Utóirat, 2007 (7. évfolyam, 1-2. szám)
2007 / 2. szám
A rakodópart kövei A rakpartok kiépítését végül is egy magántársaság kezdte meg. 1853-ban a Duna Gőzhajózási Társaság a Lánchíd pesti hídfőjének két oldalán 345 m hosszú, végleges, kőből épített rakodópart kiépítését kezdte el, hogy hajói megfelelő körülmények mellett köthessenek ki és rakodhassanak. E munkálatokat 1859-ben fejezték be. Az első kő rakodópart határait két - ma is meglévő - zászlótartó bástya jelzi a hídfő két oldalán. Ugyancsak a kereskedelmi forgalom tette szükségessé, hogy ehhez csatlakozóan Pest városa is kiépítse a rakpartjait. 1856- 61 között 374 m hosszú rakpart épült a Magyar Tudományos Akadémia és a Zoltán utca között, majd 1864-67-ben délre a Petőfi térig, 664 m hosszban. E munkálatokat Pest városa részéről Reitter Ferenc főmérnök vezette. Az első rakpartokat az 1839-ben készített, és az 1840. évi IV. tc.-ben rögzített szabályozási terv előírásai szerint építették. Reitter Ferencnek még az 1860-as években is meg kellett állapítania, hogy a főváros továbbra is veszélyeztetve van. „Minden tél beálltával Pestnek vízár miatt újra megtörténhető elpusztulásától kell remegnünk.” Ezért Győry Sándor 1835. évi elgondolását felelevenítve, javaslatot tett a soroksári Duna-ág elzárására és a meder szabályozására. „Buda-Pest a Duna árja miatti ismételt elpusztulásától csak a folyam szabályozása által óvható meg. A folyam erejének összevonása az egyedüli eszköz a jégtorlások elhárítására." A szabályozás javaslatát összekötötte az általa kezdeményezett Duna-csatorna eszméjével. „Rendezni végre közös dolgainkat ” — a Duna szabályozása és a rakpartok kiépítése Az igazi mérföldkő az 1870. évi X. törvénycikk volt, „a Duna folyamnak a főváros mellett szabályozásáról, s a forgalom és közlekedés érdekében Buda-Pesten létesítendő egyéb közmunkák költségeinek fedezéséről, és e közmunkák végrehajtási közegeiről". Ez meghatározta a legfontosabb feladatokat: a Lánchíd megváltása, egy vagy két új álló híd építése, - a Duna szabályozása, rakpartok, kikötők, közraktárak építése, - közlekedési fővonalak nyitása, - felmérések, tervek készítése, kisajátítások végzése. A törvény elvágta a költségmegosztás kérdésének gordiuszi csomóját, és az általános gazdasági érdekek hangsúlyozásával lehetővé tette a szabályozás államköltségen való végrehajtását. A költségek fedezetéül egy francia-osztrák pénzcsoport közvetítésével 24 millió forint sorsolási kölcsönt vettek fel, állami garancia mellett, amely nem terhelte jelzáloggal a városi ingatlanokat. A nagyszabású munkálatok irányítására létrehoztak egy állandó testületet, a Fővárosi Közmunkák Tanácsát. A kölcsönből végrehajtandó feladatok közül az újonnan létrehozott szervezetre a két utóbbit bízták, a többi a Kormány közvetlen irányítása alatt valósult meg. A Duna szabályozásáért és a hidak építéséért így a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium volt a felelős. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium a Reitter-féle javaslat alapján Hieronymi Károly miniszteri tanácsost bízta meg a Duna-szabályozás és a rakpartok végleges terveinek elkészítésével. A cél kettős volt: Budapest árvízvédelme és rakodásra alkalmas partszakaszok létesítése. A kormány 1870. novemberében nyújtotta be a Képviselőháznak a fővárosi Duna-szakasz szabályozásáról szóló előterjesztését. A kivitelezést igen hamar, már 1871. szeptember 11-én megkezdték, és 1875 végéig nagyjából be is fejezték. A következő munkálatokat végezték el: a Budapesten keresztülhaladó Duna-meder szűkítése, zátonyok elkotrása, és mind a jég levonulására, mind a hajózásra alkalmas kellő mélységű meder kialakítása; - a Soroksári Duna-ág elzárása és tápzsilip építése a Csepel-sziget csúcsától délre 1800 öl (3400 m) távolságban (a mai Gubacsi-híd vonalában); - a Kopaszi zátonyoknál a széles meder összeszorítása 200 öl (380 m) távolságban épített két párhuzamművel; - a Margit-sziget melletti Duna-ágak összeszorítása mindkét ágban 125 öl (237 m) távolságban kiépített párhuzamművekkel; - a főváros belterületén végighúzódó Duna-szakaszon mind az árvízvédelemre, mind a kereskedelem és a forgalom számára alkalmas rakodópartok (rakpartok) építése.