Utóirat, 2007 (7. évfolyam, 1-2. szám)

2007 / 2. szám

□ Kolundzsija Gábor A munkálatok során nagy ütemben készültek a Duna mind­két partján a rakodásra alkalmas kőpartok. 1875-ig Budán a Margit hídtól a Rudas fürdőig, Pesten szintén a Margit híd­tól a Fővámházig épült ki a rakpart. A pesti oldalon a kiépí­tett rakpart hossza ekkor 3,5 kilométer, a budai oldalon 3 kilométer volt. Az 1876. évi árvíz után a felső partfalakat az addigi + 8,58 m magasságról először +9,21 méterre, majd később (1892-ben) faragott kő mellvédfalak alkalmazásával + 10,0 méterre emelték, ami mind a mai napig elegendőnek bizonyult. A további partépítési munkálatok ezután folytatód­tak, előbb déli, majd északi irányban. A gyorsan fejlődő fővá­ros nemcsak országos, hanem közép-európai kereskedelmi központtá nőtte ki magát. Ide vezettek a vasútvonalak, ide futottak be a hajók. A nagyarányú, és egyre növekvő tran­zitforgalom számára épült 1879-1884 között a Vámháztól a Déli összekötő vasúti hídig a vasúti átrakást lehetővé tevő osztatlan magas partfal. A Közmunkatanács már 1873-ban szorgalmazta a közleke­dés- és közmunkaügyi miniszternél, hogy a Rudas fürdő és a Sáros (ma Gellért) fürdő között is építsen ki új rakpartot, az ott levő régi, rossz állapotú falazott támfal helyére. Az átépítésre azonban csak a Ferenc József híd felépítése után, az 1898- 1899. években került sor. Itt lépcsős és függőleges rakpart létesült. A 20. század elején tovább folytatták a rakpartok épí­tését. 1900-1903 között a pesti oldalon a Margit híd és a Tutaj utca között rézsűs alsó- és függőleges felső rakpart létesült, építő- és tüzelőanyag-rakodás céljára. 1905-1907 között ezt a rakpartot meghosszabbították a Dráva utcáig, azonban itt a felső rész is 1:2 rézsűsű kőburkolattal készült. A Műegyetem építéséhez kapcsolódóan 1909-ben épült a Szabadság-hídtól délre 479 m hosszban a rézsűs alsó és füg­gőleges felső partfallal ellátott rakpart, amit később dél felé 200 méterrel meghosszabbítottak, de ott a felső rész is rézsűs kialakítást kapott. Wekerle Sándor miniszterelnöksége alatt hoz­ták meg az 1908. évi XLVIII. tc-t a székesfőváros fejlesztéséről és háztartásának rendezésére teendő állami intézkedésekről. Ennek alapján vásárolták meg József főhercegtől a Margitszi­getet, 11 millió koronáért. Az átvételt követően megkezdődött az elvégzendő munkák felmérése és előkészítése. Ennek nyo­mán 1912-1914-ben a Margitsziget kőhányásos partvédelmét rézsűs kőburkolatú partfalra építették át 5140 m hosszban, és a szigetcsúcsot feltöltötték. Az első világháborúig tehát Budán a Margit hídtól a Bertalan Lajos utcáig, Pesten a Dráva utcától a Déli összekötő vasúti hídig épültek ki a rakpartok, és a Margit­sziget körül is elkészült a végleges rézsűs partfal. A kiépített rakpartok és partfalak hossza ekkorra - az óbudai szakaszok­kal együtt - meghaladta a 15 kilométert. A két világháború között Az első világháború miatt a munkálatok hosszú évekre leáll­tak. Az 1937-1938-as években a Horthy Miklós híd (Petőfi híd) építésével párhuzamosan a budai hídfő két oldalán kétszintű rézsűs rakpart épült 400 m hosszban, + 9,20 m koronama­gassággal. Ezt később két ütemben (1942-ben és 1952-ben) az összekötő vasúti hídig meghosszabbították. Ugyancsak 1937-ben a HÉV Pálfy téri végállomásának áthelyezésével kapcsolatban a Margit híd és az Üstökös utca között függőle­ges és rézsűs rakpart épült 380 m hosszban. Az