Utóirat, 2007 (7. évfolyam, 1-2. szám)
2007 / 2. szám
□ Kolundzsija Gábor A munkálatok során nagy ütemben készültek a Duna mindkét partján a rakodásra alkalmas kőpartok. 1875-ig Budán a Margit hídtól a Rudas fürdőig, Pesten szintén a Margit hídtól a Fővámházig épült ki a rakpart. A pesti oldalon a kiépített rakpart hossza ekkor 3,5 kilométer, a budai oldalon 3 kilométer volt. Az 1876. évi árvíz után a felső partfalakat az addigi + 8,58 m magasságról először +9,21 méterre, majd később (1892-ben) faragott kő mellvédfalak alkalmazásával + 10,0 méterre emelték, ami mind a mai napig elegendőnek bizonyult. A további partépítési munkálatok ezután folytatódtak, előbb déli, majd északi irányban. A gyorsan fejlődő főváros nemcsak országos, hanem közép-európai kereskedelmi központtá nőtte ki magát. Ide vezettek a vasútvonalak, ide futottak be a hajók. A nagyarányú, és egyre növekvő tranzitforgalom számára épült 1879-1884 között a Vámháztól a Déli összekötő vasúti hídig a vasúti átrakást lehetővé tevő osztatlan magas partfal. A Közmunkatanács már 1873-ban szorgalmazta a közlekedés- és közmunkaügyi miniszternél, hogy a Rudas fürdő és a Sáros (ma Gellért) fürdő között is építsen ki új rakpartot, az ott levő régi, rossz állapotú falazott támfal helyére. Az átépítésre azonban csak a Ferenc József híd felépítése után, az 1898- 1899. években került sor. Itt lépcsős és függőleges rakpart létesült. A 20. század elején tovább folytatták a rakpartok építését. 1900-1903 között a pesti oldalon a Margit híd és a Tutaj utca között rézsűs alsó- és függőleges felső rakpart létesült, építő- és tüzelőanyag-rakodás céljára. 1905-1907 között ezt a rakpartot meghosszabbították a Dráva utcáig, azonban itt a felső rész is 1:2 rézsűsű kőburkolattal készült. A Műegyetem építéséhez kapcsolódóan 1909-ben épült a Szabadság-hídtól délre 479 m hosszban a rézsűs alsó és függőleges felső partfallal ellátott rakpart, amit később dél felé 200 méterrel meghosszabbítottak, de ott a felső rész is rézsűs kialakítást kapott. Wekerle Sándor miniszterelnöksége alatt hozták meg az 1908. évi XLVIII. tc-t a székesfőváros fejlesztéséről és háztartásának rendezésére teendő állami intézkedésekről. Ennek alapján vásárolták meg József főhercegtől a Margitszigetet, 11 millió koronáért. Az átvételt követően megkezdődött az elvégzendő munkák felmérése és előkészítése. Ennek nyomán 1912-1914-ben a Margitsziget kőhányásos partvédelmét rézsűs kőburkolatú partfalra építették át 5140 m hosszban, és a szigetcsúcsot feltöltötték. Az első világháborúig tehát Budán a Margit hídtól a Bertalan Lajos utcáig, Pesten a Dráva utcától a Déli összekötő vasúti hídig épültek ki a rakpartok, és a Margitsziget körül is elkészült a végleges rézsűs partfal. A kiépített rakpartok és partfalak hossza ekkorra - az óbudai szakaszokkal együtt - meghaladta a 15 kilométert. A két világháború között Az első világháború miatt a munkálatok hosszú évekre leálltak. Az 1937-1938-as években a Horthy Miklós híd (Petőfi híd) építésével párhuzamosan a budai hídfő két oldalán kétszintű rézsűs rakpart épült 400 m hosszban, + 9,20 m koronamagassággal. Ezt később két ütemben (1942-ben és 1952-ben) az összekötő vasúti hídig meghosszabbították. Ugyancsak 1937-ben a HÉV Pálfy téri végállomásának áthelyezésével kapcsolatban a Margit híd és az Üstökös utca között függőleges és rézsűs rakpart épült 380 m hosszban. Az