Utóirat, 2009 (9. évfolyam, 1-6. szám)

2009 / 6. szám

raktad az életed tégláit. Az Egész belülről, a még összerendezet­­len öntörvényű elemekből építkezett, a feladatok megértésé­nek mozaikjaiból. Zseniális építészetté a kötöttségekből kibom­­ló szabadság emelte alkotó munkád. Sok helyre elutaztam, csak azért, hogy megnézzem már kész házaid. Kevés olyan életmű­vet ismerek, ami annyira magán hordozná építészének jellemét, mint a Tiéd. Az érzelem és a ráció férfias szintézise. Az építész legnehezebb feladata felismerni saját képes­ségének határait. A legkisebb feladat is olyan összetett, olyan bonyolult, hogy alázatot érdemel. Túlnő egy alkotó személyi­ség lehetőségein. A Te világgal szembeni akaratosságodnál csak az a küzdelmed volt nagyobb, amit adottságaiddal vívtál. Egyensúlyba hozni a megértett feladattal. Folyamatosan tágí­tottad képességedet, tudásodat, hogy a megfeleljél. E szörnyen korán jött halál szabta meg határaid. Ma már minden kőbe, tég­lába van vésve. Nem a múltad, hanem a változó világgal együtt felértékelődő jövőd. A legjobb barátod voltam, maradok. Az utolsó húsz év, bár néhány száz méterre laktunk egymástól, a személyes kapcsola­tot fellazította. Az, hogy fizikailag most végleg eltávolodtunk, csak felerősíti a több mint ötven éves, szellemi-lelki vonzódá­somat. Talán könnyebb lesz most már megbeszélni mindent. A csönd segíteni fog a jobb megértésben. Dr. Baráth Etele Késői levél Reimholz Péternek 33 éve ismerlek. A híred megelőzött. Az egyetemen hallottam, majd később olvastam a pesti Domus áruházzal kapcsolatban kialakított elméletedet. A szakma rejtelmeiben eligazodni vá­gyó fiatalnak fontos vezérfonal volt, még a diplomatervemben is idéztem belőle. Az IPARTERVbe kerülve, Kefi mellől nézve, pá­lyázataid hívták fel magukra a figyelmet. A Mesteriskolán volt alkalom beszélgetni néhányszor. Az egyik tervemmel kapcso­latban pedig olyan dicséretet kaptam, mely igazán meglepett. Később, nagyon készülve, néhány tervemet megmutattam ne­ked. 1987 tavaszán az IPARTERV alagsori éttermében tálcáddal odaültél az asztalhoz: te Dobai, nincs kedved a Kefivel a Rádión dolgozni? Volt. Az IPARTERVben akkor régóta nem volt mun­kám. A Rádió Nagyzenekari Stúdiójának programtervét elké­szítettük. Ekkor, mintegy látva, mire jutottam, egy mozdulattal kezembe nyomtad a régóta gazdát kereső CD gyár tervezési feladatát. Időközben sok minden más mellett, hiszen akkoriban már a Materv vezetése is rád hárult, a SZTAKI engedélyezési ter­vét kezdted el. Úgy gondoltad, hogy együtt kellene csinálnunk. Majd látva aktivitásomat, amivel felforgattam korábbi elképze­lésedet, a munkát nagyvonalúan odaadtad nekem. A rendszer­­váltás eltávolított bennünket egymástól. Évekig nem találkoz­tunk. 1999-ben ismét segítettél. Akkor munkát adtál a Skála Hotel Castle Garden, Budapest Lovas út, 2008

Next