Utóirat, 2009 (9. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 6. szám
IN MEMÓRIÁM REIMHOLZ PÉTER In memóriám Reimholz Péter Péterrel az 1970-72 mesteriskolás cikluson lettünk barátokká. Az éveken át éjszakákba nyúló Halász utcai beszélgetéseink során, szenvedélyes és elhivatott lényének hatására váltam igazán építésszé. A mai napig úgy végzem munkámat, hogy ha azt Neki, az éles szemű kritikusnak bemutatnám, az közös gondolkodásunk szellemi színvonalához méltónak találtasson. Nem vallottam meg ezt Neki és most már nem is tehetem. Sylvester Ádám Füst Van a Városligetben egy titokzatos sztélé, FÜIT a felirata. Korábban értetlenül és szenvtelenül szemléltem. Mostanában értem. Memento vivare - köszöntik egymást Húsvét vasárnap a szervita barátok. Memento móri - ez az év többi napján elhangzó üdvözlésük. Reimholz Péterről az ünnep hangján emlékezem, nem pedig a mindennapokén. Ünnep a Mesteriskola, 1970-től kezdve, amikor ténylegesen megismertük egymást. A MÉ 1973-ban megjelent Mesteriskolás száma közli Reimholz fotóját, ami azóta is az a kép, amit Róla őrzök. Ez a Domus áruház időszaka, a viták és a kategorikus kinyilatkoztatások, ugyanakkor a tájékozódó útkeresések időszaka. A közelebbi múlt képei is előttem vannak. Ezek hétköznapibb képek, befelé fordulók, sokkal kevésbé a nyilvánosság elé szántak. Barátiak, emberibbek, de még a végső időszakban sem elesettek, hanem az életről és a belső tartásról szólnak. Házakról és az iskoláról. És a családról, amely csak akkor engedte el a kezét, amikor már nem tehetett mást. Nagyon hittem abban, hogy felépül és a Mesteriskola vezetésében újabb szerepet vállalhat, hasonlót ahhoz, mint amit éveken keresztül a felvételi viták spiritus rectoraként betöltött. Nyugodjék békében, mi mást mondhatnánk még! Roth János Reimholz Péter emlékére Kedves Péter! A legjobb barátom voltál. És az is maradsz. Barátságunkat 1956 őszén kötöttük. Egy padban ültünk a gimnáziumban már elsőtől. Édesapád egyedül nevelt fel fegyelmezett, szilárd erkölcsű emberré. Munkabírásod is az övéből fogant. Az otthoni rend, a gondolkodás tisztasága meghatározta egész pályafutásodat. Sokra vitted. Nagyon sokra. A legtöbbre, amire csak el lehet jutni férfiemberként. Alkottál. Maradandót. Szerető-szeretett családapaként éltél, tanultál, tanítottál. Zsófi nélkül nem lettél volna teljes. Már tizenéves korodban is briliáns volt a rajztudásod. Akkoriban százával készítetted az autóformaterveket, írtál a gyáraknak, kérted a prospektusokat, küldted javaslataidat. Erős voltál a részletekben. Alapos. Minden vonalnak már akkor megvolt a maga értelme, következménye. Beszélgetés közben vibráltak az ujjaid. Vagy rajzoltál velük, vagy magyaráztál. Én emlékszem az első szerelmeidre. Ihletett voltál a hétköznapokban is. Az életutad a formától a formáig tartott. A részlettől a kidolgozott részletig. Egymásra Medicor irodaház (Gulyás Zoltán munkatársaként), 1968 Generáli Providencia irodaház, Debrecen, 2003