Utóirat, 2009 (9. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 6. szám
raktad az életed tégláit. Az Egész belülről, a még összerendezetlen öntörvényű elemekből építkezett, a feladatok megértésének mozaikjaiból. Zseniális építészetté a kötöttségekből kibomló szabadság emelte alkotó munkád. Sok helyre elutaztam, csak azért, hogy megnézzem már kész házaid. Kevés olyan életművet ismerek, ami annyira magán hordozná építészének jellemét, mint a Tiéd. Az érzelem és a ráció férfias szintézise. Az építész legnehezebb feladata felismerni saját képességének határait. A legkisebb feladat is olyan összetett, olyan bonyolult, hogy alázatot érdemel. Túlnő egy alkotó személyiség lehetőségein. A Te világgal szembeni akaratosságodnál csak az a küzdelmed volt nagyobb, amit adottságaiddal vívtál. Egyensúlyba hozni a megértett feladattal. Folyamatosan tágítottad képességedet, tudásodat, hogy a megfeleljél. E szörnyen korán jött halál szabta meg határaid. Ma már minden kőbe, téglába van vésve. Nem a múltad, hanem a változó világgal együtt felértékelődő jövőd. A legjobb barátod voltam, maradok. Az utolsó húsz év, bár néhány száz méterre laktunk egymástól, a személyes kapcsolatot fellazította. Az, hogy fizikailag most végleg eltávolodtunk, csak felerősíti a több mint ötven éves, szellemi-lelki vonzódásomat. Talán könnyebb lesz most már megbeszélni mindent. A csönd segíteni fog a jobb megértésben. Dr. Baráth Etele Késői levél Reimholz Péternek 33 éve ismerlek. A híred megelőzött. Az egyetemen hallottam, majd később olvastam a pesti Domus áruházzal kapcsolatban kialakított elméletedet. A szakma rejtelmeiben eligazodni vágyó fiatalnak fontos vezérfonal volt, még a diplomatervemben is idéztem belőle. Az IPARTERVbe kerülve, Kefi mellől nézve, pályázataid hívták fel magukra a figyelmet. A Mesteriskolán volt alkalom beszélgetni néhányszor. Az egyik tervemmel kapcsolatban pedig olyan dicséretet kaptam, mely igazán meglepett. Később, nagyon készülve, néhány tervemet megmutattam neked. 1987 tavaszán az IPARTERV alagsori éttermében tálcáddal odaültél az asztalhoz: te Dobai, nincs kedved a Kefivel a Rádión dolgozni? Volt. Az IPARTERVben akkor régóta nem volt munkám. A Rádió Nagyzenekari Stúdiójának programtervét elkészítettük. Ekkor, mintegy látva, mire jutottam, egy mozdulattal kezembe nyomtad a régóta gazdát kereső CD gyár tervezési feladatát. Időközben sok minden más mellett, hiszen akkoriban már a Materv vezetése is rád hárult, a SZTAKI engedélyezési tervét kezdted el. Úgy gondoltad, hogy együtt kellene csinálnunk. Majd látva aktivitásomat, amivel felforgattam korábbi elképzelésedet, a munkát nagyvonalúan odaadtad nekem. A rendszerváltás eltávolított bennünket egymástól. Évekig nem találkoztunk. 1999-ben ismét segítettél. Akkor munkát adtál a Skála Hotel Castle Garden, Budapest Lovas út, 2008