Üstökös utca és a Zsigmond téri szennyvíz-átemelő telep (Dara utca) között 600 m hosszban 1:1,5 hajlású rézsűs kőburkolatú alsó part épült ki 1937-1940-ben, a felső rézsű itt burkolatlan földmű. Az Árpád híd pesti hídfőjének rendezésével kapcsolatban került sor a hídtól északra 800 m és délre 1100 m hosszú kőburkolatú rézsűs partfal építésére a Dráva utca és a Rákos patak között. A budai hídfő rendezésével kapcsolatban a híd­tól délre kétszintű függőleges partfalszakasz is épült 154,8 m hosszban az 1941-1943. években, már vasbeton szerkezettel. Az 1940-1941. évi árvíz tapasztalatai alapján a Duna fővárosi északi és déli szakaszán további rézsűs partfalak építését kezdték el. A­­ szintet 1943-ban egy méterrel lejjebb vitték. Ez az éppen aktuális nagyhatalom, az akkurátus németek „intenciójára" történt, hogy az addig előforduló negatív ada­tokat kiküszöböljék. Emiatt kell az azt megelőző időszakból származó magassági adatokhoz egy métert hozzáadni. A második világháború után 1949-1952 között a Lánchíd újjáépítésével kapcsolatban az 1907-ben épített Clark Ádám téri villamos aluljárót meg­hosszabbították, és a pesti hídfőben megépítették a Roosevelt téri villamos aluljárót. A villamos vonalnak a Boráros térig való meghosszabbítása érdekében megépítették a Szabadság-híd alatti villamos-aluljárót is, 105 m hosszban. Ugyanekkor építet­ték ki a Kopaszi gát kétszintű rézsűs kőburkolatát a déli össze­kötő vasúti híd budai hídfőjének környékén. 1953-54-ben a kb. 3,5 km hosszú óbudai északi védgát és az újpesti vasúti híd környékén levő 1,2 km hiányzó gátszakasz is megépült, ezzel az árvízvédelem teljessé vált. 1960-64 között az Erzsébet híd újjáépítése során átépítették a pesti hídfőt, már a gépkocsi-for­galom várható igényei alapján. A kétszintű lépcsős rakpart felső lépcsősorát 336 méter hosszan megszüntették, a helyén támfal épült. 1981-1982-ben a budai alsórakparti utat a Margit hídtól kivezették egészen a Mozaik utcáig. Emiatt az Újlaki rakpart és a folytatásában húzódó Óbudai rakpart meglévő rézsűs termés­kő partfalára támaszkodva egy felső betonrézsűt építettek. A 60-as évek óta a rakpartokat egyre inkább a gépkocsi­­forgalom uralja. Ezért az 1980-as években az alsó rakpartok kockakő burkolatát fokozatosan aszfaltra cserélték, és szalag­­kerékvető korlátokat helyeztek el. Az alsó rakpartok alatt jelentős közművezetékeket is elhelyeztek. 1984-1994 között a Belgrád rakpart alsó lépcsősorát az Erzsébet híd és a Szabadság híd között szakaszosan felújították. 1996-ban - még a világkiállításra készülve - a Petőfi híd és a Lágymányosi híd között a kétszintű rézsűs rakpart felső rézsűjét 865 m hosszan támfalra építették át, hagyományos mintázatú korláttal ellátva. A Széchenyi rakpart felső támfala eredetileg puha mészkőből készült, emiatt az idők folyamán nagymértékben megrongálódott, kifagyott. Emellett még a háborús sebeket is hordozott. A teljes körű javítás csak 1997-ben történt meg, amikor a felső támfalat megújították. 1998- ban, a ferencvárosi Gizella sétány kialakítása során a függőleges magas partfalat hozzáillő vasbeton mellvéddel látták el. „Néztem, hogy úszik el a dinnyehéj” — vásár a Dunánál Már a 19. században is voltak „parkolási” problémák, de ezek a Dunán jelentkeztek. A kiegyezés után a gazdasági élet „amerikai ütemű” növekedésbe kezdett, különösen Buda­pesten. Valóságos gründolási láz tört ki, igen sokan kezdtek 24

Next