Üstökös utca és a Zsigmond téri szennyvíz-átemelő telep (Dara utca) között 600 m hosszban 1:1,5 hajlású rézsűs kőburkolatú alsó part épült ki 1937-1940-ben, a felső rézsű itt burkolatlan földmű. Az Árpád híd pesti hídfőjének rendezésével kapcsolatban került sor a hídtól északra 800 m és délre 1100 m hosszú kőburkolatú rézsűs partfal építésére a Dráva utca és a Rákos patak között. A budai hídfő rendezésével kapcsolatban a hídtól délre kétszintű függőleges partfalszakasz is épült 154,8 m hosszban az 1941-1943. években, már vasbeton szerkezettel. Az 1940-1941. évi árvíz tapasztalatai alapján a Duna fővárosi északi és déli szakaszán további rézsűs partfalak építését kezdték el. A szintet 1943-ban egy méterrel lejjebb vitték. Ez az éppen aktuális nagyhatalom, az akkurátus németek „intenciójára" történt, hogy az addig előforduló negatív adatokat kiküszöböljék. Emiatt kell az azt megelőző időszakból származó magassági adatokhoz egy métert hozzáadni. A második világháború után 1949-1952 között a Lánchíd újjáépítésével kapcsolatban az 1907-ben épített Clark Ádám téri villamos aluljárót meghosszabbították, és a pesti hídfőben megépítették a Roosevelt téri villamos aluljárót. A villamos vonalnak a Boráros térig való meghosszabbítása érdekében megépítették a Szabadság-híd alatti villamos-aluljárót is, 105 m hosszban. Ugyanekkor építették ki a Kopaszi gát kétszintű rézsűs kőburkolatát a déli összekötő vasúti híd budai hídfőjének környékén. 1953-54-ben a kb. 3,5 km hosszú óbudai északi védgát és az újpesti vasúti híd környékén levő 1,2 km hiányzó gátszakasz is megépült, ezzel az árvízvédelem teljessé vált. 1960-64 között az Erzsébet híd újjáépítése során átépítették a pesti hídfőt, már a gépkocsi-forgalom várható igényei alapján. A kétszintű lépcsős rakpart felső lépcsősorát 336 méter hosszan megszüntették, a helyén támfal épült. 1981-1982-ben a budai alsórakparti utat a Margit hídtól kivezették egészen a Mozaik utcáig. Emiatt az Újlaki rakpart és a folytatásában húzódó Óbudai rakpart meglévő rézsűs terméskő partfalára támaszkodva egy felső betonrézsűt építettek. A 60-as évek óta a rakpartokat egyre inkább a gépkocsiforgalom uralja. Ezért az 1980-as években az alsó rakpartok kockakő burkolatát fokozatosan aszfaltra cserélték, és szalagkerékvető korlátokat helyeztek el. Az alsó rakpartok alatt jelentős közművezetékeket is elhelyeztek. 1984-1994 között a Belgrád rakpart alsó lépcsősorát az Erzsébet híd és a Szabadság híd között szakaszosan felújították. 1996-ban - még a világkiállításra készülve - a Petőfi híd és a Lágymányosi híd között a kétszintű rézsűs rakpart felső rézsűjét 865 m hosszan támfalra építették át, hagyományos mintázatú korláttal ellátva. A Széchenyi rakpart felső támfala eredetileg puha mészkőből készült, emiatt az idők folyamán nagymértékben megrongálódott, kifagyott. Emellett még a háborús sebeket is hordozott. A teljes körű javítás csak 1997-ben történt meg, amikor a felső támfalat megújították. 1998- ban, a ferencvárosi Gizella sétány kialakítása során a függőleges magas partfalat hozzáillő vasbeton mellvéddel látták el. „Néztem, hogy úszik el a dinnyehéj” — vásár a Dunánál Már a 19. században is voltak „parkolási” problémák, de ezek a Dunán jelentkeztek. A kiegyezés után a gazdasági élet „amerikai ütemű” növekedésbe kezdett, különösen Budapesten. Valóságos gründolási láz tört ki, igen sokan kezdtek 24