviselö, kinek Napoleon megküldöt tiszteletes pildanyt Julius Caesarból. A nem igaza! Azt tud a Napoleon nagyon jól, hogy in nem lehetek neki jo barat. In republikánus vagyok — Francziaorszagban , idehaza pedig conservativ, isigy mindenkipen az a princípiumainak elensige. Tehad engem ne tesik gyanusitanyi. Nem is hiszek az égisz dolgot, hogy küldte volna. Tudna mar azt égisz világ. Majdnem eldicsekedte volna vele, a ki kapta volna Freyexemplart, már ezuta Körben, Kaszinóban , Skupstinában , Sasban, Vadászkürtben, Angol királyaiban, Múzeumban, Színházban, Gircusban, Lovardában, Lövöldiben, Akadémiában, is ahol csak emberek öszegyünek a végere, hogy titkaikat bizodalmasan kidoboljanak. Ezuta már Bicsi Híradó is kitrombitálta volna. — Olvasok most nem egyebet, csak ezt az egy újságot. Úgy szeretek titet. Mind jó barátaim, a kik írjak bele. Egyik nap irja az „aranyos“ barátom ,a másik nap írja az „ezüstös“ barátom. Ki dicsekedheti magát azalmai világban, hogy aranyos ezüstös baratyai Bertához. Emlékszel-e ? — Oh nem felejtheted ! Az az est volt szerelmünk hajnala, Derült égen a csillagmilliárd, Lábunk alatt virágszőnyeg vala. Hányszor mondok azt : Csak tied, tied, Holtig, azontúl, végesvégtelen! Örömben, bajban híven osztozunk ! Oh egykori, oh boldog szerelem ! ki bennünket élve canonisált, a halhatatlanok sorába emeljük S míg Üstökös jár az égen Nevét nem felejtik el régen. K—* M—n. vanak? — Különösen teczete bene nekem az a mondás, a mit mondota a excelentiajarul : „Jeder Zoll ein Mann!“ a kit in, minthogy Nagyszombatban tanultam németül, ekint, lefordítom: „minden hüvelyk egy leginyíl — Ha mar minden hüvelykujja egy leginy, akor a mutató uja legalább izs egy kaprai, s az égisz ökle egy égisz streif patrol, jaj csak meg ne üse minket vele! Hiszen mióta meg teczete mondanyi, hogy csak liberálisokul lehet kibikülni Magyarországon, inkab magam izs liberális leszek; de nem merek, kirem alázatosan. Filek in atul nagyon. Filek in más mindentül, mig a siberiai pestistől izs , pedig azt mongyák , hogy nagy democrata, csak a parasztokat decimalja. Ászt izs mondanak, hogy az Muszkaorszagban baromfiakrul elragata emberekre, az izs engemet egy kicsit vigasztalja; hatha mi nálunk megint csak a baromfiakra fogja megint viszaragadni ? Akor in csak nem irok töbet ujsagba, filre alok Federfied közűl, s meg vagyok szabadulva. Adig izs az Isten iltesen minyajunkat, a kik mig meg nem haltunk. Alázatos szolgája Tallerossy von Zebulon. Emlékszel-e? Oh csak pár éve még, Az örömben híven megosztozánk, Egymás keblén pihent lázas fejünk ; Oh nem e föld volt akkor szép hazánk. És most? — oly sok baj vesz engem körül, Oly végetlen zavarba van fejem. Hallom, férjednek oly sok pénze van . Osztozz hát most a bajban is velem. Sancho Pauza. Tallérossy Zebulon levelei Mimlenváró Államhoz.