Az Üstökös, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-03 / 40. szám

BölCs BOloNDSA f­irkái­ta Jókai Mór. XVI. Petőfi mint színész. X. Legelőször Pápán ismerkedtem meg vele. Még akkor Petrovics vo­lt. Első találkozásaink nem igen voltak ro­konszenvesek. Én a » képzőtársulat «-ban egy adomát adtam elő, mely szól egy lutheránus papról. Petrovics Sándor ezért keményen meg­rótt, hogy minek mondtam a papról azt, hogy lutheránus? Mi köze a vallásnak ahoz az ado­mához ? Olyan igaza volt, mint a napfény. Az a pap lehetett volna kálvinista is. Ellenben én sem voltam méltó a bűnhödésre, mert az adoma nem volt sértő, csak mulatságos. Petrovics Sándor akkor egy kurta gallér­köpönyeget viselt, azzal az ajkáig betakarta magát s nagyon keveset beszélt. Az utczán fe­jét előretartva rohamléptekkel járt s nem tért ki senki elöl. Nem is igen barátkozott. Másodszor megint a képzőtársulatban ta­lálkoztunk. Ekkor meg azt a tréfát tette meg, hogy Vörösmarty szózatát szavalta el — olyan táj­szólással, a­minővel Tallérossy Zebulon beszél. Ezért aztán rajta volt a sor kikapni! Meg­­szavatott keményen e szentségtörő merényle­tért. A szózatot (!) tótosan (!) szavalni el (!) hisz ez káromkodás. Pedig ismét neki volt igaza, mert ő csak színészi idomító tehetségét akarta bemutatni egy genreben, s ezt nem értette meg a képző­társulat. De hát magyarázzuk meg azt is, hogy mi volt az a képzőtársulat? Ez a felsőbb iskolai fiatalságból alakult egylet volt, Tarczy Lajos tanár választott elnök alatt, melynek gyűlésén a tagok irodalmi mű­­ vok

Next